Daily Archives: 2018-09-20

Címlap – Ajánló

Komposztálás – gondos előkészítés után bízzuk a természetre

Kertjeinkben, udvarainkban és háztartásainkban az évente keletkező települési szilárd hulladék nagy hányada (mintegy 30 %-a) biológiailag lebomló szerves anyag, mely komposztálható. Ennek a hulladéknak a hasznosításához, a természetbe való visszajuttatásához elhatározásra, környezettudatos szemléletre, megfelelő komposztládára és kerti eszközökre, valamint segítségre és gyakorlati tanácsra van csupán szükség.

Komposztnak nevezzük a komposztálásból származó, szilárd, morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag- tartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok, valamint a talajlakó élőlények tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások – oxigén, nedvességtartalom – mellett.

A komposztálódás egy olyan biológiai folyamat, amely a hulladékok, melléktermékek szerves anyagait humuszszerű anyaggá alakítja át. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. A lezajló folyamat a biológiai oxidáció, valamint földlakó élőlények tevékenysége, mely a szerves anyagokat lebontja. A komposztálás a levegő oxigénjével történik, aerob folyamat. A komposztálással keletkező anyagok: széndioxid, valamint ásványi sók, melyek trágyaként használhatók. A folyamat során részben humusz is keletkezik. A következő élőlények vesznek részt a komposztálás folyamatában:

Mikroorganizmusok: többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat.

Gombák és enzimek: ketten együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található, ligninhez hasonló, sűrű anyagok lebontásában.

Makrofauna: az egyes rovarok, férgek, giliszták szerepe igen fontos a szerves hulladékok feldolgozásában. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki.

Ez így kissé tudományosnak és bonyolultnak tűnhet, de egyáltalán nem az!

A komposztálás nem más, mint irányított „humuszgyártás.” A mi feladatunk annyi, hogy minél kedvezőbb életfeltételeket teremtsünk, vagyis „öko-otthont” hozzunk létre komposzthalom formájában azoknak az élőlényeknek, amelyek nagy „szakértelemmel” végzik el feladatukat. A többit pedig nyugodtan rábízhatjuk a természetre!

Komposztálható anyagok • konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, kávézacc, teafű (tasakkal is), tojáshéj (összetörve), • háztartási hulladékok: kezeletlen papír, • kerti hulladékok: gallyak, falevelek, fű, sövények, bokrok nyírásából származó nyesedékek (ezeket a gyorsabb komposztálódás érdekében érdemes aprítani), egyes gyomnövények (amennyiben még nem hoztak magot), • fűrészpor, faapríték, • kipréselt szőlőtörköly, • egyéb hulladékok: kartonpapír, fahamu, elhervadt virágok (vágott és cserepes egyaránt, földlabdástól), megunt növények, • növényevő állatok ürüléke (javasolt szénával vagy hasonlóval jól elkeverni, illetve vastagabb növényi réteg alá elhelyezni a szagok elkerülése végett).

Nem javasolt anyagok • dió- és (vad)gesztenyefák levelei, fenyők tűlevelei (2-3 év szükséges a növekedésgátló, illetve a savas tartalmuk lebomlásához, de néhány levél vagy ág nem okoz gondot), • széntüzelés salakja, • állati tetemek, • csont, hús, főtt ételek maradéka, • pelenka, • fáradt olaj, vegyszerek, festékek, elem, növényvédő szer, gyertya maradék (semmiféle veszélyes anyagot!), • kövek, műanyagok, fémek, üveg, gumi, • építési törmelék. • Az ún. déligyümölcsök héját lehetőleg ne tegyük a komposztba, vagy ha mégis, csak kis mennyiségben, illetve előzőleg alaposan mossuk meg azokat. A déligyümölcsök héját olyan anyagokkal konzerválják, amelyek késleltetik azok megrothadását. Ezek az anyagok azonban károsan hatnak a talajlakó élőlényekre, azok működését gátolják. • Fertőző, beteg növényeket ne tegyünk a komposztba, mert – bár a legtöbb kórokozó elpusztul a komposztálás során termelődő hő hatására – ezek ellenére több életképes maradhat. • A porszívó tartalmát lehetőleg ne öntsük a komposzthoz, mert a por sok káros anyagot, köztük elsősorban nehézfémet köt meg, ami károsítja a talajt, és a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe is bekerülhet. • A nagy forgalmú utak mentén is nehézfém- szennyeződéssel kell számolni. Az itt lekaszált növényi hulladékot ne használjuk fel komposztálásra! • A növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt komposztálható, a húsevő állatoké – a fertőzés veszélye miatt – nem.

