FENG SHUI A NAPPALIBAN

A nappali otthonunk legnyilvánosabb része, a családi élet központja, mely az emberi tüdőhöz hasonlítható. Ebbe a helységbe érkezik a kozmikus chi a főbejáraton keresztül és innen oszlik szét a ház további területeire – ahogy a légzőszervünk szállítja az oxigént és a tápanyagokat a többi szervhez.

Itt gyűlnek egybe a családtagok, fogadják és szórakoztatják a vendégeket, pihennek, TV-t néznek, beszélgetnek, olvasgatnak. Ezeket a funkciókat kell szolgálnia és legyen barátságos, hívogató, kényelmes, lakályos és jól megvilágított terekkel rendelkező.

A nappali ideális NAGYSÁGA legalább kétszerese a többi helységnek és közel helyezkedik el a bejárathoz. A ház első felében, az utcaszinten (jang jellegű térben) ajánlott, mert itt a legaktívabb a chi. Az épület hátsó részében elszívja az ott élők erejét. Ebben az esetben a jang elemeket kell megerősíteni pl. élénk színű berendezések, erős fény, víz elem, szélcsengő, lobogó, zene stb. használatával.

Legmegfelelőbb a négyzet vagy téglalap ALAK, kerülve az „L” alakot illetve a hosszú, keskeny formákat, mert ennek az épületnek gyenge a tüdeje, lakóinak csökkent az életereje.

AZ ÜLŐGARNITÚRA kerüljön uralkodó pozícióba, mely a tiszteletre méltó vendég helye. A bejárati ajtótól átlósan, a legtávolabbi helyre tegyük. A hátunk mögött fal legyen (energetikai védelem), rálássunk az ajtóra úgy, hogy ne kelljen 45 fokos szögnél többet fordulni. Ne üljünk háttal az ajtónak és a szoba közepe sem jó, mert ott nincs meg a biztonságérzetünk. A heverő és a székek, fotelok tompaszöget zárjanak be egymással, mert szembe téve merev és formális környezetet teremtünk és a támadó energia veszekedéseket szülhet.

Ha van KANDALLÓ, feltétlenül érdemes köré rendezni az ülőalkalmatosságokat, mert nagyszerű fókuszpontja a szobának, ráadásul a tűz fénye és melege meghitt, kellemes és kedves hangulatot áraszt. Ha túl sok meleget sugároz, akkor akasszunk fölé tükröt és állítsunk egyik oldalára növényeket. A párkányára is tehetünk kisebb tárgyakat: az egyensúly kedvéért párosával.

Ebben a térben közszemlére tehetjük MŰTÁRGYAINKAT és becses régiségeinket, legszebb festményeinket. Csakis olyan tárgyat válasszunk, amelyet igazán szeretünk és tükrözi az egyéniségünket.
Ne legyen ZSÚFOLTSÁG, a bútorok ne akadályozzák az energia áramlását! Jótékony hatásúak a szép kilátást nyújtó ablakok – ne legyen túl sok belőlük, mert a chi veszít serkentő erejéből!

Helyezzünk sok egészséges, kerek levelű NÖVÉNYT a nappaliba! A szoba sarkait kerekítsük le, mert ottreked az energia pl. lámpa, papírkosár, padlóváza, szobor, csengő, mozgóka, zászló, szélcsengő, növény, bútor, textil stb. használatával.

A KÖNYVESPOLC zárt legyen pl. üvegezett. Nyitott polc esetén minden egyes könyv vágóenergiát bocsájt ki és mérgezi a környezetét. Függőlegesen álljanak a könyvek, mert a vízszintes kötetek álló energiákat közvetítenek.

A BEÉPÍTETT SZEKRÉNYEK nem ajánlottak (csak a holtterek beépítésekor), mert nem lehet rajta változtatni, tehát az életünket is beépítettük vele.

A SÜLLYESZTETT NAPPALI sem kívánatos, mert az életerő szintje is lent lesz! Felfelé növő növényekkel és lámpákkal lehet orvosolni ezt a hibát.

