Monthly Archives: február 2016

Címlap – Ajánló

 

Untitled 46

Ezrek a fonyódi fesztiválon

Zamárdiban töltik az aranyérmes kolbászt

Untitled 44

A Balatoni Futár aranyérmes csapata…

Untitled 45

…és a földvári szomszédok

Főszereplő lehetett volna, akár aranyérmes kolbász, ám életének és húsának legszebb állapotában már a fesztivál nyitányán kardjába dőlt. Pontosítunk: a böllér kése hasított formás nyakába, néhány órával később pedig már több darabban feküdt egy asztalon. Ritkán lát ilyen előadást a városi publikum – ittak is egy jót az elhunyt emlékére. A hivatalos program látvány disznóvágásnak aposztrofálta az eseményt, s bár a másnapi kolbásztöltő verseny harmincnégy csapatának résztvevői a formás idomokra asszociálva bíztak a reinkarnációban, kiderült: a pénteki hős nem hogy több darabban, egyben sem léphet fel a sportcsarnok színpadán. Nem, nem a rendező elfogult – tiltják a közegészségügyi szabályok! Ezek a száraz tények, ám még ezeket is érdemes volt locsolni: finom pálinkákkal előmelegíteni a pocakot a füstölt sonkához, a gőzölgő, illatos sült kolbászhoz, a kürtöskalácshoz. Ezután fordított sorrendben és új étkekkel kiegészítve jöhetett a jófajta nedű a Dél-Balatonról, a zalai dombságról, a badacsonyi vagy a füredi borvidékről. Merthogy a hetedik alkalommal megrendezett fonyódi kolbászfesztiválon, a téli Balaton legnagyobb gasztronómiai rendezvényén ez az etikus magatartás. S mivel csupa illedelmes, kötelességtudó látogatót vonzott a három napos esemény, elmondhatjuk: mindenki szerepkörének megfelelő teljesítményt nyújtott. A házi finomságokat kínáló vállalkozó, a pálinkafőző, a borász, az ifjú és amatőr tánccsoportok, s a profik: Kis Grófo, Dévényi Tibor, az UFO és a Lord együttes, valamint Csepregi Éva. A legprofibbak azonban a szervezők voltak! Posza Róbert és Farkas Gábor, akik ezúttal is hetvenkét órás szolgálatot láttak el. S hogy valóban hírnevéhez méltó fesztiválon örvendezhetett naponta több ezer ember, azt megerősítette a Somogy megyei Közgyűlés elnöke és a Balatoni TDM Szövetség alelnöke is. Jakó Gergely szerint a határon túlról érkező magyarok számára is fontos, hogy közös hagyományainkat együtt ápoljuk – az esemény tehát identitáserősítő is egyben. Fekete Tamás turisztikai szakember úgy látja: a fonyódi program széles publicitása lehetővé teszi, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk a téli Balatonra. Hidvégi József, a város polgármestere pedig abban bízik, hogy a februári vendégek nem felejtik el Fonyódot, ha a nyári pihenést tervezik. S ha már értékeltük a rendezvényt, érdemes felsorakoztatni a legsikeresebb kolbásztöltő csapatokat is. A három aranyérmes együttes: a Berekhús Zrt., a Töltő-GET és a Balatoni Futár. A lapunk munkatársaiból, hűséges olvasóiból összeállított Aranycsapatot Lukács Attila vezette diadalra, a csatárok között olyan klasszisokkal, mint Góz Zsófia, Bölcsföldi Andrea, Kozma Ani és Nagy Attila. A kezdő összeállításának erősségére jellemző, hogy több töltőbajnok – például a fokhagymatisztításban már korábban is jeleskedő Suri Csilla, az ifjú kolbásztöltő tehetség, Liptai Ádám, vagy e sorok jegyzője – csak a kispadon foglalt helyet. Némileg borult a papírforma a balatoni önkormányzatok versenyén is, bár Badacsony első helyét senki sem vitatta. Aranyérmes kolbászt töltött Zamárdi csapata, ezüstös lett Ordacsehi, bronzos pedig Szigliget együttese. Befejezésül pedig álljon itt Bodó Iván buzdító verse, mellyel a dobogó tetejére repítette a Balatoni Futárt.

