Category Archives: Friss

Hódít a balatoni hal

Háromszáz tonna ponttyal bővül a tó állománya

Mint minden, a vásárló számára fontos termék ma már védjeggyel kerül a piacra. Hosszú évtizedekig ez a tézis csak a tartós fogyasztási eszközökre vagy a divatmárkákra volt érvényes, ám a média immár a gasztronómiát, illetve a főzéshez- sütéshez szükséges alapanyagokat is hasonló magasságokba emelte. Nincs ez másként a balatoni hal esetében sem, hiszen a magyar tengerhez látogatók zöme szívesen fogyasztana sült keszeget, rántott pontyot, halászlevet vagy fogast. Egyetlen feltétele van: a kopoltyús valóban balatoni márkajelzéssel ellátott legyen. Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója szerint ez az év már jelentős változást hozhat földrajzi, származási hely vonatkozásában is. – Már korábban bizonyossá vált, hogy az állami tulajdonban lévő fonyódi és mórichelyi halastavak ez év januárjától társaságunk vagyonkezelésébe kerülnek. A somogyi termőterület százharminc, míg a zalai kétszázharminc hektár, így tehát lényegesen bővülnek lehetőségeink. Így nem csak a telepítési kötelezettségünket tudjuk könnyebben teljesíteni: az oltalom alatt álló, vagyis védjeggyel rendelkező állomány nagyságrendileg is elegendő lesz arra, hogy különböző utakon ugyan, de eljuthasson a fogyasztókhoz. Ennek egyik módja természetesen a balatoni éttermekben lesz tetten érhető, hiszen a vendéglátósok évek óta szorgalmazzák a kínálat ilyen jellegű bővítését, ám kapacitásunk eddig szűkösnek bizonyult. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tóhoz évente ellátogató nyolcvan-százezer horgász milyen fogási élményekkel távozik a Balatontól. A szaktárca számunkra évente meghatározott telepítési mennyiséget ír elő, így idén többek között háromszáz tonna pontyot, hat tonna egynyaras süllőt helyezünk ki. Ez utóbbi fajból március elején már ötszáznegyven kilogramm került át a halastavakból a Balatonba. Munkánk folyamatos – e hónap végén Fonyódon, sajtó nyilvános eseményen mutatjuk be ez irányú tevékenységünket, a „főszereplők” pedig ezúttal a pontyok lesznek. SF

