Címlap – Ajánló

Lapszél… Visszajött…

Abban bíztunk, hogy visszakozik, felismeri a mi erőnket. Mégsem így lett: lappangva köztünk maradt, a Balaton régió három megyéjébe csak éppen belemart, látszólag le is csendesedett. És most megint itt van. Hozzánk egész közel. Csak láthatatlanul, s ez a legnagyobb, legerősebb fegyvere. Ha kiütéseiről látjuk, hogy vörhenyes a gyerek, nem engedjük iskolába, a rokonokat, barátokat értesítjük, kitesszük a vörös cédulát az ajtóra. De „Ő” nem. Nem küld magáról előre jeleket. Alattomosan közelít, s mint egy beépített lázító egy közösségben, furkál, csápjait előre nyújtja, s amilyen láthatatlanul jött, olyan láthatatlanul hagyja ott a mérgét. Napok telnek el, míg bizonyosak lehetünk afelől, hogy a nyitva felejtett ajtón valaki úgy sétált be, mintha meghívott vendég lenne. Sőt: szellemként, aki otthagyja a jelét valahol elrejtve, s aki rálel, baja esik. „Ő” a vírus. Méregcseppjein kívül nevet is hordoz, ám ezzel úgy vagyunk, mint őseink a medvével. A félelmetes állatnak a nevét mindenki elfeledte, mert félt szelleme haragjától. Így aztán csak tulajdonsága (mézevő) maradt fönn. Bármennyire is szeretnénk, most nem lehet a felejtést felgyorsítani. a vírus leült szobánk, konyhánk, irodánk, műhelyünk, helyi járatunk, vasúti fülként egyik sarkába, s némán figyel. Alattomosan, mert megmutatkozni nem mer. Valami sötét fondorlattal meghagyott nekünk egy csonka nyárvéget. Úgy tett, mint aki nem figyel, s az óvatlan ember koncertre, bálba, strandra, meccsre ment. Továbbá templomba és kiállításra, meg mindenhova, ahová hónapokig nem tehette a lábát. Az ember, a kisbetűs ember éhes volt: kalandra, kiruccanásra, feltöltődésre vágyakozott. Érezte a felgyülemlett feszültséget, s ahogy az óvodások és kisiskolások kirobbannak a nap végén a zárt falak közül, ő is ezt tette. maszk, kesztyű, fertőtlenítés nélkül. Kereste a megszokott szabadság gyönyörét (melyet persze épp akkor nem tudott értékelni, amikor a birtokában volt), s kiáltott egy ős evoét… Rosszul tettük mi, hangyaemberek. Nem mértük fel, mekkora szerepet is ajánlott nekünk a Teremtő. Elhibáztuk intézkedéseinket. Saját szintünkön is, de feljebb is. A véteknek pedig büntetés a hozadéka. Bűnösként (büntetettként?) még sincs módunk bátor férfiként, harcos asszonyként kiállni a láthatatlan ellenség ellenében, „aki” minden támadható felületünkre rátelepszik: egészségünkre, kedélyünkre, munkánkra, a világról alkotott szemléletünkre. Visszajött, bármennyire gyűlöljük is. De hitünk még van, s élnünk kell vele… Zatkalik András

Bálványfa, ecetfa, császárfa, smaragdfa, oxyfa…..

Az invazív fajok a helyi őshonos ökológiai rendszerek legnagyobb ellenségei. Az inváziós fajok elterjedése és kártételei elleni küzdelemben a megelőzés játssza a legfontosabb szerepet. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb megközelítés, aminek elengedhetetlen része a megjelenő inváziós fajok korai észlelése, valamint a gyors reagálás. Az inváziós fajok a biodiverzitásra, valamint az emberi egészségre gyakorolt

Bálványfa – (Ailanthus altissima)

