Címlap – Ajánló

Lapszél… – Mint atya a fiát…

Még az ág is húz bennünket – hallhatjuk innen is, onnan is. Vonatkozik ez a hosszan elhúzódó járványra, a kieső jövedelmekre, de még az időjárásra is. Évek óta nem volt számottevő jég a Balatonon, így a nádvágás is csak mérsékelt eredményeket hozhatott. A déli parton meg kegyetlen tűz martalékává lett a bugás növény. A fagyok elmaradtak, több kártevő túlélte így a telet. Számos növény korábban kezdte meg vegetációs idejét, s ha az áprilisi nagy hidegek mégis megérkeznek, újabb károk keletkezhetnek. A téli sportoknak sem kedvezett az elmúlt időszak: sem korcsolyázni, sem fakutyázni, jégvitorlázni nem lehetett. Mindezekkel szemben sok beruházás, fejlesztés csaknem akadálytalanul folyhatott. Épületek emelkedtek ki a földből, közterületek, utcák újultak meg. Március-áprilissal nemcsak a természet nyit, hanem a vendéglátósok, kereskedők, az idegenforgalomból élők is szeretnének kaput tárni. Feszült a várakozás, kétség és derűlátás serpenyői billegtetik a mérleg érzékeny nyelvét. És a tét nem kicsi! Egyetlen szóval: a Balaton. Ebben minden benne van: a kiemelkedően nagy fejlesztési pénzek, a munkalehetőség, a hajózás, az északi parti vasút villamosítása, a horgászat, a kerékpáros turizmus éppúgy, mint a tó (sokszor vitatott) vízszintje, a korlátozások feloldása (vagy éppen fenntartása). Nem mindegy tehát, ki és miképp fog bele a szezon tervezésébe. Öreg halász mondta egyszer: „Úgy szeresd, kezeld, neveld a Balatont, mint jó atya a fiát! Szeretet, szigorúság, előre nézés a múlt és a jelen biztos ismeretében.” Könnyű neki, hiszen már besüppedt a sírja az aszófői temetőben – vetettem fel egy kis balatoni csevej során. Az öregnek nem húzta a vállát sem a járvány láthatatlan settenkedése, sem adóhivatali tartozása… Hohó, öcsém – pirongatott egy sokat látott, hallott mesterember –, megfeledkezel valamiről! Színigaz, hogy az öreg halász a múltat, jelent, jövőt okosan látta, de arra már nem okított téged, tollforgatót, hogy mindent, legyen az történelmi nagy esemény, csata, forradalom, háború, a maga idejébe visszahelyezve kell értékelni, elemezni, s ami a legfontosabb: megírni a történelemkönyvekbe vagy az újságodba… Így tanultam én két öregembertől, akik nem az egyetem padjait koptatták, hanem kérges kezükkel hálót fogtak, csónakot javítottak, s nem röstellték a „tanult ember” leckéit kiegészíteni… Zatkalik András

Sekély tavak kotrása – Online fórum a BFT szervezésében

A Balaton kotrását a súlyosbodó vízminőségi problémák miatt 1979- ben kezdték el, és 2003-ig a Keszthelyi- öbölben gyakorlatilag folyamatosak voltak a kotrási műveletek, több millió köbméter fenéküledéket távolítva el. Csekély léptékű, a hajózás és a strandolás feltételeit javító kotrási műveletek 2003 után is történtek, azonban rendkívüli akadályt jelentett a zagyterek hiánya a tó körül, s ez a tény a kis léptékű, néhány száz vagy ezer köbméter üledék térfogatot jelentő kotrások elvégzését megnehezítette vagy akár el is lehetetlenítette. Jelenleg is csak egyetlen, a balatongyöröki zagytér