Kerüljük a MENNYEZET GERENDÁZOTTSÁGÁT, mert negatív hatása miatt megbetegszünk és tönkremegyünk. Sürgősen burkoljuk be álmennyezettel!

A bútorok, falak, oszlopok ÉLEIT hatástalanítsuk terítővel, kendővel, csengősorral, növényekkel, égőkkel stb., mert energiaszintünket csökkentik, és mérgező hatással vannak ránk!

Teremtsük meg az 5 ELEM EGYENSÚLYÁT, mely a legkönnyebben színekkel valósítható meg: a FA elem zöld, a TŰZ elem a piros és árnyalatai, a FÖLD elem a sárga, barna, a FÉM elem a fehér, szürke, pasztell, a VÍZ elem a sötétkék, fekete (a fekete színt felejtsük el a lakberendezésben és az öltözködésben is).

A nappali a BÁGUA TERÜLETEK megerősítésére kiválóan alkalmas hely.

Címlap – Ajánló

A Föld Napjáról az éterben

Online konferencia: ember és táj, kultúra és turizmus

Rendhagyónak és kényszerű megoldásnak tűnt a Víz Világnapja alkalmából április elején megrendezett és a résztvevők részéről nagy elismeréssel fogadott online konferencia. A különleges állapot egyedi megoldást kívánt, ám a résztvevők többsége abban bízott: az eddig még soha át nem élt kataklizma ugyan szomorú emlékként él majd bennünk tovább, ám hamarosan elhárulnak az akadályok a személyes találkozók elől. A globalizáció által foglyul ejtett glóbusz azonban földön maradásra, a tényekkel és tetteikkel szembe néző attitűdre kényszerítette az emberiséget, így a jövő útjait, alternatíváit kijelölő tudós társadalmat is. A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezete által szervezett fórum programját ezúttal is a Balatoni Integrációs Kft. igazgatója, Molnár Gábor vezette fel, aki köszöntőjében hangsúlyozta: a konferenciához csatlakozó érdeklődők ezúttal is rangos, nemzetközi tekintélynek örvendő szakemberek előadásait hallgathatják meg. Az esemény vezérfonala pedig az ember és a táj, a kultúra és a turizmus témakörökre fűzhető fel. Könczölné Egerszegi Zita, a kft. munkatársa,környezetvédelmi programigazgató nyitotta meg a prezentációk sorát. Elmondta: Közép-Európa rendkívül gazdag természeti és kulturális örökséggel rendelkezik, s ez fontos szerepet játszik a gazdasági növekedés fellendülésében, a társadalmi kohézió alakításában. A kulturális örökség tekintetében a tág értelemben vett tárgyi és szellemi tradíciók nagy lehetőséget jelentenek a növekedés, az innováció terén a helyi közösségek számára – elsősorban az alulról jövő építkezés vonatkozásában.Érzékelhető azonban, hogy a globalizáció miatt az évszázadok alatt kialakult népi kultúra már nem része mindennapi életünknek. Számos eleme elvesztette gyakorlati jelentőségét, s nem követi eredeti funkcióit sem. A hat ország különböző szervezeteinek – hazánkat a Balatoni Integrációs Kft. mellett a hasonló pozícióban lévő Velence-tavi Nonprofit Kft. képviseli – közreműködésével 2017-ben indított Culturecovery projekt a szellemi kulturális örökség értékének megőrzését és helyreállítását Közép-Európában öko-múzeumokon keresztül kívánja megvalósítani. A program támogatja a régió állami és magánszervezetei közötti együttműködést, amely képes hozzájárulni az intézményi kapacitások növeléséhez olyan innovatív modellek, stratégiák és gyakorlati intézkedések alkalmazásával, amelyek a szellemi kulturális örökség védelmére és fenntartható használatára vonatkoznak. A deklarált célok között szerepel Aktuális a szellemi kulturális örökség megőrzésére, helyreállítására és ösztönzésére vonatkozó konkrét stratégiák elfogadása, az ökomúzeumok korszerű irányítási modelljének kialakítása, üzemeltetőinek képesség fejlesztése, a szellemi kulturális örökség minőségi és mennyiségi termékkínálatának növelése, az általa nyújtott élmények növelése. Könczölné E. Zita felvázolta a létrehozandó Balatoni Ökomúzeum cselekvési tervét és az eddig megvalósított feladatokat, mely szerint az iskolák