Kolbászoló

Teknőt mosol, hagymát reszelsz.

E munkától be nem rezelsz.

Húst darálsz és fűszerezel.

Hideg ellen védekezel!

Korty pálinka, sőt forralt bor..

Csak a széltől piros az orr!

Dögönyözöd, gyúrogatod.

Ujjad nyalva kóstolgatod.

Asszonyok a belet mossák,

Töltőcsőre is ok húzzák.

Pajzán szavak.., mozdulatok!

Már sutyorog kolbászotok.

Akciós vagy gazdaságos!?

Számodra ez mulatságos!

Tudd mit eszel, ez többet ér!

Rőf kolbászhoz – karéj kenyér!

Süli Ferenc

Erősek a balatoni pozíciók

Feszített tempó a siker reményében

Untitled 43A Balaton Fejlesztési Tanács februári ülésén elsősorban az elmúlt év történései, pénzügyi teljesítései s az idei tervek kerültek előtérbe. A tanácskozás alaphangulatát és egyik napirendi pontját azonban az a 2015. novemberi kormányhatározat adta, melyet a tóparti polgárok joggal nevezhetnek korszakos jelentőségűnek. Mint ismeretes, a jelenleg futó uniós ciklusban – öt év alatt – több mint háromszázmilliárd forint fejlesztési forrás érkezik a Balatonhoz . Ekkora összeg még soha nem állt a tóparti emberek, vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek rendelkezésére, hogy megvalósítsák álmaikat. Az anyagi háttérnek köszönhetően végre átszállás nélkül vonatozhatunk a tó körül, elkészül a biztonságos , esetenként új nyomvonalra kerülő bringaút, átépítik a Sió zsilipet, s számos turisztikai célú beruházás valósul meg. Minden adott lesz ahhoz, hogy – a remélhetőleg példamutató együttműködésben – az egymáshoz is illeszkedő projektek növeljék a magyar tenger vonzerejét – az origó az értékek őrzése, a versenyképesség növelése. A BFT ülésén Bóka István elnök hangsúlyozta: a balatoni beruházásokat segítő összeg nagysága jelentős mértékben a Miniszterelnökséggel folytatott tárgyalások sikerének köszönhető. – Rendkívül feszített tempó vár mindazokra, akik élni kívánnak a támogatási lehetőségekkel. Mint ismeretes , a kormány a hatékony forrás lehívás érdekében a hazai és uniós pályázatok kiírásának határidejét ez év június utolsó napjával jelölte meg, s pontosan egy évvel később a források lehívásához szükséges összes szerződés szignálásának is meg kell történnie. Örvendetes, hogy az előkészítési és a döntési mechanizmusban is rendkívül erősek a balatoni pozíciók – a BFT véleménye markánsan jelentkezik majd az egyes projekteknél, programozásoknál. Ez is megerősíti korábbi állás foglalásomat: a Miniszterelnökség kiváló koordinátori munkát végzett. Azt is látnunk kell azonban, hogy a kormányhatározat legalább 2017. június 30-ig – sőt vélhetőleg azon is túl – komoly, felelősség teljes és rendkívül fontos feladatokat ró a Balatoni Integrációs Kft. munkatársaira. Abban bízom, hogy ennek finanszírozására központi támogatásban is részesülünk. A tanácskozáson elhangzott, hogy 2016-ban két százhúszmillió forintból gazdálkodhat a Balaton Fejlesztési Tanács. Ebből az összegből jut majd a régióban már rangot kivívott nagyobb rendezvények támogatására, ám idén érdemes pályázniuk a szűkebb közösséget szórakoztató programok szervezőinek is – méltányos elbírálásra számíthatnak. Az elnök elmondta, hogy Balatonmáriafürdő polgármestere a BFT támogatását, anyagi segítségét kérte a strand vastag iszaprétegének eltávolításához. S mivel a Balatoni Szövetség szerint ez a gond nem csak itt jelentkezik, célszerű szakértők és központi források bevonásával a problémát mielőbb orvosolni. A Balaton Fejlesztési Tanács elfogadta a Mozdulj Balaton! strandi szabadidős sportprogram-sorozat 2016. évi megrendezéséről szóló előterjesztést is. A feladatok között megfogalmazódott: az utóbbi években megszokott színvonalon kell előkészíteni a résztvevő strandok pályáit, eszközeit a programok zavartalan lebonyolítására, a sportolni szándékozó vendégek hétközi, hétvégi fogadására. A pénzügyi lehetőségek függvényében folytatni szükséges az egyébként elhasználódott szárazföldi és vízi eszközök lecserélését, és lehetőség szerint új sportágak megjelenését biztosító eszközök beszerzését. Azokon a strandokon, ahol az előző években országos, területi, megyei versenysport rendezvények kerültek lebonyolításra, fokozottabb figyelemmel, a versenysport szövetségekkel egyeztetve kell előkészíteni a programsorozatot. A programsorozat megvalósítását idén 11,3 millió Ft felhasználásával tervezik. Ebből 3,5 millió az EMMI, ötmillió BFT támogatás, valamint 2, 8 millió forint az önkormányzatok hozzájárulása. A programban résztvevő települések a strandonként nyolcvanezer forintos pénzbeli támogatás nyújtása mellett gondoskodnak a meglevő sportpályák folyamatos karbantartásáról, szervezik a helyi díjazásokhoz való hozzájárulást, a helyi propagandát, és biztosítják csapataik sporttalálkozón való részvételének költségeit.

