Category Archives: Kultúra

A szenvedély lángja: Suzuki Ignis

A japánok régóta nem amerikai és európai kocsikat fotóznak, hogy azokból az átvehetőt megtartsák, a rosszat kihajítsák. Nem, ők a saját fejük szerint mennek, s ráadásul nagyon jól. Még Issigonis mester, a miniautók atyja is körbejárhatná az új Ignist, hogy mérlegre tegye, mit is felejtett el jó pár évtizede…

Itt van, nézegetik, méregetik, s úgy tűnik, kedvvel, mert érkeznek a márkakereskedésekbe a megrendelések. Őautósága szemből nézvést szuggerál: „nem a régi vagyok fésülten, megmosakodva”. De nem ám! (Persze az „őst” se temessük, elgurulnak azok még egy-két egyenlítőnyi távot!) Szóval a szellemes név (egy latin–magyar szótár ignis szócikkét olvasgatva művészet- és irodalomtörténeti élményekben lehet részünk) a lángot, a szerelmet, s a szenvedélyt is jelenti. Aki megszereti, bizonnyal tartós kapcsolatot fog ápolni kisautójával, különösen azért, mert a nagyvárosi forgatagban irigylésre méltóan tud villámként cikázni (ja: ezt is jelenti a neve), parkolni; buckás terepen a kiskertbe, szőlőhegyre vinni gazdáját. Újdonság, tehát vonzza a tekintetet, amit érdemes legalulról kezdeni! Ez pedig a megnövelt hasmagasság (180 mm). Becsületesen maga alá tömöríti a havat, s ha netán kátyús útra tévednénk (nem nagyon kell keresni), nem sikít fel a futómű. Erre még a 15, illetve 16 (GL+ és GLX kivitelnél) colos kerekek is rátesznek, meg az Allgrip rendszer (viszkózus tengelykapcsolós négykerék-meghajtás) is, mely sok, lényegesen drágább autóból is hiányzik. A feszesebb út- és kanyartartás a súlycsökkentésnek, az újgenerációs padlólemeznek, az új fejlesztésű futóműnek köszönhetően nemcsak kellemes, de biztonságos is. Ha ezeket áttanulmányoztuk, egyenes derékkal már könnyebb lesz fejbiccentéssel elismerni, hogy oldalvást nézve is újat tudtak a lemezekből (lemezekre) kalapálni. Ez elsősorban a hátsó ajtók mögötti részre vonatkozik, de a motorháztető oldalsó nézete is megnyerő. Kevésbé a far, mely kaphatott volna „puttonyosabb” formát is, de a szépen megnövelt méretű hátsó ablak már inkább tetszik. Tolatásnál, illetve a mögöttes forgalmat figyelve jócskán takar (a merevítés tekintetében viszont kiváló) a B oszlop, ezért is érdemel egy mosolykát a középkonzolra biggyesztett „monitor”, mely számos egyéb funkciója mellett valós kameraképet mutat „rükizésnél”. Érdemes megszámolni az ajtókat! Kétszer is megnéztem, s bizony, négy! Nemcsak négy kicsi japán, de négy átlagméretű ember is azonos időben ki- és beszállhat. Ekkora méretű kocsinál (hossza 3700, szélessége 1660, illetve 1690 /GL+ és GLX/, magassága 1595 mm) ez mérnöki bravúr. Ha pedig már benn ülünk: végre egy olyan autó, ahol vidámságot ébresztenek a sötét és világos elemek! Jó ötlet volt, „feldobja” a belteret, amely (hölgyek, figyelem!) jól takarítható, ápolható. A kevés műszer és kapcsoló a helyén, húsz perc alatt minden mozdulatunk automatikussá válhat. Zörgés nincs, s az olcsó műanyag borítások sem kiábrándítóak. Az első ülések állítása kicsit körülményes (különösképp a háttámláé), ám fáradtságérzet nélkül megtehetünk bennük hosszabb távot (fűthetőek is); hátul már nem a kosárlabdázóké a tér, de – ha valóban családi kisautóban gondolkodunk – a nagyszülőket is száműzhetik a fiatalok. Már csak azért is, mert van ebben a Suzukiban valami „korfüggetlen”: minden korosztály megleli benne azt, ami reá jellemző. Érdekes, hogy attól függ, hogy 4 vagy 5 személy ülhet az Ignisbe, hogy fix vagy éppen csúsztatható-e a hátsó pad (ennek megfelelően a csomagtér is 204-től 1100 literesig variálható japános zsenialitással). A típustól függően 810-905 kilós autót 1.2-es (Dualjet) motor hajtja ötfokozatú kézi vagy automata váltón keresztül. Szereti a pörgetést, mégis jó fogyasztási értékeket produkál (még városban is igyekszik 6 liter/100 km alatt maradni, ha a jobb lábunkat pénztárcánkra kalibrált agyunk vezérli…). Az új Ignis – kiviteltől függően – 3.9 és 5.3 millió forint közötti áron vásárolható meg, de például a veszprémi Ring Autó Kft.-nél „hűségprogram” keretében lényeges kedvezményeket kaphatunk. Zatkalik