számára oktatói anyag, munkafüzet összeállítására került sor a kulturális örökség megőrzésével kapcsolatban, culturvideo verseny és ismeretterjesztő foglalkozás valósult meg általános iskolás tanulók részére, interaktív eszközök kifejlesztése, szakvezetéssel egybekötött kirándulások történtek – erre a munkára invitálták a Nők a Balatonért Egyesület aktivistáit is. Az együttműködés keretében a tájegység értékeit bemutató és dokumentáló rendezvényeken a Balaton régió hét tanintézményéből több száz diák vett részt. A koncepció szorgalmazza az állami és magánszféra közötti együttműködések kialakítását, a képzési anyagok kidolgozását, e-learning tananyagok készítését, a tájegységhez kötődő történelmi ismeretek szélesítését, a borgasztronómia, borturizmus, borföldrajz alapvetéseinek megfogalmazását – mindezeket elsősorban műhelyfoglalkozások keretében. – Az ökomúzeumoknak nincs közös jogi státusza. Működhetnek állami intézményekként, nem kormányzati szervezetekként, alapítványként,társulásként vagy úgy is, mint nonprofit vállalkozások. A Balatoni Ökomúzeum esetében a legcélravezetőbb lehetőség az Egyeztető Fórum létrehozása a megyei önkormányzatok részvételével és irányításával, bevonva a civilszervezeteket, a releváns állami intézményeket és a helyi önkormányzatokat is – vonta le előadásának konklúzióját a környezetvédelmi programigazgató. Némethy Sándor, a Göteborgi Egyetem tanára – kapcsolódva Könczölné E. Zita előadásának témájához – az ökomúzeumok és tájobszervatóriumok szerepét elemezte a regionális fejlesztés és a kulturális turizmus kölcsönhatásában. Kiemelte: a regionális fejlesztési tevékenységek mindig az adott tájegységben észlelhető problémák és kérdések kezelésére irányulnak olyan fejlesztési beavatkozások révén, amelyeket leghatékonyabban ezen a szinten lehet végrehajtani. Céljuk a fejlett és a kevésbé fejlett régiók közötti társadalmi, környezeti és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése. Olyan programokhoz kapcsolódik, amelyek célja egy régió lakosságának társadalmi, gazdasági, kulturális, esetleg politikai felzárkóztatása. Az innovatív fenntartható vidékfejlesztési stratégiák elemei közül kiemelte az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható felhasználását, a vidéki kulturális örökség védelmét és hasznosítását, a szociális kohézió megalapozását, a kulturális turizmus fejlesztését, a veszélyeztetett vidéki közösségek megerősítését és újjáélesztését, valamint az ökomúzeumok és tájobszervatóriumok szerepét. Mindezek a gazdasági és társadalmi erőforrások reprodukcióját szolgálják. A professzor a folyamat egymásra épülő szakaszainak a jövőkép felvázolását, az alternatívák kijelölését, a hatáselemzést, a döntést, a megvalósítást, záróaktusnak pedig a monitoring rendszer kiépítését tekinti. Értelmezésében az ökoszisztéma az emberi jól lét alapja, melynek legfontosabb feltétele a választás szabadsága. – A szubjektív állásfoglalást napjainkban már megkönnyíti a plurális környezet, hiszen vidéken is biztosított a komfortos élettér, a korábban csak a városokra jellemző szolgáltatásokkal. Hazánkban ezt a kettősséget jelzi az a tény is, hogy az államigazgatásra a város- és vidékfejlesztés együttes alkalmazása jellemző. A Balatoni régió egységes kultúrtáj, a tervezett nyolcezer-ötszáz négyzetkilométer nagyságú ökomúzeum tehát meggyökerezett tradíciókra alapozhatja teendőit. Csak néhány olyan szegmens, amely önmagában is vonzó lehet a látogató számára: szőlészet-borászat, gyógynövénytermesztés, épített és természetes környezet, szellemi és tárgyi emlékek. Úgy gondolom: a tájobszervatórium létesítése tovább erősítheti a térség lakóinak, szervezeteinek együttműködését. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem tanára A földhasználat és fenntartható turizmus az erdő- és vadgazdálkodás szempontjából című előadását egy, az erdészek ars poeticájaként is gyakran idézett gondolattal kezdte: a tölgyeseket unokáinknak telepítjük. Az erdőket ugyan a természeti adottságok között tartja számon a társadalom, ám az állam kötelezettsége, hogy fenntartásukról, ápolásukról és a fásított terület nagyságának növeléséről gondoskodjon. Ez utóbbi azért is fontos, mert míg a kontinensen 30 % felett van az erdőterület nagysága, Magyarországon ez az arány tíz százalékkal kevesebb. A jelenlegi kormányzat tervében hét százalékos növekedés szerepel, s jelenleg is folynak az ezzel kapcsolatos munkálatok. Örvendetes, hogy – csakúgy, mint a régióban – hazánkban is számos védett terület található. Közülük is kiemelendők a bükkösök, melyek a természet katedrálisának számítanak. Természetesen nem közömbös az sem, hogy milyen növényzet övezi a magyar tengert, hiszen ez jelentősen befolyásolja a tó vízminőségét, állapotát. Ma már közismert, hogy az erdőkre is számos veszély leselkedik – közülük is a legnagyobbnak minősíthető a klímaváltozás. Előrejelzések szerint a század közepéig minden évszakban melegedés prognosztizálható, melyet érdemi csapadék csökkenés kísér. Nyaranta a szélsőséges időjárás okoz majd gondot: szárazság, özönvíz, heves zivatarok zavarják meg az idillikusnak tartott vakációkat, s okoznak számottevő anyagi veszteséget a mezőgazdaságban. A sérülékeny ökoszisztémák – így a Földközi-tenger környezete is változás előtt áll. A mediterrán tájon honos tölgyek, a bükkösök észak felé tolódnak, a Kárpátmedencében a fenyvesek és a gyepek nagysága csökken, s előretörnek az inváziós – például az akác – fajok. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy nő a talajerózió, a tűzveszély. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Alkalmazkodunk a megváltozott környezethez, vigyázunk értékeinkre, s őshonos fajokat telepítünk. Az ökoszisztéma átalakulása az erdők vadállományának összetételére, mennyiségére is hatással lesz. Egyértelmű az is, hogy az idegenforgalom fellendítésére kihasználható erdei forrás a vadvilág: fényképező- élmény-, vadászati turizmus, vadhús, vadgasztronómia – sorolhatnánk a programokat a vadas- és állatkertek, állatsimogatók létrehozásáig. – Szemléletváltásra van szükség a vidékfejlesztés humánökológiája területén – fogalmazta meg előadásának felvezetőjében Alföldi Zoltán, a Pannon Egyetem Georgikon Karának tanára. Ismertette, hogy a gyors változások korában a jövőt meghatározóak a legfontosabb túlélési képességek: az összetett helyzetekben való tájékozódás, a lényeges ható- &alakító tényezők felismerése, az önállóság, az aktuális élethelyzetek megoldásához szükséges készségek kreatív, hatékony alkalmazása. A vidékfejlesztés humánökológiájának célja a helyi közösségek, a gazdatársadalom felemelkedése, a környezet megóvása, a jobb, egészségesebb, fenntarthatóbb környezet. Alföldi Zoltán történelmi visszatekintésében lokális példával szolgált, s e modellből nem hiányozhattak a Festeticsek sem. A hajdani nádfedeles portákkal zsúfolt településen 1759-ben kórház épült, s a 18-19. század fordulóján már hét iskola gondoskodott arról, hogy a szellemi és szakmai infrastruktúrának köszönhetően lángra lobbanjanak az addig alvó mécsesek. Három – három osztályos elemi és gimnázium, polgári, zeneiskola, rajziskola ipart tanuló fiataloknak, tanítóképző, s az örök mementó, a Georgikon létesült – elmondhatjuk tehát, hogy már a felvilágosodás idején iskolavárosként funkcionált Keszthely. Létrejött a Szépítő Egyesület a város csinosítására, az utak, utcák rendezésére, fásítására, a tisztaság fenntartására, csatornáztak, séta-terek, kirándulóhelyek létesültek, s általában is sokat tettek a helybeliek kényelmére és üdülésére szolgáló intézkedések