A balatoni turizmusnak tényleg lőttek?

Szakmai és nem érzelmi kérdés a lőporgyártás Fűzfőn

Heves hangulatú lakossági fórumon hányták-vetették meg a fűzfőiek az újrainduló lőporgyár nehezen kibogozható ügyét. Úgy tűnik, a helyiek nem igénylik a feltámasztást, s ragaszkodnak egy népszavazáshoz.

A balatonfűzfői ipari park területén álló lőporgyár 1927-es indulását és eredményes termelését követően 2011-ben számos bonyodalommal kísért leállás követte, ám egy kormányzati szándékkal megerősített uniós pályázat eredményeként újraindulhat. A több portálon is olvasható anyag szerint 952 millió forintos uniós (Gazdaságfejlesztési Operatív Program) támogatásból és 1427 millió forintos saját erőből az elmúlt év novemberéig kellett volna befejeződnie a projektnek, ám idáig még a technológia beszerzése sem történt meg. Az újraindítás feltételeit mindegyik érintett (gyártó, önkormányzat, lakosság) másként látja. A január közepi lakossági fórumot, melyet a város polgármestere, Marton Béla hívott össze, számos sajtóhír és ellentmondó szóbeszéd előzte meg. Érthető, hogy a kultúrház zsúfoltságig megtelt jobbára idős (egykor a „telepen” dolgozó) érdeklődővel, de megjelentek a szakhatóságok, a környékbeli polgármesterek, környezetvédők, politikusok, szakértők is. Az, hogy fegyelmezetten folyt le a kétórás rendezvény, Mézes József levezető (Öveges József szakképző iskola igazgatója) érdeme, aki idejében vissza tudta terelni medrébe a jó ütemben pergő kérdéseket, válaszokat.

Népszavazás tét nélkül?

