Category Archives: Friss

Madarak és fák napja – magyar kezdeményezés

Szobrot állítottak Csopakon Assisi Szent Ferencnek

Emlékszobrot kapott Assisi Szent Ferenc a Balaton-felvidéki Nemzeti Park csopaki igazgatóságának kertjében. Dienes Attila szobrászművész alkotását Semjén Zsolt, Rácz András, Kontrát Károly és Puskás Zoltán leplezte le.

A madarak és fák ünneplésének ötletét Chernel István ornitológus vetette föl 1902-ben, s 1906-ban Apponyi Albert kultuszminiszter már törvénybe is iktatta, mely szerint minden oktatási intézményben meg kell ünnepelni a jeles napot. Az ünneplés mára szerte a világban elterjedt, ám később összeforrt Assisi Szent Ferenc nevével is, aki a természet védőszentje lett. A teremtés maga a kert, s az ember feladata, hogy gondozza, őrizze meg azt – mondta bevezetőjében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes -, ennélfogva a természetvédelem egyben teremtésvédelem is. A politikus kiemelten foglalkozott Assisi Szent Ferenccel, akit – noha sokszor meghamisítva mutatnak be – a természetvédelem előképének is tekinthetünk. Szót emelt a természet kizsákmányolása ellen, de rámutatott arra is, hogy a Teremtés által örökbe kapott természetet ne hagyjuk dzsumbujjá válni sem. A követendő példa Assisi Szent Ferenc, akinél az igaz hit és az igaz cselekedet harmóniában volt. A környezetügyért felelős államtitkár, Rácz András emlékeztetett arra, hogy mi mindent adott a magyarság a világnak, melyek közül is kiemelkedik a természet védelmét jelképező madarak és fák napja, amit bő egy évszázad után is megünneplünk. Hangsúlyozta: „értelemmel kell közeledni a természethez”, s olyan emberek szellemét is követni kell, mint a magyar David Attenborough, Hermann Ottó. Utalt arra is, hogy éves szinten mintegy 1.6 millió látogatót fogadnak a nemzeti parkok, rendszeresek a tematikus gyermekfoglalkozások. Assisi Szent Ferencről kijelentette: hatalmas szemléletformáló volt, aki békét kötött a farkas és az emberek között, aminek jelképes az üzenete. A Balaton-felvidéki Nemzeti park igazgatója, Puskás Zoltán a környezet iránti közös felelősségünkről, a Balaton térségének jelentőségéről beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos faj drámaian fogy, kihal a gondatlan emberi tevékenységek eredményeként. Elmondta, hogy a Kis-Balaton például háromszáznál is több madár otthona, s száz év után eredményes daruköltést tapasztaltak. A szép, érintetlen, egészséges környezet a civilizáció fennmaradásának záloga – hangsúlyozta. Ebben a tevékenységben a nemzeti parkok szakembergárdájukkal, eszközeikkel, programjaikkal oroszlánrészt vállalnak, de ez csak az eredményes pályázatok, a kormányzat és a lakosság aktív segítségével teljes. A térség országgyűlési képviselője, Kontrát Károly kérte hallgatóságát, hogy ismerje, őrizze meg azokat a környezeti értékeket, elemeket, melyek részei életünknek. Ígéretet tett arra, hogy a jövőben is rendelkezésére áll mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik a környezet védelmét. A beszédek elhangzása után Semjén Zsolt, Rácz András, Kontrát Károly és Puskás Zoltán leplezte le a Munkácsy-díjas Dienes Attila által készített Assisi Szent Ferenc szobrot, melynek talpazatán ez olvasható: „Áldott légy, uram, s minden alkotásod”. Az ünnepséghez méltó műsorral a csopaki református iskola tanulóit és pedagógusait láthattuk, hallhattuk. Zatkalik A