foganatosítására. Már másfél évszázaddal ezelőtt olvasókör és társaskör alakult – a tudatos polgár szilárd bázist érezhetett maga körül. Ennek az érzésnek soha nem szabad elmúlnia – többek között ezért is kell kiegyensúlyozott szabályok közé szorítani a globalizációt. A korlátok biztosíthatják, hogy a jelen és a jövő ne csak az óriásvállalatoknak és a nemzetközi befektetőknek kedvezzen. Az egészséges társadalmak komoly tőkét fektetnek be saját közösségeikbe, mert csak így működhet egy nyugodt, kiegyensúlyozott polgárokból álló társadalom. Előadásának végszava egyben figyelmeztetés is: „A hagyományos ökológiai tudás megmentése ma ugyanolyan feladat, mint amilyen volt Kodály és Bartók életében a népzene megmentése”. Kutics Károly, a K + F Consulting Kft. ügyvezetője a Balaton utóbbi két évezredes történetének összefoglalásával indította előadását, majd a hatvanas években kezdődő vízminőségi problémákat elemezte. Az „alapbetegségek” kialakulását természetesen jóval korábbi intézkedések, beavatkozások segítették elő. A mocsarak, élőhelyek lecsapolása, a vízparti építkezések, a nádasok rombolása, az eutrofizáció, az algásodás egy-egy tőrdöfés volt a tó testébe, ám a magyar tenger eddig valamennyi támadást túlélte. Segített ebben az emberi tudás és a gyógymód is, hiszen a pótlást biztosító Zala folyó vízminőségének romlását a Kis-Balaton rekonstrukciója kompenzálta, megkezdődött a tisztított szennyvíz kivezetése a vízgyűjtőről, megszűntek az állattartó telepek, s huszonöt év alatt több mint ötmillió köbméter üledéket távolítottak el a Keszthelyi-medencéből. A pozitív változásokra azonban némi árnyék vetült a közelmúltban, ugyanis tavaly ismét észlelhettük az algásodást/ vízvirágzást – ez pedig azt jelzi, hogy tovább kell csökkenteni a foszforterhelést. Örvendetes tény, hogy a vízügyi ágazat már 2014. óta tervez és kivitelez vízminőség- és vízkészlet-védelmi intézkedéseket. Ezek közé tartozik az északi vízfolyások és szűrőmezők rekonstrukciója, készülnek a kotrási és iszap elhelyezési tervek, szolgálati kikötő épül a kotrás és partvédelem kiszolgálása érdekében. Növelik a vízeresztés kapacitását, a maximális vízállást 120 cm-re emelik, s fejlesztik a monitoring rendszereket is. Dinya László, az Eszterházy Károly Egyetem professzora Fenntarthatóság és a vidék népesség – megtartó képessége című előadásában a hazai állapotok bemutatása után konstatálta: halmozott veszélyhelyzetek ostromolják Magyarországot, s e ténymegállapítás különösen a vidékre jellemző. Az alternatívák sem bőségesek, de választanunk kell: káosz vagy rend uralja-e mindennapjainkat. A jelenlegi átmeneti állapotot a jobb jövő érdekében feltétlenül kontrollálni kell, s ezt nem könnyíti meg a technológiai változások hihetetlen tempója. – Sok a kihívás, kevés az idő. Oly korban élünk, amikor a világ vagyonának kilencvenkilenc százalékát az emberiség egy százaléka uralja. Az elit jelszava ugyanis: privatizáld a hasznot és társadalmasítsd a költségeit. A társadalmi, technológiai, környezeti és gazdasági kérdésekhez – a szakértői válaszok helyett – gyakran alkalmatlan intézmények, a kontroll hiánya, a klímaváltozás, a haveri kapitalizmus társulnak. A vidéki népesség megtartásához korrekt diagnózis, majd racionális kúra szükségeltetik, bár tudom: bonyolult kihívásra csak bonyolult válasz lehetséges.Legjobb gyakorlat”? Ilyen nincs, csak helyi „jó gyakorlatok”! Ehhez pedig helyi innovációskészség, tudás, képesség, kultúra kell, s ne feledjük- a fenntarthatósághoz vezető út társadalmi innovációkkal van kikövezve! Hazánk napjainkban ritmusváltásra kényszerül: jelentősen szűkül a kedvezőbb helyzetű térségek mezőnye, még ha vannak is itt-ott „feltámadó” térségek. A döntéshozók figyelmébe ajánlom: unokáink is élhető világban szeretnének élni. Süli Ferenc

