Címlap – Ajánló – 2019. január

Egyeztetések után: megújult a Balaton-törvény

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet fejlesztése jelentősen eltér más, közigazgatási területi tevékenységektől, így 2000 óta külön jogszabály, a Balaton-törvényként ismert 2000. évi CXII. törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket a régió igazgatásáról. Idén márciustól azonban hatályba lép az „új Balaton-törvény”, mely – túl egyes módosító rendelkezéseken – összhangot teremt a Balaton és hazánk más régióinak fejlesztési irányai között. A jogszabály megalkotásához vezető lépésekről, a törvényi szinten megjelenő változásokról és a Magyar Kormány jövőbeni, Balatonnal összefüggő terveiről Füleky Zsoltot, a Miniszterelnökség építészetért és építésügyért felelős helyettes államtitkárát kérdeztük.

Füleky Zsolt helyettes államtitkár

– Mi indokolta a Budapest Agglomerációs és a Balaton-törvény megújítását, és ezen belül a három, korábban önálló törvénybe foglalt jogszabály egy törvénybe történő integrálását? – Az eddigi gyakorlat alapján az Országgyűlés külön-külön fogadta el az ország, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet és a Budapesti Agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényeket. A törvények elfogadása különböző időpontokban történt, így az Országos Területrendezési Tervé 2003-ban, amely 2008-ban és 2013 került felülvizsgálatra. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervét 2000-ben fogadta el Országgyűlés, amely 2008-ban került felülvizsgálatra. A Budapesti Agglomeráció területrendezési tervét 2005-ben hagyta jóvá a Parlament, amelynek felülvizsgálata 2011-ben történt meg. Mivel a területrendezési tervek egymásra oda-vissza hatnak, az eltérő idejű elfogadás miatt gyakran egymással ellentmondásba is kerültek, melynek legfőbb indoka, hogy a tervek erőteljesen támaszkodnak a különböző szakterületek, ágazatok adatbázisaira. Így egy területrendezési tervről szóló törvény módosítása gyakran igényelte egy másik területrendezési terv módosítását. A bürokráciacsökkentési elvárásokat is szem előtt tartva tehát indokolt volt, hogy e három területrendezési tervet egy törvény keretében fogadja el az Országgyűlés, így könnyebb az egymás közötti összhangot is fenntartani. – A partnerségi egyeztetéseknek melyek voltak a legfontosabb tapasztalatai a Balaton térségére vonatkozóan? Miket vettek ezek közül figyelembe a törvény megalkotása során? – A partnerségi egyeztetés keretében megkerestük az összes, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települési önkormányzatot. Általános tapasztalat, hogy a vélemények jellege különbözött annak megfelelően, hogy az adott önkormányzat a Kiemelt Üdülőkörzeten belül hol helyezkedik el, milyen funkciót tölt be az Üdülőkörzet életében. A part menti települések leginkább az üdülési funkcióhoz kapcsolódó területhasználati szabályokat véleményezték, egyes önkormányzatok nagyobb fejlesztési lehetőséget kértek, mások a táj- és környezetvédelmi érdekeket szem előtt tartva kértek szigorításokat a területfelhasználási szabályozásban. Az Üdülőkörzet háttértelepülései a lakosok megélhetését és a településeik fejlesztési lehetőségeit képviselve adtak javaslatot, általában a területhasználati korlátozások enyhítésére vonatkozólag. A partnerségi egyeztetés során beérkezett véleményeket mind megvizsgáltuk, és olyan területhasználati szabályozás kialakítására törekedtünk, amely minden település számára biztosít fejlesztési lehetőséget – legyen az part menti strand vagy kikötői fejlesztés vagy megújuló energia beruházások támogatása –, természetesen a környezeti, épített környezeti, táji és természeti érdekeket a lehető legteljesebben figyelembe véve. – Mikorra és milyen tartalommal várható a törvény végrehajtását elősegítő kormány- és miniszteri rendeletek megalkotása, kihirdetése? – A törvény hatálybalépése 2019. március 15-én történik meg. A végrehajtási rendeletek többségét erre az időre elkészítjük. A vízpart-rehabilitációs tanulmányterveket váltó, a Balaton vízparti területeinek közcélú területfelhasználási tervének szakmai javaslata is erre az időpontra elkészül. – Az új törvény ugyanarra a 180 településre terjed ki, mint korábban. A jogszabály megalkotásának folyamatában felmerült-e a BKÜ területének felülvizsgálata? – A Balaton-törvény felülvizsgálata tartalmazta a területi hatály felülvizsgálatát is, ennek eredményeképpen a 180 településen kívül nem tartottuk szükségesnek további települések bevonását. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez továbbra is azon települések tartoznak, amelyek természeti, táji és épített környezeti adottságaik alapján jelentős szerepet játszanak az Üdülőkörzet üdülési funkciójában. – Mi indokolja a korábbi Balaton törvényben részletesen szabályozott területek és felhasználási módok alacsonyabb szintű jogszabályban történő kezelését (pl. E-2, T-2, Ü-1 övezetek)? Ugyancsak rendeleti szabályozás alá esik a parti területek és kikötők felhasználásával kapcsolatos részletszabályok köre, de a régi jogszabály 39.§-ban szabályozott állattartó telepek esetében is fennáll ez a helyzet. – A törvényjavaslat előkészítése során a hatályos jogalkotási követelményeket vettük figyelembe, és ez alapján számos szabályozási kérdésről állapította meg a kormányzat, hogy az nem törvényi szintű. Egyfelől jellemzően az irányelveket tartalmazó övezetek szabályozása kerül kormányrendeletbe és miniszteri rendeletbe, másfelől azon rendelkezések, amelyek a jelenleginél is részletesebb szabályozási igénnyel rendelkeznek – például a Balaton vízparti területeire vonatkozó rendelkezések. Ez utóbbi területen bár a jogszabályi szint csökken, a szabályozás részletesebb és egyértelműbb lesz a jelenleginél. – A törvény módosításakor figyelembe vették-e a 1861/2016. Kormányhatározatban körvonalazott feladatokat, kiemelten „a balatoni vízkészlet fenntartható gazdálkodásának, vízhasználatának javítása, a szükséges infrastrukturális feltételek biztosításával” stratégiai fejlesztési irány 41,5 milliárd forintos forrással nevesített feladataira? – Az ágazati célokat, feladatokat a szakmai egyeztetés során érvényesítették az egyes szakterületek minisztériumi, háttérintézményi és területi szervi szinten, a területrendezési tervek ennek megfelelően tartalmazzák azokat. – A korábbi Balaton-törvény 39.§-ának (e-f) bekezdése szerint a 2 hektár fölötti területek 2%-a volt beépíthető, maximum 800m² mértékben a szőlőművelés alatt álló területeken. Az új jogszabály 87.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a beépíthetőség nem kötött minimális területnagysághoz, viszont a létesíthető beépíthetőség mértéke 3000 m²-re változott. Mi indokolja az ez irányú és mértékű változtatást? – A kérdésben szereplő két szabályozás nem hasonlítható össze, mivel két különböző övezet szabályozásáról van szó. A Balaton-törvény 39. §-ában szereplő általános mezőgazdasági terület övezetének szabályozása részletesebb formában más jogszabályba kerül, ezért nem tartalmazza az új Balaton-törvény. – Milyen időközönként tervezik frissíteni a jelentős innovációnak számító digitális alaptérképet? – A tervi elemeknek a területrendezési és a településrendezési tervek közötti átjárhatóság és szinkronitás biztosítása szempontjából egyik sarokköve az alaptérkép. Az alaptérképnek az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisból származó adattartalma rendszeresen, de legalább éves szinten frissülhet, míg a szakági téradatok frissülése az egyes ágazatok adatszolgáltatásától függ és ezen adatkörök szakterületről szakterületre jóval heterogénebb minőségűek és pontosságúak. Jövőbeni feladatunk a szaktárcákkal közösen, hogy kialakítsuk azt az életszerű és egészséges ritmust, amikor az adatok minden vonatkozásban frissülnek. – Miként szándékozik a Kormány meghatározni a balatoni főépítész feladatainak és hatásköreinek szabályozását (88.§)? – A szabályozás fő célja természetesen az, hogy a balatoni főépítész hatékonyan segítse elő az új Balaton-törvény és végrehajtási rendeletei érvényesülését, azaz a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet táji-, természeti és települési környezetének egységes szemléleten alapuló védelmét, valamint kiegyensúlyozott területi fejlesztését, figyelembe véve az egyes önkormányzatok fejlesztési szándékait. – Minek köszönhető az, hogy 2019. január 2-től kezdődően mintegy két és fél hónapig mind a régi, mind az új jogszabály hatályos? – Az új Balaton-törvénynek csak a hatálybalépéséről, valamint más törvényeknek az új törvény címére vonatkozó módosításáról szóló rendelkezései léptek hatályba január 2-án. Az érdemi szabályozás a jelenlegi törvények (Országos Területrendezési Terv, Balaton-törvény és Agglomerációs törvény) hatályon kívül helyezésével egyidejűleg lépnek hatályba. Ennek megfelelően természetesen nem helytálló az a feltételezés, hogy a területrendezésben egyazon időben két ellentétes törvényi szabályozás lenne érvényben. Süli Ferenc

