Daily Archives: 2019-11-17

Címlap – Ajánló

Interjú Jordán Ferenccel, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet igazgatójával

Az interneten elérhető életrajza meglehetősen színes tudományos pályafutásról árulkodik. Melyek voltak tudományos pályájának főbb állomásai? Milyen tapasztalatokat szerzett ezek során, melyeket jelenlegi feladatkörében jól tud hasznosítani? JF: Célszerű a kérdésre úgy válaszolnom, hogy a főbb pontokat szétszedem belföldi és külföldi állomáshelyek szerint. Az ELTE-n végeztem, mint biológus, ott is doktoráltam genetikából. Dolgoztam ezután a Természettudományi Múzeumban, a vácrátóti Ökológiai Botanikai Kutatóintézetben, az ELTE különböző tanszékein. A külföldi tapasztalatok terén fontos volt az Olaszországban, Trentoban töltött hat év, ahol a Microsoftnál dolgoztam, leginkább számítástechnikusokkal. Ezt követte egy év Berlin, ahol különböző szakterületek képviselőivel, történészekkel, politológusokkal, jogászokkal működhettem együtt. Három éve pedig Nápolyban a tengerkutató állomás munkatársa vagyok, ez egy tiszteletbeli pozíció, de nagyon intenzív kapcsolatban vagyok az ottani kollégákkal. Eddigi pályafutásom talán tükrözi, hogy mindenfélébe szeretek beleszagolni, nincs olyan téma, aminek én az egyes számú specialistája lennék. Éppen ez érdekel: hogyan lehet összekötni dolgokat, és nem csak biológián belül, hanem biológián kívül is. Hídverő embernek tartom magam, aki különböző emberek érdeklődését próbálja integrálni. Azt gondolom, hogy a tudományban ma erre nagyon nagy szükség van, mert rengeteg részinformációnk van, de nagyon gyengék vagyunk abban, hogy ezeket rendszerben értelmezzük. Írtam cikket a londoni metróban történt terrortámadásról, az afrikai polgárháborúkról, a tengerek túlhalászásáról, meg a mormotacsapatok szerveződéséről is. Mondhatjuk ezek alapján, hogy tudományos munkája kapcsán a kulcsszó a hálózat? JF: Pontosan. Ha tengerről beszélünk, akkor egy táplálékhálózatot kell megérteni: például hogy ki kit eszik meg. Ha egy állati csapatról van szó, akkor egy social networköt térképezhetünk fel, de egyébként a metróhálózat is egy elemezhető hálózat. Tény, hogy a hálózatelemzés nagyon divatos, de ügyelek rá, hogy a kutatómunkám soha ne legyen öncélú, ne eredményezze fölösleges publikációk tömegét. Igyekszem olyan tudományos problémákat találni, amelyek a hálózatkutatás nélkül nem megérthetőek. Ennek az is a következménye, hogy viszonylag keveset publikálok. Vannak-e balatoni kötődései? 1979 óta van egy családi szőlőnk Nemesvitán, tehát van balatoni kötődésem. Gyerekkoromban évi két-három hónapot meg minden második hétvégét ott töltöttem. Nagyrészt az ekkor szerzett élményeknek is köszönhetem, hogy biológus lettem. Bár jelenlegi munkahelyem, Tihany valóban gyönyörű, de a kedvencem Szigliget és az ottani öböl. Este megyek a strandra, amikor nincs nagy tömeg, olyankor szeretek messzire beúszni. A globális éghajlatváltozás milyen ökológiai természetű kihívásokat okozhat a Balaton térségében