Category Archives: Kultúra

Tálos Ágota: számomra a festészet életszükséglet

Festőművész, grafikus, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) a Magyar Mecénás Programnak (MMP) és az Ausztrál Pasztellművészek Szövetségének (Pastel-Art Society Australia) tagja. A Zamárdi-Kőhegy Nemzetközi Művésztelep alapítója, kilencedik éve elkötelezett szervezője, amely professzionális művészek közreműködésével alkot egy közösséget. A Művésznő Zamárdiban él és a Balaton melletti táj, alkotói utazásai, a művésztelepek hangulata inspirálja alkotói munkáját. Nagykanizsáról származol, de már régóta élsz Zamárdiban. – Fontos számomra a Balaton mellett megélt táj. Külföldi és hazai útjaim közben megtapasztalt nagy hatású természeti élmények és a különös emberi karakterek inspirálnak. Képi átírásaim, alkotásaim ezekből az alapokból táplálkoznak. Kiállításaid alkalmával különböző technikákkal készült képeket láthatunk. Mitől függ, hogy olaj, akvarell, vagy pasztell készül? – A hangulataim, és a festeni kívánt téma együttesen határozzák meg. A pillanat, a hely, az emberi érzés atmoszférájának megragadása, egyszóval a képi mondanivaló, hogy melyik a legjobb eszköz a kifejezés a kép létrejöttéhez. Mit ad neked a festészet? Örömmel éled meg azt az időt, amíg egy kép elkészül? – A festészet nélkülözhetetlen lelki táplálék. Életszükséglet. A napi alkotói munka nélkül nehezen tudok meglenni. Ha épp nem is rajzolok, vagy festek, de akkor is a belső képeimmel foglalkozom. Képtárakkal ismerkedem, a művészettörténet és a kortárs művészetet tanulmányozom, vagy a zamárdi alkotótelepre, a Rajzköri munkámra készülök…sok a feladat. Tájképeid lenyűgözőek, Újszerű, egyedi stílus a tiéd. Törekedtél arra, hogy saját stílusod legyen? Olyan, amit rögtön felismer az ember, ha látja, hogy ez egy Tálos-kép? – A tájból sugárzó erőt szeretném átlényegíteni, transzformálni. Sokszor az alkimisták villannak az eszembe, szinte látom őket az anyagaikkal történő kísérleteikben, amint megtörténik ahogy a sok összetevő átalakul. Minőségében mássá lesz, egy különös szubsztanciává válik. Mondhatnám ez olyan, mintha egy új dimenzióba kerülnék a technika, a festés, az alkotási folyam által. A Balaton színvilága lenyűgöz. De így voltam az óceáni tájjal is Ausztráliában. Az ottani színhatások, és az óceán olykor félelmetes látványa a mai napig még álmaimban is visszatérnek és persze éberen is hatnak rám. 2016-ban második helyezést értél el az „Arc-Kép” meghívásos pályázaton 56 résztvevő közül. Portréidon mit láthatunk? – Fontos az alkotónak és a portré alanyának is, hogy a karakter, a személyiség lényegét fejezzem ki. Nehéz feladat és nagy elégedettség, ha sikerül papírra vagy vászonra vinni egy emberi arc, figura legkifejezőbb vizuális üzenetét. Sokfelé jártál a világban. Képeid köz- és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Például Ausztráliába, Horvátországba, Németországba, Szlovákiába, Portugáliába és az Amerikai Egyesült Államokban is kerültek festményeid. – Nagyon örülök annak, ha egy-egy külföldi látogató viszi el a képeimet. Ezek többnyire a környezetemet, a Balatont érzékeltetik. A tudat, hogy távolabbi országokban is látható a balatoni táj, önmagában már az jó érzéssel tölt el. Ágota a napokban jött haza Olaszországból. Firenze, a Toszkán régió volt a célpont. Mielőtt elutazott, azt monda: – Ha csak rövid időre is, de sok szép dolgot, kivételes művészeti értékeket, szeretnék újra látni, felfedezni Firenzében, Sienában, San Gimignanoban, Ferrarában. Berlinger Ágnes