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság 2018. évi tevékenységének rövid értékelése:

Sikeres, több szempontból rekord – ugyanakkor nehéz – évet zárt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

– A 2018-as évet az EU-s forrásból elnyert pályázataink menedzselése határozta meg. Mint ismert, sikeres pályázók vagyunk: 18 db, közel 5 Mrd Ft értékű pályázatunk van folyamatban. A megvalósulás helyszínét nézve pályázataink egy része van Veszprém megyében (pld. Lóczy-barlang Látogatóközpont Balatonfüreden, tihanyi Belső-tó környezete, Levendula- ház, Hegyestű vagy Salföldi Major megújítása), mások Zala és Somogy megyei helyszíneken (pld. Kis-Balaton Látogatóközpont, ordacsehi Berek Világa vagy a Mura-mente fejlesztései) valósulnak meg, ha csak a leglátványosabb ökoturisztikai beruházásokat sorolom. A pályázati leterheltség mellett igen szoros létszámgazdálkodással ugyanakkor szakmai feladatainkat is hiánytalanul el tudtuk látni, szakmai fejlesztések valósulnak és valósultak meg: őrszolgálati irodák felújítása, gépkocsibeszerzés, területkezelés, szürkemarha és bivalyállományunk megtartása mellett. Ökoturisztikai eredményeink alapján a Balaton-part legjelentősebb és legkeresettebb őkoturisztikai szolgáltatójává vált a nemzeti park, gondoljunk a tihanyi levendulaszüretre, több száz szakvezetett természetismereti és geotúránkra. Három látogatóközpontunk mint zászlóshajóink – a tihanyi Levendula-ház, a bakonybéli Pannon Csillagda és a Tapolcai-tavasbarlang – valamint 11 bemutatóhelyünk ebben az évben rekord, nagyságrendben félmillió látogatót vonzottak – nyilatkozta lapunknak Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója. SF