Rácz András, Kontrát Károly, Puskás Zoltán és Semjén Zsolt

Kötelező bejelenteni a kifogott kapitális pontyokat

A tapasztalatok alapján áprilisban fogják ki a legtöbb kapitális pontyot a Balatonnál. Ez évtől kötelező bejelenteni a 20 kilogramm fölötti fogásokat a vízkezelőnek, azaz a Balatoni Halgazdálkodási Zrt.-nek. A behúzós horgászrend pontosan szabályozza, hogyan kell eljárnia annak a horgásznak, aki ilyen kapitális példánnyal találkozik. „A behúzós horgászrend 1.12. pontja szerint a horgász köteles bejelenteni az általa fogott 20 kg-nál nagyobb pontyot. A balatoni halgazdálkodási társaság azt kéri a horgászoktól, hogy ebben az esetben lehetőleg azonnal hívják a 06 20 458 20 44-es telefonszámot 8:00 és 16:00 között, ezen időponton kívül pedig sms küldése szükséges, hogy a helyszínen a társaság munkatársa is lefotózhassa a halat. Ennek az új horgászrendi pontnak alapvetően két fő célja van – írja a balatonihal.hu. Az első természetesen a halőrzés. Nem titok, hogy a beérkezett bejelentéseket halanként rendszerezik egy adatbázisban. Vannak visszatérő vendégek, de egyre több újonnan „benőtt” példány is partra látogat, továbbá akadnak teljesen érintetlen egyedek is. A halakat egy speciális eljárás alapján azonosítják, így nyomon követhető a növekedésük. A másik – ugyancsak nem titkolt cél -, hogy meggátolják az illegális pontykereskedelmet, azt, hogy a Balatonban növekvő példányok magántavakba „vándoroljanak”. Az intézkedés azt kívánja segíteni, hogy minél több horgásztárs informálódjon a Balaton pontyállományáról és kedvet kapjon egy felejthetetlen túrához, ahol akár kapitális pontyokat foghat és jó eséllyel akadhat össze akár „élete halával” is. – A magyar tengerről bátran ki lehet jelenteni, hogy a természetes vizeink közül a legkiválóbb pontyállománnyal rendelkezik – olvasható a halgazdálkodási cég honlapján. „A Balaton pontyállománya egyedülállónak számít világszerte azzal, hogy éves szinten több mint száz darab 20 kg feletti példányt fognak a horgászok. Ez így nagyon jól hangzik, de akkor van igazán létjogosultsága, ha minél szélesebb körben elterjed és a hivatalos fotókat bárki megtekintheti. Gyakran előforduló kérdés volt és még a mai napig is az, hogy éves szinten vajon hány kapitális pontyot fognak ki a Balatonból és engednek vissza. Eddig a beérkezett információk alapján kalkuláltunk, de tudtuk, hogy szükség van egy hivatalos forrásra, amelyet a horgászrendben is rögzíteni kell. Ezt felismerve dolgoztuk ki és vezettük be a 20 kg feletti pontyok bejelentésének rendszerét”. A boiliebalaton.hu weboldalon lépésről lépésre olvasható a bejelentés menete és balatoni ponty-arcképcsarnok gyönyörű példányai is megtekinthetők.

