Monthly Archives: november 2018

Címlap – Ajánló

Jövőnk érdekében: étrendünk legyen az életmódunk

Bolygónkat az elmúlt évszázadok során a végletekig kizsigereltük, mostanra gyakorlatilag az utolsó percekben vagyunk. Nem halogathatjuk tovább a változtatást. Az ember és a természet viszonyát, a jelen és a jövő generációk számára kedvező vagy kedvezőtlen jellegét hosszabb távon a társadalmi értékrend és az ebből fakadó viselkedés, termelési-fogyasztási szokások befolyásolják leginkább. A környezettudatos viselkedés elterjedését, a környezettudatos életvitel kialakítását, a lakosság és a döntéshozók széles körét érintő szemléletváltást segíti a mindennapi életben előforduló pozitív minták, példaértékű cselekvések támogatása, bemutatása. Ma már számos tanulmány bizonyítja, hogy az ipari mértékű haszonállat-tartás az egyik legkevésbé környezetbarát élelemtermelés. A húsfogyasztás visszaszorítása az egyik kulcseleme lehet a klímaváltozás elleni harcnak, de bőven lenne dolgunk ezen kívül is. A kutatók ezzel fontos üzenetet szeretnének közvetíteni, mégpedig azt, hogy tudatosan gondoljuk végig, miből mennyit vásárolunk és eszünk, hiszen ez a globális túlfogyasztás, és azon belül az élelmiszerpazarlás miatt is fontos kérdés. A húsfogyasztásnak – mint minden más élelmiszernek és ember által előállított tárgynak – környezetre gyakorolt hatása is van, azaz ökológiai lábnyommal bír. A hús „előállításához” rengeteg vízre van szükség. A mezőgazdasági termelésbe bevont területek legnagyobb részén az állatok takarmányozásához szükséges növényeket termeljük, s ezek a területek egyre csak növekszenek az erdők, természetes élőhelyek, a biodiverzitás csökkenésével ellentétesen. Ebből a szempontból a marhahús a húsok között is csúcstartó: egy kilogramm előállításához tizenötezer liter vízre van szükség. A klímaváltozásra is jelentős hatása van, hiszen a metánkibocsátás legjelentősebb okozója: a FAO felmérése szerint az állattenyésztésben tartott szarvasmarhák felelősek az emberi tevékenység okozta metánkibocsátás mintegy negyvennégy százalékáért – a metán üvegházhatása a széndioxid huszonháromszorosa. A környezettudatos életvitel egyik fontos szelete az élelmiszerek beszerzésével, készítésével és a maradékok kezelésével kapcsolatos folyamatok észszerű és tudatos kezelése. Persze nem várható el, hogy mindenki vegán vagy vegetáriánus legyen, hiszen ez az egyén szuverén döntése. Mindazonáltal a mértékletesség elvét követve bárki tehet a környezetéért azáltal, hogy húsfogyasztását optimalizálja. Ezt a föld- és egészségbarát étrendet van, aki mediterránnak hívja, ám az új név, amit meg kell jegyeznünk, az a flexitáriánus, ami az egyik legmenőbb trend napjainkban. Követőinek száma évek óta tartósan emelkedik, mert sokkal egyszerűbb és rugalmasabb étrend, mint a szigorú bio, vega vagy vegetáriánus táplálkozás, vagy bármilyen divatos diéta. Flexitáriánusként húst is ehetünk, csak a mennyiségre és a minőségre kell figyelnünk. Dönthetünk úgy is, hogy hetente háromszor kihagyjuk a húsféléket, vagy csak hétvégenként fogyasztunk valamilyen húsfélét, esetleg csak amikor vendégségbe vagy étterembe látogatunk. A húsmentes napokon zöldséges, gyümölcsös ételeket készíthetünk, gabonaféléket, hüvelyeseket, sajtféléket, halat felhasználva ahogy déd- és nagyanyáink tették, akik még maguk termelték élelmüket, és megtapasztalták, mi a „fenntartható”. A lényeg, hogy étrendünk legyen az életmódunk és lehetőségeink szerint a lehető legváltozatosabb, tartalmazzon sokféle helyi idényterményt, frissen a kertből, és vegyünk vissza a húsfélékből, mert abból ma már jóval többet eszünk az egészséges mértéknél. A kevesebb húsnak számos egészségi haszna is van, csökken többek között a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, egyes daganatok kockázata, ha kevesebb húst és húskészítményt eszünk. Amennyiben az emberiség erre az étrendre térne át, azzal több, mint felére csökkenne a mezőgazdasági termeléssel kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége. A kutatások szerint a mezőgazdasági termelés átalakításával, amibe beletartozna az emberi egészség számára fontos növények termesztése – elfeledett gabonafélék, árpa, köles, zab, hajdina, zöldségfélék, hüvelyesek minél nagyobb változatosságban – és a hatékonyabb víz- és trágyafelhasználás, valamint az élelmiszerhulladék felére csökkentésével nagymértékben lehetne visszaszorítani a mezőgazdaság környezetre ártalmas hatásait. A növényi eredetű ételekben gazdag, de húsban szegény flexitáriánus étrendre való áttérés, az élelmiszerhulladék felére csökkentése, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztése a három kulcslépés, hogy az emberiség fenntartható jövőt építsen ki magának. Novemberi idényzöldségek, gyümölcsök: alma, bab, birsalma, brokkoli, burgonya, cékla, cikória, csicsóka, dió, édesburgonya, édeskömény, fejes káposzta, fejes saláta, fekete gyökér, fekete retek, fodros kel, fokhagyma, gesztenye, jégcsapretek, jégsaláta, karalábé, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta, kínai kel, körte, lilahagyma, lilakáposzta, madársaláta, mandula, mogyoró, naspolya, pakchoi, pasztinák, petrezselyemgyökér, póréhagyma, rukkola, sárgarépa, snidling, sóska, spenót, sütőtök, szárzeller, torma, vöröshagyma, zeller. S ha mindezeket a helyi gazdáktól, termelői piacokon szerezzük be, nagyon sokat tettünk a bolygóért, saját és családunk egészségéért, a helyi gazdákért, a közösségünkért. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.