Tíz praktikus tanács

Pénztárcakímélő, környezetbarát tüzelés

Az elmúlt években elkészített országos légszennyező anyag kibocsátási leltárok adataiból kiderül, hogy napjainkban a kisméretű szállópor kibocsátásához a legnagyobb mértékben a lakossági fűtés járul hozzá (több, mint 80 %-kal). Egyre sürgetőbb feladat a lakossági fűtés, égetés által okozott légszennyezés csökkentése, ezért nem mindegy, hogy mivel és hogyan fűtünk. A fűtéshez használt tüzelőanyagok közül a szén használata során keletkezik a legtöbb fajta és legnagyobb mennyiségű szennyezőanyag. A háztartások, középületek körében leginkább a gázfűtés jellemző. A jó szabályozási lehetőség következtében a gáztüzelés viszonylag kis mértékű szén-monoxid kibocsátást eredményez. Mivel a gáz kéntartalma jelentéktelen, gyakorlatilag kén-dioxid nem keletkezik. A magas égési hőmérséklet miatt nitrogén- oxid kibocsátással kell számolni, de szilárd szennyeződés gyakorlatilag nem keletkezik. A fatüzelés népszerűsége viszont az utóbbi időkben megnövekedett, kiegészítő fűtésként, hangulati elemként sokan használnak kandallót, kályhát. A tűzifa égése során jelentős a szilárd légszennyezőanyag (pernye) kibocsátás. Égéskor elsősorban víz, H2O (elgőzölögve) és széndioxid, CO2 keletkezik. Ez a folyamat tökéletes égéskor játszódik le. Azonban az égés ritkán tökéletes, ami azt jelenti, hogy az égés során szén-dioxidon és vízen kívül más anyagok is keletkeznek. Ennek oka a fából kiszabaduló gázok nem megfelelő elégése, mely létrejöhet az alacsony égéshőmérséklet, nedves fa, a teljes égéshez szükséges levegő hiánya, nem megfelelő műszaki állapotú, vagy nem megfelelően működtetett tüzelőkészülék miatt. Az illegális hulladékégetés magában foglalja illegális hulladéklerakók felgyújtását, avar és más kerti hulladékok, parlagterületek és mezőgazdasági hulladékok, illetve háztartási tüzelőberendezésben való hulladékok égetését is. Napjainkban nagyon sokféle műanyagot használunk, mely jelen van a ruháinkban, a használati és berendezési tárgyainkban, építőanyagokban és műanyaggal csomagolunk. Ennek következtében a műanyag zacskók, eldobható műanyag palackok képezik a háztartási hulladék egy részét. A műanyagok lassan bomlanak le a természetben, ha pedig elégetjük őket, szennyezik a levegőt és károsíthatják az egészségünket. A fahulladékok többsége különböző gyanta és lakk maradványok mellett faanyagvédő anyagokat – biocidokat – is tartalmazhat, így égésük során szintén jelentős káros anyag kibocsátással kell számolni.

Magyarországon a hulladékok nyílt téri vagy háztartási tüzelőberendezésben történő égetése jogszabályilag tilos. A háztartásokban keletkező hulladékok közül kályhákban, illetve udvaron nyílt térben leggyakrabban elégetett anyagok a következők:

– műanyag italcsomagolás és egyéb PVC műanyaghulladék – textilipari hulladékok – import bálás használt ruha – műgyantát, műanyagot, festéket tartalmazó farostlemez, rétegelt lemez, bútor és – nyílászáró (úgynevezett „kezelt fa”) – gumiabroncs – kábelek – kerti hulladékok – színes, fényes papír hulladékok – fáradt olaj, üzemanyag

Az előbb említett anyagok elégetésekor a bennük található, vagy kezelés következtében felhordott, különböző mérgező vegyületek a levegőbe és a hamuba kerülnek, ezáltal szennyezve a környezetet, közvetlenül károsítva az egészséget.

Gondoljuk át fűtési szokásainkat!

• Ne fűtsük túl a lakást! A helyiségek nappali vagy éjszakai hőmérsékletének szabályozásával sok energiát lehet megtakarítani. A külső hőmérséklet nem csak évszakonként, hanem napszakonként is jelentősen változik. A helyiségekben az egyenletes hőmérsékletet automata vezérlőrendszerrel szabályozhatjuk. A fűtésszabályozó készülékek megfelelő helyre történő felszerelésével és a fűtőtest szelepek együttes használatával jelentős energiát takaríthatunk meg, mert így a radiátorokon helyiségenként tudjuk beállítani a kívánt hőmérsékletet. Fontos a kazán és a radiátor megfelelő méretezése, hiszen a túlméretezett kazán hatásfoka veszteséges. Ezért a hőtervezés elengedhetetlenül fontos az optimális energia felhasználáshoz.