az elkövetkező mintegy két évtizedben? Léteznek-e ezzel kapcsolatos megalapozottnak tekinthető forgatókönyvek? Globális problémákról beszélünk, de a megoldások általában lokálisak, mert az emberek pár nap alatt nem tudják a Földet megváltoztatni. Nagyon nagy kihívás megfelelő válaszokat találni ebben a helyzetben, mert van egy csomó olyan folyamat, amit tényleg lehet lokálisan kezelni, de van egy csomó olyan folyamat, amit nem lehet mondjuk Vas megyében megoldani, mert az egész bolygót érinti. Vannak esetek, amikor a sok pici lokális megoldás összeadódik, és globális hatássá válik, máskor viszont ez szinte lehetetlen. Ez is egyébként hálózatos kérdés – sok pici dolog kapcsolódik össze egy globális egésszé. A műanyagfogyasztás visszafogása például akkor elképzelhető, ha tényleg mindenki ezt a célt követné és következetesen tenne érte. De az is egy lokális, egészen kicsiben alkalmazható megoldás, ha az ember a kertjét nem lebetonozza, hanem meghagyja a növényzetet. Ez is apróság, amiből ha rengeteg van, akkor valóban ér valamit. Az is rengeteget számítana akár Magyarországon is, ha nem irtanánk ki mindenhol az erdőket és tüntetnénk el a zöldterületeket azért, hogy házakat építsünk, hanem mondjuk a régi házak felújítására koncentrálnánk. Több helyen elmondtam már, hogy az igazi megoldás a nevelésben, szemléletformálásban rejlene, ha az kellően hatékony lenne. De sajnos nincs rá időnk! E témában muszáj inkább felülről, erővel megoldani a dolgokat, mint ahogy például a kétütemű autók kérdését megoldották. Azt mondták a döntéshozók, hogy itt egy határidő, utána nem közlekedhetnek. Ilyen szigorú döntésekre sokkal többre lenne szükség a globális környezeti problémák megoldásához. Egy intelligens ember nem szereti, hogyha erőből oldanak meg dolgokat körülötte, de tény, hogy ez gyors és hatékony. Nagyon kemény, drákói, de betartható törvényeket kellene bevezetni, mert azt látjuk, hogy a természetvédelem sok tekintetben egy helyben topog. Ugyanazokat a kliséket ismételjük, mint a hetvenes években, és ez igaz a Földre is, és részben persze a Balatonra is. Melyek a fő természetvédelmi kérdések és kihívások most a Balatonnál? Mindig a nádassal kezdjük a felsorolást, ami nem véletlen, mivel a tó ökológiai rendszerében iszonyatosan fontos szerepet tölt be. Csak a nádasban ívnak bizonyos halak, vannak madarak, melyek csak ott fészkelnek, és a nádasok képesek némileg kiegyenlíteni a vízszintingadozást is! A nádas élőhely, és az egész balatoni ökoszisztémának egy rendkívül fontos része. Ha ezt szétirtjuk, lebetonozzuk, akkor lehet, hogy holnap mindenki boldog, mert a megépített infrastruktúrák termelik a profitot, de hiba lenne elfelejteni azt a tényt, hogy az ökológiai folyamatok általában lassúak. Elképzelhető, hogy az ökológiai rendszerbe történő erőteljes beavatkozás 10 év múlva eredményez egy olyan halpusztulást, vagy algavirágzást, hogy mindenki bezárhatja az üdülőjét. Fokozottan oda kellene figyelni arra, szerintem – a Balatonon és globálisan