Kilencven településvezető véleménye döntött

A BFT módosította a pályázati feltételeket

A Balaton Fejlesztési Tanács 2017. decemberi ülésén döntött arról, hogy el kell készíteni a „Településfejlesztési pályázati aktivitás növelésének lehetőségei a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben” munkacímű felmérést. A BFT Társadalomtudományi Kutatócsoportja által irányított, kilencven községi jogállású településen, a polgármesterek megkérdezésével elvégzett kérdőíves adatgyűjtés azt a célt szolgálta, hogy feltárják a lokálisan jelentkező fejlesztési igényeket, a pályázatokkal kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat, ezzel is segítve a forráskihelyezés eredményességét. A szondázás során számos olyan észrevétellel, az érintettek által jogosan bírált kritériummal szembesültek a kutatók, melyek megnehezítik, esetenként lehetetlenné teszik a települési önkormányzatok eredményes pályázását. A vélemények összegzése számukra kedvező fordulattal zárult: a Balaton Fejlesztési Tanács már a 2018. évi pályázati kiírásaiban kibővítette a településfejlesztési beavatkozások kapcsán támogatható tevékenységek körét, csökkent a pályázható minimális támogatási összeg, a háttér-kistelepülések esetén növelték a támogatás mértékét, a pályázati értékelés során pedig előtérbe került a kistelepülések pozitív diszkriminációja. Egyik legjelentősebb természeti kincsünk, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet fejlesztése országos, nemzetgazdasági érdek – alapvető feladat tehát a régió gazdasági fejlődését, turisztikai prosperitását akadályozó belső területi egyenlőtlenségek mérséklése, természetesen azt a kritériumot is szem előtt tartva, hogy a versenyképességi centrumok fejlődését mindez ne vesse vissza. A Balatoni Integrációs Közhasznú NKft. kormányzati adatszolgáltatáson alapuló fejlesztési monitoring jelentései, valamint a BFT fejlesztési forráskihelyezéséről tanúskodó adatbázisok azonban számos olyan településre mutatnak rá, amelyek közösségi forrásszerzési aktivitása, hatékonysága és eredményessége évtizedes távlatban is elenyésző. A jelenség nem csupán a miatt érdemel területpolitikai figyelmet, mert a kiemelt térség területi fejlődése nem harmonikus és egységes – ami a legalapvetőbb területfejlesztési logika alapján végtére is természetes, hanem mert a forrásszerzési szempontból inaktív települések, vagy a hosszú távon is eredménytelen pályázati aktivitás a térség területi különbségeit tovább mélyítik. A forrásszerzés vonatkozásában sikertelen vagy inaktív települések jelentős részben éppen a térség belső és külső perifériáit alkotó településcsoportba sorolhatók. Társadalmi-gazdasági mutatóik alapján – hazai viszonylatban – jellemzően a hátrányos vagy akár leghátrányosabb helyzetű települések körébe tartoznak. A centrum- periféria relációjában mélyülő szakadék pedig a kiemelt üdülőkörzet egészének – sőt központi területeinek – versenyképességét közép- és hosszú távon súlyosan károsítja. A térségi versenyképességet gátló tényezők feloldhatósága érdekében mindenképpen szükség van a települések részéről tapasztalható forrásszerzési inaktivitás és a településfejlesztési források relatíve eredménytelen kihelyezésével kapcsolatos területi, helyi okok feltárására, valamint a fejlesztési igények felmérésére. A kérdőívek összeállítása során a kutatók arra törekedtek, hogy a fejlesztési célkitűzések, igények és tervezett projektek mellett a település fejlesztési aktivitásainak okait, főbb kulcstényezőit minél teljesebb körben feltárják. Emiatt egy relatíve terjedelmes, tizennégy tartalmi kérdésből álló kérdéssor került összeállításra. Összességében elmondható, hogy a vizsgálatba bevont települések inkább inaktívnak tartják magukat a fenti dimenzióban, nagyobb részben nem vesznek részt magasabb szinteken készülő fejlesztési programok véleményezésében. Ez a megállapítás a kilencven település közel hatvan százalékára jellemző. Mivel a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes nemzetközi versenytársai – például a Garda-tó – jelentős magántőke bevonással szervezik és hajtják végre fejlesztési elképzeléseiket, szükségesnek tartották azt is vizsgálni, hogy e tekintetben hol tart a régió, milyen mértékben azonosítható a vállalkozói tőke szerepe a fejlesztési beavatkozásokban. A kérdőíves felmérés eredményei alapján egyértelműen elmondható, hogy gyakorlatilag egyes elszigetelt esetektől eltekintve lényegében nincs jelen a finanszírozási palettán. A kérdőíves felmérés egyik kifejezetten fontos eleme volt, hogy képet kaphassanak a községek a BFT által kiírt pályázatokra vonatkozó megítéléséről. A parti települések – egytől tízig terjedő skálán – 6,47 pontos átlaggal értékelték a BFT pályázatok feltételeit és tartalmi elemeit – tehát átlagosan inkább megfelelőnek – míg a háttértelepülésekről érkezett válaszok 4,37-ot adnak ki, vagyis már az „inkább nem megfelelő” megítélésbe sorolhatók. Mivel jellemző a mintában a háttértelepülések túlsúlya a területi reprezentativitás érvényesítése miatt, ezért a vizsgálati minta egészét tekintve a negatívabb megítélést jelentő tartományba esik a BFT pályázatokra vonatkozó állítás.

