Category Archives: Kultúra

Évforduló

Két szárny, nyolcvannégy év

Elbúcsúzott a boldog költő, Csukás István

Mesék voltak vagy igaz történetek? A késői utókor számára ma már közömbös, hogy a múlt század harmincas-negyvenes éveiben igazmondó vagy lódító férfiak gyűltek-e össze a kisújszállási kovácsműhely udvarán! Ott, ahol Csukás István gyermeki fantáziáját tágra nyitották az elhangzott anekdoták, katonatörténetek, ahol a fujtató buzdítására cigánykereket hánytak a szikrák. Meseszép időszak volt a nagy mesemondó életében! Ha nem ismernénk oly alaposan a Nemzet Művésze, Kossuth-és kétszeres József Attila-díjas költő, Balatonszárszó díszpolgára pályafutását, azt is gondolhatnánk: Csukás István útja a szülői háztól nyílegyenesen a Parnasszusra vezetett. A nyolcvanadik születésnapján rendezett köszöntőn azonban – bár esetenként derűs köntösbe burkolva – ismét felsejlett a szocializmusként aposztrofált rendszer bűnös működési mechanizmusa. Az ötvenhatos forradalom leverését követően szállóigévé vált Kellér Andor mondása – a magyar írók, újságírók három csoportba sorolhatók: az egyik dolgozik, a másik munkanélküli, a harmadik börtönben ül. Később majd cserélnek! Ebben a miliőben bontakozott ki Csukás István lírája és meseíró vénája. A kortárs magyar irodalomban példátlan sikerek a társművészetek jeles alkotóinak érdeklődését is felkeltette: forgatókönyvírók, bábművészek, zeneszerzők kerültek szimbiózisba Csukás műveivel, s végtelenül bájos, jószívű és főként szerethető szereplőivel. A költő kapcsán mindig a szeretet került előtérbe, s a megkérdőjelezhetetlen ítélet: Csukás István immár a magyarok kollektív tudatának része. Tanító és pszichológus, játszótárs és mesemondó, aki tudja, hogyan kell elvarázsolni a gyermeki lelket. Nemzeti kincs lett, nélküle szomorúbb és szürkébb lett az ország. Pomogáts Béla irodalomtörténész, barát és harcostárs így fogalmazott: Csukás Pista boldog költő, boldog költőnek lenni pedig nagy felelősség. S hogy a címzett miként gondolkodott minderről? – Duatlonista vagyok két szárnnyal: az egyik a vers, a másik a mese! A boldogsághoz pedig társ kell, s én megtaláltam a legnagyobb társat – Magyarországot! Süli Ferenc fotó: Daria Nagy-Narbutt

Alsóörs Veszprémben

Alsóörs bemutatkozásával folytatódott februárban a veszprémi Kölcsey Könyvesboltban a régió helytörténészeinek bemutatkozása. A község eddig mintegy húsz, színvonalas könyvvel tisztelte meg múltját, jelenét.

