Category Archives: Friss

Fákat ültettek a nyugdíjasok és Alsóörs elöljárói

Az alsóörsi Sirály Nyugdíjas Egyesület tagjai platánfákat ültettek az új, May János utca melletti játszótéren. Az egyesület 1999 januárjában alakult Böhm Lászlóné vezetésével. Az akkori polgármester, Bóka István elsőként támogatta a civil szervezet létrejöttét. A társadalmi munkába ezúttal besegített Hebling Zsolt polgármester és Ferenczy Gábor alpolgármester is. Szendi Péter

Törekedtem, hogy közös hangot találjak mindenkivel

Ismét Polgárdy Imre a Veszprém megyei közgyűlés élén

Második ciklusát kezdte a Veszprém megyei közgyűlés elnökeként Polgárdy Imre. Azt megelőzően – Lasztovicza Jenő korábbi elnök haláláig – az alelnöki tisztet töltötte be. Büszke arra, hogy ellenszavazat nélkül választották meg. Véleménye szerint e mögött az áll, hogy folyamatosan arra törekedett, hogy mindenkivel megtalálja azt a közös hangot, mellyel a megye előbbre lépését lehet szolgálni. A Balatoni Futár az eddigi eredményekről, valamint az új ciklus terveiről kérdezte az elnököt.

Polgárdy Imre

– Milyen felállásban működik az új ciklusban a megyei önkormányzat? – Az önkormányzati rendszer sok változáson ment keresztül, ám a lényeg ugyanaz maradt: Veszprém megye lakosságáért dolgozni. Ebben a továbbiakban is kiemelkedő szerepet szánok az elmaradott kistelepülések, térségek felzárkóztatására. A most következő uniós ciklusban megyénk mintegy ötvenmilliárd forint forráshoz juthat hozzá, melyből jelentős összegeket tervezünk a megyeszékhely fejlesztésére is fordítani. Az október 13-i választási eredmények alapján a közgyűlés tíz fideszes, két jobbikos, két DK-s, egy-egy MSZP-s, momentumos, illetve a Mi Hazánk Mozgalomhoz tartozó képviselővel kezdte meg a munkáját. A megye 218 községét, városát képviseljük. – Annak ismeretében, hogy számos, korábbi feladat átkerült a megyei jogú város hatáskörébe, miképpen értékeli az elmúlt ciklust, különös tekintettel a balatoni településekre? – Kétszázötvenet meghaladó projekt valósult meg Veszprém megyében. Ezek mindegyike jelentősen javította a megye lakosságának életkörülményeit. Ebbe turisztikai fejlesztések, iskolák, óvodák építése, felújítása, számos közösségi program megsegítése tartozik. Ugyanakkor folyamatosan szem előtt tartottuk a megye gazdasági fejlesztésének támogatását, nemzetközi kapcsolataink erősítését. Az úgynevezett „háttértelepülések” mellett figyelemmel követtük a Balaton-parti települések életét is. TOP-os pályázatból 25 balatoni fejlesztést, programot tudtunk támogatni. A megyei önkormányzatok egyik kiemelt feladata a pályázatok begyűjtése, értékelése, menedzselése, elbírálása. Ilyen volt például az akarattyai, almádi, alsóörsi, tihanyi, badacsonytomaji kerékpárút