Kevés a helyi igényeknek megfelelő pályázati lehetőség

A válaszadók jelentős hányada szerint hiányoznak azok a pályázati lehetőségek a BKÜ rendszeréből, amelyeket igénybe tudnak venni, amelyek igazán figyelembe veszik szükségleteiket. Ez nyilván abból is adódhat, hogy a válaszadók mindenképpen meg kívánták jeleníteni, hogy több fejlesztési forrásra van szükségük, több település- specifikus, könnyen elérhető pályázati forrásra kívánnának pályázni. A pályázatokkal járó komoly adminisztratív terhekkel kapcsolatos megállapítás kapta a legmagasabb pontértéket: 7,65 lett a teljes mintában a válaszok főátlaga, ami arra utal, hogy a vizsgált települések nehezen birkóznak meg egy-egy pályázati kiírás vagy megvalósuló projekt által rájuk háruló adminisztratív feladatokkal. A forrásszerzés és a pályázati aktivitás sikerességének vagy éppen sikertelenségének okait vizsgálandó, megkérték az interjúalanyokat, hogy fejtsék ki: melyek lennének azok a tényezők, amelyek teljesülése esetén aktívabban pályáznának mind a Balaton Fejlesztési Tanács, mind pedig az Európai Uniós forrásokra. Nyilvánvaló, hogy az interjú ezzel azt is célozta, hogy amilyen gátló tényezőket egy-egy pályázati kiírás feltételrendszerének megváltoztatásával, vagy térségi érdek-képviselettel meg lehet változtatni, azokat feltárják, a pályázati kiírásokban érvényesítsék, s lehetőség szerint kommunikálják. A legnagyobb gyakorisággal a támogatható tevékenységek köre alakításának szükségességét nevezték meg a válaszadók, mint aktivitásuk növelésének kulcstényezőjét. Az esetek jelentős részében általánosságokat fogalmaztak meg a zömében polgármester státuszú válaszadók, elsősorban azt kiemelve, hogy akkor fognak pályázni, ha illeszkedik a pályázati kiírás a településen éppen aktuálisan jelen lévő fejlesztési szükséglethez. Ez alapvetően érthető és részben mindenképpen szakszerű településfejlesztési hozzáállás. Emellett voltak polgármesterek, akik konkrét javaslattal éltek arra vonatkozóan, hogy milyen támogatható tevékenységet szeretnének látni a pályázati kiírásokban: ingatlanvásárlás, munkahelyteremtést támogató kisösszegű pályázatok, zöldterület-fejlesztések kapcsán faültetés, kisléptékű vonzerőfejlesztés, eszközbeszerzés. A válaszadók harmadánál került elő az önerő csökkentésének szükségessége. Főként a háttértelepülések esetén merült fel az az igény – ami nyilvánvalóan minden településnek érdeke lehet – hogy a különböző fejlesztési projektekhez kötelezően rendelt önerő mértékét a BFT pályázatok esetén csökkentse a kiíró. Az EU támogatások vonatkozásában a települések közel ötödében merült fel az a javaslat, hogy a pályázati kiírásokat nagyobb mértékben kellene a településtípusok jellemzői szerint specifikálni. Számos kistelepülés küzd ugyanis azzal a gonddal, hogy jellegükből, adottságaikból következően nem, vagy csak nagy nehézségek árán indulhatnak el – jellemzően versenyhátrányból – a fejlesztési forrásokért vívott küzdelemben.