működik a Balaton körül. A kotrás feltételeinek megteremtése és a vízminőségvédelmi kotrás újraindításának szükségessége már legalább egy évtizede felmerült, és a vízügyi ágazat jónéhány évvel ezelőtt előkészítő munkálatokba kezdett. Ezzel szinte párhuzamosan a Balatoni Hajózási Zrt. elkezdte egy, a strandok és kikötők vékonyréteg kotrására és a kotort anyag részleges víztelenítésére szolgáló technológiai hajó, a „Góliát” kifejlesztését. Mondhatjuk, hogy „derült égből villámcsapás”-ként ért bennünket a 2019. évi, rendkívüli algásodás, amely főként a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencét érintette, és amely minden eddigi rekordot megdöntött az algásodás jellemzésére használt klorofill-a koncentráció tekintetében. Felgyorsultak a kotrási műveletek elindításának előkészületei a KDT VIZIG, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és szakcége, a VIZITERV Environ Kft. vezetésével. A 2020. évi nyár eleji vízminőségi helyzet alapján az OVF vízminőségvédelmi készültséget rendelt el, amelynek egyik intézkedése a vízminőségvédelmi kotrás gyors elindítása volt Balatongyörök térségében. E műveletek során a múlt nyár és koraősz folyamán mintegy 75 ezer m3 mederüledék került eltávolításra és elhelyezésre a balatongyöröki zagytérben. Ezen „háttérkép” ismeretében szervezte meg a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. idén márciusban a „Tapasztalatok és jó gyakorlatok a sekély tavak eutrofizációjának kezelése kapcsán, kiemelt tekintettel a lepelkotrási technológiák alkalmazására” című, nemzetközi online szemináriumot. A fórumon magyar, japán, holland és finn szakemberek mutatták be a sekély tavak kotrásával kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat, gépeket. Röviden összefoglalom néhány előadás lényegét. Tateno Satoru, a Kasumigaura Folyószabályozási Iroda (a Balatoni Vízügyi Kirendeltséghez hasonló szervezet) helyettes vezetője a Kasumigaura-tó nagyléptékű kotrási műveleteit, illetve azok eredményét mutatta be. A Kasumigaura-tó Japán második legnagyobb területű (220 km2, a Balaton alig harmada), és egyben nagyon sekély (átlag 4 m) tava, hasonló problémákkal küzd, mint a Balaton. A tó méretéhez képest egészen rendkívüli méretű kotrási beavatkozást hajtottak végre: 1975 és 2012 között 8 millió m3 üledéket távolítottak el. Az üledéket közvetlen a tó melletti, mélyen fekvő, belvizes mezőgazdasági területek feltöltésére használták. A megszikkadt kotrási anyagot fóliával letakarták, és termőföld réteget helyeztek el rajta, amelyen rizsföldet alakítottak ki. A kotrás eredményeként jelentősen csökkent az üledékből való tápanyag kioldódás, azaz belső foszfor és nitrogén terhelés, és a további vízminőségvédelmi intézkedések (szennyvíz csatornázás, állattenyésztés szabályozása, stb.) együttes eredményeként az utóbbi nyolc évben lényegében nem volt kékalga virágzás. A kotráshoz a tóra kifejlesztett, „Kasumisaurus” elnevezésű kotróberendezést használták innovatív kotrófejjel, amely nagy sűrűségű kotrási zagyot termelt, csökkentve az elhelyezendő zagy térfogatát.