egyaránt -, hogy beavatkozásaink visszafordíthatóak-e vagy nem. A nagyon nagy felelősséggel járó visszafordíthatatlan dolgokat muszáj lenne sokkal szélesebb körben megtárgyalni sokkal jobban szabályozni, kőkemény törvényekkel. Kiemelném még a zajszennyezés problematikáját. Vannak, akik szerint még sok yachtot elbír a Balaton. Bizonyos szempontból lehet, hogy ez így is van, de az én álláspontom szerint e tekintetben is túlterheljük a Balatont, és nem csak a parton, hanem a közepén is. Nem akarok rózsaszínlelkű környezetvédőnek tűnni, de ezer olyan zavarás van jelen a tóban, amelyeknek nagyon nehéz felmérni a hatásait, és amik összeadódnak: a zajszennyezés, a fényszennyezés, a kémiai szennyezés. Egy ember, ha akar, akkor összecsomagol és elmegy máshova, ahol kevesebb zavaró tényező mellett élheti az életét. Egy madár a nádasban azonban nem tud elmenni, de iszonyatos terhelés neki az a zavarás, amit elszenved. A Balaton egy tó, egy természetes rendszer, amibe az ember is belefér, a kibetonozott part is belefér, a hajó is belefér, de egészséges arányokkal. Ha ezt viszont nem tartjuk meg, a következmények visszahullanak a nyakunkba előbb-utóbb. Az utóbbi időben gyakran felmerült az iszap kérdése. Mi a limnológia álláspontja iszapügyben? Ahhoz hogy nagyon okosat mondjak, sokkal többet kéne tudnunk a Kis-Balatonon zajló történésekről, hiszen onnan érkezik be a tápanyagterhelés zöme a Balatonba. Elmondtuk több helyen, hogy az Intézetnek sajnos nincs arra pénze, hogy a Kis-Balaton ökológiai folyamatait is monitorozzuk. A Kis-Balatont nagyon nem értjük, ott olyan ökológiai folyamatok játszódnak le, amikről fogalmunk sincs. És amíg nem ismerjük ezeket a folyamatokat, addig a Keszthelyi-medencét sem értjük. Az, hogy mennyi iszap van, milyen algavirágzás van, nagyon sokszor nem ott dől el, hanem a Zalán múlik. Mekkora plusz kapacitások kellenének az intézetben, s mekkora plusz források ahhoz, hogy a Balaton és Kis-Balaton ökológiai monitoringjának a kérdését rendezni lehessen? Körülbelül 1,54 milliárd forintból olyan Balaton monitoring rendszert lehetne létrehozni, amivel úgy érezhetnénk, hogy mindent tudunk, és kézben tartjuk a tó ökológiai rendszerét. Ennek a fele egyszeri beruházás lenne, és a másik felére lenne szükség évente a működéshez. Ahhoz képest ez nem nagy ár, hogy úgy érezzük, hogy a térségi befektetések jövője mennyire ezen múlik. Az idei algavirágzás kapcsán még mindig fogalmunk sincs, hogy tényszerűen mi történt. Kutatóintézet vagyunk, nem ötleteket kell hogy gyártsunk, hanem tudományos kutatáson alapuló eredmények alapján kell hogy érveljünk. Az általunk megtervezett monitoring rendszer megvalósulása esetén nem fog ilyen váratlanul érni bennünket egy-egy ökológiai jelenség, sőt a rendelkezésre álló adatok alapján még valamiféle ökológiai kontrollt is képesek lehetnénk gyakorolni. Azok az információmorzsák, amikkel jelenleg rendelkezünk a Balatonról, teljesen szórványosnak mondhatók. A kapcsolódó feladatokat jelenleg különböző szereplők