Monthly Archives: augusztus 2020

Címlap – Ajánló

Lapszél… Újabb kételyek…

Azt hittem, a márciustól eltelt hónapok alatt fokozatosan sikerült meggyőzötté, tisztán látóvá lennem. Naponta olvastam a vírussal kapcsolatos friss – és hitelesnek vélt – adatokat. Bizakodtam abban, hogy „lecseng” a világjárvány, s a szellem visszabúvik palackjába. Szorgalmasan hordtam a maszkot, kerültem az emberek sűrűjét, s ha kellett, inkább eggyel odébb léptem, ha valaki arcáról, orráról hiányzott a XXI. század furcsa ruhadarabja… Örömmel nyugtáztam, mikoron a grafikonok piros vonalai kisebb szöget zártak be a vízszintes tengellyel. Átmenetileg az is megnyugtatott, hogy baráti, ismeretségi körömben nem voltak betegek, s a Balaton három megyéjében is viszonylagos egyensúlyt tapasztalhattam. Aztán… aztán jött a hír a különféle színnel jelzett országokról. Ez már kevésbé győzött meg, mert bizony Ausztria felől ellentmondó hírek is jöttek (kollégám ekképp fogalmazta meg álláspontját: „A vírus tudja a határon, mi a zöld, mi a piros jelzés?”). Veszprém megyében hirtelen megemelkedett a fertőzöttek száma, a teljes régióban egyre több rendezvény nyitott kaput (a füredi borhetekről készült fotók cseppet sem tükrözték az óvatos távolságtartást, a strandokon tömegek jelentek meg). A külföldi hírek is a járvány újabb erőre kapását igazolták. Mindehhez hozzájárult az algásodással összefüggésbe hozható fürdési dilemma: lesznek-e tiltott, vagy csak fokozatosan veszélyesnek minősített szakaszok… Kétségtelen: a balatoni idegenforgalom képes volt egy fokozattal feljebb váltani (annak helyenként előbukkanó negatívumaival együtt). Ismét találkozhatunk „lenyúlós” szolgáltatásokkal, létszámhiánnyal küzdő büfékkel, felturbózott árakkal. Ugyanakkor olyanokkal is, akik szeretnék, ha vendég akár másnap is visszatérne, s megelégszenek egy szerényebb, tisztességesebb árréssel. Ők talán a bizakodóbbak, a jövőben kevésbé kételkedők. Sokoldalúak a kételyek, s lassan az is kirajzolódott, hogy az eloszlatni hivatottak vagy túlzottan óvatosak, vagy ők is kételkednek… Pedig milyen jó lenne, ha a szezon utolsó hetei megnyugvást, bizonyosságot kínálnának a Balatonnál élőknek és a vendégeknek… Zatkalik András

Gyep vagy műfű?

A természetbarát kert előnyei

„Csak az a szép zöld gyep, csak az fog hiányozni nekem. A gyep.” – Poldi bácsi, „Az égig érő fű” nyugdíjba vonuló parkőre után. A mai rohanó világban mindannyian az egyszerű és praktikus dolgokat keressük: a gyors eredményeket kevés energiával, kevés befektetéssel kívánjuk elérni, vagyis az instant megoldásokat részesítjük előnyben. Így van ez a kertekben, udvarokban is. Bármilyen település bármelyik utcáját járva láthatjuk, hogy mostanság a „gondozásmentes” szinte jelszóvá vált. Ráadásul egy csúnya félreértelmezésnek köszönhetően sokszor a „fenntarthatót” is melléteszik. A fenntartható megoldás az, amelyik a természet eltartó képességének mértékét nem átlépve használja annak javait. Az instant gondozásmentes megoldások ilyen értelemben semmiképpen sem fenntarthatóak. Lássuk, mit is találunk az utcákat járva, ami „gondozásmentes”! Elszaporodóban van például a műfű, amit rendkívül hangzatos hívószavakkal hirdetnek. Ezek szerint a műfű legnagyobb előnye a gondozásmentesség. Kutya- és gyerekbarát, hiszen nem kell elzárva tartani a kutyusunkat és gyerekünket, hogy ne ássanak, szaladgáljanak, labdázzanak a szép zöld, ápolt pázsiton. Megspóroljuk az öntözőrendszer kialakítását, az öntözéshez használt vizet, a fűnyírót, az áramot, a benzint, a különböző műtrágyákat, gyomirtókat, ráadásul ezzel még a környezetet is megóvjuk. Ez lenne az a pont, ahol felkapva a fejünket tényleg át kellene gondolnunk, hogy mivel kábítanak bennünket. A műanyag ugyanis nem környezetbarát. Akkor sem, ha az van ráírva, hogy 100 százalékban újrahasznosítható. A műanyagnak pedig van egy olyan tulajdonsága is, hogy nem bomlik le, viszont aprózódik, és mikro műanyagok formájában kerül végső soron az ivóvizünkbe, ételeinkbe és – a tüdőnkbe! Amennyiben van természetes alternatívája a műfűnek, úgy azt kell használnunk. És van ilyen! De mit tehetünk akkor, ha mégis csak kevesebb időt szeretnénk kerti munkával tölteni? Első lépésként ne nyírjuk folyton azt a szép zöld gyepet! Lépjünk túl a gyep-tuja-rózsa szentháromságon és gondolkozzunk egy olyan koncepcióban, mint például a természetbarát kert! Mik a természetbarát kert előnyei? Kutya- és gyerekbarát, hiszen a kutyusok és gyerekek boldogan ásnak, szaladgálnak, labdáznak a százszorszéppel, lóherével tarkított réten. Megspóroljuk az öntöző rendszer kialakítását, az öntözéshez használt vizet, a fűnyírás nagy részét, az áramot, a benzint, a különböző műtrágyákat, a gyomirtókat. A kertben keletkező szerves hulladékot komposztáljuk, az esővizet összegyűjtjük, őshonos, a klímához alkalmazkodó növényekkel ültetjük tele a kertet, amelyekben a talajlakók, rovarok és madarak is megtelepedve elvégzik a tápanyag utánpótlási és gazgondozási munkákat, ráadásul ezzel még a környezetet is megóvjuk. S hogy pont ezekkel az előnyökkel akarják eladni nekünk a műfüvet? Igen, csak az a bizonyos gondozásmentesség hiányzik. Mivel a műfüvet is tisztítani kell: gondoljunk csak bele: ha például egy kerti sütögetés alkalmával véletlenül kiborul egy tál majonézes krumplisaláta, vagy a kertben rendezett családi ebédhez készített cérnametélt, vagy a szomszéd fái (remélem nyír vagy nyár!) potyogtatják a leveleket, termést, virágot… Gondozásmentes megoldás nincs! És hát nem kellemesebb egy kis kertészkedés után megpihenni a madárdalos kertünk ölelésében, mint cérnametélt szedegetés után a műanyagplaccon, ahol – ha kellemes mikroklímát szeretnénk – kénytelenek leszünk valami árnyékolást és párásítóberendezést is telepíteni, természetesen a „gondozásmentesség” jegyében. A felelős döntés rajtunk áll!