Kotróberendezés a Ketelmeer-tavon Hollandiában

Polite Laboyrie, a Central Dredging Association (CEDA, Hollandia) elnöke, aki egyúttal a Witteveen + Bos tanácsadó cég vezető tisztségviselője hangsúlyozta, hogy országukban nagyon sok és nagy léptékű hidrológiai beavatkozás történt: rengeteg töltést, gátat építettek, feltöltöttek mélyfekvésű területeket, megváltoztatták vízfolyások irányát, sőt egyesek medrét lezárták. Beavatkoztak a sós- és édesvizes rendszerekbe, megváltoztatva jellegüket. Mindezek jelentős hatást gyakoroltak az ökológiai rendszerre és a biodiverzitásra, de – ahogy fogalmazott – a természet és az ökológia olykor megkövetel pozitív hatású beavatkozásokat. A kotrási beavatkozások esetében figyelemmel kell lenni az olyan környezeti kritériumokra, mint az ökológiai rendszer érzékenysége a kotrás és az üledék elhelyezés területén, a beavatkozás társadalmi hatásai és az üledék szennyezettségi szintje és annak változása. Esettanulmányként a 35 km2 területű Ketelmeer-tó kotrását mutatta be. A tó lényegében a tengertől régen visszahódított IJsselmeer keleti nyúlványa, amelynek üledéke nehézfémekkel, vegyi anyagokkal, tápanyagokkal volt szennyezett. A szennyezett üledék elhelyezése egy, a tó közepén erre a célra létrehozott, mintegy 2 km2 területű mesterséges szigetben történt, amely egy 1000 m átmérőjű, 23 millió m3 befogadóképességű, rendkívül mély zagykazettát („óriás kútgyűrűt”) foglal magában. A néhány cm pontossággal elvégzett vékonyréteg kotrási műveleteket 2 év alatt valósították meg, és a tárolótérben 6 millió m3 üledéket helyeztek el. Kétféle kotrófejjel felszerelt kotróberendezést használtak (csigás és vágótárcsás), amelyek pozicionálási pontossága 2 cm volt. A sziget többi része természetmegőrzési és turisztikai terület. Figyelemre méltó, hogy a Ketelmeer 2000 óta ramsari terület, és a munkálatokat 2000 és 2002 évek között végezték el, de sem engedélyeztetési problémák, sem egyéb konfliktusok nem voltak. A kitűzött üledékminőségi célokat elérték, és bebizonyították, hogy lehetséges nagy mennyiségű vékonyréteg kotrást nagy pontossággal elvégezni rövid idő alatt. Harri Uusi-Rauva, a Watermaster Aquamec Ltd. értékesítési igazgatója az általuk kifejlesztett Watermaster kotróberendezésekről tartott ismertetést. Kifejezetten sekély tavakra alkalmas berendezéseik vannak, mivel Finnországban mintegy 200 ezer (kisebb-nagyobb) ilyen tó van. A kétéltű, önjáró, könnyen szállítható, és többféle kotró és egyéb feladatokra (nádvágás, gereblyézés, cölöpverés, stb.) alkalmas munkafejekkel felszerelt berendezéseik rendkívül flexibilisek. A kotrófej pozícionálása automatikusan állítható, a berendezésnek nem feltétlenül kell úsznia, 4 lábon meg tud állni és 6 m vízmélységig képes elvégezni a kotrást. Több mint 30 év tapasztalat áll a fejlesztések mögött, és több mint 350 referenciával rendelkeznek 70 országban. Van olyan berendezésük, amely az 1980-as években készült és még ma is működik, de jelenleg már ötödik generációs berendezéseket építenek. Martine Kox, a Deltares független kutatóintézet és a CEDA (Hollandia) képviseletében a tavi vízminőség, az üledék és az üvegház hatású gázok (ÜHG) kapcsolatát elemezte. A tavi üledékek a szervesanyag bomlása során szén-dioxidot és metánt, a szén-dioxidnál 25- ször erősebb ÜHG-t bocsátanak ki. Becslések szerint Hollandiában a rendkívül nagyszámú sekély csatorna az összes ÜHG kibocsátás 16%-áért felelős. A rossz vízminőségű tavakban nagy a metán képződés. Ennek egyik oka az, hogy nagy algavirágzások esetén ülepedés útján sok szerves anyag kerül az üledékbe, ahol levegőtől