Siófoki nyitány: a nyár első nagyrendezvénye

Nemzeti Regatta ötven település részvételével

Összeálltak a települési csapatok az idei Nemzeti Regatta versenyszámaira, melyekre a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) és szervezőtársai 2019. június 1-2-án várják Siófokon a látogatókat. A számos színes, ingyenes családi program között fellép majd Vastag Csaba, az Irigy Hónaljmirigy, Péterfy Bori & Love Band, valamint a Hooligans zenekar. A benevezett magyarországi települések már készülnek a megmérettetésekre, így az amatőr vitorlásversenyre, a Sió csatornán zajló sárkányhajó viadalra, valamint a Települési Ízek Utcájában zajló főzőversenyre. A minden bizonnyal látványos és izgalmas versenyeken kívül színvonalas bemutatkozó műsorokkal is készülnek a települések, melyekre majd a nagyszínpadon kerül sor. A Települési Ízek Utcájában megismerkedhetünk a csapatok által képviselt magyarországi településekkel, hiszen a saját standokon mindenki bemutatja majd látnivalóit, az adott település értékeit. A jellegzetes ételeiket szakértő zsűri véleményezi majd, de a nagyközönség részéről is lehetőség lesz a kóstolására. A különböző versenyszámokat külön-külön is szakértő zsűri bírálja el, így sok értékes díj talál majd gazdára a kétnapos fesztivál keretében és a benevezett települések biztosan nem térnek haza üres kézzel. Az idei Nemzeti Regattán a háziasszony szerepkörében – az elmúlt évek hagyományaihoz híven – ismét Ördög Nóra fog közreműködni, a házigazda pedig Borbély Ferenc lesz, aki egyben a vitorlásverseny szakértő kommentátora is. Az esemény minden korosztály számára kínál programot és kikapcsolódási lehetőséget a parton és vízen egyaránt. A sztárfellépők mellett az egészséges életmód jegyében szűrővizsgálatokon is részt lehet majd venni, valamint a gyermekeket is rengeteg érdekes program, foglalkozás és felfedezni való várja majd a helyszínen. A szervezők véglegesítették a benevezett települések listáját, illetve összeállt, hogy ki melyik versenyszámban indul. A vitorlásversenyen minden település részt vesz, a sárkányhajó futamon 25 település méri majd össze erejét, a főzőversenyen pedig összesen 36 település ízeit kóstolhatjuk meg. A standszépségversenyen 43 település standját bírálja majd a zsűri, a nagyszínpadon pedig 26 települési produkciót láthat a nagyközönség. SF

A Balaton legyen az egész világnak a büszkesége!

Kikötött az első hajó Füreden

Kontrát Károly, Bóka István és Balassa Balázs köszönti a BAHART vezérigazgatóját, Kollár Józsefet