A civil szervezetek szerepe a balatoni közéletében

A civilek szerepe a Balaton életében az 1880-as évekig nyúlik vissza, hiszen 1882. augusztus 25-én alakult meg a Balaton Egylet Balatonfüreden, mely később Balatoni Kultúregyesületté alakult, majd 1894-ben teljes mértékben beolvadt a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. Tíz év múlva, 1904. augusztus 11-én megalakult a Balatoni Szövetség, melynek céljai a balatoni fürdő élet fejlesztése az egyes helyi adottságoknak megfelelően, a fürdők közös érdekének megóvása, képviselete és együttműködése, valamint a Balaton-parti turizmus, és egyéb fejlesztések előmozdítása. Az 1890-es évektől kezdve számos fürdőegyesület alakult a Balaton-parti településeken: 1894 Fonyód- Bélatelep, 1899 Balatonberény, Révfülöp, 1902 Balatonmáriafürdő, 1904 Balatonboglár, Balatonlelle, 1906 Fonyód Községi Fürdőegyesület, 1908 Balatonszemes, 1909 Alsóörs, 1910 Balatonszárszó, 1913 Zamárdi és Fonyód Sándortelep, 1914 Siófok, 1920 Balatonudvari, 1927 Balatonfűzfő, 1930 Vonyarcvashegy, 1932 Balatonfenyves. A fürdőegyesületek nagyban hozzájárultak az úgynevezett „Balatoni Kultusz” megteremtéséhez. A II. világháborút követően az ilyen típusú civil élet évtizedekre szünetelt, majd a rendszerváltás után új lendületet kapott. Az 1990-es, 2000-es években felpezsdült a civil élet a Balaton körül, szinte minden településen több szervezet is létrejött. Számos régi civil szervezet újraalakult (Balatoni Szövetség, fürdőegyesületek, vitorlás egyesületek), valamint újak jöttek létre a kor kihívásainak megfelelően új célokkal, új kezdeményezésekkel, mint például – a teljesség igénye nélkül – Nők a Balatonért Egyesület, Forrásvíz Egyesület, Nyilvánosságért és a Civil Társadalomért Alapítvány, Közép-dunántúli Biokultúra Egyesület, Varázshangok az Egészségért Egyesület, számos helytörténeti, néptánc, ének-zenei, természet- és környezetvédelmi, polgárőr, turisztikai, horgász egyesületek, nyugdíjas és sport klubok, alapítványok. Egyes szervezetek önállóan, mások szövetségekbe tömörülve (Balaton-parti Fürdőegyesületek Szövetsége, Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége), és így, együttműködve kívánják érdekeiket, álláspontjukat egy-egy témában képviselni, érvényesíteni. A civil szervezetek munkája nagyban hozzájárul a helyi települések, illetve a Balaton Régió életének színesebbé, változatosabbá tételéhez, a Balaton természeti, környezeti és kulturális értékeinek megőrzéséhez, a jövő generációjának neveléséhez, valamint a turisztikai és gazdasági fejlesztések időnként szükségessé váló kontrolljához is. Ezeknek a feladatoknak az eredményes elvégzését más intézményekkel (Balaton

Sitku Erzsébet

Fejlesztési Tanács, Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft., Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, veszprémi és keszthelyi egyetemek, helyi önkormányzatok, közoktatási intézmények) való partnerségi együttműködés segíti elő. A civil szervezeteknek az egyes időszakokban más-más problémákkal, feladatokkal kellett, illetve kell megküzdeni. Jelenleg a pandémia miatt kialakult helyzet állítja új kihívások elé a civil társadalmat is, hiszen a járvány után következő időszak már más lesz. A balatoni élet, a közösségek újraszervezésében, együttműködések, partnerségek kialakításában, valamint a Balaton jövőjének formálásában nagy szerepe lesz a civil szervezeteknek az elkövetkező időszakban. A pandémia mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a klímaváltozást és a biodiverzitás csökkenését sem, mely a világ minden más tájához hasonlóan a Balatont, mint sekély tavat rendkívüli módon érinti. Badarság lenne azt hinni, hogy majd „megússzuk, fejünket csak nyugodtan nyomjuk a homokba”. Kevés időnk van már a cselekvésre, hogy megállítsuk a folyamatot, de ehhez rendkívüli összefogásra van szükség minden területen, ahol sokszor az egyéni és a jelenlegi gazdasági érdekeket félre kell tenni a közösség, a jövő érdekéért. Szemléletváltásra van szükség, ahol a fejlődés nem mennyiségi gyarapodást, hanem minőséget, takarékosságot, valamint figyelmet a minket körülvevő természetre, környezetre jelent. „Élni és élni hagyni!” hogy ezt a régi mondást idézzem. S van még egy nagy feladat a legtöbb balatoni civil szervezet számára: a fiatalokat, a jövő generációját hogyan szólítsa meg, hogyan keltse fel az érdeklődését az önkéntesség, a közösségi munka iránt, hogyan hívja soraiba, mellyel biztosítsa a civil társadalom sokoldalúságát, hogy minél több területen képviselje a civil értékeket a jövőben is. Én bizakodó vagyok! Sitku Erzsébet Elnök Balatoni Civil szervezetek Szövetsége