és közlekedési fejlesztés. Ezek mindegyike egyaránt szolgálja a turizmust is, s a helybéliek biztonságosabb közlekedését is. Ide sorolom a „Varázserdő – varázserő” turisztikai látogatóközpont fejlesztését az alsóörsi kőbánya területén. Megint más az almádi Magocskák Óvoda új épületének építése, vagy a balatonfüredi Széchenyi strand turisztikai infrastruktúrájának fejlesztése, Révfülöpön a termelői piac kialakítása, az egészségügyi alapellátás-fejlesztése Balatonfüreden, Badacsonytomaj Zöld Város kialakítása mind-mind jelentős igényt elégített ki. Nem szabad megfeledkezni azokról a fejlesztésekről sem, melyek a csapadékvíz elvezetésével tettek komfortosabbá egy-egy településrészt. – Nem vitás: igényből több, pénzből kevesebb van… – Ezért is kell reálisan vizsgálni a pályázatokat. Irreális terveket nem lehet támogatni. A grémium és az apparátus pedig megvizsgálja, megvitatja, mi lehet, mi nem. – Ehhez egy stabil kapcsolattartás is szükségeltetik. Működik ez? – Régi tervem volt, s csak mérsékelten sikerült, hogy olyan kihelyezett üléseket tartsunk, melyeken „testközelből” ismerhetjük meg az igényeket. Sőt: ilyenkor nemcsak a településvezetőkkel, képviselőkkel adódik lehetőség beszélgetni, hanem a lakossággal is. Néhány ilyen találkozó sikeres volt, de őszintén mondom, volt kevésbé látogatott is. Ennek ellenére szeretném, ha ilyen kihelyezett ülésekkel közelebb tudnánk hozni a megyei önkormányzathoz a települések lakosságát, jobban megismernénk igényeiket. – Az új ciklus tervei miben térnek el a korábbiakétól? – A feladatok alapvetően maradnak, de úgy látjuk, néhány tevékenységi kör a későbbiekben visszakerülhet hozzánk. Ne feledjük, hogy számos projekt ciklusokon áthúzódó: jó pár olyan van, amelyik már befejeződött, de folyamatban lévő is van szép számmal. Továbbra is prioritást érdemelnek a kistelepülések, melyeknek több mint a felében működnek értéktár bizottságok. Ezeknek nagyobb szerepet szánunk. A közeljövőben jelenik meg ebben a témában a második, Veszprém megye értékeit reprezentáló kötet, s bízom abban, hogy ezáltal ismertebbek lesznek. Közeledik a 2023. esztendő, amikor Európa kulturális fővárosa lesz Veszprém. Több projektben is segíteni szeretnénk a megyeszékhely vezetését ebben a munkában. Eddig is jó kapcsolatot ápoltunk az egyházakkal, külföldi településekkel, régiókkal. Úgy gondolom, ezekre a kapcsolatokra ráfér egy kis frissítés, erősítés. A határokon túliak esetében főként a magyarlakta osztrák, kárpátaljai, erdélyi településekre gondolok. Több energetikai és épületfelújítási tervünk is van. Érdekes, hogy a polgármesteri hivatalok szorulnak rá erre. Talán azért is, mert az egyéb intézmények (óvodák, iskolák, rendelők) elsőbbséget élveztek eddig. Zatkalik A.

