Category Archives: Kultúra

Ezer év, ezer élmény – Tihanyt meglátni és megszeretni egy pillanat műve

Beszélgetés Mihályi Norbert Jeromos perjellel

Korzenszky Richárd perjel, aki a rendszerváltás után, 1994-tol kezdve újjáépíttette a Tihanyi Bencés Apátságot, február 4-én lemondott perjeli szolgálatáról, hogy a tihanyi szerzetesközösség vezetését átadja a következő nemzedékek képviselőjének. Várszegi Asztrik, a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja (elnöke) elfogadta lemondását, és a Magyar Bencés Kongregáció nevében megköszönte Richárd perjel atyának mindazt a szolgálatot, melyet hitből fakadó fáradhatatlan munkálkodással és hozzáértéssel Tihany felvirágoztatása érdekében tett. A prézes apát február 17-ére hívta össze a Tihanyi Bencés Apátság szerzetesközösségét, amely Mihályi Jeromos atyát választotta a közösség új vezetőjévé. Várszegi Asztrik a megválasztott perjelt megerősítette hivatalában, Isten áldását kérte rá és az egész tihanyi közösségre. A monostor közösségét tíz fő alkotja: kilenc örökfogadalmas és egy novícius. A legfiatalabb testvér huszonnyolc, a legidősebb nyolcvanhat esztendős. Egyenletes a koreloszlás. Mihályi Norbert Jeromos 1986. november 29-én született Bakonyszentlászlón. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. Szerzetesi örökfogadalmat 2011. augusztus 13-án tett. Áldozópappá 2013. június 28-án, Szent Péter és Pál apostolok ünnepének vigíliáján szentelte Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát Tihanyban. 2012-tol a Tihanyi Bencés Iskola lelkészeként, 2013-tól Balatonszőlős lelkipásztoraként, majd 2015-tol a Tihanyi Bencés Apátság elöljárójának gazdasági helyetteseként szolgálta a közösség és a helyiek életét. Az utóbbi években a monostor és a lelkipásztori ellátása alá tartozó települések templomainak megújítását vezette. Balatonszőlősön egy erősen zsugorodó katolikus közösségből fiatalos, családias, hitében növekedni vágyó egyházközséget formált. – Az egész magyar nemzet számára igen fontos hely Tihany, a Balaton félszigete, a Balaton koronája, a Balaton szíve. Nemcsak történelmileg, a negyedik magyar király, I. András sírja itt található, kulturálisan (kultúrák találkozásának helye), és idegenforgalmi szempontból fontos, hanem vallásilag is. A magyarság lelkiségét szimbolizálja a Tihanyi Bencés Apátság és a Tihanyi-félsziget. Ősiség, gazdag hagyományok, megnyílás az ég felé, a Transzcendens felé. Természetesen mindez számomra hatalmas felelősséggel jár, de itt egy szerzetesközösség, a maga előjáróját választja meg, és az én feladatom elsősorban az, hogy ezt a szerzetesközösséget gondozzam, törődjek vele. Erőt és hitet ad ez a nagy bizalom – kezdi a beszélgetést Mihályi Norbert Jeromos perjel, akire nagy hatással volt két nagymamája, akik naponta jártak szentmisére. A Tihanyi Bencés Apátságnak jelentős múltja van. Egy újraéledő apátságról beszélünk most: a közösség 24 esztendős. Ugyanis – harmadszorra – 1994-ben kapta vissza a bencés rend magát az épületet, akkor kezdődött el egy nagyon kemény és nehéz munka Korzenszky Richárd atya vezetésével, hogy közösséget teremtsen és alkosson. – A Tihanyi Bencés Apátságra nagyon sokféleképpen lehet tekinteni – mondja Mihályi Jeromos atya. -Lehet turistalátványosságként, szakrális központként, de számunkra, elsősorban ez az életterünk, amely természetesen kihat arra, hogy ez egy turisztikai központ. A mi életünk, hivatásunk rányomja a bélyegét arra, ahogy mi a turizmussal, a spiritualitással és a lelkipásztorkodással foglalkozunk. Tihanynak nagy híre és vonzereje van, rengeteg csoportot fogadunk, és mi is természetesen beállunk a munkába és vezetjük körbe a vendégeket. Nemrég megjelent egy programfüzetünk, melyben Ágoston atya azt a jelmondatot tette rá, hogy „Ezer év, ezer élmény”. Ugyanis aki belép a Tihanyi-félszigetre, az nagyon sok élménnyel mehet haza. Aki nem ismeri behatóbban a magyar történelmet, az megtudhatja, hogy a magyar keresztény királyság és egy „nemzetközi” szerzetesrend hazai mezőgazdasági és szellemi kultúrájának a kezdete innen is ered. Tihany – neve is ezt jelenti – a Csend, a Béke Szigete. „Heggyel az ég egybemosódik”. Sok embernek az az érzése, amikor végigjárja a félsziget soksok kis turistaösvényét, elhalad az Apátság levendulaföldje és gyógynövénykertje mellett, ősi templomromokat lát, felmegy a Római Őrtorony-kilátóba, hogy megigézte ez a hely. Sokan azt mondják, hogy „Jeruzsálem-szindrómát” kapnak, ha meglátogatják Tihanyt: tehát újból és újból erős késztetést éreznek arra, hogy ide visszatérjenek, mert belső élményeket kaptak. Van szelleme a helynek. A hitéletre térve Jeromos atya úgy véli, hogy a mai forrongó világban a hívő keresztények maguk döntenek arról, hogy mennyire van, illetve lesz jövője a keresztény hitnek, amelyet még sokan megkaptak a családból, a nagyszülőktől, szülőktől. Azt látja, hogy a valóban hívő emberek egyre elkötelezettebbek, aktívabbak, ugyanakkor nem biztos, hogy számokban kifejezve sokan vannak. – A kereszténység egy életvezetési forma, nem hagyomány. Lehet, hogy a hagyományos vallásosság megszenvedi a világ forgatagát, viszont megerősödik az, hogy a keresztények egy életformát követnek, számukra az első helyen Jézus Krisztus személye, a Vele való barátság áll, és a Vele való személyes kapcsolat kihat az életükre. Nagyon sokan keresik a belső békét, nyugalmat. A ma embere nagyon sokfelé nyúl, új vallási mozgalmakhoz, vallási újdonságokhoz, de amikor eljut oda, hogy itt a kereszténység, akkor igazából megtalálja mindazt, amit keresett, hiszen ez a múltunk, ez az identitásunk, ez a miénk. Mindez egy reményforrása a világnak. A kereszténységnek az az igazi értelme, hogy boldogok legyünk, rátalálva a Teremtőre – zárta szavait Jeromos atya. Szendi Péter