• A nappaliban 20 fok, a gyerekszobában 22 fok is lehet, a hálószobában viszont elég, ha 18 fokot tartunk. Nappal a hálószobában nemigen tartózkodunk, éjszaka pedig egészségesebb, kellemesebb az alvás, ha nincsen meleg. • A konyhában elegendő a 16-18 fok is. A konyhában üzemelő berendezések növelik a hőmérsékletet, a páratartalom miatt magasabbnak érezzük a helyiség hőfokát. • A fürdőszobában 22 fok az aktív időszakokban megfelelő hőmérséklet, napközben pedig lejjebb csavarhatjuk a fűtőtest szabályozását. • Általános tanács, hogy előbb vegyünk fel egy pulóvert, és azután fontoljuk meg a hőfok növelését. Több fokot is spórolhatunk, ha nem pólóban vagyunk otthon. Megéri átállítani szokásainkat! • Ne szárítsunk radiátoron, és ne tartsunk ott semmit (macskát sem)! Ezzel szabaddá tesszük a meleg levegő áramlását, és jobb lesz a hőérzetünk, mintha csak szivárogna a meleg. A radiátort ne pakoljuk körül bútorokkal, mert az akadályozza a hő szabad áramlását. Az sem szerencsés, ha egy földig érő nehéz szövetből készült függöny lóg a fűtőtest előtt, de fontos a rendszeres és alapos portörlés is. A takarításnak ez a fázisa elég gyakran a „feledés homályába vész”, pedig a radiátoron vastagon álló por is csökkenti a hő hatékonyságát. • Minden „haladó szinten” tudatos és takarékos háztartás alapvető tartozéka az úgynevezett hőtükör-fólia. Ez a barkácsboltokban könnyedén beszerezhető, a radiátor mögé saját kezűleg is felszerelhető, alumíniumréteggel ellátott fólia visszaveri a hőt, és nem a falfelületet fűtjük feleslegesen. Ezzel az olcsó és ötletes megoldással, a fűtésre fordított energia 5-6 százalékát is megspórolhatjuk. • Kicsi lakásban célravezető, ha nappal nyitott belső ajtók mellett fűtünk, ezzel biztosítva a lakás átlagos hőmérsékletét. Ha az átlagosnál melegebbet akarunk egy helységben, akkor becsukjuk az ajtókat, és csak ott fűtünk. A nagyobb lakterület esetén célszerűbb a nem egybefüggő légterületeket külön fűteni és zárva tartani az ajtókat. • Ha napközben hosszabb időre nem vagyunk otthon, célszerű 3-5 °C-kal alacsonyabbra állítani a termosztátot. • Általában nem érdemes nagyon szakaszossá tenni egy lakás fűtését azzal, hogy hagyjuk nagyon lehűlni, majd újra felfűtjük. A felfűtés mindig nagyobb energiafelhasználást igényel, mint a szinten tartás. • Az alacsonyabb hőmérséklet melegebbnek tűnik, ha eléggé párás a levegő. Tartsunk 40-60%-os páratartalmat a lakásban, ez ideális az egészségünk szempontjából, és a hőérzetünk miatt is szükséges. A szobanövények is párásítanak a lakásban. • Szellőztessünk rendszeresen a fűtési szezon alatt is. A nagyra kitárt ablakkal történő 5-10 percig tartó szellőztetés sokkal költségkímélőbb, mintha huzamosabb ideig, résnyire nyitva hagynánk azt. Ennyi idő alatt kicserélődik a levegő a helyiségben, viszont a falak és a bútorok nem hűlnek át, megőrzik a lakás melegét. Ilyenkor csavarjuk lejjebb a fűtést, hiszen a radiátorra áramló hideg anélkül fokozza annak teljesítményét, hogy több energiát használna. • A levegő párásításával egyidőben a jól szigetelt lakásokban folyamatosan figyelni kell a szellőztetésre, nehogy a páralecsapódás következtében meginduljon a penészesedés. • Ha kisütött a nap, húzzuk el a függönyt. Ilyenkor lejjebb vehetjük a fűtést is a napsütötte szobákban. • Csukjuk be a fűtetlen vagy szigetelés nélküli helyiségek ajtaját. • Éjszakára érdemes elhúzni a vastag függönyt és lehúzni a redőnyt, mert ezzel szigeteljük az ablakot. Ha nincs szobanövény vagy házi kedvenc a helyiségben, akkor a nappali távollétünk idejére is megtehetjük ezt. • Ne a szigetelésen spóroljunk! Nagyon hasznos befektetés, ha a tetőteret, padlást leszigeteljük, hiszen itt adja le a legtöbb hőt a ház, miután a meleg levegő felfelé száll. Ezeken a felületeken 25- 30 centi vastag szigetelésre van szükség, így ha ennél vékonyabbal rendelkezünk, érdemes még egy réteget ráhelyezni, illetve a padlásfeljáró ajtaját is ajánlott körbeszigetelni. Ezen munkálatok költsége viszonylag magas, de már egy év alatt megtérül a fűtésszámla csökkenésével. Természetesen egy átfogó felújításnak nem most van itt az ideje, viszont még most is sok meleget bent tarthatunk, ha a nyílászárók tövébe úgynevezett huzatfogó párnákat teszünk. Másik hely – ahol a hideg szökhet és nem mellesleg a szigetelése növeli a melegérzetünket – a padló. Érdemes ilyenkor a legtöbb felületre – főleg ahol közlekedünk – szőnyeget tenni. A hideg elmúltával ezek nyugodtan mehetnek vissza a szekrénybe. • A hűtő-fűtő berendezések hatékony működéséhez és így költségeink minimalizálásához nagyban hozzájárul, ha minden évben elvégeztetjük a szokásos karbantartást: a vízkő eltávolítása a bojlerekből, vagy a légkondicionáló berendezések szűrőcseréjét. Ezek a munkálatok jóval olcsóbbak, mintha ki kellene cserélni a szerkezeteket, illetve segítségükkel a lakásfenntartási díjaink is csökkennek. • Meleg víz – hideg víz. Egész évben, de különösen a téli hónapokban érdemes odafigyelni a melegvíz-fogyasztásra is, hiszen számos háztartásban ez is a fűtésszámla része. Egy háztartás átlagosan 10-15 százalék energiát fordít melegvízelőállításra. Számos módja van annak, hogy minimalizáljuk ezt az arányt, valamint az ezzel járó költségeket. Akinek ez a célja, fürdés helyett zuhanyozzon gyakrabban, ne mosogasson folyó vízben, szereltessen fel víztakarékos szerelvényeket.

