Category Archives: Kultúra

Népművészeti Balaton Szalon

A Siófok-térségi Helyi Érték Kulturális Idegenforgalmi és Sportegyesület (Hé! Egyesület) 2019-ben harmadik alkalommal rendezte meg a szezonnyitó ünnepség bevezető rendezvényeként a Balaton Szalont. A Kálmán Imre Kulturális Központban sokan voltak kíváncsiak a június eleji programra.

A fotón balról jobbra: Marsi Anikó műsorvezető,
Gyarmati László HÉ! Egyesületi elnök, Karancz Katalin, Gráfik Imre és Lengyel Róbert polgármester

A tárlatot Gráfik Imre néprajzkutató, muzeológus nyitotta meg. Előtte azonban a házigazda Siófok polgármestere, Lengyel Róbert köszöntötte a résztvevőket, és a város kulturális életében évek óta nyújtott színvonalas tevékenységéért a HÉ! Egyesületnek adott át elismerő oklevelet és emlékplakettet. Idén a Balaton és vonzáskörzetében élő a Népművészet Mestere, a Népi Iparművész, a Népi Tárgyalkotó Iparművész, valamint a Népművészet Ifjú mestere címmel rendelkező művészek, mesterek munkából készült kiállítást láthatják az érdeklődők. A szalon a három parti megye (Somogy, Veszprém és Zala) azon kultúrkincseit mutatja be, melyek az egyes tájegységek népi hagyományait, művészi fokon megőrzött motívumaikat reprezentálják. Az emeleti galériában láthatók buzsáki, karádi, bakonyi hímzésminták; fafaragók, fazekasok, csipkekészítők, csuhéfonók, hímzők, szövők, népviseleti baba készítők munkái, emellett a tojásfestés, a karcolás és a gyöngyösnecc is megcsodálható. Ritkaság a szaru-, csontdíszítés, lószőrfonás, a kéregedény. A kiállítás díszvendége, a Szellemi kulturális örökség-díjas Balatonendrédi Általános Iskola volt, melynek ifjú tanulói bemutatót is tartottak csipkeverésből. A fentiek jelentik a garanciáját annak, hogy a szervezők jó filozófia mentén gondolkodtak: a nyaralás, a szabadság ideje alatt a látogatók a szórakoztató programok és a minőségi vendéglátás mellett az igényes művészettel is találkozhassanak. Idén harmincheten mutatkoztak be Siófokon. Munkájukat segítették azok a népművészeti egyesületek, melyek töretlenül hisznek értékmentő feladatvállalásukban (nem egyszer kutatómunkával sikerült fellelni olyan mestereket, akik szerénységük folytán könnyen feledésbe merülhettek volna). Kiemelést érdemel Veszeli Lajos festő- és grafikusművész, akinek a javaslatára került célpontba a népművészet, továbbá Gráfik Imre néprajzkutató, szervező-rendező. Tavalyelőtt a festőművészek, 2018-ban pedig a szobrászok és iparművészek alkotásait láthatták a Kálmán Imre Kulturális Központ vendégei. A megnyitót Karancz Katalin színművész színesítette, aki Gráfik Imre kézművességről írt meséjét olvasta fel. A hozzáértő ízléssel berendezett tárlat a főszezon ideje alatt, egészen augusztus végéig tekinthető meg. Z. A.

Hiánypótló a Kultúrfürdő

A teljes Balaton régió kultúrtörténetét feldolgozó kötet a közelmúltban jelent meg a fenti főcímmel. Schleicher Vera néprajzkutató mintegy másfél évszázad adatait gyűjtötte, s szerkesztette egységes kötetté. A „Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1821-1960 között” alcímű könyvvel a siófoki Balaton Szalonon ismerkedhettek meg az érdeklődők június elején a Kálmán Imre Kulturális Központban. A bemutatót Gráfik Imre etnográfus, muzeológus, a néprajztudományok kandidátusa fogta össze szakszerű kérdéseivel, melyekre az írón kívül Sárkány Mihály professzor, néprajzkutató, szociálantropológus, etnológus (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet) és Rékai Miklós etnográfus, muzeológus válaszolt. A Kultúrfürdő” mintegy 150 évet vizsgál a tó turizmus célú hasznosításának kezdetétől a hagyományos kultúra perspektíváinak végleges beszűküléséig. Schleicher Vera elmondta, négy esztendő kutatómunkájának eredményei kerültek a könyvbe. Bőségesen volt a három parti megyében terepmunka, de a levéltárak, múzeumok is ellátták szakmai anyagokkal. Elsősorban a kíváncsiság hajtotta, de arról is szólt, hogy ilyen jellegű és szemléletű dolgozat (egyébként doktori munka) nem jelent meg a régióról. Rékai Miklós már amiatt is szkeptikusan állt a könyvhöz, hogy egyáltalán kik tekinthetők a Balatonnál őslakosnak, van-e „központi települése” a tónak. Meglátása szerint a szerző kitűnően tudta összefésülni a szerteágazó tematikát. Megfogalmazása szerint a könyv tanulsága a magyar társadalomban lezajlott folyamatok látlelete, s nélkülözhetetlen felismeréseket tükröz. Ennélfogva ott a helye a középiskolák és egyetemek tankönyvei között. Sárkány professzor szerint a Balaton térsége rendkívül tagolt, sok az egyedi, Schleicher Vera mégis képes volt mindent egységben kezelni. Az író „lemerül” az egyéni történetekig, ezért is lehetnek egyes fejezetek – az alapvetően tudományos munkában – kimondottan olvasmányosak. Sárkány Mihály rámutatott: az őslakosság számához viszonyítva a kezdeti harminccal szemben hetvenszeresére nőtt a tóhoz látogatók (beköltözők, turisták) száma, akik egy új kulturális mintát hoztak magukkal, s a jövő kutatóinak ezt is szem előtt kell tartaniuk. A „Kultúrfürdő” táblázatokkal, korabeli fotókkal, számos egyedi forrás dokumentálásával láttatja az 1821-től 1960-ig terjedő időszakot. Zatkalik A.