Nagyjaink képekben

Vollein Ferenc, badacsonytomaji ifjú alkotó, nemrég Szent Imre és Szent István portréját ábrázoló festményét adta az aszófői Szent László római katolikus plébániatemplom részére, Keszthely városának pedig a Helikoni Ünnepségek történetének kezdetét megörökítő munkáját adományozta. A két portré felkérésre készült. A kereszténységet, az ősi magyar hagyományokkal ötvözve, Szent István a II. Szilveszter pápa által küldött, de elkallódott koronát viseli, mely jól látszik a felesége, Gizella által hímezett koronázási paláston is. Ez a korona nem azonos a „mai” Szent Koronával, amely időben évtizedekkel később keletkezett. Szent István kezében a Prágában található normann eredetű kard, Szent Imre jobbján pedig a Bécsben kiállított Attila-kard látható, melyek kultikus szerepe a Szent Koronához mérhető. A Helikon Ünnepségek nyitánya 1817 című festményt 2014-ben készítette a több elismerés mellett a Nemzet Fiatal Tehetsége címmel is kitüntetett 19 éves alkotó. Az olaj-vászon technikával készült, 100 x 70 centiméteres méretű festmény kultúrtörténelmi ihletésű: a Festetics György gróf által rendezett első Helikoni Ünnepség nevezetes februári találkozóját idézi meg, csoportképen ábrázolva a kastély főkapujánál a vendéglátót és meghívottjait. Az alkotáson a házigazda főúr kezet fog az érkező Berzsenyi Dániellel, az akkori irodalom legjelesebb képviselőiként látható továbbá Dukai Takács Judit, Pálóczi Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedy Róza. A februári télben kinyíló mandulavirágok korán jött tavaszt idéznek, a társaság előtt ábrázolt vizslák és a kopó jelenléte pedig azt az üzenetet hordozza, hogy Festetics György gróf kezdeményezésére indult meg a Georgikon keretében a magyar vadászkutyák tenyésztése.