A balatoni személyhajózás évtizedek óta húsvét nagyszombatján veszi kezdetét a Siófok és Balatonfüred közötti járattal. Így volt ez idén is, mintegy jelképezve a feltámadást szakrális értelemben is, de a természet megújulását is, hiszen napos, meleg időben vetett horgonyt a Szent Miklós hajó, fedélzetén a déli part küldöttségével. A nemzeti himnusz és a Balaton himnuszának elhangzása után a Siófoki Férfi Dalkör Egylet – Lovrek Károly karnagy vezényletével – adott műsort, majd a hajósokat köszöntötték a Balatonfüred Néptánc Egyesület leányai. A vendégfogadó város polgármestere, Bóka István kijelentette: óriási szerepe van a balatoni hajósoknak, ezért is kíván elsőként nekik jó szerencsét a 2019-es szezonra. Ezután utalt Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című művére, melyben ugyanazok az értékek olvashatóak, melyek ma is érvényesek. Ezek a víz, a gyógyturizmus, a pincék, a borok, az emberléptékű hegyek, a füredi kőszínház, Széchenyi és a gőzhajózás. Talán a modern Balaton felépítése kezdődött el a gőzhajózással – folytatta a polgármester -, s ezekben a hónapokban is úgy érezhetjük, hogy valami új kezdődik a Balatonnál, illetve a balatoni hajózás életében. Az állam – egyeztetve a balatoni önkormányzatokkal – azt a döntést hozta, hogy tulajdonosként jóval nagyobb szerepet kíván magának szánni a balatoni hajózás fejlesztése kapcsán. Bízzunk abban, hogy ennek a történetnek siker lesz a vége – tette hozzá. Befejezésül ismét Eötvöst idézte: A Balaton legyen az egész világnak a büszkesége! A Balatoni Szövetség (BSZ) nevében Balassa Balázs elnök hangsúlyozta, hogy a BSZ összefogja az önkormányzatokat, s ma óriási a jövőkép megfogalmazásának felelőssége. Hagyjuk, hogy a családbarát Balatont felváltsák gyorshajók, zajos rendezvények – kérdezte, majd kijelentette: a változást tudomásul kell venni, de el kell dönteni, mennyire vagyunk ebben partnerek. A tizenkét hónapos Balatonról nemcsak beszélni kellene, hanem tenni is érte, ám a nyári időszakot már tovább erősíteni több programmal, szolgáltatással nem szabad – folytatta -, s a forrásokat az őszi, téli, tavaszi időszakokra kellene fordítani, s a nyári időszak elsősorban a minőségről szóljon. Ha ezeket a célokat az önkormányzatok, vállalkozások, s a turizmusból élők mind magukévá teszik, akkor hosszú időre bebetonozzuk azt, hogy a Balaton az ország második legnagyobb turisztikai célpontja maradjon. Siófok polgármestere, Lengyel Róbert arról szólt, hogy a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) rendkívül fontos változások után, s ugyanolyan fontos változások előtt áll. Kiemelte, hogy a zrt. 2018-as eredményei jók voltak, melyekre büszkék lehetnek. A cég jövőjéről Lengyel Róbert kijelentette: „Nem vagyok jövőbe látó, de tisztességes állami szándékot feltételezve nagy jövő előtt állhat a cég. Az állami szándék valóban az, hogy tőkét juttasson a cégbe, s fejlesztési forrásokhoz juttassa, s egyben tartsa a BAHART-ot, hogy a tulajdonosi kör tekintetében az önkormányzatokat és az állami tulajdont fenntartsa, akkor minden további nélkül optimistán lehet a jövőbe tekinteni.” Keszthely polgármestere, Ruzsics Ferenc a nyilvánosság előtt kért bocsánatot egy (néhány internetes felület által elferdített) beszéde okán (a téma a Balaton partjára tervezett intenzív beépítés volt). A folytatásban elmondta: „Nekünk, balatoni vezetőknek kötelességünk és feladatunk az, hogy ezt a természeti kincset a lehető legszélesebb körben megőrizzük úgy, hogy a fejlesztéseket ne befolyásoljuk és akadályozzuk meg vele. A fejlesztéseket az önkormányzatok egyedül nem tudják megvalósítani, ezért szükségesek a vállalkozói és állami segítségek. Várjuk az újabb magyar csodát. Egypárat már megéltünk, s remélem, hogy a közeljövőben mindannyian tanúi leszünk azoknak az eseményeknek, hogy ezek a csodák tovább folytatódnak, s be is teljesednek”. A BAHART vezérigazgatója, Kollár József szerint ünnepi esemény a cég számára, hogy az intenzív téli felkészülést követően végre kifuthatnak hajóik a vízre. A szezont illetően kijelentette, nagy várakozással néznek a 2019. esztendő nyara elé. Optimizmusukat alátámasztja, hogy a tervek fölöttiek az elmúlt szezon mérlegének adatai. 2018-ban egy húszéves rekord is megdőlt: több mint kétmillió utast szállítottak hajóikon, a legtöbbet a magyar hajózási társaságok közül. Világosan látni kell – folytatta -, hogy több évtizedes lemaradást csak hosszú évek alatt, és nagyon komoly források birtokában lehet ledolgozni. Ennek érdekében az elmúlt években megtörtént a zrt. strukturális átalakítása, változott a belső működés, s elértünk a modernizáció irányába, de látni kell, hogy ennek az útnak még nagyon az elején vagyunk, és nagyon sok feladat vár még ránk. Szólt arról is, hogy a döntéshozók világosan látják, hogy komoly forrásokra van szükség, melyek adott esetben évtizedekre meghatározzák a teljes balatoni hajózás jövőjét. A műszaki lemaradások ledolgozása évekbe, akár egy évtizedbe is telhet: új kompot és hajókat kell építeni, meg kell újítani a kikötőket, új háttérbázisra lesz szükség. Mindez az állami szerepvállalás nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen. Éppen ezért a magyar állam belépése a tulajdonosi körbe utat nyit a BAHART modernizációjához. Csendes izgalommal, ugyanakkor bizakodva várjuk a 2019-es hajózási szezont, s az előttünk álló éveket – zárta gondolatait Kollár József. A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Kontrát Károly ezekkel a szavakkal fordult a résztvevőkhöz: „Önöktől azt kérem, hogy szeressék a Balatont, a Balatontól azt kérem, szeressen bennünket. Bízzunk abban, hogy sok vendég jön, s jól érzik magukat, s jövőre is visszajönnek.” A 173. balatoni hajózási szezon megnyitója a nemzeti lobogó és a BAHART zászlajának felvonásával zárult. A rendezvényt a Balatonfüred Néptánc Egyesület (Bácsi Gabriella vezetésével) és a Balatonfüredi Ifjúsági Fúvószenekar fellépése, majd a szokásos ingyenes sétahajókázás tette színesebbé. Zatkalik András