Klíma- és éghajlatváltozás: veszélyben lévő értékeink

Online konferencia az összefogás jegyében

Nyolc ország részvételével az elmúlt évben kezdődött az a projekt, amely jeles tudósok bevonásával kívánja felmérni és kategorizálni azokat az időjárási veszélyeket, amelyek a kulturális és természeti örökséget érinthetik. A program félidejében, február közepén a magyar résztvevő, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. online konferenciát szervezett a magyar tengert érintő kritikus helyzetekről, a prevenciós lehetőségekről – örvendetes, hogy a partner szervezetek külföldi szakértői kapcsolódtak a fórumhoz, s így valóban nemzetközi figyelmet kapott az esemény. Könczölné Egerszegi Zita, az integrációs kft. munkatársa, a rendezvény szervezője, mentora bevezető előadásában hangsúlyozta: a Central Europe Program keretében az 1,3 millió euró költségvetésű – STRENCH betűszóval fémjelzett – projekt célja az integrált döntés-támogatási rendszer létrehozása. A veszélyhelyzetek gyors felszámolása ma már elképzelhetetlen együttműködés nélkül, az új kockázatok megelőzéséhez pedig szükség van a bevált módszerek, tapasztalatok megosztására. Az együttműködő szervezetek feladata a tevékenységek, koncepciók összehangolása, a veszélytérképek kidolgozása, s a megelőzést szolgáló transznacionális tervek. Ebben a széleskörű, a társadalmakat érzékenyen érintő témában számítanak a sajtó pozitív közreműködésére is. Heizler György, a balatoni katasztrófavédelem ikonikus személyisége – bár nem elrettentő célzattal, de feltétlenül tanulságképp – a régióban történt tragikus eseteket mutatta be megdöbbentő illusztrációkkal. Felsorakoztatta a balatoni veszélyeket, melyek élén az extrém időjárás, a magaspartok omlása, a gyakori közlekedési balesetek, a nádas- és bozóttüzek állnak. Gondot jelent a gyakori vízszintváltozás, a heves esőzéseket kísérő villámárvíz, a felázott talaj és az erős szél hatására „elgyengült” fák kidőlése, melyek életet és vagyontárgyakat fenyegetnek. Ennek – hasonlóan kedvezőtlen – ellentétpárja a tartós szárazság, amely nem ritkán tűzveszéllyel jár. A viharjelzés pontossága és fontossága közhelynek számít ugyan, de a gyorsan kiadott információk azonnali beavatkozást tesznek lehetővé. Nem ritka a Bakonyból lezúduló, száz kilométert is közelítő szélvihar: a legemlékezetesebb beavatkozásra a 2011-ben rendezett Kékszalag vitorlásversenyen került sor, amikor hatvannyolc hajóról háromszáz embert kellett kimenteni. A szél, mint az egyik fő ellenség természetesen nem csak a vízen lévőknek okozhat problémát: rombolja a partvédő műveket, a csatornarendszert, a mederből kicsapódó víz elárasztja a parti telkeket, pincéket, tartós belvizet okoz, de extrém esetenként kráterek, mély árkok – például a somogybabodi – jelzik a változó időjárás kíméletlen hatásait. A parti löszfalak omlása – Fonyód, Akarattya – ugyancsak a talajerózió következménye. S bár csak mérsékelt társadalmi visszhangot kapott, nem szabad elfeledkeznünk egy másfajta támadásról sem: a gyapjaslepke invázió mintegy két évtizede jogos aggodalommal töltötte el az erdészeket, biológusokat, természetvédőket. Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője a meteorológus aspektusából elemezte a Balatonra leselkedő veszélyeket. A tó három klíma övezet – kontinentális, mediterrán, óceáni – áldásait élvezheti, s e „turmixnak” köszönheti a sajátosságokat és szélsőségeseket, míg a Bakonynak áramlás módosító és vízszint emelő hatása van. A vízfelszín a helyi mikroklíma legfőbb alakítója, de ezt az utóbbi években épített magas házak érdemben befolyásolják. Az atlanti viharciklonok télen borzolják idegrendszerünket és a hullámokat, s az észak-nyugati erős szelek a kikötőket sem kímélik. A mediterrán ciklonok lassan, szinte méltóságteljesen közlekednek, majd egy aránylag szűk sávban jelentős mennyiségű csapadékot adnak ki – helyenként naponta nyolcvan-száz milliméter eső is lehullhat. Horváth Ákos a nyolcvanhét éve működő balatoni viharjelzés értékeire is felhívta a figyelmet. A tó népszerűsége töretlen, kiegyenlítetten magas a fürdőzők és a vízi járműveket használók száma, s egyre több a tömegeket mozgósító rendezvény is. Felmérhetetlen tehát a meteorológusok felelőssége, de a viharjelzést nem csak leadni lehet – feloldása is precíz információkon alapulhat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy emelkedik a szélsőséges időjárási napok száma, ezzel párhuzamosan pedig nő a veszélyjelzés szerepe is. A fejlesztések elkerülhetetlenek, ezért új viharjelző állomások kerültek telepítésre – ezek közül egy a Balaton közepén található. Süli Ferenc