Badacsonyi alkotó színei

Vendégtárlaton mutatkozott be festményeivel nemrég a badacsonytomaji Vollein Ferenc 20 éves alkotó Székesfehérváron, a Szabadművelődés Házának Kondor Béla termében. A Színek az égből címmel rendezett kiállításon került közönség elé legújabb műveként a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című olajképe (felvételünkön), amelyet vallástörténelmi hátterének ismertetésével együtt mutatott be a kiállítási megnyitó közönségének. Az ifjú alkotó a munkáival hamarosan visszatér a Balatonhoz, még idén Fonyódon és Csopakon szerepel önálló kiállítással. Közben fővárosi bemutatóra is készül, annak a Szent István Bazilika lesz a házigazdája. Ott mintegy 80 festménye lesz látható, melyek részben magángyűjtők tulajdonában vannak.

Németh Anikó, a Hello Füred blog írója

Németh Anikó tanár, idegenvezető és blogger, amolyan igazi nyughatatlan „zsizsik”. A balatonfüredi hölgy a Hello Füred blog „anyukájaként”, – ahogy ő nevezi magát – igyekszik hétről hétre bemutatni Balatonfüred kevésbé ismert arcát és érdekességeit. Az unalom ismeretlen fogalom számára, pörgős életet él és mindig töri valamin a fejét. – A blog egy szerelem számomra: hirtelen felindulásból kezdtem el írni, előtte nem terveztem soha, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Úgy kezdődött, hogy a Blaha utca egyik kávézójának teraszán ülve hallottam, amint egy idegenvezető egetverő badarságokat magyaráz a vele sétáló turistacsoportnak. Magamban fortyogtam, aztán hazamentem és eldöntöttem, hogy írok egy bejegyzést erről a közösségi hálóra, de nem fértem bele a karakterszámba – így lett belőle blog. Azóta már második éve, hétről hétre jelentkezem bejegyzésekkel és próbálom lakóhelyem és környékének emberi arcát megmutatni és olyan helyekre elkalauzolni az olvasóimat és követőimet, ahová nem mennének vagy mehetnének maguk. Mindemellett igyekszem jót is tenni, a bejegyzéseimmel jótékonykodni, illetve nemes ügyek mellé állni. Fontosnak tartom, hogy bár gyönyörű, közkedvelt üdülőhely Füred, mégiscsak a város lakóinak kell úgy érezniük, otthon vannak benne – kezdi Anikó a beszélgetést, úgy gondolja, hogy emberekkel foglalkozni és dolgozni kiváltság, és nagy felelősség is egyben, mindezt pedig élvezetessé is tenni igazi kihívást jelentő feladat. – Minden, amit csinálok, szerelem. Nem tudok félgőzzel tenni semmit sem. Hiszem, hogy ami nekünk van kitalálva, úgyis felénk gravitál. Talán ezért is lettem mesepedagógus is, mert hiszek abban, hogy a jó győzhet, még ha nehéz is az út a legkisebb királyfi vagy az egyszeri legény számára. Csak hinni kell benne és tenni érte, és ha másnak ezzel örömöt is szerzek, akkor már nem éltem hiába. A mese-túrák gondolata is így jött. Szeretett volna kicsiknek és nagyoknak egyszerre értéket átadni és tartalmas, hasznos időtöltést biztosítani, s közben bemutatni a helyet, ahol élnek. Mint megtudtam, a mese-túrákon túl a balatonfüredi védőnők felkérésére a szülésre felkészítő előadássorozat keretében mesél kismamáknak, valamint minden évben az adventi időszakban ingyenes „lélekfényesítő” mese-programot szervez felnőtteknek. Szinte meg sem lepődtem, mikor Anikó lelkesen beszél legutóbbi ötletéről. – Ha körülnézek, sok olyan nőt látok, aki szeretne a szürke hétköznapok rutinjából kitörni és előcsalni a lelke mélyén élő igazi nőt. Ezért született meg az Álomból valóság, a Hello Füred blog eddigi legnagyobb projektje. Anikó nagy örömére három hölgy szépülhetett meg a füredi, csopaki és veszprémi „Szépítő Angyalok” munkájának köszönhetően. A legjobb az egészben, hogy a körmöstől a fotósig, a sminkes, a fodrász, a coach és a stílustanácsadó, egyszóval mindenki ingyen vállalta a feladatot, összefogva egy nemes cél érdekében. – Megszerveztem és koordináltam, aztán a blogban bemutattam a folyamatot és a végeredményt. Az igazi szépítő rész három lelkes szakember-csapat érdeme – vallja szerényen Anikó. Biztos vagyok benne, hogy már most új ötleten töri a fejét. Aki nem hiszi, járjon utána, de legalábbis olvassa el Anikó hetente megjelenő bejegyzéseit a Hello Füred blogban. Szendi Péter