Százhúsz év mérföldkövei a balatoni halgazdálkodásban

A közelmúltban Gyenesdiás adott otthont a VI. Balatoni Horgász Konferenciának

Szári Zsolt vezérigazgató

Házigazdaként mondott köszöntőjében Gál Lajos polgármester elmondta, hogy a településnek a halállománnyal együtt szívügye a Balaton, s ez több módon is kifejeződik: ezzel az indíttatással hozták létre immáron évekkel ezelőtt a termelői- és halpiacot, s honosították meg a szezon egyik kiemelkedő rendezvényévé vált Keszegfesztivált. A településen aktívan, jó infrastruktúrával horgászegyesület működik, s megvannak a feltételei a horgászturizmusnak is. A rendezvény bevezető előadásában Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója tett utalást – történelmi visszatekintéssel – annak a folyamatnak a mérföldköveire, amelynek mentén nyomon követhető a halgazdálkodási társaság 120 éves múltja. A mai nevén 2009-ben létrejött gazdasági társaság a Balatoni Halászati Zrt. jogutódja, de elődnek tekintik az 1899-ben alapított Balatoni Halászati Részvénytársaságot is. A tevékenység mai aktualitásaival kapcsolatosan részletesebben szólt a vezérigazgató a 2014-ben történt stratégiaváltásról, ami a tevékenység gyökeres változását jelentette, a horgászati célú halgazdálkodás elsődlegességének jegyében. Itt kiemelt feladatként lett meghatározva a horgászigények magas szintű kiszolgálása, a horgászturisztikai fejlesztések elsődlegessége, az élőhely fejlesztés, az érzékeny fajokra való figyelem. A már megtett lépések közt említette Szári Zsolt a minőségi és mennyiségi utánpótlást célzó haltelepítéseket, a beruházások között a volt keszthelyi halásztelepen horgászcentrum kialakítását, a kősüllő, a balin mesterséges szaporítását tógazdasági körülmények közti előneveléssel, az élőhely fejlesztéseket illetően mesterséges az ívóhelyek létesítését. – Fő feladat az ökológiai szemléletű halgazdálkodás gyakorlása oly módon, hogy a horgászok az értékes fajokból való optimális fogási eredményt érhessenek el, fenntartható legyen a halállomány sokszínűsége, érvényesüljön természetvédelem, a horgászturizmus minden feltétele – hangsúlyozta a vezérigazgató, hozzátéve: – A feladat hatalmas, az elmúlt 120 év pedig kötelez. Szó volt a haltelepítésekről, a tógazdasági munkáról, a sikeres eredetvédelmi programról. Előadás hangzott el a törpeharcsa balatoni előfordulásáról, aminek a Balatonban való nagyobb elszaporodása nem kívánatos. A halfaj hazai vizekben való elterjedése általános, sok helyen előfordul, sem élőhely, sem táplálék tekintetében nem igényes, a Balatonba vízbefolyásokon keresztül kerül be. Túlszaporodás esetén jellemző az állomány nagyfokú pusztulással való összeomlása. A konferencián bemutatták a fejlesztés alatt lévő Horinfo rendszert, mely olyan korszerű informatikai hálózat, ami sokoldalúan képes kiszolgálni a horgászokat, szervezeteiket, a halgazdálkodást, s a horgászturisztikai szolgáltatókat egyaránt. A rendezvény záróaktusaként adták át a Balatoni Horgászatért életműdíjat, melyet ezúttal Márta Béla, a Kerekedi Öböl Balatoni Horgászegyesület, illetve Bertalan Ferenc, a Balatonföldvári Regionális Horgászegyesület elnöke vehetett át Szári Zsolt vezérigazgatótól. Horányi Árpád

Sportpark és új játszótér Fonyódon

Régi projekteket valósít meg a város hamarosan

A Fácános palánkvár területén jelenleg is van játszótér, ennek továbbfejlesztése, korszerű, modern játékok telepítésével történik meg a közeljövőben. Ebben az esetben fontos volt, hogy mivel a Fácános egyházi területen fekszik, egyeztetésekre került sor. Pályázaton nyert forrást ennek létesítésére az önkormányzat, amely a tervek szerint még idén elkészülhet. A Palonai Magyar Bálint Általános Iskolával szemben, a Kossuth erdőben valósul meg az a korábbi elképzelés, amellyel egy sportpark kerül kialakításra. Olyan kalandparkot alakítanak ki, amelyet erdőben is meg lehet építeni. A projekt teljes egészében támogatott.

