Category Archives: Kultúra

Boromisza Tibor emlékére

Cserszegtomajon a napokban zajlott le a IX. Művészeti Piknik, ahol a hagyomány szerint évente jeles néhai alkotók művészetét idézik meg. A Szabad Művészek Alkotó Közössége (MŰSZAK) ezúttal is a Takács Ferdinánd és Szencz Lívia művészházaspár vendége volt, akik otthonukban fogadták az alkotótársakat. A program idén Boromisza Tibor (1880-1960) festőművész emlékkamaratárlatával nyílt. Boromisza Tibor Bácsalmáson született, tanulmányait 1904-ben kezdte a nagybányai művésztelepen. Idősebb kori éveit élte Keszthelyen 1945-1953 között, Szentendrén huny el. Alkotói szellemiségében festők, grafikusok, szobrászok, irodalmárok dolgoznak együtt Cserszegtomajon. Közösen, alapjaiban azonos témából kiindulva jelenítik meg szabadon a művészetek sokféleségét egy közös vonás mentén, mely kapocs a művészeti ágak közt. Akciófestéssel és irodalmi esttel is tisztelegtek Boromisza Tibor emléke előtt, a program a helyszínen készült művekből rendezett kiállítással zárult. H. Á.

Rómaiak hajózása a művészetben

Takács-Szencz Lívia díjazott alkotása

Hajózni muszáj (Navigare necesse est…) címmel írták ki a keszthelyi Balatoni Múzeumban idén 12. alkalommal sorra került Pelso Országos Kerámia és Gobelin Biennále témáját. Az 1997-ben indult Pelso kiállítás sorozat a római korban itt élők kultúráját, hétköznapjait és ünnepeit kívánja a művészet valóságértelmezésével gazdagítva bemutatni, lehetőséget adva a művészeknek tág asszociációkra. Idén különös feladat elé kerültek az alkotásokkal nevezők, akiktől az ismert szólás jegyében várták a gobelin és kerámia munkákat. A rómaiak nem számítottak az ókor leghíresebb vérbeli hajós népei közé. Sem hajózástörténeti ismeretekre kiképzett katonáik, sem nagy navigációs ismeretekkel rendelkező hajóskapitányaik nem voltak. Ám bölcsesség jellemezte őket, tanultak a görögöktől, és más ellenségeiktől vettek át megoldásokat. Lovag Zsuzsa, a Magyar Iparművészet című lapban írja ezeket a téma megadásával kapcsolatosan. Idézet a szerzőtől: „Harcban egy carvus nevű csapóhidat alkalmaztak, és Karthágó feletti győzelmüknél csakúgy, mint az illyr kalózok megfékezésénél szerepe volt a hajózásnak. Tisztában voltak a tengeri kereskedelem és szállítás fontosságával, ezért biztatta Pompeius hajósait, amikor viharban gabonát szállítottak Szicíliából Rómába: „navigare necesse est, vivere non est necesse”, azaz „hajózni szükséges, élni nem”. A napokban nyílt tárlaton a textil- és kerámia művek mindezen keresztül reprezentálják a művészet harmonikus sokszínűségét. Számos alkotó részesült elismerésben. Köztük a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége díját kapta a keszthelyi kötődésű Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán közösen készített kerámia munkáért. A Balaton Fejlesztési Tanács által felajánlott díjat Takács-Szencz Lívia cserszegtomaji festőművésznek ítélte a szakmai zsűri, Víz-élet-út című gobelin szövéssel készült alkotásáért. H. Á.

Badacsonytomaji versek

A helyi kötődésű irodalmat ünnepelték a minap Badacsonytomajon Péntek Róbert, Bujdos-óra címmel megjelent verseskötetének bemutatásával. A programra a városháza Rózsakő termében került sor. A szerző több mint 100 költeményét tartalmazó kötetét a település önkormányzatának támogatásával az idei Ünnepi Könyvhétre adta ki a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület. A műsoros eseménnyel együtt Sipos Eszter illusztrátor és Somlósi Blanka, a kötet címlapképének alkotója munkáiból a helyszínen kiállítás nyílt.