A plusz tíz centi hozadékai

Károsultak és kedvezményezettek – egy kutatás eredményei

Ami korábban természetesnek tűnt – a Balaton „tengernyi” vízmennyisége -, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt erőteljesen megkérdőjeleződött. A szárazulatok, apró kis szigetek látványa drámai jövőt vizionált, s még a szakemberek számára sem volt egyértelmű, milyen beavatkozásokkal lehetne megmenteni a Balatont. Abban azonban egyetértettek, hogy a mederben tárolt víz a legértékesebb. E konszenzus eredményeképp a tó üzemi vízszintjét száztíz centire emelték, s a kedvező tapasztalatok hatására ismét jogszabályi módosítás született: a jövőben újabb tíz centiméterrel emelkedhet a Balaton vízszintje. A döntés ellentétes vélemények sokaságát hozta felszínre, ezért a Balaton Fejlesztési Tanács felkérte a fenntartása alatt működő társadalomtudományi kutatócsoportját egy hatástanulmány elkészítésére. Lapunk a kutatás eredményeinek összefoglalóját két részben – április és májusi számában – ismerteti meg olvasóival. /A szerk./ A kutatás a teljesség igényével készült el a Balaton-parti önkormányzati vezetők, szakalkalmazottak, strand és kempingtulajdonosok, üzemeltetők, valamint a balatoni kikötőket üzemeltetők, tulajdonlók körében. A vizsgálat során összesen kétszázhatvankét kérdőíves interjút dolgoztunk fel, illetve öt kiemelt jelentőségű vendégforgalmi és természeti indikátor huszonnégy éves naptári periódus alatt megjelent havi adatainak felhasználásával megvizsgáltuk a tóparti turizmus és a Balaton vízszintjének változásai között kibontakozó lehetséges együtthatások alakulásait. Az önkormányzatok körében végzett, a településüzemeltetés szabályozási vízszinttel összefüggésbe hozható feladatait feltáró vizsgálat során a negyvennégy – közvetlen Balaton-parti – település közül negyvenhárom esetében jutottak információkhoz kérdezőbiztosként a Balatoni Integrációs Közhasznú NKft. munkatársai. Az adatfelvételt harminckét polgármesterrel, három alpolgármesterrel, egy jegyzővel és főépítés – szel, illetve tizenkét önkormányzati dolgozóval teljesítettük. Az önkormányzati adatszolgáltatók által említett, ismétlődő alacsony vízszintből származó konfliktusok zöme a 2002–2005 közötti időszakra tehető. Ekkoriban a strandok vonzerőértékének romlása, az ott tapasztalható algásodás, A plusz tíz centi hozadékai Károsultak és kedvezményezettek – egy kutatás eredményei képződés, vízminőség romlás, és a fürdőzési feltételek negatív irányba történő elmozdulása jelentette a fő problémát. Ebben az időszakban a szenvedő státuszcsoportok a vitorlázók, a kikötők, a fürdőzők, a strandi szolgáltatók, elsősorban a déli parti önkormányzatok voltak. Ezzel szemben a megemelt, 120 centiméteres szabályozási vízszint idején a konfliktustérkép legfontosabb eleme a parti ingatlanok köre, amelybe magán-, önkormányzati- és állami tulajdonú egységeket is beleérthetünk. Az ingatlanokban az elöntések, a magas talajvízszint és az időjárási körülmények együttes hatására keletkező kár súlyos konfliktusokat robbantott ki a tulajdonosok és főképp az önkormányzatok között, de a vízügyi hatóság érintettsége sem elhanyagolható. A magas vízállás épített környezetre gyakorolt káros hatásait tovább erősíti a parti települések korszerűtlen, nem a jelenlegi szabályozási vízszinthez szintezett csapadékvíz-elvezető