Együttműködik a Balaton-régióval Európa Kulturális Fővárosa, Veszprém

Navracsics Tibor, az EKF 2023 kormánybiztosa bízik a civil szervezetekben Lapunkban több alkalommal is beszámoltunk arról, hogy 2023-ban Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa (EKF 2023), szövetségben a Balaton-régióval és a Bakony déli részével. Navracsics Tibor szerint akár egyharmaddal is megemelheti a térségbe látogató turisták számát az EKF 2023 programsorozat.

Navracsics Tibor kormánybiztos

– Kormánybiztos úr, mi a véleménye arról, hogy Veszprém partnerként maga mellé kérte a Balatont és a Bakonyt is? – Fontos tudni, hogy Veszprém egyedül pályázott az EKF 2023 címre, és minden – ehhez szükséges – befektetést egyedül tett meg. Vagyis a város a saját forrásaiból fedezte a pályázati összegeket és a pályázatra való felkészülés erőfeszítéseit is. Mégis úgy gondolta a veszprémi városvezetés, hogy nemcsak saját magának kéri a „címet”, hanem a Balaton és a Bakony déli részének a régiójával együtt. Szerintem ez egyrészt egy nagyon széles látókörű álláspontról tanúskodik, másrészt pedig azt a felismerést tükrözi, hogy a veszprémiek pontosan tudják azt, hogy Veszprém önmagában, mint város, nem értelmezhető a Balaton és a Bakony régiója nélkül, hiszen mind az itt élők, mind a kapcsolatrendszerek, mind a közlekedési kapcsolatok, a gazdasági élet ezer szállal köti össze a Bakony–Balaton régiót és Veszprémet, mint ennek a térségnek a legnagyobb városát. Azt is látni kell, hogy akkor tud egy sikeres pályázatot benyújtani Veszprém, (és akkor tudja sikeresen folytatni a felkészülését), ha egy egész térségben gondolkodik. Így kerülhetett sor arra, hogy a Balaton térséggel együtt pályázott alapvetően annak a koncepciónak a jegyében, hogy ez lehet a megoldás arra a régóta keresett problémára, hogy miképp lehet tizenkét hónapossá tenni a szezont ebben a térségben. Szerintem egymagában, elszigetelten sem a Balaton, sem Veszprém, sem a Bakony nem alkalmas arra, hogy 12 hónapos szezont alakítson ki, de a három nagy tényező együttesen meg tudja ezt oldani. – Miként alakult ki ez a konstrukció? – Értelemszerűen a veszprémiek keresték a kapcsolatot. A Balatoni Kör, a Balatoni Szövetség, az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület és több civil szervezet volt a megszólított. Napjainkra már élő, működő konstrukció alakult ki. Aki be akar lépni ebbe a „program- társaságba”, az lakosonként évi egy euró hozzájárulási összeget fizet (járási székhelyek esetében 2 Eu/év). Ezzel részeseivé tudnak válni egy társfinanszírozásos rendszerben az EKF 2023 programsorozathoz. Ennél sokkal nagyobb jelentőségű, hogy önmagában az EKF rendezvénysorozat, és az erre való felkészülés egy jó „hívószó” a városnak és két térségnek is, hogy ismét egymásra találjon. Ezernyi – többek közt családi – szálon kötődik egységes térséggé ez a település-összesség. – Ez nem mai keletű probléma… – Ez igen régi problémája a magyar „térségben gondolkodásnak”, hogy a Balaton sohasem tud megjelenni egységként. A Balaton Fejlesztési Tanács az egyetlen olyan intézmény, ahol a Balaton, mint térség megjelenik, mert a fejlesztési régiók és a megyék úgy osztoznak a Balatonon, hogy a balatoniak számára ez mindig problémaként jelenik meg. Vagyis nincs egy egységes keret a Balaton egészének a fejlesztésére. Most lehetőséget kapnak erre. Eddig nagyon