Balaton-felvidék: milliárdos kármentesítési munkálatok

Interjú Rácz Andrással, az Agrárminisztérium államtitkárával

Rácz András államtitkár

Egyenként is több ezer főt foglalkoztató üzemek, szinte korlátlan állami invesztíció, veszprémi egyetemi háttér – így működött a szocialista magyar gazdaság egyik zászlóshajója, a vegyipar a Balaton-felvidéken. A léggömb – bár magasra szállt – nem hagyott mást hátra a rendszerváltás után, mint elavult technológiát, munkát kereső szakembereket, szennyezett környezetet. Ez utóbbi felszámolása immár három évtizede ad feladatot az állami szervezeteknek. Az aktuális munkálatokról, teendőkről kérdeztük Rácz Andrást, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkárát. A beszélgetés remek apropót kínált egy rövid ipartörténeti kitekintésre is. – Két, az ágazatban is fajsúlyos, a kor koncepciójához fazonírozott vegyipari vállalat s a bakonyi bányák domináltak hosszú időn keresztül a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, stabil, az átlagos magyar bért esetenként jóval meghaladó jövedelmet biztosítva dolgozóiknak. A jelentős tradíciók azonban szinte pillanatok alatt szertefoszlottak, komoly kötelezettséget róva a környezetügyért felelős szaktárcára. Hasonlóképpen gondolkodom: érdemes néhány gondolat, tény erejéig felvillantani a fűzfői és berhidai üzemek tevékenységét, környezetükre gyakorolt hatását, hiszen hazánk egyik legszebb, s a turizmusban meghatározó szerepet betöltő régiójában működtek. A Peremartoni Vegyipari Vállalat Berhida külterületén létesült a két világháború között. A termelési profil bővülésével a gyár is egyre nagyobb helyet foglalt el a korábban erdős, illetve mezőgazdasági művelés alatt álló területekből. Mint ismeretes, a rendszerváltást követően a teljes állami nagyipar összeomlott: 1991-ben ez a gazdasági szervezet is kénytelen volt csődöt jelenteni, s ezt hamarosan a gyár felszámolása követte. A termelés ipari robbanóanyag gyártással indult, majd a második világháború előtt kénsav-előállítással és szuperfoszfát műtrágyagyártással, 1942-ben nátrium-ditionittal, 1951-ben pedig fluorsó gyártással bővültek a gyártási technológiák. Az 1980-as évek elején a profilbővítés eredményeként megkezdődött a növényvédőszer, a folyékony műtrágya- és granulált szuperfoszfát, valamint a gyógyszer-intermedier és az alkáli szulfitok előállítása. Ugyan 1987-ben részlegesen rendezték a területet az ott lévő hulladékok összegyűjtésével és elégetésével, továbbá 1992-ig a horganyiszap nagy részét hasznosították, azonban a felhalmozott veszélyes hulladék jelentősen károsította a földtani közeget, a Séd-patakot és a felszín alatti vizeket, s mindezzel együtt közel tizenegyezer ember egészséges ivóvízellátását és egészségét is veszélyeztette. A szennyeződés területi és mélységi elterjedésének meghatározására felszíni geofizikai méréseket és – fúrásokkal – tényfeltárást készítettek. A geofizikai mérések, valamint a mintavételezések eredményeképpen arzén, réz, cink, kén, ólom, kadmium szennyező komponenseket találták a területen. A szennyeződés másik jelentős forrása az ipari szennyvíztisztító, valamint az onnan kitermelt és 1922 óta a területen lerakott szennyvíziszap volt. Ez a robbanóanyag, a kénsav, a műtrágya, a szervetlen vegyi anyagok és a növényvédő szer gyártása során keletkezett szennyvíz, valamint a gyár közelében lévő lakótelep és a gyár kommunális szennyvízének kezeléséből származott. A szennyvíziszap, illetve az egyéb iszapok tárolása azonban nem a mai kor technológiai követelményeinek megfelelő módon, hanem földmedrű medencékben történt. – Az állapot rögzítése után milyen feladatok vártak az akkor még Vidékfejlesztési Minisztériumként funkcionáló szaktárcára? – Felismerve a kármentesítés szükségességét, hosszú előkészítést és tervezést követően a kármentesítési beavatkozás 2013 októberében kezdődött meg, az Országos Környezeti Kármentesítési Program részeként a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program uniós forrásfelhasználásán keresztül. Ennek első ütemében felszámolták a szennyező forrásokat. – A kármentesítési munkálatok volumenét jól érzékeltetik a számok, az adatok… – A kármentesítés során több mint nyolcvannyolcezer tonna veszélyes hulladékot termeltek ki és szállítottak el erről a területről. A hulladékot ártalmatlanították vagy hatósági engedéllyel rendelkező hulladékkezelő helyeken hasznosították. Összesen hatvanhétezer négyzetméter szennyezett területet tisztítottak meg, majd a kármentesített területeket tiszta talajjal fedték le, s füvesítették. A hulladék kitermelése, elszállítása és hulladéklerakókban történő lerakása folyamatos, szakszerű ellenőrzés mellett zajlott. A kármentesítés első ütemének megvalósításához a kormány 5,3 milliárd forint támogatást nyújtott. – Milyen egyéb műszaki beruházások történtek a felszín alatt? – A szennyezett felszín alatti víz tisztítására hét kilométer hosszúságú „drén” rendszert építettek. A drén rendszerhez tartozó vízkezelő telep kiépítését és próbaüzemét követően megkezdődhetett – a talajvíz minőségének rendszeres ellenőrzése mellett – a tervezők által meghatározott és a hatóságok által elfogadott célértékek eléréséig a szennyezett felszín alatti víz tisztítása. Ezt a feladatot az állami vagyongazdálkodó szervezet, az MNV ZRt. irányítja szakértő cégek bevonásával. A szennyezett felszín alatti vizeket a drén rendszeren keresztül gyűjtik össze a földtani közegben, amit szivattyú rendszerekkel a felszínre emelnek, tisztítanak és a tisztított vizet szikkasztással a felszín alatti víztestbe engedik. A hatóságok által előírt célértékek biztonságos teljesítését követően még további négy évig monitorozzák a felszín alatti vizek minőségét, az esetleges utólagos szennyező anyag koncentráció növekedés megfigyelése és annak biztonságos további kezelése érdekében. – Az egészséges környezeten túl – miként hasznosíthatók ezek a rehabilitáción átesett területek? – Számunkra, a társadalom számára a legfontosabb: a projekt eredményeként a környezet