végzik el, akik egymással sem egyeztetnek. Ma messze vagyunk attól, hogy a Balaton környezeti-természeti, ökológiai folyamatainak követését világszínvonalúegy normális, sztenderd, koordinált monitoringnak lehessen nevezni. Korábban az egyik munkatársa nyilatkozta, hogy a Balaton számára fontos a nyári szezonon túli időszak, amikor lehetősége van a természetnek a regenerálódásra, megújulásra mintegy 10 hónapig. Hogy reagál a Balaton ökológiai egyensúlya arra, hogyha a nyári mellett új turisztikai szezonok jönnek létre, és ezek egy része esetleg akár a tómedret is érinti? Veszélyezteti-e a regenerációs lehetőségeket mindez? A tónak megvan a maga élete, ritmusa. Tehát ha egy egészséges terhelés éri a tavat, akkor nem biztos, hogy szükséges a regenerációs folyamat, főleg akkor, hogyha a szezonon kívül, még ha van is turizmus, az nem annyira a partra koncentrál, hanem például a Balaton-felvidékre, Keszthelyre, Somogyra vagy éppen Veszprémre. Az viszont fontos, hogy bár a terhelés jelentős része július-augusztusban koncentrálódik, de a beépített beton az egész évben marad, a kikötő egész évben marad, ezek az infrastruktúrák egész évben ott vannak. És itt nem csak az állatés a növényvilágot sajnáljuk, hanem a helyi népességet is sokszor. A kikötő fejlesztése közömbös a helybeli lakosoknak, mert nekik például körzeti orvos kéne, vagy iskola, vagy posta. Az újra és újra felvetődő horgászat kontra halászat-ügyben mi a szakmai álláspontja? Mint tudjuk, jó ideje csak a horgászoké a tó. Mi a hálózatkutató ökológus véleménye erről? Azt gondolom, hogy egyszer vissza fog kerülni a napirendre az a kérdés, hogy csak a horgászoké-e a tó, vagy szükség van halászatra is. Egyszer ezt érdemes lehet majd újra alaposan átgondolni, sok tényező a halászat mellett szól. A halászat egy kontrollálhatóbb, tervezhetőbb, a helyi embereknek talán több munkát is adó tevékenység lenne. Ökológiai szempontból is jobb, ugyanis ha kellő mértékben kontrolláljuk, stratégiai döntéseket lehet hozni több területen. Az pedig, hogy kazah keszeget kell enni a Balaton partján, teljes nonszensz. És egy másik aspektus, hogy több helyen nem lehet közlekedni a parton a horgászoktól. Horgászparadicsom lett a tóból, de még mindig rengeteg a rabsic, így teljesen kontrollálhatatlan, hogy mi kerül ki a vízből. A halászat tervezhető, és az ökológusnak is eszköze abban, hogy a tavat segítse. A környezeti realitásokat figyelembe véve milyennek szeretné látni a Balatont 2040-ben? Először is remélem, hogy megérem a 2040-et. Hogyha megérem a 2040-et, akkor kevésbé zajosnak szeretném látni a Balatont. Hogy kevesebb ember legyen a tónál, azt nem is mondom, mert teljesen irreális. Azt viszont, hogy ugyanennyi ember inkább vendégként, mint kiskirályként viselkedjen a tónál, talán könnyebben el lehet érni. Az itt közölt változat a Balaton kiemelt térség fejlesztési dokumentumainak felülvizsgálata kapcsán 2019. X. 30-án készített hosszabb interjú része. Fekete Károly geográfus, Oláh Miklós szociológus