Elsőként Takács László jegyző ismertette a Lajkó Frigyes és Illés SusanUntitled 42 önkormányzati képviselők által kezdeményezett népszavazást, melyről kifejtette, hogy ha az a legrövidebb úton valósul is meg, hosszú hónapokat vehet igénybe. A majdani szavazócédulára a következő kérdések kerülhetnek föl: „Akarja-e ön, hogy Balatonfűzfőn, az ipari parkban megvalósításra kerüljön a speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központ néven ismertté vált lőporgyár és hadianyag raktárbázis? Akarja-e ön, hogy Balatonfűzfőn, az ipari parkban működő veszélyes üzemekben további kapacitásbővítő fejlesztéseket hajtsanak végre? A jegyző hangsúlyozta: Fűzfő önkormányzatának és annak hivatalának nincs beruházási engedélyezési hatásköre, ez a Bányakapitányságé és az Országos Mérésügyi és Kereskedelmi Hivatalé. Szólt arról is, hogy egyelőre a két érintett vállalkozásnak (MIL-EXIM Kereskedelmi Kft. és REXPRO Hungary Kft.) nincs meg a tevékenység beindításához az engedélye. Elindulhat tehát egy párhuzamos versenyfutás: megszerzi-e (megkapja-e) a két kft. az engedélyt a népszavazás eredményének kihirdetéséig vagy fordítva? Ha megkapja, indítja-e a tevékenységét? Ha a népszavazás nemleges eredményt hoz, mit tudnak tenni a fűzfőiek? Nem árt tudni, hogy viszonylag korlátozottak a lehetőségeik, hiszen a gyár nem a saját területükön fekszik. Ám ekkor sincs veszve a fejsze nyele, mert – mint azt Marton Béla elmondta – a testület keresi, van-e mozgástere az ügyben. „Senki nem akar mást, mint a nép akaratát” – nyomatékosította, s hozzátette: sem neki, sem a családjának, baráti körének nincs érdekeltsége a gyárban. Máshonnan közelítette meg a témát a REXPRO Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Csala József. Bevezetőjében kijelentette: a MIL-EXIM Kereskedelmi Kft. nem pályázott a speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központ létrehozására (a közérthetőség kedvéért: a MIL-EXIM angol nyelvű honlapján a REXPRO mint profiljának része, lőporgyártóként jelenik meg, azaz tulajdonos – a szerk. megj.). A pályázatot eredetileg nyerő cég (melynek neve egyszer sem hangzott el az est során!) valamilyen oknál fogva ellehetetlenült, így a speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központ létrehozására a MIL-EXIM lett a kedvezményezett (számunkra az sem érthető, hogy az eredeti „nevenincs” pályázó helyébe miképp is került a MIL-EXIM, még akkor is, ha Csala József azt nyilatkozta a közönség előtt, hogy a minisztérium /sic!/ keresett egy másik lőporgyártó céget. „Rajtunk kívül más nem volt – folytatta –, és simán a kedvezményezett átírását intézte a minisztérium. Mi ezt elfogadtuk, és elkezdtük a munkát.”) A pongyola megfogalmazást néhány felszisszenés követte… A meglévő robbanóipari létesítmények közül ez a lőporgyár a legbiztonságosabb – erősítgette az ügyvezető igazgató. Úgy számítjuk, száz-százötven embert tud foglalkoztatni a gyár, ha három év alatt fölfut – mondotta –, s erre a piaci és minden lehetőségünk megvan. Befektető társunk további száz főnek tud biztosítani más területen munkát. (Tudomásunk szerint ez a „más” terület „speciális haditechnikai eszközök gyártására és átalakítására” vonatkozik. Hogy ez konkrétan mi, szintén nem derült ki.) A folytatásban az ügyvezető cáfolta a termelésre vonatkozó (korábban a sajtóban és a kiírásban is szereplő) évi ötvenezer tonnás lőportermelési adatot. Szerinte 4-600 tonnában szállítanák ki a raktáraikból a lőport. Terveik szerint a lőpor mellett az AK 47-es gépkarabélyhoz és a Parabellum pisztolyhoz kívánnak lőszert gyártani. Megerősítette: környezetvédelmi és biztonságtechnikai tekintetben megfelelnek az előírásoknak, s a fentebb említett engedélyeken kívül „minden átvizsgált engedéllyel” rendelkeznek. Szólt arról is, számít a helyi szakmunkásképzés alkalmazkodására, így a munkaerőre is. A kérdezők, hozzászólók zöme a biztonságot firtatta, de szóba került az ingatlanok értékének csökkenése, az idegenforgalom visszaesése, a leendő szakemberek képzése-képzettsége, a szállítás módja, a katasztrófavédelmi alap megléte vagy éppen hiánya, a tulajdonviszonyok is. E témában így fogalmazott a helyi turisztikai egyesületet képviselő Szanyi Szilvia: „Ha a Balaton mellett lesz egy ilyen üzem, az nem szolgálja a Balaton idegenforgalmát.” Megemlítette, hogy 2017-tol az uszoda külföldi turistákat, sportolókat vár. Szorgalmazta az idegenforgalmi és ingatlanadók megvizsgálását. Ha a