A papír és karton biológiailag lebomlik és viszonylag könnyen komposztálható nyersanyagnak számít, a gyakorlatban azonban minden lehetséges esetben ezek papírként történő hasznosítását kell elősegíteni! A kerti komposzthalom a benne lévő háztartási hulladék élelmiszerrel, zöldséghéjakkal, kertből összegyűjtött férges hullott gyümölccsel vonzza a mezei egereket, esetleg patkányokat. Ezek ellen a csapda a megfelelő védekezés, mert mérgezéssel egyéb állatokban is kárt teszünk. Házi baromfi elől kerítsük el, mert lyukakat túrnak a komposzthalomba. Énekesmadarak, sündisznók nem tudják jelentősen széttúrni a halmot, oldalt kisebb lyukak talán még a szellőzéshez is hozzájárulnak. A meztelencsigák főleg a fehérjedús tápanyagra jönnek, ezeket szintén csapdákkal lehet elfogni (ne mérgezzük, mert pl. a rigók szeretik a csigákat). A rovarok pajorjai előfordulhatnak a halomban, de kiszórás előtt rostáláskor eltávolíthatjuk őket. A giliszták nem károsak, sőt hozzátartoznak a jó komposzthalomhoz. A komposzthalom kialakítására a kert egyik félreeső, félárnyékos helye lesz alkalmas. A komposztkazal számára nem kell gödröt ásni, mert a korhadás oxigén jelenlétében folyik le, a gödörben viszont nem jut az anyaghoz elég levegő, ezért nem korhadási, hanem rothadási folyamat következik be. Építhetünk komposzttárolót deszkából, téglából, kövekből is, sőt a kereskedelem is kínál műanyag komposztládákat. A komposztálandó anyagot célszerű felaprítani, mivel a felaprított szerves hulladék nagyobb felületen érintkezik a levegővel, ezért a lebomlási folyamat gyorsabban zajlik le, a komposzt előbb érik meg. A nedvesség szintén katalizátora a komposztálási folyamatnak. A komposzt nedvességtartalma a kicsavart vizes szivacséhoz hasonlatos legyen. Ha a komposzthalom túl száraz, a lebomlási folyamat lassú lesz. Ezért szárazság idején adjunk a keverékhez vizet, ha viszont túl nedvesek a rétegek, akkor forgassuk át és keverjük össze őket. Az átforgatás az oxigénellátottság szempontjából is fontos művelet, ha nem áll elegendő oxigén rendelkezésére, akkor kellemetlen szag kíséretében megindulnak a rothadási folyamatok. Ezért ajánlott a komposzthalmot megforgatni, átkeverni, a szélektől indulva a közepe felé haladva. A bomlás folyamata alatt hő szabadul fel, ezért várjunk legalább 2 hetet, amíg a halom közepe lehűlt vagyis ott már megtörtént a lebomlás, és csak azután forgassuk át az anyagot. Ennek a műveletnek a gyakorisága siettetheti a komposztálási folyamatot. A komposzt előállításához szükséges idő számos tényezőtől függ, beleértve a halom nagyságát, annak tápanyagtartalmát, az összetevő anyagok méretét és az átforgatások számát is. Végül az érett komposzt sötétbarna színű, homogén, szagtalan, könnyen kiszórható, környezetbarát anyag formájában áll majd a rendelkezésünkre, amelyből négyzetméterenként 2-3 kg-ot ajánlatos kiszórni és azonnal bemunkálni a talajba. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.