Monthly Archives: május 2014

Csillagtúrák a nemzeti parkokban

csillagturak
CSILLAGTÚRÁK A NEMZETI PARKOKBAN
Fotó: Szenthe Zoltán

 

Lapszél – Kaput nyitottunk

Faluhelyen még ma is szokás, hogy „rányitnak” egymásra a szomszédok. Nincs itt semmiféle illemsértés, mert – életmódjukból adódóan – nagyon is jól tudják az emberek, mikor illik, s mikor nem a kiskapu kilincsét lenyomni, s megemelt kalappal köszönteni a szomszédot. Ha pedig a fogadtatás szíves volt, szétnézhetett a portán idős és fiatal, gazda és gazdaasszony egyaránt. Ha kellett, segítették egymást, de ha úgy hozta a sors, hát az ugratások sem maradtak el. No meg a kedves kínálások: „Csak még egy kupicával, pohárkával!” Avagy: „Az asszony sütötte ám!” Az efféle látogatások jóízű tereferében, máskor pletykában szélesedtek ki, s ebédre, vacsorára jobb hangulatban tértek a szomszédok.

Lám, a XXI. századi Balatonnál megismétlődött ez a szép gesztus: kaput nyitottunk egymásra! Persze a fanyalgók mondhatják, hogy mesterkélt volt, nem hozott a konyhára annyit, amennyit befektettek stb. Persze az időjárás sem volt a legudvariasabb, sőt: át is rendezett jó pár programot. De! De megvolt a gesztus, s nem is nagyon bátortalanul! Megvolt a szándék, láthatóan az együvé tartozás szándékával!

Kaput nyitott a Balaton! Vártuk ismerőseinket és az ismeretleneket, akik jogos kíváncsisággal keltek hosszabb-rövidebb útra. Ők pedig benyitottak ide vagy oda, megtapasztalták a vendégfogadás új (vagy újraélesztett) formáit, s aszerint döntöttek, visszatérnek-e a nyári forgatag idején vagy keresnek más kapukat.

Bizonyára készülnek kimutatások, statisztikák, melyek erősítenek, cáfolnak, megkérdőjeleznek valamit ebből a szűk két hétből (május 1-je és 11-e között). Lehet vitatni hasznukat, ám az egészen bizonyos, hogy annak a közel négyszáz vállalkozásnak, amely a Balatoni Regionális TDM Szövetség és a Magyar Turizmus Zrt. közös programjában részt vett, emlékezetes marad ez az időszak. Beleértve a felkészülést, a lebonyolítást és a mérlegkészítést. Vállalták a kapunyitást, emberül teljesítettek, s talán nem is várják érte a dicséretet. Pedig megérdemlik, mert olyan kezdeti lépést tettek, melynek – feltéve, hogy lesz folytatása – csak évekkel később érik be a gyümölcse. Nagy szavakkal élve: letették a Balaton biztos jövőjének egy fundamentumkövét…

Igazságtalanság lenne rangsorolni a programokat, mert azok ott és akkor voltak a legjobb helyen, hiszen a gazdák voltak azok, akik tudták, éppen most pincehideg a bor, most sült ki a kemencében a kalács. És ha lesz emlékezete a balatoniaknak, ekképp fogják felidézni 2014 májusát: mi nyitottuk ki a Balaton kapuit… Zatkalik András

Balaton-díjasok, 2014

Pontosan két évtizeddel ezelőtt, 1994-ben nyújtották át először a Balaton és régiója érdekében kifejtett kiemelkedő munkáért járó kitüntetéseket, a Balatoni Szövetség által alapított díjat. Idén Fekete-Páris Judit, Horváth Gyula és Lombár Gábor vehette át a Balaton-díjat Bóka Istvántól, a szövetség elnökhelyettesétől.

fekete-paris-juditFekete-Páris Judit A Balaton Fejlesztési Tanács gazdasági igazgatójaként végzi munkáját. A térség pénzügyi feladatait kiválóan koordinálja, lelkiismeretesen követi a pénzek felhasználását. Szigorúan, de korrekten végzi, s végezteti az elszámolásokat. A pályázati rendszereket figyelemmel kíséri, s a pénzügyi megoldásokat elősegíti. Kiváló pénzügyi munkájáért részesült Balaton-díjban.