Omega, Csinibaba, Hair, operettgála

Hathetes fesztiválra várja a könnyűműfaj kedvelőit a lellei kultúrpark

Az Orfeum Vándorszínpad operettgálájával július 5-én kezdődik Balatonlelle kultúrparkjában a nagy érdeklődéssel várt hathetes összművészeti fesztivál, melynek során ez évben is hangsúlyos helyet kapnak a családi színházi előadások és a legnépszerűbb rockegyüttesek koncertjei. A veszprémi Pannon Várszínház – amely évek óta szinte otthon érzi magát a Balaton legkorszerűbb szabadtéri színpadán – az idei nyáron A Pál utcai fiúkkal, a Dzsungel könyvével, A padlással, a Csinibababával és a Hair-rel érkezik Lellére. Bemutatkozik a Bánfalvy Stúdió, a Dumaszínház is hangulatos estét ígér, a legnagyobb érdeklődés előreláthatóan a legnépszerűbb hazai együttesek nagykoncertjeit kísérik. A balatonlellei szabadtéri színpad vendége lesz a Kárpátia, a Hooligans, az Omega, a fesztivál zárásaként augusztus 18-án az Emelet, de bizonyára Rúzsa Magdi is elvarázsolja a széplelkű közönséget. G.J.

Színek nélkül, fekete-fehérben

A csopaki Zámbó Műterem és Galériában nyílt kiállítás Somogyi Győző grafikáiból. A megnyitón Boda Balázs képzőművész beszélt a kiállító életéről, munkásságáról a nagyszámú közönségnek.

A teremben harmincöt különböző méretű szitanyomat látható. Nem a hagyományt követve, egy sorba kirakva, hanem szétszórva, azonban nem össze-vissza, hanem tudatosan felépítve, különböző formákba, egymással összehangolva. Így a különböző időszakban készült sorozatok néhány darabjából épül egésszé a kiállított anyag. Rajzokat láthatunk Balatonfelvidéki tájakról és állatokról, az 56-os harcokról, a hatvanas évek hazai világáról és arcairól, no meg a keresztény szellemiségről. A kiállítás címe: Fekete-fehér volt. Első olvasatra arról kaphatunk információt, hogy itt most ne színes képek kiállítására számítsunk. Azonban ebben az egyszerűségben nem a színtelenség unalmassága rejlik, hanem sokkal több. Amikor e két szín, a fekete és fehér összjátékával találkozunk művészi alkotásokon, az ritkán zárja ki a drámaiságot, ugyanis a legfontosabbról akar beszélni. Tömören, sallangoktól mentesen, szemtől szemben. A sötét, de inkább mélyfekete vonal és tónus a főszereplő, de nem kizárólagosan. A másik főszerep a papír fehérsége. Ahogyan üresen hagyva kiragyog háttérként és a fekete vonalak között, nem csupán kidolgozatlan felület, hanem fontos, egyenrangú társa magának a rajznak. Aki ezt a kifejezési formát választja, az nem mellébeszélni akar és elkápráztatni, hanem elmondani azt, amit nem veszünk észre, mert a világban talán túlzottan a felszínen élünk. Somogyi Győző valamit látott, és ezt könyörtelenül közli velünk a művei által. Ő nem csupán lerajzol valamit, hanem a rajz segítségével hívja fel a figyelmet súlyos emberi problémáinkra. Fekete-fehér. Ez párhuzama annak, amikor az Evangéliumban azt olvassuk, hogy a te szavad legyen vagy igen, vagy nem. Győző rajzai ilyenek. Megkérdezik tőlünk, hogy milyenek vagyunk? Mi mellett állunk ki? Igen, szembesítenek önmagunkkal. Nem számít, melyik korszakát ragadja ki a magyar történelemnek, hogy kérdezzen. A kérdése mindig időszerű. Somogyi Győző önmaga számára korán megtalálta a választ. Fiatalon teológiát tanult és hét évig felszentelt papként tevékenykedett, miközben egyháztörténetből doktorált. Egyénisége számára azonban az egyház szűknek bizonyult, így az alkotóművészetben találta meg azt a szabadságot, amiben teret nyert önálló kifejezésmódja. Győző évek óta egy Balaton- felvidéki kis faluban él és gazdálkodik. A magyar állam pedig számos díjjal és kitüntetéssel ismerte el életpályáját. Szendi Péter