aktívan jelentkeztek a déli parti települések, de még a távolabbi Marcali is, de meg kell említeni Fonyódot, Siófokot. Mindegyik déli parti település jelezte: érdeklődnek az együttműködés iránt. Ez azért is jó, mert miközben Veszprémnek értelemszerű a kapcsolatrendszere Füreddel, Tihannyal, Almádival, Csopakkal, Alsóörssel, Fűzfővel, Kenesével stb. Ám nem egyértelmű a déli partiakkal. Most megteremtődhetnek ezek a kapcsolatok, így abban bízunk, hogy a 2023-ra való fölkészülés egy olyan hosszútávú együttműködést tud megalapozni, amely 2023 után is tud folytatódni, s így meg tudjuk teremteni az EKF programsorozatra való felkészüléssel a balatoni régiót. – Költségvetés és finanszírozás – mindkettő érzékeny téma… – Jelentős részben a nemzeti költségvetés állja a költségeket. Egy ötvenmilliárdos büdzsét hagyott jóvá a kormányzat 2023 végéig, ami azt is jelenti, hogy lebontva évekre tartalmazza a felkészülést is. Ez kiegészül a települések által fizetendő társfinanszírozással, illetve most kezdjük el a szponzor-keresést és a stratégia felépítését. Magáncégek, nagyvállalatok, szponzorok a korábbi kulturális fővárosok esetében is jelentős szerepet játszottak. – Egy szellemi és egy infrastrukturális folyamat zajlik itt párhuzamosan. Okulva a pécsi példából, ez utóbbit hogy látja, értékeli? – Részben a pécsi tapasztalatokból kiindulva azt lehet mondani, hogy manapság Magyarországon minden infrastrukturális beruházás elhúzódik az eredetileg tervezetthez képest, s ráadásul sokkal drágább is lesz. Ebből adódóan mi eleve úgy gondoltuk, hogy az infrastrukturális beruházások sokkal kisebb szerepet játszanak az EKF programsorozatban. Az idő is szűkös. 2018 decemberében tudták meg a veszprémiek a jó hírt: nyertek. Én 2019. december elsejével lettem kormánybiztos. Az eltelt egy év jelentős része alatt azzal foglalkoztam, hogy tartsam a költségvetési és a jogszabályi hátteret. Közben az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely speciális elbírálást ad az EKF programsorozattal kapcsolatos engedélyezési eljárásoknak. – Elérkeztünk 2021 elejére. Mik a következő lépések? – Ha nem akarunk Pécs sorsára jutni, hanem azt akarjuk, hogy 2023-ban már meglegyenek azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyeket terveztünk, akkor teljesen újat csak egyet-kettőt tudunk elindítani. Ilyen például a volt gyerekkórház épületének felújítása, a digitális élményközpont megépítése, de a várbeli ifjúsági parkot is szeretnénk felújítani. Veszprémen kívül Balatonfürednek is vannak tervei, de tárgyalunk arról is, hogy a Káli-medencében, esetleg Salföldön elinduljon egy infrastrukturális fejlesztés. Tudni kell, hogy a csatlakozó települések csak pályázat útján juthatnak forráshoz. Minthogy közpénzzel bánunk, vonatkoznak ránk az ezekkel kapcsolatos jogszabályok. A pályázatokat egy általunk felkért, s tőlünk független szakértői gárda bírálja el. Természetesen lesznek „hangsúlyaink”, szeretnénk – Pécstől némileg eltérően – a kor hangulatához illeszkedően a kisebb léptékű, a helyi közösségekre koncentráló programokra összpontosítani, és nem a nemzetközi, mega látványosságokat keresni. Részben azért is, mert úgy gondoljuk, hogy kistelepülésekből, falvakból, sűrűn lakott területekből adódóan rengeteg teendőnk van a meglévő hagyományok felelevenítéséért, és ezeknek a közösségeknek az