Fejlesztési szükségletek, igények

A nyilatkozatokból egyértelműen kiviláglik: kiugróan magas igény mutatkozik a kisléptékű, belterületen megvalósítandó út- járda- és egyéb vonalas infrastruktúra-hálózat fejlesztésekre. A megkérdezett települések több mint háromnegyede végre kíván hajtani ilyen jellegű beruházást a közeljövőben, ha arra lesz megfelelő, általa teljesíthető feltételekkel kiírt pályázati lehetőség. Hasonlóan magas számmal képviselteti magát a vonzerőfejlesztések köre a fejlesztési igények között. Érdemes megjegyezni, hogy míg e körben a parti települések jellemzően a vízparthoz köthető vonzerőelemeket vonultattak fel fejlesztési igényként, addig a háttértelepülések sokkal inkább a kulturális és aktív turizmus fejlődését elősegítő, kevésbé a nyári főszezon attrakciós kínálatához kapcsolódó elemeket említettek – kerékpár- és turistautak fejlesztése, történelmi és kulturális emlékek bemutathatósága, természeti kincsekre épülő attrakciók. Hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonítanak a válaszadók a vonzerőfejlesztések szükségességének, e témakör azonban értelemszerűen roppant széles tematikus spektrumon mozog. A legjellemzőbb ennek kapcsán az aktív turizmushoz köthető vonzerők fejlesztése, kialakítása. Ezen túlmenően gyakran említették a válaszadók a településkép- fejlesztéshez köthető projektek fontosságát, valamint a kulturális infrastruktúra-fejlesztés szükségességét is: közösségi ház felújítás, rendezvénytér kialakítás, korszerűsítés, kultúrház rekonstrukciója. A helyi elképzelések megvalósítása kapcsán a leggyakrabban a Belügyminisztérium és az Agrárminisztérium került elő mint potenciális forrásgazda. A szintén népszerű tervezett vonzerőfejlesztések tekintetében pedig a Magyar Turisztikai Ügynökség szerepe rajzolódott ki markánsan. A jövőben a községek a Balaton Fejlesztési Tanácstól elsősorban települési infrastruktúra fejlesztési pályázatokat várnak, tág tematikus spektrummal. A települések 89%-a említette, hogy várja ezt a pályázati lehetőséget, de jelentős várakozás előzi meg a rendezvénytámogatásokra, illetve a környezetvédelmi infrastruktúra- fejlesztésre vonatkozó pályázatokat is. Ugyanakkor nagyon fontos lenne a tanács által kiírt pályázatok proaktív kommunikációja, a kommunikációs csatornák szélesítése – ezekre számos településvezető utalt. Bár a kérdőíves felmérés tanúsága szerint a települések zöme ismeri a tanács tevékenységét – több tevékenységet is pontosan tud felsorolni, említeni – mégis, a vizsgálati minta válaszai alapján kijelenthető, hogy kifejezetten igényt tartanak aktívabb kommunikációra a Balaton Fejlesztési Tanács tevékenységéről.