„A projekt az Interreg Central Europe Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.”

Aktualitások a méhek világnapja alkalmából

A méhek világnapját május 20-án ünnepli az emberiség. E világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek szerepére és a világ ökológiai közösségeinek sérülékenységére. Mindannyian hallottuk már az Albert Einsteinnek tulajdonított mondást, miszerint ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl. Az ezredforduló óta a világ egyre nagyobb részén halnak el méhcsaládok tömegesen, melynek okai között a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaságot (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozást is felsorolják. A probléma összetett, és nem is csak a méheket érinti. A beporzó állatok jelentőségére, védelmük fontosságára hívja fel a figyelmet a jeles természetvédelmi napok között a beporzók napja március 10-én. A virágos növények és a beporzók együttműködése hosszú évmilliók alatt alakult ki, e kapcsolat megfelelő működése alapvető fontosságú az emberiség számára. A megporzás, beporzás vagy idegen szóval pollináció a virágos vagy magvas növények szaporodásának külső segítséget igénylő mozzanata. Vannak szél, illetve víz porozta növények, de a külső segítséget a legtöbb esetben a beporzó állatok biztosítják. A mérsékelt égövben a méhek a legtöbb növényfaj számára a legfontosabb beporzó szervezetek, de rajtuk kívül legyek, nappali és éjszakai lepkék, darazsak, bogarak is végezhetnek beporzást, a trópusi területeken pedig a madarak, denevérek és hüllők is besegítenek a munkába. A beporzók pusztulásának egyik fő oka a nagy mennyiségben alkalmazott rovarirtó szerek mellett az intenzív mezőgazdálkodás. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A zöld sivatagban, a végeláthatatlan repce- és napraforgótáblákon egyetlen más növény sem él meg, virágzásuk egy-két hétig tart, de előtte és utána semmilyen táplálékot nem nyújt a beporzóknak. A gyomirtók miatt pedig eltűnnek a virágos gyomnövények is, melyek fontos táplálékforrást jelentenek a beporzó szervezetek számára. A megoldás nem bonyolult. Növelni kell a fajgazdagságot mind a termesztett növények, mind a táblákat elválasztó nyövénysávok – fa- és cserjesorok, vadvirágos sávok – mind a beporzók között. A lényeg, hogy a változatos növényzet tavasztól őszig biztosítson a beporzók számára táplálékot. Ugyanilyen fontos a vad beporzók fajgazdagsága is, nem szabad csak a háziméhekre bízni a beporzás feladatát. Minél nagyobb a vad beporzók fajgazdagsága, annál hatékonyabb lesz a haszonnövényeink beporzása is. Ennek oka, hogy a különböző fajok másképp viselik az időjárási körülményeket, időben eltér az aktivitásuk, és testfelépítésük, módszereik is mások. Ezeket az alapvető összefüggéseket mutatja be az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet, Kovács- Hostyánszki Anikó szerkesztésével. A kiadvány letölthető az MTA ÖK honlapjáról (https://www.okologia.mta.hu/ beporzok-a-kertunkben). Üzenete egyszerű: ha nem tesszük beporzó barátabbá a mezőgazdaságot, és nem gondoljuk át e szempontból az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncot, akkor annak mi magunk fogjuk kárát látni. A beporzók életét mi magunk is védhetjük, életterüket növelhetjük a kertjeinkben, erkélyeinken. Ebben nyújthat segítséget a Balaton Fejlesztési Tanács aktuális pályázatai között megtalálható, mindenki számára hasznos ötleteket nyújtó Fenntarthatósági útmutató és ötlettár című segédlet, mely a balatonregion.hu honlapról tölthető le. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kaphatunk többek között a természetközeli zöldterületek kialakításáról vagy a darázsgarázs készítésének jelentőségéről is. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.