hálózata. A korábbi 110 centiméteres szabályozási vízszint kedvezményezettjei az önkormányzatok álláspontja szerint elsősorban a parti ingatlantulajdonosok, az alacsonyabban fekvő déli parti települések voltak. A károsult csoportban a vitorlázók, hajótulajdonosok és a hajózási szakma szereplői azonosíthatók a Balaton negatív irányba változó ökológiai állapota mellett. A megemelt vízszint kapcsán kedvezményezettekként elsősorban a gazdasági szereplők azonosíthatók: a korábban hátrányokat szenvedő hajósok, vitorlások, kikötők, a turisztikai szolgáltató vállalkozások, szállásadók járnak igazán jól az önkormányzatok véleménye szerint a megemelt vízszinttel. Az önkormányzatok helyzete ezzel szemben nehéz, hiszen a helyben megnyilvánuló konfliktusok legnagyobb része náluk csapódik le, ellátandó 18 feladat-többletet és jelentős humán-erőforrás szükségletet generálva. Súlyosan negatívan érintett státuszcsoport a parti ingatlantulajdonosok köre, a parti infrastruktúrát üzemeltetők, és összességében a déli parti, alacsonyan fekvő települések. A konfliktusok megoldását a partvédművek megemelése, a terep feltöltése, a vízkészlettel való felelős gazdálkodás, az iszapkotrás és a mederiszap-hasznosítás együttes alkalmazása jelentheti. A Balaton víztározó-kapacitásának növelése az önkormányzatok véleménye szerint nem képzelhető el a szabályozási vízszint további növelésével. A parti települések többségén jelentkezik valamilyen magas vízszinttel összefüggésbe hozható probléma a partmenti közúthálózatban. Ezek többsége a 120 cm, vagy az alatti vízállásnál is megjelenik. Egyes településeken főközlekedési utakat is veszélyeztet a Balaton, az útalap megsüllyed, a burkolat repedezik. Éves szinten a közutak karbantartására mintegy 120 milliós költségtételt kell, vagy kellene az önkormányzatoknak fordítani. Ahhoz, hogy ez a problematika tartós megoldást nyerjen, mintegy 10 milliárdos térségi beruházásra van szükség az önkormányzatok becslése szerint. A 120 centiméteres szabályozási vízszint hatásaiból eredeztethető fejlesztési szükségletek és karbantartási, rekonstrukciós feladatok az egész településre vetítve az önkormányzatokat képviselő válaszadók szerint éves-kétéves rendszerességgel mintegy 6 milliárd forintos fejlesztési forrást igényelnek összesen. Habár a rendszeres karbantartásra irányuló éves költségek jóval alacsonyabbak, a hosszú távú gazdasági és környezeti fenntarthatósági elveket és szempontokat figyelembe véve vélelmezhetően a tartós, több évtizedes időtávra megoldást jelentő, költségesebb fejlesztések végrehajtása tűnik indokoltnak. Az önkormányzati vezetők többségének véleménye szerint a part mentén húzódó zöldterületek, parti sétányok állapotának alakulását negatívan érinti a megemelt szabályozási vízszint. E területek döntő hányadát a 120 centiméteres vízállás kedvezőtlenül befolyásolja. A leggyakoribb probléma a part menti területek időszakos elöntése, ebből következően a tartós vízborítás által generált állagromlás, a zöldterületek növényzetének károsodása. A kárelhárítás éves-kétéves rendszerességgel jelentkező térségi költsége mintegy 201 millió forintra rúg, ez települési átlagban 8 millió forintnyi fejlesztési igényt jelent. Ugyanakkor a megemelt vízszinthez illeszkedő, hosszú távú műszaki megoldást kínáló parti sétány és zöldterületi fejlesztések