hatásuk okán is sokkal nagyobb figyelmet kell, hogy kapjanak. A bálványfa, gyalogakác, selyemkóró, az ártéri japánkeserűfű, az aranyvessző csak néhány példa az invazív fajokra. Míg a nevük már kezd ismerősen csengeni, a felismerésük sokak számára korántsem egyszerű. Fontos kiemelni az adventív fajokat is, amelyek valamely másik földrajzi területről érkeztek (nem őshonosak), valamint a populációik nem képesek ezen a területen önállóan, illetve az adott számban fennmaradni. Az adventív fajok egy részét az éghajlatváltozással járó környezeti körülmények olyan helyzetbe hozhatják, melyek által invázióssá válhatnak. A címben szereplő fafajok közül jelenleg a bálványfa számít invazív fajnak. A többi adventív, de mint ilyen, számukra megfelelő körülmények között invazívvá válhatnak. A bálványfa (Ailanthus altissima) a szappanfavirágúak rendjébe tartozó bálványfafélék családjának egy nemzetsége. Kelet-Ázsiától dél felé haladva Észak-Ausztráliáig találhatók meg őshonos fajai. A bálványfa gyors növekedésű, lombhullató fa, július elején virágzik, sok nektárt és virágport termel, jó mézelő. A levelek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen. Fája dekoratív megjelenésű, törzse egyenes, a kérge sima és szürke, magassága a 20-25 métert is elérheti. Gyökérzete oldalirányban terjed, a felső 50 cm-es talajrétegben, és a gyökerei által raktározott nagy tápanyagmennyiség miatt nagyon gyorsan regenerálja a hajtásait, illetve sok gyökérsarjat növeszt, ami miatt kiirtása rendkívül nehéz. A bálványfa Közép-Európa egyik legveszélyesebb inváziós faja. Éghajlatunkon 70-80 évig él, származási helyén ennek kétszeresét is megéri. Nagyon gyorsan szaporodik, 1 év alatt akár 200–300 m²-es területet is elfoglalhat. Sűrű és magas lombja elfogja a fényt a honos növényzettől. A bálványfa allelopatikus hatása révén a fa gyökere, illetve a levelei képesek olyan biomarkerek kiválasztására, amelyek a környezetében lévő lágyszárú és fás szárú növények életfolyamataira negatív hatást gyakorolnak. A fagy sem árt neki, mert serkenti a gyökérsarjak képződését. Ha nem foglalkozunk a bálványfával, rövid idő alatt hatalmas társulásokat képes kialakítani, melyek kiirtása speciális, szakemberek által végzett módszerekkel sem egyszerű feladat. A bálványfát előszeretettel nevezik ecetfának is, ami rendkívül megtévesztő, mivel létezik egy olyan fa, amely hivatalosan is az ecetfa nevet viseli. A két fajnak nincs különösebb köze egymáshoz, bár mindkét faj rendszertanilag a szappanfalakúak

Ecetfa – (Rhus typhina)

rendjébe tartozik. A bálványfát kellemetlen szaga miatt hívják ecetfának. Az ecetfát pedig azért, mert termésének savanykás íze van, ezért termésének felhasználásával korábban limonádészerű italt készítettek. Ugyan az ecetfa is szívesen és ügyesen terjed gyökérsarjakkal, mégsem inváziós faj. Az ecetfa (Rhus typhina), ecetszömörce, torzsás szömörce, torzsás ecetfa Észak- Amerikában őshonos faj. Lombhullató kis fa, vagy cserje. Magassága 3-5 méter. Levelei összetettek, hasonlóan a bálványfához. Dekoratív őszi narancssárga, vagy piros lombszínével dísznövényként népszerű. Mivel a két fa nagyon könnyen összetéveszthető, amennyiben ecetfát ültetne kertjébe, mindig szakértő segítséggel, kertészetből szerezze be, elkerülve azt, hogy invazív bálványfát nevelgessen kertjében. A császárfa (Paulownia) elnevezés egy több fajból álló növénynemzetséget takar. A gazdasági célból

Császárfa – (Paulownia tomentosa)

létrehozott számos fajhibrid különböző fantázianeveket visel, de akár azoxyfával, sárkányfával vagy smaragdfával van dolgunk, tudni kell, hogy mindig a császárfa nemzetségébe tartozó növények fajhibridjeiről van szó. A császárfa általában 10–15m magasra növő, közepes termetű fa, de elérheti akár a 25m-es magasságot is. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. Díszfaként széles körben ültetik Európában parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Az illatos császárfa (Paulownia tomentosa) Európa területén Németországban, Ausztriában és Svájcban özönnövényként viselkedve agresszíven terjeszkedik, Észak-Amerika keleti és délkeleti, csapadékos területein pedig már a bálványfához hasonló kiterjedt inváziót mutat.Az új fajhibridek terjedésére vonatkozóan nincsenek megbízható adatok, ezért további kutatások szükségesek. A császárfák tápanyag- és nedvességigénye rendkívül magas, ami magyar viszonylatban az amúgy is szárazabbá váló talaj erőteljes kizsákmányolását jelenti. Klíma- és természetvédelmi szempontból jelen tudásunk alapján nem szerencsés választás, hiszen a magas vízigénynél is rizikósabb a biológiai invázió lehetősége.