Budapesti Víz Világtalálkozó 2019

A Tavak integrált kezelésének szerepe a vízválság megelőzése érdekében

A Balaton Fejlesztési Tanács „A tavak integrált kezelését segítő intézkedések a vízválság megelőzése érdekében – Nemzetközi Tófejlesztési Alap létrehozása” címmel tartott kísérőrendezvényt 2019. október 15-én a Budapesti Víz Világtalálkozón. A Budapesti Víz Világtalálkozó harmadjára került megrendezésre Magyarországon 2019. október 15-17-e között. A három napos nemzetközi konferencia a globális vízválság megelőzésével és a vízügyi problémák rendezésével foglalkozott. A rendezvényt Áder János köztársasági elnök nyitotta meg, aki köszöntőjében a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz problémáira hívta fel a figyelmet. António Guterres ENSZ-főtitkár videóüzenetében hangsúlyozta, hogy a vízhez jutás emberi jog, mindenkinek biztosítani kell a szükséges, tiszta vízmennyiséget. A rendezvényen több mint kétezerháromszázan vettek részt 118 országból. A vendégek jelentős része Délkelet- Ázsiából és Afrikából érkezett, főként azokból a térségekből, melyek már most, napi szinten szembesülnek a vízválság okozta problémákkal. A rendezvényen az érdeklődők a számos plenáris előadás, valamint a szakmai kísérőrendezvények mellett a hazai innovációkat ismertető vízipari szakkiállításon is részt vehettek. A találkozó delegáltjai egyetértettek, hogy vízgazdálkodás határokon átnyúló probléma. A globális vízválság megakadályozásához nemzetközi összefogásra van szükség. A figyelemfelkeltés mellett a találkozó célja volt, hogy cselekvésre ösztönözze a világ politikai döntéshozóit, a vízügyi szakembereket és a finanszírozási intézmények képviselőit. A konferencia zárásaként „Budapest Felhívás” címmel nyolc pontban fogalmazták meg javaslataikat a vízzel kapcsolatos kihívások kezelésére vonatkozóan. A Balaton Fejlesztési Tanács által szervezett kísérőrendezvény a tavak integrált kezelésének fontosságára hívta fel a figyelmet a vízválság megelőzése érdekében. A panelbeszélgetésen Walter Rast, az International Lake Environment Committee Foundation Tudományos Bizottságának elnöke, az Élő Tavak Hálózatának képviseletében Jörg Dürr-Pucher, a Global Nature Fund testületi tagja, valamint Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója vett részt. A beszélgetést Molnár Gábor, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója moderálta. A meghívott vendégek elmondták tapasztalataikat, javaslataikat a tavak integrált kezelésének elősegítése érdekében. A beszélgetés során elhangzott, hogy a tavak komplex területek, rendkívül fontos szerepet töltenek be az ivóvíz biztosításában, a vízi közlekedés, mezőgazdaság, turizmus, növény és élővilág, valamint a biológiai sokféleség terén. A tavak rendkívül sérülékeny területek, ki vannak téve a környezeti változásoknak, a vízminőséggel, vízmennyiséggel kapcsolatos problémáknak. A tavak speciális területek, sajátos fejlesztési igényekkel. Jelenleg azonban nem létezik a tavakra és térségeik integrált fejlesztésére vonatkozó politika. A meglévő ágazati és integrált területi politikák nem kezelik összetettségüknek és jelentőségüknek megfelelő szinten a nagy tavakat. Az európai tavak integrált, programalapú fejlesztésére van szükség, szem előtt tartva a helyi és térségi igényeket. Az integrált programok megvalósításához megfelelő pénzügyi források biztosítása szükséges, melyhez hosszú távon egy nemzetközi tófejlesztési alap létrehozása nyújtana segítséget. A kísérőrendezvényen bemutatott rövid videófilm a tavak és integrált kezelésük fontosságára hívja fel a figyelmet. A panelbeszélgetés főbb témaköreit, megállapításait is tartalmazó videó megtekinthető a Balaton Fejlesztési Tanács honlapján (www.balatonregion.hu) a Régiófejlesztés / Nemzetközi Együttműködések / Aktuális Nemzetközi Projektek / Budapesti Víz Világtalálkozó 2019 menüpont alatt. A kísérőrendezvényt az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács támogatta.