elzárt körülmények között metán képződik. Kifejlesztettek egy modellezési eszközt (BlueScan) a felszíni vizek nettó ÜHG kibocsátásának becslésére. A vízminőség javítás és az ÜHG kibocsátás csökkentés „kéz a kézben jár”, és a kotrási beavatkozásokkal csökkenthető az ÜHG kibocsátás is. Jómagam előadással vettem részt a szemináriumon. Az első, bevezető előadásban – mint a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. tudományos tanácsadója – a sekély tavak sajátosságait és az üledék jellemzését foglaltam röviden össze. Második prezentációmban az OVF saját cége, a VIZITERV Environ Kft. képviseletében „A Balaton mederkotrásával kapcsolatos tapasztalatok és jövőbeli tervek” címmel tartottam. Előadásomban az 1970-es évek végétől kezdődő vízminőségvédelmi intézkedések (szennyvíz csatornázás, szennyvíz kivezetés a vízgyűjtőről, foszfor kibocsátási határértékek szigorítása, a Kis-Balaton „helyreállítása”, a műtrágyázás drasztikus csökkenése) és társadalmi-gazdasági folyamatok (városiasodás, lakosság növekedés, turizmus fejlődése) áttekintése után az 1979-2003 közötti kotrási műveleteket ismertettem. Ebben az időszakban a legrosszabb vízminőséggel rendelkező Keszthelyi-medencéből 5.55 millió m3 üledék került kikotrásra és elhelyezésre a tó körül kialakított zagyterekben. A kezdeti időszakban kisebb területeket érintő mélyebb (2-3 m) kotrások, iszapcsapdák kialakítása történt, majd 1992-től lépett be a „Zsuzsa” lepelkotró berendezés eleinte kísérleti jelleggel, majd üzemszerűen. Ebben az időszakban 10 – 20 cm vastag üledékréteg került eltávolításra, összesen mintegy 13 km2 területen. A kikotort anyaggal több mint 2 ezer tonna foszfor került eltávolításra a Keszthelyi-medencéből, amely mintegy 2 évtized külső foszfor terhelésének felel meg. Éppen úgy, mint a Kasumigaura-tó esetében, a tó külső tápanyag terhelését csökkentő intézkedések és a belső terhelést csökkentő kotrás együttes eredményeként javult a vízminőség, de voltak aggodalomra okot adó jelek, mint például a tömeges fonalas zöldalga termelődés a sekélyebb területeken a 2000-2004 közötti alacsony vízállás időszakában, illetve viszonylag magas alga koncentrációk ugyanebben az időszakban. Az említett rendkívül száraz időszakban a külső foszfor terhelés rekord alacsony volt, mivel a vízfolyások vízhozama erősen lecsökkent. Ekkor terjedt el az a nézet, hogy a Balaton vízminősége „megjavult”. Bár az 1075/2003. (VII. 30.) Kormányhatározat egyértelműen rendelkezett a Keszthelyi-medence kotrásának folytatásáról és a Szigligeti-medence kotrásának megkezdéséről, alig háromnegyed évvel később az 1033/2004. (IV. 19.) Kormányhatározat („az 1075/2003. (VII. 30.) Korm. határozatban foglaltak időarányos felülvizsgálatáról és a Balatonnal kapcsolatos további intézkedésekről”) a kotrások felfüggesztéséről rendelkezik. Az „időarányos” szó önmagában rendkívül furcsa, hiszen az eredeti, nyolc és fél hónappal korábbi kormányhatározat 2004-2009 évek közötti középtávú kotrási feladatokat határozott meg. Úgy is tekinthetjük a sebtében hozott módosító intézkedéseket, mint kényelmes költségvetési lépéseket, hiszen a kotrás és a kotrási anyag elhelyezés költséges, viszont a döntés nyomán nem kellett ilyen jellegű forrást biztosítani a vízügyi ágazat számára. Mindazonáltal közismert volt akkor is, hogy a Balaton vízminősége és vízmérlege sérülékeny. Előbbi a vízminőség javító intézkedések lassulása vagy megszüntetése (kotrás, kibocsátási határérték szigorítás, Kis-Balaton II. fokozattal kapcsolatos huzavona, szűrőmezők karbantartásának elmaradása), utóbbi az éghajlatváltozás miatt.