Magyar Nemzeti Parkok Hete

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság is bemutatkozott a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválon

Szeptember 11. és 13. között, a Gödöllői Királyi Kastélyban rendezték meg a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivált, melyen az érdeklődők megtalálhatták a Balaton-felvidéki Nemzeti Park standját is. Az esemény kiemelt programja a fesztiválhoz csatlakozó Magyar Nemzeti Parkok Hete nyitórendezvénye volt, amelyet követően az Ember és Természet című kiállítás mellett egy héten át megtekinthetők a Varázslatos Magyarország természetfotós pályázat díjnyertes alkotásai, valamint sok program szól a nagycsaládosoknak – ők különféle túrákon vagy éjszakai csillagsétákon vehetnek részt. A gyerekeket külön foglalkoztató sátor várja, és a nemzeti parkok védjegyes termékei közül is

fotó: Vers József BfNPI

válogathatnak az érdeklődők. A rendezvényen megemlékeznek a Varázslatos Magyarország és a Nemzeti Park Termék védjegyi program tizedik évfordulójáról, bemutatják a Nemzeti Parki Termékek könyvet – a négyszáz oldalas kiadványban a kétszáz védjegyes termelőből hatvan szerepel. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság változatos programokkal várja az érdeklődőket. Barangolás a Belső-tó partján szeptember 15-én, kedvezményes látogatás a Levendula Ház Látogatóközpontba 16-án, „Vizsgálódás vízben, kertben” Csopakon 17-én, tüzes-vizes geotúra Kapolcs felett 18-án, „bütykölde” a Levendula Házban 19-én és Szent Györgyhegy- Haláp „duplavulkános” bazalttúra borkóstolóval szeptember 20-án. A túrák nagyrésze térítésmentes, de előzetes jelentkezés szükséges. Bővebb információ a nemzeti park honlapján: www.bfnp.hu.

Emlékmű a repülő hölgynek, Ancsának

Farkas Bertalan űrhajós a mentőeszközök bemutatóján

Hosszú időn keresztül a Balaton fölötti légtér meghatározó repülőgépei voltak az An-26-osok, melyek utolsó példánya 46 év szolgálat után végleg a földön maradt. Az „Ancsák” emlékére Siófok-Balatonkiliti repülőterén méltó emlékművet avattak a múlt hónap végén.

Az elképzelés és a kivitelezés Horváth István nyugalmazott törzszászlós – ő maga is tagja volt a géptípus legénységeinek – szervező munkájának eredménye. A légikikötő bejáratával szemben felállított négytollas légcsavar egyszerre jelképezi a repülés szabadságát (a megdöntött légcsavar épp a felszállás géphelyzetére utal), de a talpazatot éppen csak érintő tollvégek a befejezett pályát is szimbolizálják. Előtte réztábláról olvasható azoknak a neve, akik egy tragikus baleset miatt csatlakoztak az „égi kötelékhez”. A tíz An-26-os bázisa sokáig a Veszprém melletti Szentkirályszabadja (majd Szolnok és Kecskemét is) volt, ahonnan hazai és külföldi kiképzési, szállítási, deszantolási utakra indultak, de rendszeresen landoltak a kiliti kifutón is. Nagyon sok ejtőernyős ugrott az Ancsák fedélzetéről. A gépek a rendszerváltásig a szocialista

Boldizsár László szögre akasztotta fejhallgatóját

országokba, azután nyugatra, sőt Afganisztánba is eljutottak. Nemcsak a hadsereg kötelékében voltak népszerűek az Ancsák, hiszen a „Bármit, bármikor, bárhova” szlogen ismert volt a civil világ előtt is, s ha kellett, akár többezer naposcsibe is légi útra kelhetett – ezúttal nem a saját szárnyán – a fedélzeten. A megbízható, strapabíró gépek a Szovjetunióban (pontosabban Ukrajnában) készültek, s szerte a világban kedveltek voltak. Az augusztusi bajtársi találkozón nemcsak a gépen repült ekipázsok, hanem családtagok, barátok, volt sorkatonák is fejet hajtottak az emlékmű előtt. Tiszteletét tette az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is, aki nemcsak utasa, de elsőpilótája is volt a gépnek. Soós Lajos nyugállományú alezredes, volt fedélzeti mérnök, open sky operátor emlékbeszédében hangsúlyozta: Lehangoló a típustól a búcsú, de az emlékmű avatása felemelő érzés az „ancsás”

Célugrás a nemzeti lobogóval

társadalomnak. A katonai tiszteletadás alatt Tóth Károly alezredes, egykori századparancsnok leplezte le, s koszorúzta meg az emlékművet, végül Boldizsár László őrnagy, volt gépparancsnok akasztotta szögre jelképesen azt a fejhallgatót, melyet utolsó An-os útján használt. Az ünnepségen közreműködött a Katona János alezredes vezényelte Légierő Zenekar. Elhangzott a negyvenes években született „Repülő induló” is, melyet egy időre a hatalom be is tiltott. A kétnapos találkozó során többek közt ejtőernyős célugrást, műrepülést, helikopteres bemutatót, modellek repülését is láthatta a számos érdeklődő. Horváth István érdeklődésünkre elmondta, a kiliti repülőtéren fokozatosan kialakítanak egy kis múzeumot is a gép, személyzetei és ismertebb utasai emlékére. Szöveg és fotók: Zatkalik