újrateremtéséért, újravarázsolásáért, megerősítéséért. Rendkívül széles lesz az EKF 2023 spektruma, s csak az önkormányzatokon múlik, mennyire lesznek képesek kitölteni ezt a spektrumot. Mi nem akarjuk meghatározni, hogy mivel foglalkozzanak az egyes településeken. Azt várjuk, hogy ők jöjjenek az ötletekkel, és azok alapján mi tudjuk eldönteni, melyek azok, amelyek részeivé válhatnak az EKF 2023 programsorozatnak. Elsődleges a minőség, de a profil is, hiszen olyan szellemiségű programokat kívánunk támogatni, melyek a „helyiség” és az európaiság gondolatkörében csatlakoznak. Az együttműködési rendszer többlépcsős, hiszen lesznek olyan programok, amelyekben társfinanszírozóként vagyunk, leszünk jelen, vagyis anyagi segítséget is adunk a megvalósításhoz, de nagyon sokan jelentkeznek olyanok, akik rendelkeznek anyagi erővel. Ők csak azt kérik, vegyük be őket a programsorozatba, vagy legyen kinn a logójuk. Ezt nevezném eszmei segítségnek. Összefoglalva: nem az a célunk, hogy a mi elképzelésünk valósuljon meg, hanem az itt élőké. – Kicsit előre ugorva: mind a nyitó, mind a záró rendezvény téli időszakra esik, érthetően alacsonyabb érdeklődéssel, ám ott lesz a nyár… – Az éghajlati viszonyokon nem tudunk változtatni, de a nyári, „felező” munkacímet viselő balatoni rendezvények rácsatlakoztathatók az éves programra. Ezekből pedig igen gazdag a balatoni kínálat. – A Balatoni Szövetség és egyéb civil szervezetek megkeresései mennyire biztatóak? – Nagyon aktívak. Számos megkeresésen, eredményes tárgyaláson vagyunk túl. Határozott elképzelésekkel jelentkeznek, s ők is lehetnek társfinanszírozottak, ha befizetik a korábban már említett költséget. – Az utóbbi években átstrukturálódott a kommunikáció. Igazodnak a kor kínálta lehetőségekhez? – Míg Pécs esetében a nyomtatott anyagoknak volt óriási szerepe, addig 2023-ra alapvetően az internetes elérhetőségek lesznek az uralkodók. Már most jelen vagyunk a közösségi médiában, honlapunk is van, de nem feledkezünk el a hagyományos, kiadványokon alapuló kommunikációról sem. Alapvetően az online tájékoztatásra helyeznénk a hangsúlyt. – Mennyiben lesz 2023 egyedi, milyen turisztikai, gazdasági hozamára számítanak? – Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az EKF programok körülbelül egyharmaddal növelik meg a térségbe látogatók számát. Ugyanakkor nagyon komoly gazdasági élénkítő erővel is lehet számolni. A számok nyelvén: 1–1.5%-kal magasabb GDP növekedéssel lehet számolni, mint a többi régióban. Persze nem tudhatjuk, hogy a pandémia mennyire írja, írhatja át a terveket. A 2021-es EKF (Újvidék) is bajban van, hiszen a járvány miatt el sem tudják kezdeni programjaikat. Azt sem tudjuk, mennyire tud 2023-ra feléledni az európai turizmus. Óvatosan kell tehát bánni az előbb mondott becslésekkel. A legnagyobb siker az lenne, ha az az együttműködés, amelyik most kibontakozóban van, 2023. december 31-én nem állna le. Meggyőződésem, ha fenn tudjuk tartani az együttműködés dinamikáját, akkor ez a térség tud élni azzal a lehetőséggel, amit most kap az Európa Kulturális Fővárosa címmel. Annyiban lesz egyedi, amennyiben egyedi ez a térség, Európa egyik legszebb térsége. Méltán veszi fel a versenyt más régiókkal. Szépségében és igényességében tud annyit mutatni, mint a többi régió. Meg kell mutatni magunkat együtt, s az EKF 2023 egy kiváló alkalom erre. Süli Ferenc, Zatkalik András