Kotrás a balatongyöröki kikötő nyugati oldalán 2020 nyarán

Ezen felismerések miatt a vízügyi ágazat már több évtizede foglalkozik egyrészt a vízmennyiségi, másrészt a vízminőségi kérdésekkel, a kotrás elindításának lehetőségével. Előbbi esetében a magasabb maximális vízszint (120 cm) bevezetése és a Sió-csatorna levezető kapacitásának bővítése már megvalósult, illetve éppen folyik a kivitelezés. A déli part védelme tervezés és engedélyezés fázisában van. Az újabb, nagyobb léptékű kotrási műveletek tervezése már 2019. augusztus végén – szeptember elején elkezdődött, amikor a már említett rekord mértékű algásodás bekövetkezett. A jelenség az érintett, strandokat üzemeltető és a turizmusban erősen érdekelt önkormányzatokat félelemmel töltötte el, aminek hangot is adtak. A kotrás és a hozzá szükséges infrastruktúra tervezése az OVF vezetésével felgyorsult. Részletes hidrodinamikai vizsgálatok, üledék felmérések és a korábbi eredmények, tapasztalatok alapján meghatározásra került az új kotrási program, amely nemcsak a kotrási stratégiát (mély iszapcsapdák és nagy területű lepelkotrások vegyes alkalmazása), hanem a kotrási területek elhelyezkedését, a műveletek időbeli ütemezését, a kotort anyag elhelyezési lehetőségeit és a költségek becslését is tartalmazza. A program a 2021-2035 időszakban 5,445 millió m3 üledék eltávolítását és elhelyezését irányozza elő. Első lépésben a Balatongyörökön üzemelő zagytér régi, konszolidálódott kazettáinak kiürítését és a zagytér közelében egy 840 ezer m3 térfogatú iszapcsapda létesítését tartalmazza. A régi (1979-ben kikotort) anyaggal a Nyirádon elhelyezkedő felhagyott, mintegy 1 millió m3 térfogatú bauxitbánya gödör rekultivációja, lezárása történhet meg, ami tipikus „két legyet egy csapásra” megoldás, hiszen egyúttal egy jelentős, a vízbázisra is potenciálisan káros tájseb is megszüntethető. A jövőben kotrandó anyag elhelyezése is szerepel a tervekben, beleértve kisebb bányagödrök, mélyen fekvő területek feltöltését, az ajkai vörösiszap kazetták végleges lefedését és ártalmatlanítását, valamint a potenciális mezőgazdasági hasznosítást is. Tavaly, nyár elején a Keszthelyimedencében elrendelt harmadfokú vízminőségvédelmi készültség keretében végzett kotrás mintegy főpróbája volt a hamarosan elindítandó kotrási programnak. Balatongyörök kikötőjének nyugati oldalán négy hektár lepelkotrás, a zagytér előtt, a régi iszapcsapda területén tíz hektár mélykotrás került kivitelezésre. Közvetlenül a kotrás előtt és után végzett üledék vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása igazolta a kotrás hatékonyságát, és egyúttal olyan új ismereteket biztosítottak az üledékben levő foszfor biológiai hozzáférhetőségéről és passziválódásáról, amelyek jelentősen módosítják az eddigi elképzeléseket. Az előadások pdf formátumú anyaga a https://balatonregion.hu weboldalon rendelkezésre áll. Dr. Kutics Károly környezetvédelmi szakértő

Elindult a 175. jubileumi hajózási szezon a Balatonon

A Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) a hagyományoknak megfelelően nagyszombaton, április 3-án indította el idei első menetrend szerinti és sétahajóit. Az utazási feltételek a járványügyi helyzethez és a kormányzati intézkedésekhez igazodnak. A társaság bizakodva tekint a 2021-es balatoni szezon elé, a tradíció és modernizáció jegyében nagyszabású programsorozattal, látványos aktivitásokkal, felújított hajókkal ünnepli a balatoni hajózás 175. jubileumát. A 175. személyhajózási szezon kezdetével az év minden napján üzemelő kompszolgáltatás mellett, április 3-tól hétvégente már hajóval is felkereshetők a Balaton leglátogatottabb települései, több kikötőben a sétahajózás is elérhetővé vált. A Balaton két partját összekötő kirándulójáratok az áprilisi hétvégéken napi 4 alkalommal közlekednek Siófok- Balatonfüred – Tihany és Fonyód- Badacsony útvonalakon mindkét partról indulva, emellett Siófokon, Balatonfüreden, Badacsonyban és Keszthelyen elindultak a sétahajók is a húsvéti hétvégétől. Májustól fokozatosan újabb kikötők kapcsolódnak be, a településeket összekötő járatok már a hét valamennyi napján közlekednek majd. A kedvelt programhajók a nyári főszezonban lesznek elérhetőek. 2021-ben számos újdonsággal és változatlan jegyárakkal várja a BAHART a hajózni vágyókat. • Több hajón megújultak a külső és belső burkolatok, a bútorzat és a büfétér. • A hajókon található utastájékoztató eszközökön a balatoni hajózás 175 éves történelmét és a Balaton-parti települések látnivalóit, szolgáltatásait bemutató kisfilmeket ismerhetnek meg az utazók. • A települések közötti hajójáratokon gyereksarok várja a családosokat a járványügyi szabályok enyhülését követően. • Az idei hajózási főidényre megújul a társaság honlapja, amely mobileszközökön is könnyebben kezelhető lesz. A korszerű kereső gyors és széles körű tájékoztatást biztosít a települések közötti menetrendi, program- és sétahajók indulási időpontjairól, szolgáltatásairól. • A jegypénztárakban továbbra is megvásárolható a BAHART kártya több típusa, melyek jelentős kedvezményt biztosítanak a jegyek árából. A BAHART méltóképpen szeretné megünnepelni a balatoni hajózás 175. évfordulóját, így színes rendezvényekkel, közönségeseményekkel, akciókkal, nyereményjátékokkal és a tradíciók előtt tisztelgő eseményekkel készül, amint azt a járványügyi helyzet lehetővé teszi. Az élményhez hajó visz: a BAHART mindenkit szeretettel vár a fedélzetre 2021-ben is! A kialakult járványügyi helyzethez alkalmazkodva visszavonásig az alábbi átmeneti utazási feltételekkel biztosítja a BAHART a személyhajózás biztonságát: • A hajók zárt és nyitott utastereiben, fedélzeti részein, valamint a kikötők területén kötelező az orrot és szájat eltakaró szájmaszk viselése, ennek hiányában a pénztárosok megtagadhatják a jegykiadást, a személyzet pedig a hajóra történő felszállást. Szájmaszkot a pénztárakban nem árusítanak. • Az egymástól számított 1,5 méteres távolságot a kikötőben, a pénztáraknál és a hajók fedélzetén is – az egy háztartásban élők kivételével – be kell tartani. • A hajókon szállítható utasok számát korlátozott, hogy a távolságtartás feltételei biztosítottak legyenek. A BAHART folyamatosan nyomon követi a kormányzati rendelkezéseket és előírásokat, ennek mentén biztosítja a személyhajózási és kompközlekedés szolgáltatást. Ezekről, és az adott napi aktuális járatindulási időpontokról a társaság hivatalos honlapján (www.bahart. hu) érdemes rendszeresen tájékozódni. Az utazóközönség gyors és szakszerű tájékoztatása céljából a BAHART Ügyfélközpont (+36 84 30 050) is rendelkezésére áll.