A polgári lét képírói – Oláh Kati és Boda Balázs, a sokoldalú paloznaki művészházaspár

Boda Balázs festőművész: Hegyek
között, völgyek között festménye

A település azon kevesek egyike, amely elmondhatja, hogy egy ismert művészházaspár él és alkot – immár tizenkét éve – Paloznakon. Festményeiket, porcelánékszereiket és szobraikat nem csak a szakma, hanem a közönség is elismeri, hiszen számos kiállításuk nagyon sok embert vonzott.

A lelkük, a festészetről alkotott hitvallásuk hasonlít, a megjelenítésük viszont különbözik. Oláh Kati és Boda Balázs valahol konzervatív festők, akik a maguk útját járják. A képeik nem modernek, de nem is idejétmúltak, azok a rend és a harmónia jegyében születnek. Számukra a festészet nyelv, kifejezési eszköz, amivel szólhatnak hozzánk. Oláh Kati tanulmányait az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban, majd a budapesti Pető Intézetben végezte, ahol 1984- ben konduktori diplomát szerzett. A nyolcvanas évek végétől foglalkozik festészettel. Olajképein a Pannon-táj, a Balaton-felvidék motívumvilága jelenik meg. 2009 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. – Férjemmel, Balázzsal 1986-ban Budapestről Paloznakra költöztünk, az ő szülői házukba. Négy évvel később Óbudavárra, ahol létrehoztuk a Képíró Műhelyt. Aztán a sors úgy hozta, hogy 2007-ben visszatértünk Paloznakra, ahol egy galériát is működtetünk. A festészetet autodidakta módon tanultam, Balázs volt a mentorom. Mindig is vonzott ez a fajta művészet, Balázs képei adtak erőt és hitet, hogy megtanuljak festeni. Huszonöt éven keresztül csak a festészettel foglalkoztam. Három évvel ezelőtt egy új anyag, a porcelán került a megmunkálás eszközévé. Azóta csak a porcelánékszerek készítésével foglalkozom, antik, törött darabokkal dolgozom, nagyon nagy örömömet lelve benne – kezdi a beszélgetést Oláh Kati, aki szerényen a hobbijáról nem tesz említést, holott fotóit a legnépszerűbb közösségi oldalon nagyon sokan megcsodálják. Mint mondja, a fotózás egy parázsló szenvedély benne, nem tud elmenni semmi mellett, amiben ne látná meg a szépet. Több tízezres