A Peremartoni Vegyipari Vállalat Laboratórium épülete

állapota javul, megszűnik a vízbázis szennyezésének kockázata, egészségesebb, élhetőbb környezetet teremtve a helyi lakosok számára. Az ipari park további részei alkalmassá válnak barnamezős beruházásokra, lehetőséget teremtve új munkahelyek, vállalkozások létrehozására, ezáltal is növelve a kistérség versenyképességét. – Berhidáról utazzunk át Balatonfűzfőre: itt talán még jelentősebb környezeti károkat kellett felszámolni. – A balatoni településen a trianoni békeszerződés után, 1921-ben hozták létre a gyakorlatilag hadiüzemként funkcionáló Magyar Lőporgyárüzem Rt.-t lőpor- és robbanóanyaggyártás céljából. A cég alaptevékenysége a történelmi helyzet változásával folyamatosan bővült más vegyipari tevékenységgel, majd 1928-től Nitrokémia Ipartelepek Rt. elnevezés alatt folytatta tevékenységét. Az állami tulajdonú cég időről időre bővült más, hasonló tevékenységet folytató üzemekkel, és ennek megfelelően újabb telephelyekkel. Az 1990-es évekre mintegy 600 hektár területen szerves és szervetlen intermedierek, növényvédő szerek, ioncserélő műgyanták, nitrocellulózok, olajadalékok, műanyag- alapanyagok és műanyagok, építőipari kemikáliák, ipari robbanóanyagok, faipari ragasztók, vegyipari és egyéb gépek, berendezések gyártása folyt, s mindezek fejlesztésére komoly kutatási bázis alakult ki. A részvénytársaság tevékenységének környezetvédelmi hatásai a hiányzó jogi normák hiányában egészen az 1980-as évekig ismeretlenek voltak. A rendszerváltást követően az első környezetvédelmi jogszabályoknak köszönhetően 1992-ben kezdődtek meg a cégnél azok a környezetvédelmi vizsgálatok, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat által végzett tevékenységek súlyos környezetterheléssel jártak. Erre figyelemmel 1993. január 1-jétől hivatalosan is elrendelték a Nitrokémia Ipartelepekhez tartozó valamennyi terület környezetvédelmi szanálását és a vállalat reorganizációját. A Nitrokémia Ipartelepek két gazdasági társasággá – a Nitrokémia Zrt.-re és a Nitrokémia 2000. Rt-re – történt szétválasztása során a Nitrokémia Zrt. feladata az egykori Nitrokémia Ipartelepek múltban okozott környezeti károk állami felelősségi körben történő felszámolása, a szennyező források megszüntetése, valamint a megmaradó vagyon hasznosítása lett. A Nitrokémia Balatonfűzfő Központi-I. és Központi-II. telephelye, a papkeszi gyártelep, a királyszentistváni volt intermedier üzem, a fűzfői volt klórlogisztikai üzem, a királyszentistváni volt szennyvíztisztító- és a szennyvíztározó, valamint a külső hulladékégető, a litéri kísérleti telep területei, továbbá a Séd-patak a nehézvegyipar mérgező, rákkeltő és más súlyos egészségkárosító hatással rendelkező vegyületek széles spektrumával lettek szennyezettek, s ezzel jelentős ökológiai kockázatot jelentettek. A papkeszi gyártelepen többféle szennyező anyagot is találtak a korábban itt folyt festékgyártás és vegyipari tevékenység következtében, elsősorban szerves és halogénezett szerves anyagokat. – Balatonfűzfőn – a lakosság és villatulajdonosok nagy érdeklődésétől kísérve – hosszú éveken keresztül folytak a