Ajánlások

A települési felmérés eredményeinek ismeretében a Balaton Fejlesztési Tanács számára a kutatócsoport a forráskihelyezési gyakorlattal kapcsolatosan több ajánlást fogalmazott meg. Így a vizsgált településkör igényeire reagálva megfontolásra javasolják a Balaton Fejlesztési Tanács által kiírt pályázatok támogatható tevékenységeinek kibővítését az interjúk során feltárt fejlesztési igények alapján. Például: bel- és külterületi úthálózat és kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése, eszközbeszerzés a települési fenntartási munkákhoz, önkormányzati épületállomány és ezek környezetének megújítása, műemlék-rekonstrukció, kisléptékű turisztikai vonzerőfejlesztés, közösségi és kulturális infrastruktúra fejlesztése. Az ajánlás a 2018-as pályázati kiírások során már érvényesítésre került. Indokoltnak látják – különösen a háttértelepülések és a kis lélekszámú községek számára – kiemelt jelentőségű kisléptékű infrastruktúra-fejlesztési pályázatok tekintetében a pályázható minimális támogatási összegek, valamint az önerő mértékének csökkentését, a támogatási intenzitások növelését, az adminisztratív terhek további mérséklését. A BFT keretein belül javasolják egy szabadon felhasználható fejlesztési forráskeret, független térségfejlesztési alap létrehozását, amely olyan, jellemzően kisösszegű, a forrásgazda tematikus megkötései által nem leszűkített projektek megvalósítására fordítható, amelyek esetében bizonyított a helyi, illetve a Balaton Fejlesztési Tanács által elfogadott fejlesztési dokumentumokhoz – koncepció, stratégia – való illeszkedés. A felmérés eredményei alapján szükségesnek tartják a Balaton Fejlesztési Tanács promóciós aktivitásainak kibővítését, a testület által kiírt pályázatok szélesebb körben történő, célzott, többcsatornás kommunikációját. Annak érdekében, hogy az egyre bővülő hazai fejlesztési források BKÜ-ben történő hasznosulása a lehető legjobb hatásfokkal és a versenyképességi célokkal összhangban érvényesülhessen, kezdeményezik: a forrásgazdák végső támogatói döntését megelőzően a Balaton Fejlesztési Tanács véleményezési jogot és lehetőséget kapjon a BKÜ településeiről benyújtott projekttervekre vonatkozóan. Ennek célja kiemelten a fejlesztési projektek a BFT által elfogadott fejlesztési dokumentumokhoz való illeszkedésének vizsgálata. Süli Ferenc