A víz világnapján – Online fórum rangos előadókkal

A víznek rendkívül fontos szerepe volt és van a földi élet, a termelés és a társadalmi- gazdasági fejlődés alakulásában. Az adott korok társadalmi-gazdasági élete szinte minden vonatkozásban összefüggött és összefügg a víz-viszonyokkal. A víz és a társadalom állandó kölcsönhatásban van egymással. A tiszta és biztonságos víz az egyik legértékesebb erőforrásunk, gazdasági értéke már ma is felbecsülhetetlen, és mai tudásunk szerint egyre inkább azzá válik a jövőben – ezért felelősségteljesebben kell felhasználnunk. Meg kell teremteni az egyensúlyt a társadalom, az ipar, a mezőgazdaság szükségletei és az élővíz /édes vízkészletek védelme között. A Víz világnapja alkalmából szervezett online fórumot a Balatoni Integrációs Kft., melynek munkatársai a program középpontjába helyezték a víz értékelését. A rendezvény deklarált célja volt, hogy a résztvevők új ismeretekkel gazdagodjanak, tájékoztatást kapjanak a víz globális hidrológiai körforgásáról, a vízlábnyom fogalmáról, az általunk használt termékek, élelmiszerek előállításának vízigényéről, a Balaton vízgyűjtőjén megvalósuló felelősségteljes vízgazdálkodásról, a közvetlen emberi vízhasználatról, valamint a vízkészlet gazdálkodást érintő fejlesztésekről, beruházásokról. Az előadások sorát Horváth Ákos, az Országos Meteorológiai Szolgálat Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának vezetője nyitotta meg. Látványos illusztrációiból s prezentációjából betekintést nyerhettünk egy olyan, több ezer éves folyamatba, melynek napjainkban is tanúi lehetünk. – A szél felszín alatti munkája alakította a tó medrét: a laza, üledékes forma jelentős részben a félsivatagos klímának is köszönhető. A hosszú áramlási rendszerek ugyancsak közreműködtek a magyar tenger jelenlegi arculatának, jellemzőinek kialakulásához. A tájegység csapadékellátása, a levegő mozgása sem hasonlítható össze hazánk más természeti egységeivel. Tapasztalhatjuk, hogy a Bakony déli részén a szél átbukik, míg a trópusi párák, a délről jövő áramlatok hozzák a vizet. Ez tulajdonképpen az „import afrikai nedvesség” – a szeszélyes időjáráshoz hozzájárulnak az erős ciklonok, melyek esetenként jelentős csapadékot hoznak, máskor pedig nedvesség blokkoló helyzetet alakítanak ki. Ezt tapasztalhattuk meg például 2003-ban, amikor hihetetlen forróság és aszály jellemezte a régió időjárását, néhány hónappal később pedig erőteljes, tartós eső zúdult a nyakunkba. Bár itt, Európa közepén csak médiaeseményként gondolunk a hurrikánokra, mégis fontos szerepük van időjárásunk alakításában – ezek a nedvesség fő szállítói, de segéderőként bejátszanak a mediterrán ciklonok is.

Tavaly ősszel ennek jótékony hatását ismerhettük meg, hiszen pozitívan befolyásolta a Balaton vízszintjét. A hosszabb ideig egy helyben álló ciklonoknál lassúbb a vízleadás, míg máskor villám árvizek okoznak gondot a nyaraló közönségnek, az alacsonyan fekvő települések lakóinak, de nem kis mértékben a közművek kezelőinek is. Napjainkban már az sem okoz különösebb meglepetést, ha huszonnégy óra alatt az éves csapadékmennyiség egyötöde hullott le. A lokális árvizek száma egyre gyakoribb, a szerves anyag kimosó hatása miatt pedig hatalmas esőcseppek jelzik – a természet képes permanensen meglepetést okozni. Napjainkban egyre gyakrabban merül fel a kérdés: az időjárás vajon befolyásolja-e a víz tisztaságát, hatással van-e az algavirágzásra. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a nagy hullámverések elősegítik az algavirágzást megjelenését. S hogy a közeljövő időjárásáról is szó essék: bizonyosnak tűnik, hogy a következő három hónapban több csapadékra számíthatunk, a hőmérséklet pedig a sokéves átlag felett lesz. Szabó Péter, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője előadásában a fenntartható vízgazdálkodás jelentőségét hangsúlyozta. A Balaton hidrológiai helyzetének elemzése során kiemelte: száz év távlatából kissé kevesebb csapadék hull le a magyar tenger mellett, miközben egyre magasabb a középhőmérséklet, s ezáltal növekszik a párolgás sebessége. Az elmúlt két évtizedben a vízkészlet több negatív rekordot állított fel, ezért célszerű a lehulló csapadékot a mederben tárolni. A százhúsz centiméteres vízszint jogi szabályozása ennek szellemében történt, bár a koncepciót a végleges döntés előtt két és fél éves társadalmi vitára bocsájtották. A vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek szerint a problémák érdemben nem változtak, de a klímaváltozás felszínre hozott néhány újabb problémát. Napjaink legfontosabb kérdései tehát változatlanul a vízminőség- mennyiség téma köré csoportosulnak. Ezek közé tartozik a nádasok állapota, az infrastruktúra, a csapadékvíz elvezetés is. A kikötők építése, használhatósága, az özönfajok megjelenése, az erózió, a Kis-Balaton koncepció félresiklása újabb és újabb polémiát gerjeszt. A gondok azonban nem csak a tóra vonatkoznak: a felszín alatti- és a sekély vizek állapota is aggodalomra ad okot. Némi gyógyír ugyanakkor, hogy a felszíni víztestek negyede jó állapotban van, ám ez a megállapítás már nem vonatkozik a természetes víztestekre – e téren a jó ökológiai „potenciál” a cél. Kormányzati célkitűzés, hogy 2027-ig minden szükséges intézkedést meg kell valósítani, bár eseti mentesség továbbra is elképzelhető. Az előadó elmondta: örvendetes, hogy 2018-ban a lakások szennyvízhálózatra való bekötése meghaladta a nyolcvan százalékot, ám monitoring és informatikai fejlesztések nélkül elképzelhetetlen a korszerű vízgazdálkodás. Az intézkedési program prioritás és hatékonyság szerint rendszerezi a tervezendő feladatokat, miközben már fontos projektek kivitelezése is folyamatban van. A siófoki és a kiliti zsilip átépítése után következik a Sió medrének rendbetétele, de a közeljövő teendői között sorolhatjuk fel a Balaton mederkotrását és a preventív – a vízminőség megóvását célzó – eljárásokat is. Posta Donát, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány képviseletében a láthatatlan vízfogyasztás elméletét cáfolva arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar háztartások takarékos hozzáállásának köszönhetően a lakosság produkálja az összes fogyasztás tizenegy százalékát – a mezőgazdaság mutatója mellett hetven, az iparnál pedig tizenkilenc százalék szerepel. Az utóbbi esetében a munkafolyamatok, majd a végtermék hasznosítása során különösen ügyelnek a megtakarításra. A tudatos vásárlói szokások egyre dominánsabbak – ma már nem ritka áruválasztási szempont, hogy az adott termék előállításához mennyi vizet használnak fel. Volencsik Zsolt, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. vezérigazgatója előadásában a cég küldetését hangsúlyozta: – Kötelezettségünk a szolgáltatási területünkön élők számára a tiszta, egészséges ivóvíz biztosítása. Ennek érdekében új vízbázisokat is nyitnunk kell – a megoldás a kiváló minőségű karsztvizek felhasználása lehet. Elkerülhetetlen a csatornahálózat korszerűsítése is, mellyel egyszerre több problémát orvosolhatunk. A közelmúltban létrejött a Nemzeti Vízművek Zrt., melynek hosszú távú stratégiája cégünknek is iránymutatást jelent. Meghatározó lesz az energiahatékonyság, a fenntarthatóság. A programot gördülő fejlesztési tervek orientálják, s ebbe kellene illeszteni térségünk koncepcióját. Számításaink szerint 2034-ig ezermilliárd forint értékű beruházások biztosíthatják csak régiónkban a kor követelményeinek megfelelő szolgáltatást. Süli Ferenc