Oláh Kati és Boda Balázs konzervatív festők, akik a maguk útját járják. A képeik nem modernek, de nem is idejétmúltak, azok a rend és a harmónia jegyében születnek. Számukra a festészet nyelv, kifejezési eszköz, amivel szólhatnak hozzánk.

archívuma van. Boda Balázs a diákéveit Győrben és a fővárosban töltötte, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően a filmgyárban helyezkedett el, ahol szakirányú képzésben elvégezte a berendező szakot, de útkereséseinek állomásaiként kipróbálta magát az Operaházban, mint színpadi díszítő, és a Magyar Televíziónál díszletfestőként is. Később aranyművességet tanult, majd a nyolcvanas évektől végképp a festészet mellett állapodott meg. 2000 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. 2014-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Néhány évvel ezelőtt pedig elkezdett szobrokat is alkotni. Balázs ezer szállal kötődik Paloznakhoz. – Bár Devecserben születtem, de elmondhatom, hogy az 1850-es évektől kezdve, mind apai, mind anyai ágon a Boda és a Pongrácz család paloznakiak voltak, ráadásul szomszédok. Ezen a gyönyörű településen nőttem fel, a nyarakat itt töltöttem, ezért is volt számomra fontos, hogy visszatérjek a gyökerekhez. Mesteremnek Simon András grafikust tekintem, tőle nagyon sokat tanultam. Rengeteg kiállítást tartottak már, közösen és önállóan is. A Veszprém Megyei Könyvtárban négy évvel ezelőtt Veszeli Lajos festőművész a következőket mondta a házaspárról: Kati munkái meggondoltabbak és visszafogottabbak, Balázséi ellenben csapongóak. Kati meghitt, rá jellemző tájképeit áthatja a pára. Finom festési stílust alakított ki, kompozíciós rendjében a lelke is ott van. Balázs nosztalgikusabb alkat, a képei egy másféle világot jelenítenek meg. A művészpár megtalálta lelki békéjét, festészetükben ez köszön vissza. Időnként megmutatják magukat, aztán visszavonulnak a lírai, polgári létbe, mert ezután is a valóság képét írják, melyek megtekinthetők Paloznakon a galériájukban. Szendi Péter

Költészetet ihlető Gyenesdiás

A Gyenesdiáson élő versírással foglalkozók antológiáját mutatták be nemrég a községben. A helyben születő költészet gazdagságát jegyzi, hogy ezúttal immáron harmadik kötetben kerültek napvilágra a gyenesdiási ihletésű, a kiadvány címével fémjelzett „Harmatcseppek”. A szerzők egyéb helyeken is publikáltak már korábban, alakuló pályájukra büszke a település – írja az előszóban Góth Imre Árpád helyi pedagógus, a verseskötet szerkesztője. A cím kifejező erejére is utal: a versek hajnali harmatcseppként üdítő frissességet hoznak a mindennapokba. A szerkesztői ajánlás széles olvasói körhöz szól azzal a jókívánsággal, hogy mindenki találja meg a maga számára legszebb gondolatokat, és szője tovább a gyenesdiási költők álmait. Kiemeli, hogy a bemutatkozók változatos palettán alkotnak. A szabad verseléstől a játékosan gyermekekhez szólókon át a kötött ritmusokig lehet találkozni a költeményekkel. Az irodalom gazdagítása mellett fontos helyi értékként utal Góth Imre Árpád arra, hogy a település költőit Gyenesdiás hegyei, utcái, s az itt élő emberek ihlették. Az antológiában 8 szerző írásait olvashatjuk a verseléshez kötődő rövid életrajzi leírással. A címlap és a kísérő grafikai elemek Darnay Dornyai Béla tervei nyomán készültek, a költemények közt elhelyezett fényképek Finta Maya helyi fotós felvételei. Horányi