A környezetbarát tüzelés 10 parancsolata

1. Fűtési és meleg víz előállítási igényemnek és lehetőségeimnek megfelelő, a lehető legkörnyezetbarátabb tüzelőberendezést telepítem otthonomba. 2. A tüzelőberendezést és a hozzá tartozó kéményrendszert szakember segítségével helyezem üzembe. 3. Felelős erdőgazdálkodásból származó tűzifát vásárolok. 4. A tűzifát időjárásálló tűzifatárolóban szárítom legalább 12 hónapig. 5. A tüzelőberendezést környezetbarát módon rakom meg és gyújtom be. 6. A tüzelés során biztosítom a szükséges égéslevegőt. 7. Gondoskodom otthonomban a megfelelő hőszigetelés kialakításáról. 8. A tüzelőanyaggal takarékoskodom, a hőmérsékletet a takarékosság figyelembe vételével állítom be. 9. Gondoskodom a tüzelőberendezés és a kémény rendszeres, szakember által történő felülvizsgálatáról és karbantartásáról. 10. Soha nem égetek hulladékot, PETpalackot, kezelt fát, bútorlapot, színes papírt, ruhát vagy üzemanyagot. http://futsokosan.kormany.hu/ A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.

Példát mutathatunk Európának

Megillethetik-e a Balatont a jogi személy jogosultságai?