gyár nem egy lakótelep mellé került volna, senki nem vonná kétségbe létjogosultságát – mondta. Kepli Lajos országgyűlési képviselő, aki részt vehetett egy korábbi bejáráson, arra volt kíváncsi, miért nincs több jele a két és félmilliárd forint elköltésének, mikor csak szépen kifestett épületeket, közel százéves gépeket és táblákat látott. Ha az ügyvezető szerint 80%-os a pénzügyi teljesítés, akkor többnek kellene látszani. A tárolás és gyártás arányai – a politikus véleménye szerint – nem a kft. közleményében rögzítetteknek, s a fórumon elhangzottaknak felelnek meg. Hiányolta a kft. legújabb pályázati közleményéből a legmodernebb technológiára vonatkozó teljesítést, mely a korábbiban még benne volt. A pályázat kapcsán megkérdezte, volt-e kormányzati vagy uniós jóváhagyása a pályázat átírásának. Csala József válaszában kifejtette: „Nagyon sok mindent csináltunk, ami nem látszik. Az ilyen jellegű technológiát úgy lehet megvásárolni, hogy az ember előre fizet. Az egy húzós összeg. Az előrefizetés részben megtörtént, s a technológia behozatala egy hónapon belül megtörténik.” (A projekt keretén belül beszerzésre kerül a szükséges know-how is, amely Izraelből származik. Ez egy gyártási folyamat, amely a felújítandó és újrahasznosítható eszközök biztonságos kezelésére vonatkozik – olvasható a pályázati anyagból.) Esetleges robbanás során a hanghatáson túl nem történhet a gyár, illetve az ipari park területén kívül kár, az erre vonatkozó számításokat elvégeztük. Ez szakma és nem érzelem kérdése – tette hozzá. A tulajdonosi kört firtató kérdésre rövid választ kapott az illető: nézze meg az interneten… Kontrát Károly országgyűlési képviselő (Fidesz) hozzászólását így kezdte: „A balatonfűzfőiek számíthatnak rám. Fontosnak tartom, hogy véleményt mondjanak erről a nagyon fontos kérdésről a fűzfőiek. Kijelentem: azt az álláspontot fogom képviselni, amit önök eldöntenek. Ez a beruházás nem ide való.” Későbbi felszólalásában ezt így erősítette meg: „Tudomásom szerint van értelme és esélye a népszavazásnak.” Szójátékkal fejezte ki véleményét Sallee Barbara humánökológus: „Ha ez a beruházás megvalósul, akkor a balatoni turizmusnak tényleg lőttek…” Ennek a témának az országon túlra is kihatása van – mondta –, s az ország gyöngyszemét és turisztikai központját véglegesen tönkretenné. Balatonkenese polgármestere, Tömör István kimondta: a keneseiek is aggódnak, s a fórumon elhangzottak nem nyugtatták meg. A gyártással ugyan egyetértett, de nem a Balaton közelében. Figyelemreméltó volt Csala József válasza is: „A hangulatkeltéssel a befektető el fog menni.” A gépekről is szólt: ezeket lehet modernizálni, nem kell lecserélni, mert masszívak, biztonságosak. Szabóki Sándor nyugdíjas vegyészmérnök szakemberként, volt dolgozóként, vezetőként és helyben lakóként is kifejtette gondolatait. Elmondta, hogy a lőporgyár környezetében több kisebb- nagyobb egyéb vállalkozás működik. Minthogy a technológia változatlan, havária helyzetben ezek lehetnek elszenvedői egy robbanás hatásainak, ugyanis az üzem nincs minden oldalról bevédve. Ahhoz, hogy a lőporgyárat indítani lehessen, meg kell oldani ezt a problémát, meg kell építeni a szükséges betonfalakat, védő töltéseket. Fekete István az után tudakolódott, vajon a 30–40 tonnás járművek részére a bekötőutak elkészültek-e, s vajon az uniós kiírásban rögzített (kötelezően előírt) 50 000 tonnás (lőpor)termelési mutatóról miért tértek el, hiszen egy pályázat elnyerését követően nem lehet önhatalmúlag a támogatási összegre vonatkozó adatokat megváltoztatni. Ha a változtatással kapcsolatban megkeresték a projektért felelőst, akkor annak miért nincs nyoma? Csala József válaszában elhangzott: a 40 tonna teherbírású út kivitelezésre kerül (a fórum hangfelvételéből tisztán kihallható, hogy „kerül”, s nem „került” – a szerk. megj.), de ezek után teljesen elbizonytalanodtak (az, hogy mi után, ismét nem volt világos a hallgatóság számára). 80%-os teljesítésnél leállhatunk – tette hozzá –, s ezek után értékelni fogunk, s meglátjuk, folytatjuk, vagy nem folytatjuk. Mi is biztonságot akarunk, s a legérdekeltebb a biztonságban a tulajdonos. Zárszavában eredményesnek minősítette a fórumot Marton Béla, aki hangsúlyozta: a fűzfőiek akaratát tiszteletben kell tartani, s a képviselő-testület minden tagja a lehető legnagyobb körültekintéssel fog eljárni, hogy minél gyorsabban nyugvópontra kerüljön az ügy. szöveg és képek Zatkalik András