becsült, összesített térségi költsége 16,4 milliárd forint, ami mintegy két évtizedre nyújthat megoldást, változatlan szabályozási vízszint mellett. A partvédelmi rendszerek kapcsán a leggyakrabban jelentkező problémakörök a jég- és fagykár, a süllyedés, mállás, a partvédmű eróziója, valamint az elhabolások, elöntések. A szennyvízcsatorna-hálózat megemelt szabályozási vízszinthez köthető negatív érintettségét a települések többsége jelezte. A becslések szerint nagyjából 115 kilométer hosszban érinti hátrányosan a Balaton környékén található szennyvízcsatorna-hálózatot a magas vízszint. Az e téren jelentkező legtöbb probléma a magas talajvízszinttel van összefüggésben, de gyakori jelenség a csatornafedelek elöntése is. A különböző műszaki megoldásokat, mint a vízzáró akna és csatornarendszer, aknák és vezetékek megemelése, megfelelő partvédmű hálózat kialakítását tartalmazó fejlesztési szükségletek együttesen megközelítik a 8 milliárd forintot, azonban feltételezhető, hogy a hálózatos projektek teljes körű megvalósításának igénye miatt jóval nagyobb lehet egy, a megemelt vízszinthez történő alkalmazkodás jegyében végrehajtott átfogó csatornahálózati rekonstrukció költsége a Balaton-parti településeken. Hasonló jellegű problémák azonosíthatók a települési csapadékvíz-elvezető hálózatok vonatkozásában is. A 110 centiméteres szabályozási vízszint idején a települések többségén nem jelentkezett érdemi probléma a csapadékvíz-elvezetésben. A megemelt szabályozási vízszintnél már a települések kétharmadában felmerül a felszíni vizek elvezetéséhez köthető negatív esemény. A térségben éves szinten megközelítőleg 9 millió forintos fenntartási, karbantartási költség jelentkezik településenként a nem megfelelően működő csapadékvíz- hálózat miatt, ez térségi szinten meghaladja a 176 millió forintot. A többség véleménye szerint az e téren jelentkező problémákra megoldást a rendszerbe épített átemelők, zsilipek létrehozása, valamint átfogó rekonstrukció jelenthet. Regionális szinten a tartós megoldást biztosító műszaki beruházások több mint 10 milliárd forintos forrást feltételeznek belterületi csapadékvíz elvezető rendszerekben. A parti ingatlanvagyon károsodása a 120 centiméteres vízállásnál már számottevőnek tekinthető a vizsgálat eredményei alapján. A Balaton-parti települések mintegy kétharmadában azonosítható olyan, magas vízállásból eredeztethető jelenség, amelyek a parti ingatlanvagyont negatívan érintik. Ezzel szemben kevesebb, mint a települések egynegyedén azonosítható olyan hatás, ami a parti ingatlanok kedvezményezett voltát mutatja. A károsulti minőségben megjelenő parti ingatlanvagyon az önkormányzati válaszadók becslése szerint megközelítőleg 80 milliárd forintos értéket képvisel. Természetesen ezeket a becsléseket óvatossággal kell kezelnünk, azonban a kedvezményezett státuszban lévő ingatlanvagyon értékével – ez mintegy 21 milliárd forint – összehasonlítva, mégis figyelemre méltó adatról beszélhetünk. Éves szinten mintegy 1 milliárd forintos becsült kár keletkezik a parti ingatlanvagyonban a Balaton mentén. A káresemények között legtöbbször a telkek elöntése jelenik meg, de nem elhanyagolható a tartós vízborítás hatására kialakuló épületkár sem, ami súlyos konfliktusokat eredményez az ingatlantulajdonosok és a helyi önkormányzatok között. A problémák