A XXI. század természetvédelmi kihívásaira reagálva több ország – Új-Zéland, Ecuador, Kolumbia és Bolívia – elismerte legjelentősebb környezeti értékeinek magánjogi jogképességét, melynek nyomán érdekeik a gazdasági társaságok érdekeihez hasonlóan képviselhetőek az igazságszolgáltatás előtt. Ezen módszer lehetőséget nyújt a jogalanyok és jogtárgyak határának elasztikus szemléletére. Hazánkban jelenleg a környezetvédelmet elsődlegesen közjogi szabályozás biztosítja, melynek megfelelően a természetet ért károk elbírálása a hatóságok hatáskörébe tartozik – polgári jogi kártérítési igénnyel csak az a természetes vagy jogi személy léphet fel, akinek tulajdonjoga áll fenn a megkárosított dolgon, – esetleg egyéb vagyoni jogi igénye fűződik hozzá. Az Alkotmánybíróság 1994-ben amellett foglalt állást, hogy a környezet fenntartása olyan állami kötelezettség, mellyel szemben a jogosult maga a természet vagy az emberiség lehetne, ám nem tartja szükségesnek ilyen jogi konstrukció létrehozását. Egy ilyen „jogviszony” azonban nem teljes: ha a jogosult nem képes kikényszeríteni a kötelezettséget, kiüresedik a természet védelmére vonatkozó állami kötelezettség. E szellemiségnek megfelelően a természettel kapcsolatban – de nem a természettel szemben – vannak kötelezettségeink. Példaként említhető, hogy egy folyó szennyezéséért az állam, vagy a jogos érdekelt a saját nevében követel bírságot, kártérítést, de semmilyen felelősséggel nem tartozunk magának a folyónak az irányába. Mint látható, a hatályos jog szerint a környezet – egyes esetekben külön szabályozást igénylő – jogtárgynak minősül, vagyis a jogrendszer csak a tulajdonosok és az állam érdekeit védi, annak ellenére, hogy a természet érdeke az emberiség mindenkori életben maradását jelenti. Noha első olvasásra abszurdnak tűnhet, hogy egy beszédre és szenvedésre alkalmatlan objektum az emberekhez és a gazdasági társaságokhoz hasonlóan jogok és kötelezettségek alanyává váljon, a polgári jogi jogképesség történetében találunk példát hasonló esetekre. Míg az emberi jogképesség több korban kizárt, vagy korlátozott volt – gondoljunk itt a római jogi felfogásra, miszerint a rabszolgák pusztán dolgok -, az ókorban az egyiptomiak és a rómaiak egyes istenekre tekintettek jogalanyként, a középkorban pedig Szent Péterrel és állatokkal is perben állhattak a korabeliek. Megállapítható tehát, hogy a jogképesség kérdése a mindenkori erkölcsi felfogást tükrözi. A Balaton, s más vizek, hegyek, erdők jogalanyisága annak megfelelően ismerhető el, hogy milyen szerepet tulajdonítunk értékeinknek napjainkban. A jog ezen felfogás elé nem gördít akadályt: Otto von Gierke szavaival a „tárgyi jog a maga formális mindenhatósága folytán bármely dolgot személlyé tehet.” Fontos megvizsgálni, hogy milyen entitások tekintetében tehető személlyé egy jogtárgy úgy, hogy a jogintézményt felelősen, rendeltetésszerűen hozzuk létre. A jogalanyiság kérdését rengeteg elmélet járja körül, melyeket egyszerűsítve – Győrfi Tamás csoportosítását alapul véve – érdek- és akaratelméleteknek különíthetünk el. Az érdekelméletek képviselői szerint bármely olyan objektumot, mely körülhatárolható érdekekkel bír, a jogalkotó jogképesnek deklarálhat. A természet jogalanyiságát ez az elmélet támaszthatja alá, hiszen az élővilág egyes esetekben világosabban fejezi ki érdekét, mint a már jogképes emberek: miközben csak gondolataink, elképzeléseink vannak arról, hogy mi áll egy csecsemő, vagy egy értelmi sérült, önmagát – állapotánál fogva – kifejezni képtelen ember érdekében, addig a víz elszíneződése, az élővilág változása egyértelművé teheti, hogy milyen hátrányos változás érte környezetünket. Christopher Stone megközelítésével feloldható az érdek fogalma körüli vita: eltekinthetünk a természet érdekének vizsgálatától, ha az egyes környezeti értékeknek nem próbálunk meg önálló érdekeket tulajdonítani, hanem azokat az emberiség és az elkövetkező, jövő nemzedékek hasznosításának függvényében vizsgáljuk. Ezen módszer szükségtelenné teszi, hogy morális fejtegetésekbe bocsátkozzunk a víz jogalanyiságáról – az ember haszna szerint ítéli meg a jogalanyiság kérdését, mely ideális esetben egybeesik a természet érdekével. Valószínűtlennek tűnik azonban, hogy a közeljövőben Magyarországon is megvalósuljon egy hasonló kezdeményezés. Amellett, hogy a jogalkotó részéről jelentős lemondással