Untitled 41

Teltházas volt a fűzfői fórum

Hallgat a mély

A MIL-EXIM Kft. nevéhez köthető „Speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központ kiépítése Balatonfűzfőn” című projekt az elmúlt év végén került a köztudatba a tóparti településen. A hivatalos adatbázis szerint a beruházás helyszíne Szerencshez köthető. A fűzfői lakosok természetesen nem értik, hogyan és miért került át a projekt a borsodi településről a magyar tenger partjára. A tradíció ma már nem mérvadó, hiszen az 1920-as években létesített hadiüzemben – a helybeliek reménye szerint véglegesen – fél évtizede megszűnt a lőpor- és lőszergyártás, s a kisváros lakói és vállalkozói a turisztikai fejlesztések mellett tették le voksukat. A januári lakossági fórumon az is kiderült: a lakosság jelentős része olyan településen szeretne élni, ahol garantált a tiszta levegő, ahol az ingatlanok megőrzik értéküket – egyes becslések szerint a hadianyag gyár léte csupán a Kelet-Balaton térségében 60-70 milliárd forint ingatlanvagyon csökkenést eredményezne. A projekt megvalósításának ellenzői úgy vélik: egy veszélyes üzemet nem a magyar turizmus centrumában lévő településen, a Balatontól másfél kilométerre kell megvalósítani. A gyár közvetlen szomszédságában egyébként olyan népszeru létesítmények vonzzák naponta vendégek ezreit, mint a kalandpark, az uszoda vagy a bob pálya. A beruházás nyilvánossága kapcsán több érdekes körülmény és megnyilvánulás új megvilágításba került: a lakosságot főként az bizonytalanította el, hogy a kft. ügyvezető igazgatója szinte minden média szereplés alkalmával más termelési és raktározási volument említett. Hasonló „határozottsággal” szólt a foglalkoztatottak számáról is, jelezve, hogy egy részük – alkalmas helyi munkaerő híján – csehországi nyugdíjas lesz. A fűzfői lakosok elementáris tiltakozásához hozzájárult az a tény is, hogy a beruházással kapcsolatosan az önkormányzati vezetés apolitikusan járt el: a projektről szóló első hír a helyi lap tavaly karácsonyi számában fizetett hirdetésként jelent meg, s még a helyi képviselők egy része is alulinformált volt.