Képzők képzése a vendéglátásban

Hotel-Restaurant-Cafe (HORECA) elnevezéssel indított nemzetközi programban vesz részt a Balaton Fejlesztési Tanács és munkaszervezete, a Balatoni Integrációs Kft. A témakörben az angol és lengyel partnerekkel közös szakmai találkozónak adott otthont a vonyarcvashegyi Zenit Hotel. A cél a vendéglátói szakképzésben a stratégiai partnerség, és a turizmusban dolgozó személyzet edzői rendszerének kidolgozása. A munka az idegenforgalmi képzések fejlesztésére irányul, különös tekintettel a vendéglátóipari oktatók számára átfogó képzési programok készítésével, hogy mind szélesebb körűen képzett trénerek segítsék a turizmusban hangsúlyos szerepet betöltő gasztroipart. A térségi érintettek köréből Zala, Somogy és Veszprém megye kereskedelmi és iparkamarai képviselete, valamint a keszthelyi és a siófoki vendéglátói szakképző iskola delegáltjai vettek részt. A HORECA programban megfogalmazott szükségletekről és elvárásokról tartott bevezető előadást Némethy Sándor egyetemi docens, szólva a változó fogyasztói igényekről, a konkurenciáról, a kínálatok kombinált megjelenítéséről, s annak a piacokon való elhelyezéséről. Elhangzott: a vendéglátás minden szegmensében fontos az élményigény kielégítése, a kreativitással való új szükségletek teremtése, a realitáson alapuló piaci értékű minőségbiztosítás, s mindehhez a képzők képzésének megoldása. A HORECA feladata a trénerek, mint célcsoportok képzettségének igényekhez való igazítása, a vállalkozói felkészültség támogatása, a szakoktatásban különösen fontos élethosszig tartó tanulás jelentőségének tudatosítása. A program a partnerszervezetek tapasztalatai alapján a tréner-kompetenciák kiépítését kívánja elkészíteni a kifejlesztett tananyagokkal. E modellekről a műhelyrendezvényen kutatási eredmények alapján számoltak be a külföldi szakmai képviseletek. H. Á.

A Siófoki Női Kar Szegeden

A Siófoki Női Kar június végén kétnapos dél-alföldi missziót teljesített. Az Örökségünk- Somogyország Kincse díjas énekkar két templomi misén énekelt egyházzenei kórusművekből. Soós Ferencné, az egyesület vezetője több hónapon keresztül szervezte az utazással és fellépéssel kapcsolatos teendőket. Útjuk első programjaként a Páduai Szent Antal Római Katolikus templomban, majd másnap a Szegedi Dómban mutatkoztak be, ahol érseki szentmisén, a liturgiának megfelelően adták elő ismert zeneszerzők műveit. Leo Delibes mise tételeik, a Kurie Glória Sanctus, O salutaris, C. Frank – Panisangelikus című szerzeményeit, majd J. S. Bach Máté passiójából hangzottak el részletek. Az oratorikus passió Bach legterjedelmesebb műve. Orgonán közreműködött Teleki Miklós, Artisjus-díjas orgonaművész, szólót énekelt Szilágyi Zita, a Szegedi Tudományegyetem zeneművészeti karának hallgatója – mindketten siófoki lakosok. Vezényelt: Bati Zoltán karnagy. A szegedi Magyarok Nagyasszonya székesegyház sokak által Szegedi Dómként, vagy Fogadalmi templomként ismert. Egyike hazánk legnagyobb bazilikáinak. Az 1879-es nagy árvíz után, a város lakossága és a városatyák fogadalmat tettek, hogy megmenekülésükért hálából templomot építtetnek. A több éves tervezés és kivitelezési munkák során olyan neves tervezők, építészek és művészek dolgoztak, mint Schulek Frigyes, Foerk Ernő és Róth Miksa. A program az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark látogatásával zárult. Berlinger Ágnes

Zamárdi, a Balaton szíve

A megfontolt, hosszú távú koncepciót tükröző gazdálkodásnak, a tervezetthez képest jelentős többletbevételeknek és a sikeres pályázatoknak köszönhetően az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult Zamárdi arculata. A közelmúlt látványos beruházása a Siófoki út nyolcszáz méter hosszú járdaszakaszának felújítása, díszburkolattal történő ellátása volt. A vizuális élmény tehát adott, a kelet felől gépkocsival érkezők azonban már a település határában lassítanak, ám nem a gyorsaságot csökkenteni kényszerítő körforgalom miatt. Csákovics Gyula polgármester a városnapi avatáson elmondta – a szépen parkosított forgalomszabályozó terület közepén elhelyezett szív a már évek óta szlogenként használt üzenet térbeli megjelenítése: Zamárdi a Balaton szíve. Azt kívánja az ide érkezőknek sugallni, hogy a település vendégszerető polgárai visszavárják mindazokat, akik elraktározták szívükben az itt eltöltött szép napok emlékeit.