történne az intézmény hazai bevezetése – hiszen ezzel az állam elveszítené a vizekhez fűződő hasznosítási jogait -, nem áll egyelőre rendelkezésünkre kellő tapasztalat arról, hogy a fent említett országokban milyen eredménnyel képviselték a környezetet. Megemlítendő továbbá, hogy míg Dél-Amerikában az Amazonas- medencében élő törzseknek és más lakosoknak a természet, valamint Új-Zélandon a maorik és a Te Awa Tupua nevű folyó között spirituális-vallási kapcsolat áll fenn. Hazánkban ellenben – ahogy szerte az Európai Unióban – nem jellemző az ember és a természet viszonyára különleges kötődés, mely megalapozhatná morálisan a természet jogainak alkotmányos deklarációját. A közfelfogás elsődlegesen az állatok erőteljesebb védelmét tekinti prioritásnak, s könnyebben értené meg, hogy saját nevükben jogokkal bírjanak, míg a természetvédelmet főképp az államok közötti együttműküdéstől remélik. Felhasználva a jogtudomány kutatásiés más országok gyakorlati tapasztalatait, egyes esetekben a hazai jogi kultúrába is beilleszthető a „képes beszéd” intézménye. Ennek alapvető feltételeit a következőkben látom: a leendő jogalany valóban veszélyeztetett, pontosan körülhatárolható térbeli kiterjedéssel bír, továbbá – a spiriutális kapocs hiányában – megjelenik egyfajta kulturális kötődés a társadalom és a védendő érték között. Lévén a vízminőség az egyik legkön – nyebben, leggyorsabban károsodó érték – megemlíthető a Tiszát ért cianidszennyezés 2000-ben -, nem lehet az emberiség elég óvatos ennek védelmében: az ivóvíztől a mezőgazdasági felhasználásig életünk minden aspektusát meghatározzák legfontosabb vizeink kvalitásai. A kulturális feltételnek azonban Magyarországon mindössze három entitás felel meg: a Balaton, a Duna és a Tisza, melyek elhelyezkedésüknek, üdülőövezeteiknek és felhasználási módjaiknak köszönhetően történelmileg a teljes magyar nemzet számára különlegesnek minősülnek. A gyakorlati megvalósítás során – feltételezve, hogy mind a társadalom, mind az Országgyűlés új válaszokat kíván keresni a globális kihívásokra – a magyar jogrendszerhez szükséges igazítani a máshol bevezetett intézményt. Tekintve Magyarország alkotmányos berendezkedését, továbbá, hogy jogképességet kizárólag az Országgyűlés ismerhet el, a Balaton – értve itt a továbbiakban folyóinkat is – nevében képviselőként kizárólag olyan személy, vagy szervezet járhat el, akit az országgyűlési képviselők, esetleg – megerősítésükkel – a köztársasági elnök választ meg. Ez a megoldás összhangban áll az Új-Zélandon bevezetett megoldással, ahol a Te Awa Tupua képviseletét egy, a kormány által kijelölt, valamint egy maorik által választott személy látja el. Az így felállt szervezet a továbbiakban kizárólag a Balaton érdekében járhat el: míg egyes esetekben az államoknak vagyoni előnyökért cserébe előnyös a természet károsításának engedélyezése – lásd. motorcsónak-használat -, addig egy ily módon létrejövő szervezetet nem köt semmilyen felettes szerv utasítása. Természetesen az állam és a közjog szerepe a környezetvédelmi jog területén nem váltható ki teljes egészében magánjogi eszközökkel. A legtöbb veszélyeztetett természeti érték nem alkalmas arra, hogy önálló jogosultságokkal bírjon. Azon különleges esetekben, ahol megfontolandó jogalanyiságról beszélni, ott nincs kizáró ok, hogy az állam represszív szankciókkal is sújtsa a környezet elleni tevékenységek elkövetőit. Büntetőjogi és közigazgatási eszközei révén az államnak és a hatóságoknak továbbra is kötelessége maradna a Balaton védelme, ugyanis a kártérítési jog eszközei a magánjogban korlátozottak: a káron felüli marasztalással való megelőzés nincs jelen hatályos jogunkban. A „képes beszédhez” köthető konstrukciókat összességében nem tekinthetjük kiforrottnak. Bevezetésük csak akkor képzelhető el Európa-szerte, ha pozitív eredményeket tapasztalhatunk más országokból, valamint ha a természetvédelem szükségessége elér egy olyan kritikus pontot, mely után elkerülhetetlen új megoldások bevezetése. A közjogi feladatok magánjogi megoldásán túl azonban egy fontos morális indok is szól a Balaton jogalanyisága mellett: ezzel a lépéssel a kontinensen elsőként deklarálhatja a magyar állam, hogy országunkban a Balaton „egyenjogú” az emberrel: életünk szempontjából vizeink nélkülözhetetlenek, s nem tekinthetünk kizsákmányolandó területként környezetünkre. Süli Richárd Ferenc