Alsóörsről megjelent könyvek

Lapunk már beszámolt arról, hogy tudományos műhelyek, alkotók havi rendszerességgel számolnak be munkásságukról a veszprémi Cserhát Könyvszalonban. A Veszprém Megyei Honismereti Alsóörs Veszprémben Egyesület (VMHE) és a szintén veszprémi Kölcsey Könyvesbolt az ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Alsóörs polgármesterének, Hebling Zsoltnak az üzenetét ezúttal Ferenczi Gábor alpolgármester tolmácsolta: „Isten éltesse a magyar nyelvet határon innen és túl! Községünk kötelességének érzi a hagyományok ápolását, így az olyan könyvek kiadását is, melyek öregbítik jó hírnevünket”. Az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt könyvesboltban Márkusné Vörös Hajnalka, a VMHE elnöke vezette a beszélgetést, melynek során tíz alkotót szólított meg identitásáról, indíttatásáról, céljairól. A kiadványok a község történetéről, a jeles alsóörsi személyiségekről, illetve az Alsóörshöz kapcsolható fotóalbumokról szólnak. A kiadványoknak a beltartalom mellett a külcsín is érdeme: igényesen szerkesztett, szép kiállítású könyvek, melyek nemcsak a helybélieknek, hanem a település iránt érdeklődőknek is hasznos információkkal szolgálnak. Mi több: a Veszprém megyei értéktárába is bekerült az Alsóörsi csipkeműhely c. könyv. Albrecht Sándor, Decsiné Kiss Márta, Gyárfás Endre, Kovács Endre, Nagy Veronika, Novák Edit, Somosi Zsuzsa, Somorjai Horváth Piroska, Szuperné Bohus Judit, Zórád Ferenc. Albrecht Sándor újságíró, aki évtizedek óta kíséri figyelemmel a község életének alakulását, elmondta, a XXI. századi új technikák ellenére is van jövője a könyvnek. Már a XII. században „jegyezték” a krónikák Alsóörsöt, mely a maga módján a Bakony és a Balaton egyfajta kapcsa. Ebben jeleskedett Fábián József, Endrődi Sándor, Siklódy Lőrinc, s napjainkban is festők, szobrászok, fotósok, tollforgatók, helytörténészek. Érdekesség, hogy egyes könyvekből ma már csak antikváriumban lehet fölfedezni egyet-egyet. Alsóörs erdélyi testvértelepülésével, Málnással 30 éves a kapcsolat, s ez is megérlelte egy album kiadását, melyre a nyár folyamán kerülhet sor. A bemutatót a kisiskolás Kálmánfi Bánk fuvolajátéka, s a híres „alsóörsi körözöttes kifli” kínálása tette családiassá. (Zéa)

Vers(utca) mindenkinek!

Gyarmati László könyvbemutatóján,
Balatonszárszón

Több éves előkészítő munka után, 2020. nyarára elkészülhet Balatonszárszón a „Versutca”. Egy nagyobb projekt részeként pályázott a település a versutcára is, amely Gyarmati László író, újságíró, ötlete volt, még a 2010-es évek elején. Az elképzelést az akkori polgármester, Dorogi Sándor javaslatára beépítették abba a pályázatba, amelyet aztán meg is nyert Szárszó. A kivitelezésre idén kerülhet sor, miután megalakult egy előkészítő szakmai stáb is Fekete János polgármester kezdeményezésére. – Évek óta erről álmodtam és most teljesül az álmom – mondta Gyarmati László, aki 16 éves koráig Balatonszárszón lakott, ott járt általános iskolába és a mai napig élő kapcsolata van a helybéliekkel. – Verset író emberként és lélekben mindig is egy kicsit „szárszóiként” éveken át tűnődtem azon, hogy nem csak a tragikus körülmények között elhunyt költőnek, de a verseknek is lehetne méltó emlékhelye Szárszón. Amely hosszú évek, évtizedek óta minden évben várja a verset szerető fiatalokat, melynek elismeréseként a Költészetnapi Versmondó Verseny megkapta, az „Örökségünk Somogyország Kincse”címet is. A cím kötelez. Az itt lakók és az idelátogatók nagy tisztelettel adóznak József Attila emlékének, s az Emlékmúzeum is számtalan kulturális rendezvénnyel várja látogatóit. Most egy újabb kulturális élménnyel, attrakcióval gazdagodhatnak a verset szerető emberek. Nem tudok róla, hogy bárhol az országban, Európában, vagy akár a világon lenne még egy ilyen kulturális látványosság. – Hogyan képzelhetjük el a „Versutcát”? – Az út a József Attila Emlékháztól indul és a Balaton-parton lévő József Attila emlékműig tart. A „Ligetben”új sétány is épült, s a „megállók” helyszíneit is egyeztettük. A „Versutca” a költészet és a költemények szépségének egyedi bemutatására jön létre. Az emlékmúzeumig tartó utcaszakaszon három audiovizuális eszközökkel felszerelt interaktív boksz, „költészeti állomás” kerül kialakításra, amelyeken a különböző költemények lennének meghallgathatók, öt helyen pedig