Fél évszázadnyi merítés a múltból

Gyűjteményes kötetet adott olvasóinak kezébe a keszthelyi Kardos Gy. József az idén megjelent újabb szépirodalmi munkájával. A nyugalmazott magyar és történelem szakos tanár a helyben születő irodalom gazdagítója. Mostani kiadványával a pedagógusi és írói pályája mintegy 50 évére pillant vissza, mialatt közel ezer publikációja készült el különféle témakörökben. Ezek részben nyomtatásban jelentek meg, többek pályázatokon szerepeltek eredményesen, jelentős részük előadásokra, ünnepi megemlékezésekre készült, számos anyag pedig a tanításának részét képezve hasznosult. Emléknél többek ők című kötete részben már korábban megjelent anyagokból való válogatást tartalmaz. Olvashatunk Keszthely városához kötődő személyiségekről, költőink, történelmi nagyjaink munkásságának elemzéséről. Simon István sorsként megfogalmazott ars poeticájáról úgy, mint Bazsi szülöttje által hagyott örökségről azon versekkel együtt, amelyek e táj lakóinak környezetéről szólnak. Felvillan Szabó István, Cserszegtomaj szülöttének munkássága, akinek nevét ma a település általános iskolája viseli. A szerző rokoni köréből idézi meg Bella Mihály (ükapa) Rezi, Gyerák István (nagyapa) Felsőpáhok tanítóját. Fellelhetjük Czóbel Minka, az elfelejtett költőnő alakját, akihez többek közt az egyik legnépszerűbb magyar nótánk, a Száz szál gyertya szövege kötődik. A számos lapban publikáló szerzőnő versére Fráter Lóránd talált rá, s zenésítette meg azt, majd később többet is. Kardos Gy. József ugyanakkor rámutat, hogy Czóbel Minka igazi költészetét nem a sikeres nótaszövegek jelentik, elfeledett életműve érdemli a nagyobb figyelmet, munkásságának visszaidézést. A műben szereplők életétől fogant gondolatot tükrözi az új Kardos kötet címe is: Emléknél többek ők. Értékek tárulnak fel, melyek inspirálók, hogy így tekintsenek rájuk az olvasók is. Horányi Árpád