Tálos Ágota Válogatás című kiállítása Földváron

Tálos Ágota mostani kiállításának címe: Válogatás, mert a kiállított művek témában, technikában és időben is eltérő keresztmetszetet nyújtanak. Falra kerültek olajfestmények, pasztellképek, különböző technikával készült grafikák, akril és olaj plakátok, valamint különös faktúrájú, kollázsszerű absztrakt művek. Valóságos és virtuális utazások színhelyei és hangulatai elevenednek meg, sokféle emlék, élmény, érintettség, inspiráló természeti benyomások és emberi karakterek válnak láthatóvá és megélhetővé. Tálos Ágota fő témája a tájkép. Ki gondolná, hogy ez az alig 400 évre visszatekintő műfaj rövid története során mennyi változáson ment keresztül? Leonardo da Vinci a festészetről írt hosszas értekezésében ugyan már a reneszánszban részletes leírását adja a tájelemek megfestésének, de óva int attól, hogy a festő egyéb téma hiányában főszereplővé tegye művén a tájat. Hogy hol is tart ma a tájkép, annak jó összegzői Tálos Ágota e műfajhoz tartozó művei. Képei nem realisták, de nem nélkülözik a realitást. Nem tisztán impresszívek, ugyanakkor benyomásokból, intuitív megérzésekből táplálkozók. De azt sem lehet mondani, hogy csupán expresszívek lennének, mert a belső képvalóságot, a tudattalanban tárolt képeket a táj átélt képeivel hozza összhangba. Innen tájképeinek könnyedsége és nyitottsága: a realitás, a külső, de gyors benyomások és a belső tájképek rétegeinek egymáson lebegtetése okán. Ugyanez a lebegtetés teszi titokzatossá portréit is, amelyek közül a „Nő absztrakt ingben” című, díjnyertes alkotása is szerepel a tárlaton. Leonardo szerint a portré mindig a külső vonások ábrázolása és a belső karakter megjelenítése. A modell „kibenlétének” fürkészése során a művész átszűri a másik emberről való megérzéseit a saját racionális elképzelésein, emberismeretén, emlékein, ugyanakkor arcvonásait is igyekszik rögzíteni. Tálos Ágota egyik legszebb sorozata számomra egy tájkép sorozat, ami az Improvizációk Zamárdi-Kőhegyről címet viseli. Tálos Ágota azonban lelkét nem csupán a festményeibe, de egy alkotótelep, a Zamárdi-Kőhegy alkotótelepnek a működtetésébe is beleteszi. Ahogyan keze, rajzi eszközei, illetve ecsetje nyomán élő és élhető tájjá lesz a táj képe, úgy válik az alkotás igazi színterévé a professzionális művészek számára évről évre, immáron 9. éve ez az általa alapított alkotótábor. Összegzésként, ha megkérdezem magamtól, hogy mi az, ami a jelen kiállítási Válogatás műveiben közös, akkor elsőként a művekből áradó életszeretetet, erőt, lendületet, impulzivitást kell említenem, a világ éppen adott szegmensére történő őszinte és nyitott rácsodálkozást, amely talán minden művészi cselekedet elsődleges feltétele. Részlet Lieber Erzsébet képzőművész beszédéből /Elhangzott a kiállítás júliusi megnyitóján/

Textilszobrászat és hamuban sült pogácsa

A Tájházi Szerdák rendezvény sorozat egyike Balatonkenese egyedi programjainak. Szerda délelőttönként a Közművelődési Intézmény és Könyvtár munkatársai lelkes, ügyes, önkéntes segítőikkel a Tájházba várják a gyerekeket kézműves foglalkozásokra. Munka közben helytörténeti érdekességekről, a Tájházban fellelhető tárgyakról, eszközökről is hallgathatnak egy kis előadást.

Minden ilyen alkalom tematikusan épül fel: az idei első ilyen tájházi szerdán az origami, a rajz és gyöngyfűzés mellett textilszobrászkodtak a kicsik és nagyok. A Magyarországon viszonylag újdonságnak számító holland textilszobrász Paverpol technikát Török Krisztina hozta el Kenesére. A Josefine Roodes képzőművész által feltalált Paverpol egy speciális ragasztó-keményítő anyag, mely teljesen ártalmatlan, környezetbarát, felügyelettel még a legkisebbek is dolgozhatnak vele. Levegőn szárad, műanyagokon kívül mindenre tapad, adalékanyag hozzáadása nélkül. Az alkotásnak a képzelet szab határt. Öko-kézműveskedésnek is nevezhetjük, hiszen mindenféle, a háztartásban megtalálható – akár hulladék – anyag felhasználható a művekhez. Többek között hullámkarton, kagylóhéj, régi póló csipke és fa kombinációból álltak a szebbnél szebb képek, amiket Krisztina hozott mintadarabnak. A sok gyerkőc munkálkodását látva felnőttként is lehetetlen volt megállni, hogy ne kezdjünk bele mi is legalább egy saját medál elkészítésébe. Akrilfestéktől elkezdve sokféle anyaggal színezhetőek a remekművek 24 óra száradás után, amit hajszárítóval gyorsítottunk meg. A második alkalommal, július 3-án „ÍGY ÉLTEK RÉGEN – a házban” témakörben fa tüzelésű kemencében sült pogácsa készítéssel, rajzfoglalkozással (régi háztartási eszközök: szita, vasaló, edények) , gyöngyfűzéssel (zöldségek, gyümölcsök), fakanálbáb fabrikálással várták a szervezők a kenesei ifjúságot. Erre az eseményre is igen sok gyermek volt kíváncsi, a jó hangulatú délelőttön a felhasználandó fakanál és a pogácsa is mind elfogyott. Németh Sándornét, a Tájház vezetőjét sok kíváncsi szempár figyelte, hogyan dagasztja, hajtogatja, formálja a tésztát, magyarázza a pogácsakészítés trükkjeit. A gyerekek számára kissé hos – szú kelesztés után kedvükre szaggathatták, díszíthették szezámmaggal és sajttal, miközben Kerti Teri néni – szinte egész Balatonkenese óvónénije – vezetésével az árnyékos udvaron elkészültek a színes fakanálbábok. A lányok csinos, a fiúk inkább sportos ruhákat ragasztottak rájuk, volt olyan, aki egy focilabdába öltöztette remekművét. A következő alkalommal „Minden, ami repül” témában gyöngyöt fűzni, origamizni és hímezni lehet majd július 17-én 10 órától a Balatonkenesei Tájházban. A programra csoportok előzetes bejelentkezését is várják. Peresztegi Virág