Európa Kulturális Fővárosa 2023, Veszprém

Lapszél… 2021 eleje a kételyek időszaka

Nagyon erőslelkűnek kell lennie annak, aki derűvel tekint az új esztendő elébe… Mögöttünk hagytuk azt a 2020. évet, amely márciustól decemberig porba rombolt mindent: egészséget, emberi kapcsolatokat, idegenforgalmat, gazdaságot. A nyárközepi „hurrá” hangulatot nagyon hamar felváltotta a vírus „második”-nak nevezett hulláma. Olyan fenyegetővé erősödött, hogy joggal félt csaknem mindenki. És ez a félelem – mely szerencsére nagyfokú óvatosságot is maga mellé rendelt – kapukat, ajtókat csukott be: szószerinti értelemben, de mögöttes jelentésével is. Kinek ez, kinek az, kinek mindkettő fájó volt. A bezárt éttermek, mozik, szálláshelyek ajtaján innen a „dolgáért remegő” embertársaink vannak, akik családjuk jelenét, jövőjét féltik. Túlnan pedig mindazok, akik a közösségi élet egyfajta színterét vesztették el: kedélyes beszélgetésekét, kellemes, étkezés közbeni csevejt, meghitt randevút, kemény üzleti megbeszélést, önfeledt szórakozást. A kapcsolatok arctalanná, „maszkossá” váltak, pedig mi mindent képes mimikánk, arcunk kifejezni! Találgatnunk kellett, ki a mellettünk érkező, akit legfeljebb lépéseiről, ruházatáról tudtunk beazonosítani. Jócskán fölerősödött a telefonos, televideós kommunikáció, ám a testközeliséget az nem képes pótolni. Reánk telepedett az ismeretlentől való félelem: ugyan, ki lesz az, akit körünkből elragad a járvány; ki lesz a túlélő, s miért éppen ő? Hatékony lesz-e az oltás, mik lehetnek a következményei? Ki hanyadik lesz a sorban, s idejében megkapja-e a vakcinát? Ezek, s még ezernyi kétely gyötör most mindannyiunkat. Tervezni csak egészen kis lépésekben merészkedünk, pedig jól tudjuk, azok kevésbé célértékűek. Az előrejelzések jóslat értékűek. És mégis van valami, ami jól kitapinthatóan – akárcsak fénycsóva az éjszakában – oldhatja a megbicsaklásaink okozta aggályt, félelmet. Ez pedig az örök emberi hit, derűlátás; hiszen a háborúk zajában is talált helyet magának a mosoly, a szeretet, az összefogás. A pékek sütnek, a húsos, zöldséges, gyümölcsös polcok újra és újra megtelnek, gyógyszereink megérkeznek, nem akadozik sem a fűtés, sem az üzemanyag-ellátás… …mert aki magát és családját félti, az félti embertársait is, s kínál, ad… Zatkalik András