 

 

 

horvath-gyulaHorváth Gyula A balatoni hajózás területén végzett munkája kiemelkedő. A ranglétrát végigjárva igazgatóként fejlesztette a hajóparkot, a kikötőket. Munkája során került az önkormányzatok tulajdonába a kikötőpark, s a hajóállomány. Elődje, Kopár István tevékenységét folytatva vezette a hajózást a jelenlegi színvonalra. Irányítóként következetes, kitartó és igazságos volt. Jó kapcsolatot ápolt az önkormányzatokkal, s munkájában adott véleményükre. Több évtizedes, a Balaton térség érdekében végzett munkájáért részesült Balaton-díjban.

 

 

lombar-gaborLombár Gábor Polgármesteri feladatai mellett – két évtizede – a Balatoni Szövetség elnökségében is aktív munkát végez. Kreativitásával, javaslataival, ötleteivel segíti a szövetség munkáját. Fontos szerepet játszott és játszik az erdélyi testvértelepülések összefogásában, kapcsolataik fejlesztésében. Balatonfenyves térségében is összefogó erő az önkormányzatok közötti koordinációban, s a közös feladatok megoldásában. Kritikái igazságosak, építő jellegűek, s segítik a szövetség előrehaladását és munkáját. Segítő, építő munkájáért Balaton-díjban részesült.

Ülésezett a Balaton Fejlesztési Tanács

Hét év, negyvenmilliárd forint

Az elmúlt év decemberével nem csak 2013-tól vettünk búcsút, hanem egy hétéves uniós fejlesztési ciklustól is. A mérlegkészítés során egyértelművé vált, hogy ennek az időszaknak egyik legnagyobb vesztese a Balaton régió, s a gondokat tetézi, hogy a térségbe eljuttatott forrásokat rossz hatásfokkal használták fel. A Balaton Fejlesztési Tanács áprilisi ülése azonban reménykeltő hírekkel szolgált: az unióval kötött partnerségi megállapodás értelmében 2020-ig negyvenmilliárd forint jut a tájegység gazdaságfejlesztésére. Ez az összeg azonban a szaktárcák beruházásaival együtt elérheti a nyolcvan – százmilliárdot is.

Egy-egy konkrét fejlesztéshez tervezési fázisokon keresztül vezet az út, s ez utóbbi folyamatnak a hajrájához érkezett a Balaton Fejlesztési Tanács. A testület fórumán Molnár Gábor, az integrációs kft. igazgatója a téma tárgyalása kapcsán kronológiai sorrendbe foglalta a mintegy másfél évtized történéseit. Elmondta: 1999-ben készült el a Balaton térség 2010-ig szóló területfejlesztési koncepciója, melyet egy három évvel későbbi kormányhatározat erősített meg. Ennek lejárta előtt a BFT elkészítette és elfogadta a 2020-ig szóló elképzelést, melynek felülvizsgálata folyamatban van. A testület elé kerülő javaslat a gazdaságfejlesztési elképzelések mellett környezetvédelmi és közlekedési programot is tartalmaz. Ez utóbbi fejlesztésekről, s a megvalósításukhoz szükséges forrásokról még nem született döntés, így tehát komoly feladat hárul a tanács tagjaira a különböző szaktárcákkal történő egyeztetések során.

Molnár Gábor hangsúlyozta: a végleges, átfogó koncepció elkészítése a régió feladata, de a kitűzött célok megvalósítása elképzelhetetlen a programgazdákkal történő egyeztetés nélkül. Az is evidenciának tűnik: ezen a területen verseny várható, amely esetenként konfliktusokkal járhat, ám ezeket a térség érdekében kompromisszumokkal kell feloldani.

Az előterjesztésből kiderült, hogy a témával kapcsolatos kormánydöntés a partnerségi megállapodásban negyvenmilliárd forintos balatoni keretet tervez A Balaton integrált beruházási program címen.

Wächter Balázs szakértő a VitalPro Kft. képviseletében arról tájékoztatta a tanácsot, hogy elkészült a fejlesztési koncepció egyeztetési változata, de hamarosan megkezdődik az érdemi társadalmi egyeztetés is, amely többek között műhelycsoport foglalkozást, mélyinterjúkat tartalmaz. Tájékoztatott arról, hogy a Balatoni Integrációs Kft. közreműködésével gyűjtik be azokat a konkrét javaslatokat, amelyek a fejlesztések alapjául szolgálhatnak.

Elmondta: elkészült egy alapos helyzetelemzés, amely rávilágít arra, hogy a 2007- 2013-as ciklusra készült stratégia és fejlesztési terv csak korlátozott mértékben valósult meg. Álláspontja szerint a korábbinál hatékonyabb forrás felhasználás elősegítheti, hogy a Balaton térségfejlesztési modell legyen.