Ponty-show Budapesten és a Balatonon

Arcképcsarnok készült a legszebb példányokról

Szári Zsolt vezérigazgató és Kozma Anna marketing vezető

A horgászat: szenvedély, szerelem. Napjainkban a magyar lakosság öt százaléka, félmillió sportember ül ki az álló, folyó vagy éppen hártyásodó vízfelületek mellé, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a kopoltyúsokkal. Itt nincs diszkrimináció: az engedélyezett paramétereken túl nem számít a méret, a faj – egyetlen dolog fontos csak, az élmény. Az a pillanat, amikor mozdul a kapásjelző, s ettől az egekig szökik az adrenalin. Megkezdődik a játék, a versengés a hal és a sporthorgász között, melynek végén – ahogy az egyébként illendő egy komoly kapcsolathoz – csattan a fényképezőgép, a telefon, s elektronikus albumba kerül a közös fotó. Néhány perc mindössze egy horgászkarrier során, mégis évekig a baráti társaságok központi témája lehet. A balatoni pontyok a pecások kedvelt partnerei: az őslakók díszpéldányai a harminc-negyven kilogrammot is elérik, a velük készített fényképek bejárják a világhálót. Elmondhatjuk tehát, hogy a halak és a horgászok – így, együtt – a Balaton jeles reklámhordozói. Nem számít tehát meglepetésnek, hogy az évek óta novemberben rendezendő budapesti Ponty-show az ősz egyik legjobban várt eseménye. Egy olyan program, ahol a vízkezelők, a halgazdálkodási jogosítvánnyal rendelkező szervezetek, a horgászok, s természetesen a kereskedők aktuális kérdésekről beszélgethetnek. A fővárosi rendezvényen a látogatók megkülönböztetett figyelmet szenteltek a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. standjának, ahol Szári Zsolt vezérigazgató és Kozma Anna marketing vezető számos értékes információval szolgált a balatoni halállományról, a horgászrendről, az új szolgáltatásokról. – A Ponty-show kiváló alkalom arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a Balaton iránt érdeklődő sporthorgászokkal. Számuk is jelentős, hiszen közülük mintegy nyolcvanezren ezt a hatszáz négyzetkilométeres területet részesítik előnyben, itt szeretnék eltölteni szabadidejük egy részét. Az utóbbi időben körükben is egyre népszerűbb lett a behúzós horgászat – ezzel kapcsolatosan pedig a balatoni specialitások is előtérbe kerültek. Talán érdemes felidézni, hogy a boilit – mintegy két évtizeddel ezelőtt – angol horgászok fejlesztették ki, azóta elterjedt a kontinensen, s a horgászsport üzlet egyik legjelentősebb ágazata lett. Ebből a trendből a Balaton sem maradhatott ki. Cégünk két nagy nemzetközi versenynek ad otthont minden évben ebben a „műfajban”. Tavasszal és ősszel az IBCC-re, illetve az NBBH-ra nevező csapatok – számuk esetenként eléri a kétszázat – rendkívül elégedettek a fogási lehetőségekkel. Tavaly például ötvenkét tonna öt kilogramm feletti ponty került a párnákra, hogy a mérlegelés után ismét visszatérjenek megszokott lakóhelyükre. Elmondtuk látogatóinknak azt is, hogy az ez évre szóló engedélyek január végéig érvényesek, a 2020-as dokumentumokat pedig februárban kezdjük árusítani. Kozma Anna marketing vezetőtől megtudhattuk, hogy az ifjúsági horgászturizmus fellendítése érdekében a szárszói halastónál – pályázati forrásból – összkomfortos tábort létesítenek, amely nem csak a térítési költségek, hanem a várható élmények miatt is rendkívül vonzó, versenyképes lesz. Folytatódnak a beruházások a keszthelyi horgászcentrumban is: felújítják a kikötőt, parkosítanak, s komplex programokkal várják a a Balaton és a balatoni halak szerelmeseit. Vendégcsalogatónak pedig az érdeklődők figyelmébe ajánlják a részvénytársaság által jegyzett honlapot, a boili.balaton.hu-t, melyen látható a magyar tengerből kifogott kapitális pontyok arcképcsarnoka. Süli Ferenc

Új vezető a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület élén

Pataki Júlia október közepétől a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület TDMmenedzsere, melyet korábban Zakar Zelinda töltött be. Új reményekkel és tervekkel vágott bele a munkába. – Kiskunfélegyházán, az Alföldön születtem. Jó néhány évig éltem Szegeden, aztán családi okok miatt visszaköltöztem szülővárosomba. Szolnokon végeztem az egyetemen, turizmus-vendéglátás szakon, mindig is vonzott a Balaton, az idegenforgalom. A tanulmányaim befejezése után két évvel ezelőtt költöztem Révfülöpre – mondta Pataki Júlia. – A jövő év hívó szavára a közösség építést tűztük ki célul. Az öt község – Alsóörs, Csopak, Felsőörs, Lovas és Paloznak – páratlan adottságokkal rendelkezik, mindezt kellőképpen ki kell használnunk. A jól bevált rendezvényeinket megtartjuk, de újakat is szeretnénk megvalósítani. Szeretnénk egy kicsit személyesebb kapcsolatot kialakítani az itt élő és nyaraló emberekkel. Örülnénk annak, hogy a tagjaink létszáma növekedne. Az idei év egyik legfontosabb feladata, hogy az új szállásadói regisztrációt megismertessük a szállásadó tagjainkkal. A tájékoztatóra december 10-én kerül sor az alsóörsi művelődési házban. Szendi Péter