A térképen a versutca állomásai láthatók: 1. Hangbox – József Attila Emlékház, 2. Hangbox – Erzsébet Park (Liget), 3. Tábla – Óratér, 4. Tábla – Szökőkút, 5. Tábla – Vasúti átjáró, 6. Tábla – Zenepavilon mellett, 7. Tábla – Csukás Színház, 8. Hangbox – József Attila emlékmű, 0. Kereszt (Itt hunyt el a költő)

táblákon leszek olvashatók magyar költők versei. A helyszíni bejáráson Fekete János polgármesterrel és a projektet menedzselő helyi csapattal is megegyeztünk, hogy a versutca átadásáig a vasútállomáson, József Attila halálának helyszínén megpróbálunk egy keresztet, emléktáblát felállítani, hiszen mindeddig semmi sem emlékeztet a tragédia helyszínére. – Balatonszárszó a nyári szezonban különleges programokkal várja vendégeit. A Csukás Színház folyamatosan a közelmúltban elhunyt író meséit játssza, de a felnőttek és az ifjabb korosztály is talál magának programot. Önnek miért fontos, hogy a különös, verseket felidéző utcácska létrejöjjön? – Szeretem a verseket, magam is írtam már több kötetre valót. Szeretném, ha a fiatalok is rátalálnának a versekben fellelhető értékes gondolatokra és a technikai érdekesség egészen biztosan odavonzza majd őket és felfedezik a József Attila, illetve más költők által megírt versekben azokat a gondolatokat, amelyek a ma élőknek is üzennek. Remélem, hogy turisztikai vonzerővé is válik a „Versutca”, és az osztálykirándulások alkalmával tulajdonképpen egy rendhagyó irodalomórára is sor kerülhet a séta során. Bízom benne, hogy az ide látogató diákok, fiatalok, és idősebbek maradandó kulturális élménnyel távoznak majd Szárszóról. Berlinger Ágnes

A Balatontól indult

Ujhelyi Gabriella bemutatkozása a fővárosban

Groteszk humort, „helyi magyar humort” rejtenek Ujhelyi Gabriella képei – mondta a Mednyánszky Társaság elnöke, Breznay András festőművész az Örkény István könyvesbolt Cultiris Galériájában rendezett tárlat február végi megnyitóján.

Az alkotó Balatonalmádiban nevelkedett, szülővárosában és Balatonfüreden járt iskolába. A művészet iránti érdeklődése már gimnazista korában ébredezett, ám csak nagyon hosszú idő után mélyülhetett el a képzőművészet rejtelmeiben, s ragadhatott ecsetet. Édesapja nyomdokain gyógyszerészetet tanult, s évtizedeken keresztül a szakma élvonalában dolgozott, kutatott, fejlesztett. A belső (művészi) „Én” azonban az önmegvalósítás esztétikai oldalára vonzotta, s Breznay András iskolájában ehhez meg is találta azokat az alapköveket, melyekre meglehetősen gyorsan tudott építkezni. Alkotásaira hatást gyakorolt Toulouse- Lautrec éppúgy, mint a japonizmus és a purizmus, de – mint Breznay mondta – a témájában groteszk, humoros kisugárzás „hátsó, értékesebb mondanivalót takar”. Ujhelyi Gabriella most bemutatott képei egységességet sugallnak, érezhető az az erő, amellyel képes lesz „berobbanni” a sokszor értetlenül zárt „felsőbb művészkörökbe”. A Talpam alatt fantázianevű tárlatcím gondolatisága – sajátos tiltakozás a környező világ brutalitása, közönye ellen – visszaköszön a Pihenő robot, a Ketrecharcos, a Merengő és a többi képről is. A Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor is elismerően szólt a kiállítóról: „Örülök, hogy ez a fajta kifejezésmód is megjelenik a galériában”. Ujhelyi Gabriella egyedi megfogalmazásban vall ars poeticájáról: „Mert mi van az ember talpa alatt? A másik énem, egy doppelganger, hiányaim lenyomata, a múlt. Azt, ami eddig belül volt, megpróbálom kifordítani. Képeket formálok és közben a képek formálnak engem. Aztán egy ponton megállok, és azt mondom: most!” A grafikai dizájnj Szauder Dávid médiaművész keze munkáját dicséri. A tárlat március 17-ig tekinthető meg. Zatkalik András

Ujhelyi Gabriella, Breznay András és Kocsis András Sándor