Hajókázás a „Batana” halászhajón a kulturális örökség megőrzéséért

A CULTURECOVERY közép-európai projekt aktuális találkozójára a közelmúltban Horvátországban került sor. Az Interreg Közép-Európa Területi Együttműködési Programja a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan a „Természetvédelmi és kulturális erőforrások védelme érdekében a fenntartható növekedésért Közép-Európában” elnevezésű prioritási tengely keretében, támogatta a CULTURECOVERY betűszóra keresztelt projektet – „Közép-Európa szellemi kulturális örökségének védelme és helyreállítása az ökomúzeumok révén” címmel. A program fő célja a kulturális örökség eszmei értékének megőrzése és erősítése a lakosság és a turisták körében, amely értékes forrása a hagyományoknak, művészeteknek, az ősi kézművesség használati tárgyainak, a projekt partnerországai jellegzetes termékeinek. A projekt 3 éves időtartamú, és összesen 1,545,855 eurós költségvetésű, amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alap és – hazánk esetében – a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. A projektben hat ország kilenc szervezete vesz részt, Magyarországot a Velencei-tavi Fejlesztési Nonprofit Kft és a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. képviseli. A projekt vezetője az olaszországi Cervia Önkormányzata. A projekt horvát partnerei, a rovinj-i Batana Ökomúzeum és Mošćenička Draga Község Önkormányzata szervezte a legutóbbi őszi projekttalálkozót és tanulmányutat az Isztriai-félszigeten. Az októberi ülés napirendjén volt a közös stratégia végleges változatának megvitatása Közép- Európa szellemi- kulturális örökségének megőrzésére, valamint a projekt előrehaladásáról szóló jelentés megtárgyalása, továbbá a pénzügyi jelentés és a jövőbeli gazdálkodás áttekintése. A következő lépések: mindegyik partner saját testreszabott menedzsment koncepciót fog kidolgozni a helyi ökomuzeumához kapcsolódóan, és elkészít egy megfelelő cselekvési tervet a szellemi kulturális örökség megőrzésére. A félszigeten tett tanulmányi kirándulás során kiderült, hogy Rovign-ban egyetlen Batana (hagyományos lapos fenekű halászhajó) maradt fenn, amikor az Ökomúzeum megalakult (2007) és ez hozzájárult a halászhajó készítésének megőrzéséhez és elősegítette, hogy meghatározó kulturális örökségként szolgáljon a városban és a térségben. Ezt követően a hajót az UNESCO időtállásuk és hagyományos felépítésük miatt találta méltónak a világörökségi védelemre. Továbbá az is világossá vált, hogy a kis Moscenice falu (Moscenicka Draga városa) egy 500 éves olívaolaj sajtolónak ad otthont, ami a korabeli település családjainak megélhetését biztosította, mint egykori, ősi mesterség amit minden ottani lakos űzött.

Tájba illőek az „Év balatoni házai”

Hiánypótló ötlettel rukkolt elő a Nők a Balatonért Egyesület (NABE) a Balatoni Szövetséggel (BSZ) együttműködve: meghirdették az Év balatoni háza építészeti pályázatot, melyre három kategóriában lehetett jelentkezni. Az eredményhirdetésnek Tihany adott otthont október végén. Tervezők és tulajdonosok vettek részt a Rege cukrászdában tartott értékelésen és díjátadón, melyen a versenyt támogató Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkársága képviseletében Balogh Bence helyettes államtitkár is megjelent. Az előzményekről a bíráló bizottság titkára, Fabacsovicsné Kovács Krisztina elmondta: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén épült, s 2015. január 1-je után használatba vett épületekkel pályázhattak a tervezők augusztus végéig. A kiírás három kategóriára vonatkozott: az év balatoni lakóháza, az év balatoni középülete, az év balatoni üdülő vagy gazdasági épülete. A felhívás és pályázat célja a minőségi építészet népszerűsítése, megismertetése a tágabb közönséggel, figyelemfelhívás a Balaton környezetében épített példaértékű épületekre. Az ünnepségen elhangzott, hogy a hét tagú bíráló bizottságban a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, s a három érintett megye építész kamarái, a NABE és a BSZ képviselője kapott helyet. A bizottság elnökéül Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkárt kérték fel. A pályázatra – igazodva a XXI. század technikájához – elektronikusan lehetett nevezni a megépült épületek terveivel, illetve a házról készült fotókkal. A laudációk mindegyike megemlítette, hogy a díjnyertes épületek tájba illőek, harmonizálnak a környezettel, s igyekeztek a tervezők és a kivitelezők olyan anyagokat felhasználni, melyekkel az építészeti kultúra mellett teszik le voksukat.

Az Év Balatoni Háza építészeti pályázat díjazottjai:

– az Év Balatoni Lakóháza: Dörgicse, Portushome (tervező: Kovács D. Barna)

– az Év Balatoni Üdülőépülete: Fonyód, nyaraló (felelős építész: Dénes György) Marina (felelős építész: Szilvási Attila)

– a Nők a Balatonért Egyesület különdíja: Pusztaszemes, Dióliget lakóház (tervező: Villányi Norbert, V. Marton Rozália)

– a Balatoni Szövetség különdíja: Csopak, Schieszl pince (felelős tervező: Tóth Péter)

– a Magyar Építőművészek különdíja: Tihany, Vitorlásiskola (Tervezők: Völgyi Botond, Székely György). A kiírás fogadtatása bizonyítja, hogy a jó balatoni ház ismeri a Balaton meséjét, s azt meg is tudja valósítani… Zatkalik