Önkéntes karanténban Badacsonytomajon

Tomaji panoráma – szemben a fonyódi hegyek

Közel három hónappal ezelőtt kaptuk a híreket, hogy egy gonosz koronavírus-járvány ellen milyen drasztikus, akár kíméletlennek ítélhető korlátozásokat, karantént vezettek be Kínában. Sokan, így jómagam is távolinak ítéltük a veszélyforrást, jóllehet tudtam, hogy a vírus terjedése akár robbanhat is: nem akadályok a határok, és a XXI.század kapcsolatrendszere egyik napról a másikra földrészekre „repítheti” a betegséget. Március első napjaiban még Ausztriában síeltünk, s akkor már hírek érkeztek az olaszországi megbetegedésekről. Hazaérkezésünk után robbant a hír, hogy Lombardia északi részén kitört a járvány, és a síelők Tirolba menekültek. Az események lassan történelmi távlatba úsznak, az ausztriai megbetegedések kronológiáját ismerjük. Ugyanakkor hazánkban is igazolták az első eseteket. Közeledett március 15-e. Számomra nemcsak a forradalmi ünnepet jelentette, hanem azt is, hogy a remélt tavasz közeledtével a balatoni ingatlanom kinyitom és „beüzemelem”. Az egészségügyi és politikai rendszabályok egyelőre még csak figyelmeztető jellegűeknek látszottak. Úgy terveztem, hogy 4-5 napra jövök, megmetszem a szőlőmet és gyümölcsfáimat, lekötözöm a szőlőt, s akár a lemosó permetezést is elvégzem. Jó volt friss balatoni levegőt szívni, a békés környezetet élvezni, látni a teraszomról a víztükröt, a Badacsony már ismert varázsát. Ismét találkoztam a gyakran itt tartózkodó művész szomszéd házaspárral, és este megkóstoltuk egymás ’19-es szőlő nedűjét.A tervezett hétfői hazatérésemet legalább egy nappal meg kellett toldani. Munkahelyem már akkor – az esetleges járvány miatt – komoly felkészülésbe kezdett, így gond nélkül ráhúzhattam akár 1-2 napot. Az ünnep utáni kedden deklarálták a szigorúnak tűnő korlátozásokat, amelyeket utólag szakmailag megalapozott óvintézkedésnek kell minősítenünk. Ráadásul a 65 év feletti egészségügyi dolgozókat megkímélve a járvány veszélytől, „hazaküldték”. Ezekkel a lépésekkel maximálisan egyetértve és komolyan, következetesen betartva, még egy körülmény további megfontolásra késztetett. Otthon a feleségem háziorvosi rendszerben dolgozva számomra veszélyforrásként szerepelhetett, azzal megspékelve, hogy két egyetemista gyermekem az oktatás átalakítása miatt elvileg „be lett zárva”, de gyakorlatilag ők azért ki-kijártak. Ekkor úgy döntöttem, hogy jó kondícióm és egészségem ellenére – ha rajtam múlik -, nem tesztelem magam a vírusfertőzéssel. Így választottam az önkéntes tomaji karantént. A fővárosi kulturális élet sokszínűsége hiányzik, hiszen az előadások megszűntek. Hiányzik a tenisz, az uszoda is, ám minden feltétel adott az itt tartózkodásra. Vásárolni