munkálatok. Mi lett ennek a gyümölcse? – A Nitrokémia Zrt. környezeti kármentesítésének első üteme 2003. év végéig tartott. Ennek során felszámoltak egy huszonkétezer tonna veszélyes hulladékot tartalmazó átmeneti veszélyeshulladék-tárolót, a szentgáli hulladékégető tizenötezer tonna salakot tartalmazó tárolóját, majd elvégezték a szennyvízcsatorna- rendszer, illetve a szennyvízkezelési technológia teljes rekonstrukcióját. Mindezen felül előkészítették a környezeti kármentesítés második ütemét, amelynek műszaki munkálatai többségében 2007 végéig befejeződtek. A második ütemben – az egykori ÁPV Zrt. finanszírozásával – a higanykatódos technológiával dolgozó klóralkáli üzemet teljesen felszámolták, és a higannyal szennyezett talajt – mintegy harmincötezer tonna mennyiségben – kármentesítették. Ugyanakkor huszonháromezer-ötszáz tonna veszélyes anyaggal szennyezett bontási hulladékot ártalmatlanítottak, valamint felszámolták a környéken élő lakosok által kifogásolt szagot okozó tisztítatlan szennyvizek tározóit. Mindezen túlmenően elbontották a Balatonfűzfői Központi 1. telephelyen leállított növényvédőszer-, intermedier- és nitrocellulózgyárat. A bontási munkákat követően harminchétezer tonna földbe ásott hulladékot is ártalmatlanítottak. Említést kell tenni arról is, hogy a szennyezett talajvizű területeken – a volt Papkeszi gyártelep, a Külső égető, a Központi 1. telephely, a Klóralkáli üzem, és a szennyvíztározók környezete – megépültek a talajvíz-kármentesítő rendszerek. A talajvíz állapotának monitorozása azóta is folyamatosan zajlik. – Ezek az ipari monstrumok azonban nem csak helyben szennyezték környezetüket – hatással voltak a környező patakok élővilágára is. – Valóban, a Séd-Nádor vízfolyás Királyszentistván és Sióagárd közötti szakaszán a Nitrokémia Ipartelepek mellett egyéb ipari létesítmények is bocsátottak ki veszélyes anyagokat. Ezek az ipari létesítmények a szennyvizet évtizedeken keresztül a Séd-Nádor vízfolyásba engedték, a mederüledéket mintegy 127 kilométer hosszan toxikus fémekkel elszennyezve. A teljes szakaszon az okozott környezeti kár felszámolását több mint nyolcszázezer köbméter szennyezett üledék eltávolításával kellett megoldani. A vízfolyás Székesfehérvárig tartó első és második szakaszán az elmúlt évek során eredményesen lezárult a műszaki beavatkozás. A kármentesítés során a vízfolyásban talált szennyezett mederüledéket eltávolították, majd a hulladékminősítést követően a hulladék egy részét hasznosították, a nem hasznosítható frakciót pedig ártalmatlanították. A területileg illetékes környezetvédelmi hatóság 2019-ben elfogadta a vízfolyás élővilágára vonatkozó biológiai monitoring és a felszín alatti víz utómonitoring kötelezettség teljesítését, igazolva az elvégzett kármentesítés eredményességét. A Nitrokémia Zrt. a projekt részeként elvégezte a meder-rehabilitációs feladatokat. A vízfolyás harmadik szakaszának kármentesítése jelenleg folyamatban van. Ebben az esetben az állam is szerepet vállalt a kármentesítésben, hiszen a Nitrokémia Zrt. 100%-ban állami vállalkozás, amely évi 5-10 Mrd Ft költségvetési támogatással gazdálkodik. Süli Ferenc