Balatoni helytörténészek találkozója Lellén

Balatonlelle volt a helyszíne a balatoni helytörténészek VIII. konferenciájának március végén, melyet ezúttal Kovács Péter könyvtáros és helytörténész (Lelle) kezdeményezett és rendezett meg Takács Gáborral (Ederics), a találkozósorozat ötletgazdájával. Az egybegyűlteket Kovács Péter új könyve várta, mely a lellei Szalay családról és a kúriáról készült. A „Balathoni kerekasztal” most is általános balatoni témákkal kezdődött: Schleicher Veronika (Néprajzi Múzeum) beszámolóját balatoni néprajzi könyvéről („Kultúrfürdő: Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1821-1960 között”) távollétében Takács Gábor ismertette. Heinrich Pál (Aliga, Világos) 1945 előtti balatoni cikkgyűjteményéből az 1932-ben elhunyt Nárai Szabó Gyula újságíró, balneológus és turisztikai szakember emlékét elevenítette föl. Berta Annamária (Mezőszentgyörgy és az Eötvösök kutatója Székesfehérvárról) Elődök és utódok címmel Eötvös Károly családjáról számolt be. A somogyi partokról Kovács Péter előadása következett a lellei múltról, a Szalay családról és kúriájukról, s benne külön kiselőadással a lellei Afrika Múzeumról. Parill Orsolya összeállítását nagybátyja, Takáts Gyula tevékenységéről a balatonlellei Kapoli/Ligeti Múzeum igazgatójaként és néprajzkutatóként Fodros Brigitta olvasta föl. Baán Bea (Füred, Boglár) „Az én Lellém” címmel az ötvenes évekbeli családtörténetét elevenítette fel. Kiss László (Szemes) „Balatonszemes mint a török ellen vívott végvári harcok fontos helyszíne” címmel tartott előadást. Bodó Imre (Fekete István Emlékház, Dombóvár) témája: „A koppányi aga testamentuma c. könyv előzményeiről – újabb adalék az író életművéhez”. Bemné Schneider Mária (Zamárdi, Földvár) „Balatonföldvár fürdővendégei 1898-1907 egy vendégkönyv tükrében” címmel számolt be kutatásáról. Közben Berkesné H. Márta (Földvár) összeállítását láthattuk a földvári villákról háttér-vetítésként. Meiszterics Dorina (somogyi Balaton, Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár) Balatonföldvár és a Széchenyiek kapcsolatát vizsgálta. Jencsky Ernő bemutatkozását Kőröshegyről követte Laborczy Árpádé Telekiről, majd Mihály Gyuláé Kötcséről. Horváth Iván (Boglár) „Szőlőskislak históriája” című új könyvéről beszélt. Huszár Mihály (Máriafürdő, Marcali) „Neves fürdővendégek Mária-telepen” címmel vetített diákkal is színesítette előadását. Kovács Ilona (Berény) Vörös József plébánosról (1919-1989) írt új nagysikerű könyvéről szólt, mialatt Kiss Ferenc (Szentgyörgy) tárogatós eljátszotta az Il Silenziót. Majd ugyanő tárogatózott Bürgésné Simon Márta diavetítése alatt a szentgyörgyi iskolának adományozott 15 olajfestményről. A zalai partokat Müller Róbert (Keszthely, Fenékpuszta) előadása nyitotta Keszthely közigazgatási határainak kalandos, nem tanulság nélküli változásairól. Tóth Lajosné Németh Gizella (Berény) hajdani kiskönyve nyomán beszélt Zalavárról, majd Szántó Endre (Hévíz) számolt be „Egy fürdőváros születése: Hévíz története” című, 8 kötetesre tervezett monográfiájáról, illetve eddig napvilágot látott első két kötetéről. Veszprém megye partjairól először az edericsi Afrika Múzeumnak otthont adó hajdani Vajda-kúriáról Töreky András (Nemesvita, Ederics, Becehegy) tartott előadást, melyhez a kúria főhomlokzatának különös balatonberényi párhuzamáról két somogyi történész járult hozzá egy példát adó kollektív partközi előadás keretében: Huszár Mihály a berényi Bolgár-villa (Petőfi u.) régi tulajdonosáról (a marcali bőrgyáros Rosmanith-család) beszélt, majd Kovács Ilona az 1943 utáni újabb tulajdonosairól. Hangodi László (Tapolcai-medence) „Vitéz Vajda Lajos tartalékos honvéd főhadnagy az I. világháborúban” címmel a ma Afrika Múzeumként ismert kúriában és birtokon 1927-től az államosításig gazdálkodó jeles személyiség katonai múltjáról szólt. Nagy-Cardoso Diána (az edericsi Afrika Múzeum és a tanzániai Mount Meru Game Lodge vezetője) édesapjáról, Nagy Endre afrikai vadászról, az edericsi Afrika Múzeum alapítójáról emlékezett meg. Káloczi Kálmán (Badacsonytomaj) a történeti hűség és a népszerűsítés elvi kérdéséről beszélt. Németh Ferenc (Szepezd) a Szepezdi krónika közelgő III. kötetéről számolt be. Csizmazia Márton (Tihany) „Családom tagjainak szerepe a történelmi események sodrában 1700-től 2000-ig Tihanyban és vidékén” címmel tartott vetített képes elbeszélést, majd ismertette Bodosi György „Itiner” c. legújabb szubjektív kalauzát a Pécselyi-medencéről. Tóth Attila (Füred) családi ereklyéit mutatta be. A találkozó végeztével mód nyílt az Afrika Múzeum és a lellei Helytörténeti Gyűjtemény megtekintésére is. Takács Gábor

A szenvedély lángja: Suzuki Ignis

A japánok régóta nem amerikai és európai kocsikat fotóznak, hogy azokból az átvehetőt megtartsák, a rosszat kihajítsák. Nem, ők a saját fejük szerint mennek, s ráadásul nagyon jól. Még Issigonis mester, a miniautók atyja is körbejárhatná az új Ignist, hogy mérlegre tegye, mit is felejtett el jó pár évtizede…