csak 2-3 hetente megyek Tapolcára, az engedélyezett délelőtti időben. Maszkot, kesztyűt, szemüveget, sapkát teszek fel – csak így megyek közterületre. Van fertőtlenítő folyadékom, amellyel lemosom a kezem, sőt a kesztyűt, maszkot is. Sajnos azt látom, hogy sokan ezt itt sem veszik elég komolyan, szerencsére információim szerint alig van beteg, de bármikor begyulladhat a szunnyadó láng. A művész, fiatalabb szomszédjaim a mindennapos teendők elvégzésében segítenek. Ebédet a városban élő idősebb ismerősömtől kapok alkalmanként, aki ki sem teszi a lábát a házából, neki segítek az időnkénti bevásárlásban. Csaknem minden nap közel egy órát kerékpározom, gyakran a szomszédokkal – ők is hasonló okok miatt választották az önkéntes karantént. Egyelőre az apró gondok megoldásában is kapunk segítséget. A polgármester készségesen interveniált, amikor hosszú áramszünet megoldásában kértük segítségét, de adminisztratív ügy elintézésében is szívesen közreműködött. A rendkívüli helyzet rendkívüli viselkedést kíván, szokatlan körülmények közé kényszerít. Ezt el kell fogadni, és próbáljuk az életünket ebbe a miliőbe illeszteni, és hasznossá, akár élvezhetővé tenni. Sokkal többet olvasok, legalább rendszeresen végighallgathatom a zenei CD-ket, és egyáltalán nem unatkozom. Sajnos nagyon sokan nem értik, hogy a vírust érzékszerveinkkel nem tudjuk elérhetővé tenni, ugyanakkor bárhol jelen lehet és a jelenlegi Covid-19 nagyon agresszív, egyelőre csak tünetileg kezelhető, ezért a legjobb terápia, ha elkerüljük az infekciót, és nem teszteljük immunrendszerünk ellenálló képességét. Nem vagyok sem virológus, sem epidemiológus, de azt gondolom a szakmai hírportálról érkező e-mailek alapján, hogy a meccset csak akkor sikerül végleg megnyernünk, ha meglesz a vakcina. Ha szerencsénk van, akkor őszre, de félő, hogy csak jövő tavaszra lesz világméretekben elérhető. Addig a Covid-19 velünk maradhat, és tegyünk meg mindent, hogy minél jobban ellaposítsuk a járvány görbéjét, ezáltal a mortalitást is csökkenthetjük. Rendkívüli helyzetben mi is rendkívüli magatartást tanúsítsunk. A május 4-től vidéken kissé engedékenyebb rendszabályokkal ne éljünk vissza, az idősek pedig továbbra se lazítsanak. Ezáltal van esélyünk ennek a fázisnak minél kisebb „fájdalommal” történő elviselésében. Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb helyen a település vezetőitől megkaphatjuk ehhez az empátiát, szükség esetén a jóindulatú segítséget, így én a tomaji karanténom körülményeit elfogadom és elviselem. Bízzunk abban, hogy nem maradunk egyedül. Maradjunk otthon!Ez a feltétele, hogy idén ne csak képekről élvezhessük a magyar tenger és környezetének szépségeit. Prof. dr. Csekeő Attila mellkassebész