Családi autó kedvezménnyel és variálhatósággal

Hét személy + hét csomag – ekképp (is) hirdetik a VW családi autóját, a Caddyt, melynek a Maxi változatát szerkesztőségünk is kipróbálhatta a veszprémi Ring Autó Kft. jóvoltából. Végre egyszer mostoha időjárás! – mondtam, mikor elfordítottam a gyújtáskulcsot. Most legalább leírhatom, hogy igenis, megcsúszik a szakadó esőben! Nem csúszott meg! Akkor legalább azt, hogy belülről úgy párásodik, mintha gőzfürdőben lennénk! Nem párásodott! Legalább azt, hogy nem lehet kilátni! Lehetett előre is, meg hátra is, mert a lapátok nagy felületet törölnek, hátramenetben, beállásnál meg ott a radar. Legalább azt, hogy a nagy test billeg! Nem billegett! Miután kifogytam előítéleteimből, eszembe jutott a hétszemélyes kocsik két nagy „átka”: a keserves beszállás a szűkös harmadik sorba, meg a kilátás. Átültem, befértem, s átszellemülten tapasztaltam meg, hogy onnan ki is lehet látni. De előre ám! A két ülés ugyanis (köszönhetően a hátsó futóműnek) magasabbra van pozicionálva, s az oda számkivetett tinédzser akár keresztbe is rakhatja méretes lábait. Ami szinte azonnal lebilincselt, az a második üléssor mindkét oldali tolóajtaja (a Caddy teherszállítónak született, csakhogy a gyártók idejében rájöttek arra, hogy németes precizitással lehet abból személyautót is kreálni), amivel elvettek a gyáriak egy sanszot a mellettünk parkoló kocsi rongálási lehetőségei közül. De jól is tették, mert annyira része a kocsi arculatának, mint a többi elem: az orr-rész a 2+2 lámpatesttel, a méretes oldalablakok. Másképp: egyedi (a VW családba jól beolvadó) küllem elképesztő belső variálhatósággal. Ha tetszik, nagycsaládos autó; ha tetszik, elegáns furgon, ami akár 3030 literes (a 47 centivel hosszabb Maxinál további 340 literes) belterével költözködésnél, nagyobb tárgyak, pl. kerékpár szállításánál lehet áldásos. Mértéktartóan konzervatív a műszerfal, ennek köszönhetően könnyebben olvashatók le a legszükségesebb információk, mint a digitális képernyőkről (különösképp hátulról vagy oldalról hegyes szögben jövő napfénynél), a kezelőszervek kézre állnak, nincsenek agyonbonyolítva, legfeljebb a szürke-fekete monotónia feloldásán lehetne változtatni. A Caddy Maxi változatában mind a hét ülőhely kényelmet és biztonságot jelent, variálhatóságuk végtelen plusz egy. A sötétített oldal- és hátsó ablakok „rásegítenek” a klímának, lassabban melegszik fel az utastér. A kocsi további előnye az egyedülálló hajtáskoncepció: a motor hatfokozatú kézi váltón (természetesen automatával is rendelhetjük) át mind a négy kerék hajtását végzi („optimalizált”) futóműhangolással, vezetőasszisztensek sorával. A motorválasztékra sem lehet panasz: a kétezres, négyhengeres, 75, 110 vagy 150 lóerős dízel alacsony fogyasztásával (7.5 l/100 km) lehet vonzó, míg a benzineseknél az 1.2-es TSI 84 lóerőse az alap, abból van 102 lóerős is, s a legerősebb benzines a 125 lóerős 1.4 TSI. A lassításról négy, hatásos tárcsafék gondoskodik. A tekintélyes hossz miatt áldásos felszerelés a parkoló asszisztens A július elsejétől érvénybe lépő állami támogatással (felszereltségtől függően) 4 millió forint körüli indulóáron a nagycsaládosok egyik strapabíró, variálható kedvence lehet a VW Caddy. Zatkalik