Itt van, nézegetik, méregetik, s úgy tűnik, kedvvel, mert érkeznek a márkakereskedésekbe a megrendelések. Őautósága szemből nézvést szuggerál: „nem a régi vagyok fésülten, megmosakodva”. De nem ám! (Persze az „őst” se temessük, elgurulnak azok még egy-két egyenlítőnyi távot!) Szóval a szellemes név (egy latin–magyar szótár ignis szócikkét olvasgatva művészet- és irodalomtörténeti élményekben lehet részünk) a lángot, a szerelmet, s a szenvedélyt is jelenti. Aki megszereti, bizonnyal tartós kapcsolatot fog ápolni kisautójával, különösen azért, mert a nagyvárosi forgatagban irigylésre méltóan tud villámként cikázni (ja: ezt is jelenti a neve), parkolni; buckás terepen a kiskertbe, szőlőhegyre vinni gazdáját. Újdonság, tehát vonzza a tekintetet, amit érdemes legalulról kezdeni! Ez pedig a megnövelt hasmagasság (180 mm). Becsületesen maga alá tömöríti a havat, s ha netán kátyús útra tévednénk (nem nagyon kell keresni), nem sikít fel a futómű. Erre még a 15, illetve 16 (GL+ és GLX kivitelnél) colos kerekek is rátesznek, meg az Allgrip rendszer (viszkózus tengelykapcsolós négykerék-meghajtás) is, mely sok, lényegesen drágább autóból is hiányzik. A feszesebb út- és kanyartartás a súlycsökkentésnek, az újgenerációs padlólemeznek, az új fejlesztésű futóműnek köszönhetően nemcsak kellemes, de biztonságos is. Ha ezeket áttanulmányoztuk, egyenes derékkal már könnyebb lesz fejbiccentéssel elismerni, hogy oldalvást nézve is újat tudtak a lemezekből (lemezekre) kalapálni. Ez elsősorban a hátsó ajtók mögötti részre vonatkozik, de a motorháztető oldalsó nézete is megnyerő. Kevésbé a far, mely kaphatott volna „puttonyosabb” formát is, de a szépen megnövelt méretű hátsó ablak már inkább tetszik. Tolatásnál, illetve a mögöttes forgalmat figyelve jócskán takar (a merevítés tekintetében viszont kiváló) a B oszlop, ezért is érdemel egy mosolykát a középkonzolra biggyesztett „monitor”, mely számos egyéb funkciója mellett valós kameraképet mutat „rükizésnél”. Érdemes megszámolni az ajtókat! Kétszer is megnéztem, s bizony, négy! Nemcsak négy kicsi japán, de négy átlagméretű ember is azonos időben ki- és beszállhat. Ekkora méretű kocsinál (hossza 3700, szélessége 1660, illetve 1690 /GL+ és GLX/, magassága 1595 mm) ez mérnöki bravúr. Ha pedig már benn ülünk: végre egy olyan autó, ahol vidámságot ébresztenek a sötét és világos elemek! Jó ötlet volt, „feldobja” a belteret, amely (hölgyek, figyelem!) jól takarítható, ápolható. A kevés műszer és kapcsoló a helyén, húsz perc alatt minden mozdulatunk automatikussá válhat. Zörgés nincs, s az olcsó műanyag borítások sem kiábrándítóak. Az első ülések állítása kicsit körülményes (különösképp a háttámláé), ám fáradtságérzet nélkül megtehetünk bennük hosszabb távot (fűthetőek is); hátul már nem a kosárlabdázóké a tér, de – ha valóban családi kisautóban gondolkodunk – a nagyszülőket is száműzhetik a fiatalok. Már csak azért is, mert van ebben a Suzukiban valami „korfüggetlen”: minden korosztály megleli benne azt, ami reá jellemző. Érdekes, hogy attól függ, hogy 4 vagy 5 személy ülhet az Ignisbe, hogy fix vagy éppen csúsztatható-e a hátsó pad (ennek megfelelően a csomagtér is 204-től 1100 literesig variálható japános zsenialitással). A típustól függően 810-905 kilós autót 1.2-es (Dualjet) motor hajtja ötfokozatú kézi vagy automata váltón keresztül. Szereti a pörgetést, mégis jó fogyasztási értékeket produkál (még városban is igyekszik 6 liter/100 km alatt maradni, ha a jobb lábunkat pénztárcánkra kalibrált agyunk vezérli…). Az új Ignis – kiviteltől függően – 3.9 és 5.3 millió forint közötti áron vásárolható meg, de például a veszprémi Ring Autó Kft.-nél „hűségprogram” keretében lényeges kedvezményeket kaphatunk. Zatkalik

Badacsonyi alkotó színei

Vendégtárlaton mutatkozott be festményeivel nemrég a badacsonytomaji Vollein Ferenc 20 éves alkotó Székesfehérváron, a Szabadművelődés Házának Kondor Béla termében. A Színek az égből címmel rendezett kiállításon került közönség elé legújabb műveként a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című olajképe (felvételünkön), amelyet vallástörténelmi hátterének ismertetésével együtt mutatott be a kiállítási megnyitó közönségének. Az ifjú alkotó a munkáival hamarosan visszatér a Balatonhoz, még idén Fonyódon és Csopakon szerepel önálló kiállítással. Közben fővárosi bemutatóra is készül, annak a Szent István Bazilika lesz a házigazdája. Ott mintegy 80 festménye lesz látható, melyek részben magángyűjtők tulajdonában vannak.