Az előadó szólt arról is: rendkívül fontosnak tartják, hogy a magasabb képzettségű fiatalok mellett az idősebb generáció tagjai számára is vonzó legyen a régió – ehhez egy különálló mini térségfejlesztési, gazdasági csomagot kell képezni. A siker további feltétele az együttműködés a környékbeli és a térségi tudásbázisokkal. Az egyik legjobb példa: Magyarországon az első akkreditált gazdaságfejlesztési klasztert balatonfüredi központtal jegyezték be. Az előadó a turizmus trendjei kapcsán szólt arról is, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni az aktív tevékenységre, a gasztronómiára, a minőségre. A kerékpáros turizmus ugyancsak magasabb nívót érdemel, hiszen csak így tudunk versenyre kelni a hasonló adottságú ausztriai területekkel. Érzékelhető az is, hogy az egészségtudatosságnak mind jelentősebb szerepe van a mindennapokban, s mivel a helyi lakosság átlag életkora folyamatosan nő, az egészségügyi szolgáltatások prioritást kapnak. E téren is indokoltak a beruházások akár kormányzati, akár magánforrásból.

A szakértő elmondta: az intézményrendszerben az elmúlt hét évben érdemi változás nem történt azon kívül, hogy helyi szinten megalakultak a turisztikai desztinációs menedzsment szervezetek – ez azonban kevés volt ahhoz, hogy a turizmusban regionális szinten érdemi áttörés történjen. A balatoni közlekedési szövetség is elkezdte munkáját, de egységes tarifarendszerek még nem jelentek meg. A gasztronómiával kapcsolatban úgy fogalmazott: a helyi termékeknek nincs meg sem az egységes elismertsége, sem az egységes promóciója.

A Balaton Fejlesztési Tanács ülésén a magyar idegenforgalom teljesítményéről és terveiről tartott előadást Horváth Viktória. A turizmusért felelős helyettes államtitkár biztató eredményekről tájékoztathatta a grémium tagjait: a január- februári adatok 10-12%- kal haladják meg az elmúlt évit. Hangsúlyozta: ennek ellenére nem lehetünk elégedettek, hiszen a német nyelvterületen piacot vesztettünk, ám a határnyitás negyedszázados év fordulója alkalmat kínál arra, hogy – részben a nosztalgiára alapozva – ismét felkeltsük hazánk iránt az érdeklődést. Az államtitkár elégedetten szólt arról, hogy az Oroszországból hozzánk érkező vendégek száma folyamatosan emelkedik – különösen a Nyugat- Balaton a kedvelt úti cél. A hazai vendégforgalom alakulásával kapcsolatosan elmondta: a SZÉP kártya bevezetése jelentős lépésnek tekinthető, hiszen mind a munkáltató, mind az alkalmazott számára számos előnyt biztosít. Az elfogadóhelyek nyolcvan százaléka vidéki szolgáltatást takar, tehát elégedettek lehetnek a fővároson kívüli éttermek, szállodák tulajdonosai és más szolgáltatók is. Megdöbbentően sokan – közel négyezren – csatlakozik a magyar tenger partján ehhez a lehetőséghez, így tehát ők is részesedhettek a Balatonnál 2013-ban „lecsapódott” 6,4 milliárd forintos forgalomból.

A jövőre vetített elképzelések is rendkívül ambiciózusak: a jelenleg kidolgozás alatt lévő, 2024-ig szóló Nemzeti turizmusfejlesztési koncepció azzal számol, hogy a tervezési ciklus végén az idegenforgalom részesedése a GDP-ből eléri a 10%-ot, s az ágazatban foglalkoztatottak száma a jelenleginek másfélszeresére nő. Horváth Viktória a korábban megfogalmazott alaptéziseket megismételve jelezte: változatlanul az a cél, hogy a Balaton legyen Európa legbiztonságosabb tava, ahol a elsősorban a családok számára nyújtanak minőségi, a nemzeti értékeket is felvonultató szolgáltatásokat. Mint mondta: a tárca örömmel fogadja a helyi kezdeményezéseket, melynek egyik legszebb példája a Nyitott Balaton akció, amely megalapozhatja az ”új szezonok” indítását is a magyar tenger partján. Süli Ferenc