átmeneti megoldása mintegy 5,5 milliárd forintot emésztene fel a településvezetők becslése szerint, azonban a hos – szú távú megoldás már mintegy 17 milliárd forintba kerülne ezen vagyontárgyak kapcsán. Az egyes Balaton-parti településeken található magas partfalak állékonyságát a bányakapitánysági szakvélemények szerint ugyan bizonyíthatóan nem befolyásolja a Balaton megemelt vízszintje, kilenc település vezetője azonban jelezte, hogy álláspontja szerint a magas vízállás érdemi hatással van a tóhoz viszonylag közel magasodó, jellemzően löszös szerkezetű partfalakra. Jelenleg a témában nem rendelkezünk a geológiai tudományok által megalapozott vizsgálati eredményekkel, azonban az önkormányzatok részéről felvetett problémák ennek szükségességét támasztják alá. Amennyiben valós a településvezetők által említett beavatkozási igény, a partfalak esetén mintegy 1,5 milliárd forintos fejlesztési igény rögzíthető. Az önkormányzatokat képviselő válaszadók többségének véleménye szerint a Balaton szabályozási vízszintjének emelése nem folytatható. Ennek oka az adatközlők szerint, hogy irreálisan nagy költségráfordítással lehetne csak biztonságosan tovább emelni a vízszintet, valamint már a jelenlegi helyzet is számos súlyos konfliktust generál. A víztározó kapacitás növelésének reális útját a későbbiekre nézve az önkormányzatok vezetői az átfogó mederkotrásban, valamint a regionális vízvisszatartási hálózatok fejlesztésében látják. A BAHART üzemeltetésben álló kikötők tekintetében a következő megállapítások tehetők. A hajók merülési mélységigénye a közforgalmú személyhajó kikötők esetében egységes, 230 cm, a két kompkikötő esetében 200 cm, a vitorláskikötők esetében változó, átlag 194 cm. Alacsony vízállás mellett jelentkező három legfontosabb probléma a mederaljzat eliszaposodása, a negatív tartalmú médiahíresztelések, illetve akadályozottá válik a hajók kikötőkből való ki-, és befelé irányuló közlekedése. Az átlagosan alacsony vízállás okozta kikötői problémák orvoslása érdekében egységesen a kikötők teljes mederaljzatának 1,00 méter mélységig megvalósuló kotrását ítélték indokoltnak. A kotrás elvégzésének költsége a kikötők mederaljzatának területi kiterjedése szerint értelemszerűen eltér, az összegek 34 millió és 1 milliárd forint között szóródnak. A teljes összeg mintegy 6,2 milliárd forint, valamennyi bekerülési összegbecslést figyelembe véve egy kikötőre átlagosan 281,5 millió forint jut. Gyakran jelentkező probléma a kikötők területén elhelyezkedő építmények lábazatainak, alapozásának vizesedése, a kikötők területének részleges vízelborítása és a belvizesedés. A mólók víz alá kerülésének problémáját a szántódi és a tihanyi rév kapcsán, a hajók kikötése, és az utasok ki- és beszállása vonatkozásában emelték ki a válaszadók. A megoldás a partvédő művek, kőrakások megemelése, amelynek megvalósíthatósága érdekében aláhúzásra került, hogy feltétlenül szükséges lenne egy balatoni kőberakó hely létesítése is. A javaslat megvalósításához az adatközlő szerint összesen mintegy 1,5 milliárd forintra volna szükség, egy kikötőre átlagosan 68,4 millió forint jut. A kikötőkben az alacsonyabb vízszint által okozott eliszaposodás problémájának végleges, de legalábbis tartós bekerülési költsége sokkal súlyosabb. Oláh Miklós kutatásvezető folytatás a májusi lapszámban