bft1

Tükörben a magyar tenger: tények és tervek

Konferencia a Balatonról

Ha – Egry Józsefhez hasonlóan – hódolatunk tárgyaként tekintünk a magyar tengerre, a rácsodálkozás mellett mindig feltesszük magunknak a kérdést: vajon eléggé ismerjük-e? A tartós együttléthez ugyanis nem elegendő a szerelmetes hevület: párbeszédre is szükség van. Abban pedig már évszázadok óta biztosak lehetünk, hogy a Balaton mindig tiszta arcát fordítja felénk, s ha tükre időnként homályos, az okot mindig környezetében kell keresnünk: a vízszintcsökkenés, az algásodás, a vízi élőlények pusztulása mindig azt jelzi, hogy használóinak új utakat kell keresniük. Az április végén, Tihanyban rendezett konferencián a tóval foglalkozó tudósok pontos diagnózist állítottak fel, s ha szakterületükön bajt, betegséget észleltek, a megoldás, a terápia módját is megosztották a népes hallgatósággal. A 2012-14 között futó Lake Admin projekthez kapcsolódó tanácskozás azt is megmutatta: a polgármesterek, a tóparti vállalkozók, a civil szervezetek és az állami cégek vezetői egyaránt figyelemmel kísérik a Balaton sorsát. A konferencia rangját jelzi, hogy a résztvevőket Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára köszöntötte.

A nagy érdeklődéssel kísért fórumot G.-Tóth László professzor előadása vezette fel. Az MTA limnológiai intézetének igazgatója A Balaton mai ökológiai helyzete és kilátásai című prezentációjában az elmúlt mintegy fél évszázad gondjait, elhibázott döntéseit elevenítette fel. Az 1970-es években kezdődött tömegturizmus, az infrastrukturálisan előkészítetlen parcellázások, a nádasok területének visszaszorulása jelentős vízminőség romlást eredményezett. Az eutrofizáció következményeként a 90- es évek elején algavirágzás és tömeges halpusztulás jelezte, hogy a helyzet konferenciatarthatatlan, s a tó megóvása érdekében drasztikus beavatkozásra van szükség. S bár már korábban is történtek a magyar tenger védelme érdekében intézkedések – háromlépcsős szennyvíztisztítás, elvezető csatorna megépítése, állattartó telepek bezárása, a Kis-Balaton I. ütemének megvalósítása – eredmények csak az ezredforduló előtt néhány évvel jelentkeztek. A professzor hangsúlyozta: a vízszint szabályozást a halak ívásához és a nádasok igényéhez is igazítani kell. A balatoni nádasok legalább 8-10 évente egy-két éves alacsony vízszintet igényelnek. Előadásában kitért az idegenfajok inváziójára: az aszályos évek, a víztömeg erős nyári felmelegedése, a drámai vízszintcsökkenés, a parti sáv kiszáradása, az ívóhelyek csökkenése következtében a melegebb vizet kedvelő kelet-európai és ázsiai eredetű gerinctelen állatfajok inváziója zajlik. Az ezredforduló után észlelt drámai vízszint ingadozás ökológiai hatásaitól megriadva sokan feltették a kérdést: legyen vízpótlás vagy ne legyen. A professzor egyértelműen tette le voksát ez utóbbi mellett. Az igazgató a 2020-ig szóló gyakorlati jellegű akadémiai kutatások között sorolta fel a busa, valamint más idegen- és őshonos halfajok táplálkozásának és növekedésének kutatását, a halállományok méretének és eloszlásának monitorozását, a tó gerinctelen állatvilágának rendszeres minőségi és mennyiségi vizsgálatát – különös tekintettel az újabban megjelenő fajok és az árvaszúnyog inváziójára.

Horváth Ákos, az OMSZ Siófoki Viharjelző Obszervatórium vezetője előadásában a globális légmozgások ismertetése mellett részletesen elemezte a Balatonnál észlelt szélsőséges időjárási viszonyokat is. Ennek érzékeltetéséül elmondta, hogy az eddigi legcsapadékosabb év 2010 volt, míg egy évvel később a mérések történetének legszárazabb esztendejét regisztrálhatták. Elmondta: a forró periódusok gyakorisága növekszik, a Medárd időszak lerövidült, míg a Balaton jeges periódusa, valamint a havas napok száma egyaránt csökkent. A szélsőséges megnyilvánulások ellenére – a nagy teljesítményű számítógépeknek köszönhetően – egyre pontosabb viharjelzést tudnak szolgáltatni a szakemberek. Erre azért is szükség van, mert a légkörben fellépő globális folyamatok már nem a jövő problémáit jelzik – a mindennapi időjárás szintjén itt és most történnek.

Kravinszkaja Gabriella, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársa Vízszintingadozás – vízkészlet gazdálkodás és mederkezelés című előadásában elmondta, hogy 1997-ben a Balaton vízszint szabályozásának megváltoztatását megelőző környezetvédelmi engedélyezési eljárás során a negyvenhárom tóparti település közül csak kilenc önkormányzat élt kifogással a vízszint tíz centiméterrel történő megemelését illetően. A jelzett problémák: az alacsonyan fekvő épületek víz alá kerülése, a vízszint emelés okozta belvizek, a csapadék levezető árkok hiánya, az elöntések kárigénye, a magaspartok suvasodása. A vízszintemelés feltételeként fogalmazták meg a Sió csatorna és a siófoki leeresztő és hajózsilip felújítását – ezek a feltételek azonban a mai napig nem teljesültek.

Az előadó részletesen foglalkozott a klímaváltozás hatásainak mérséklésére tett javaslatokkal: ezek közé tartozik a tómederben történő tárolás, vagyis a vízszint százhúsz centiméterre való növelése megfelelő infrastruktúra kialakítással, a mederben felhalmozott iszap eltávolítása, valamint a Kis-Balaton vízpótló tározóként is történő komplex hasznosítása. Hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen a tervezett vízszintemelést megfelelően kiszolgáló területi infrastruktúra kiépítése. A tíz centiméteres vízszintnövelés ugyan pozitív üzenetet hordoz, ám nagyon fontos tudatosítani minden érdekelt fél számára, hogy ennek komoly költségvonzata van.

Molnár Gábor, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. igazgatója előadásában felelevenítette a hazánk uniós csatlakozása óta eltelt időszakban történt fejlesztéspolitikai változásokat. Egyértelművé tette, hogy a Balaton az országos átlag alatt részesült a fejlesztési forrásokból, s ezen a gyakorlaton változtatni kell a 2020-ig érvényes pénzügyi-fejlesztési ciklusban. A beruházások között prioritásként indokolt megfogalmazni a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást: előtérbe kell helyezni a települések vízellátását, a szennyvízelvezetést és tisztítást, valamint különös gonddal szükséges kezelni a szennyvízkezelést. Elmondta: a 2020-ig érvényes fejlesztési koncepcióhoz integrált területfejlesztési program és uniós tervezési részdokumentumok készülnek.

Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a Balatoni halgazdálkodás múltja, jövője előadásában négy emberöltő történetét elevenítette fel. A Balaton halállományát befolyásoló tényezők között említette a déli vasútvonal megépítését, a Sió-zsilip kialakítását, a Kis-Balaton megszűnését és a halászati tevékenység fejlődését. A tó eredeti partvonalának kedvezőtlen irányú átalakulása, a déli part kibetonozása nem csak a halak ívóhelyét szűkítette le – a vízminőségre is negatív hatással volt. Az orvhalászat növekedése is jelentősen gyéríti a halállományt, de a helyi társadalom számára a legnagyobb traumát az 1991-es angolna vész okozta. A vezérigazgató elmondta: az ívóhelyek beszűkülése és a halállomány kihasználtságának fokozódása miatt a szakemberek már az 1950-es években a mesterséges pótlást, népesítést helyezték előtérbe. A cég által száz éve pontosan vezetett statisztikákból kiderül, hogy a halászfogás egyre inkább csökken, míg a horgászok által kifogott halak mennyisége folyamatosan emelkedik. A horgász célokat kiszolgáló halgazdálkodás egyre inkább előtérbe kerül – ezt a népesítési szerkezet átalakítása, a süllő utánpótlás növelése, a ragadozó halak pótlásának fokozása jelzi. Alapvető cél, hogy a betelepített hal a lehető legjobb hatásfokkal tudjon becsatlakozni a tó természetes táplálék készletébe. S bár a planktonikus táplálékkészlet elszegényesedik, a szúnyoglárva és a vándorkagyló még megfelelő táplálkozási lehetőséget kínál a tó halainak. A halászati cég feladatai közé tartozik a továbbiakban az állomány pontos felmérése, a szaporodásra irányuló kutatás, az angolna és a busa gyérítése.

Egy nap, egy fórum, s néhány téma – hogy a Balaton még sokáig velünk maradhasson… Süli Ferenc

lake-admin