Az európai tavas térségek azonos gondjai

A Balaton-térsége, más európai tavakhoz hasonlóan, komplex társadalmi-gazdasági rendszert alkot, amely az egyedi természeti adottságokra épülő turisztikai szolgáltatásokon, valamint a tavak rekreációs és lakossági hasznosításán alapul. A meglévő ágazati és integrált területi politikák azonban nem kezelik összetettségüknek és jelentőségüknek megfelelő szinten a nagy tavakat, sem hazai, sem uniós szinten, holott jelenleg a 2021-2027 közötti programozási időszak tervezése van folyamatban. A kontinens érintett tájegységeinek döntéshozói ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a regionális fejlesztések során ezek a térségek nagyobb figyelmet kapjanak. Ez volt a témája a közelmúltban a Balaton Fejlesztési Tanács által szervezett online konferenciának is, melynek során a térségfejlesztéssel kapcsolatos tervezési folyamatok aktuális helyzetét kívánták bemutatni, s egyben felhívni a figyelmet a tavak integrált, programalapú fejlesztésének szükségességére. A tanácskozást Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta: jelenleg olyan idők tanúi vagyunk, amikor a hagyományostól való eltérés szinte kötelezettség. Úgy fogalmazott: a kényszer szülte online konferenciáknak azonban számos előnye is van, hiszen egy-egy téma megtárgyalásához a korábbinál jóval szélesebb kör vonható be, s az érintettek között számos rangos hazai és külföldi tudóst, szakértőt tisztelhetünk. A tavas térségek reflektorfénybe állítása rendkívül aktuális, hiszen globális szinten hasonló problémákkal néznek szembe ezen régiók irányítói. Szinte valamennyi érintett tájegységben a gazdaság motorja a turizmus – ez a tény azonban számos, megoldásra váró feladatot hoz felszínre. Előtérbe kerül a vízminőség, mennyiség – ez utóbbi esetenként katasztrofális állapotokat idéz elő. Az édesvizű tavak vízpótlása gyakran megoldatlan, a tavak sajátos fejlesztési igényei elkerülik a döntéshozók figyelmét. Nincs integrált fejlesztési politika, holott a gondok jelentős részét programalapú fejlesztésekkel meg lehetne oldani – a Balaton Fejlesztési Tanácsnál is ez az egyik jelentős kihívás. A BFT ezért európai tófejlesztési alap létrehozását kezdeményezi, s ennek szükségességét már 2018-ban, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi konferencián is felvetette, majd ismét exponálták e témát a Budapesti Aktuális Víz Világtalálkozó 2019 rendezvényén is. Az érintettek úgy látják: a 2021-2027 közötti uniós tervezési időszakban megoldható az integrált fejlesztési program elfogadása – s ezzel egy lépéssel közelebb lehetne kerülni az általuk kívánatosnak tartott célhoz. Molnár Gábor, a Balatoni Integrációs Kft. ügyvezető igazgatója előadásában az elmúlt fél évszázad tényeit, tendenciáit elemezte. Hangsúlyozta: az európai nagy tavak kiemelten sérülékeny és összetett rendszerek, holott számos térségben az ivóvíz biztosításában és a turizmusban is meghatározó a szerepük. A Balaton is ebbe a kategóriába tartozik, ám a 60-as, 70-es években megkezdődött egy olyan folyamat – amit a tó eutrofizációja jelzett – melynek hosszú agónia lehet a vége. Ekkor kezdődött meg a növényvédőszerek mellőzése, az állattartó telepek felszámolása, a csatornázás, s a meder „porszívózása”, vagyis a lepelkotrás. S hogy a magyar tengert állandóan az érdeklődés és kutatás fókuszában kell tartani, arról az időről-időre jelentkező algavirágzás is tanúskodik. Az igazgató statisztikai adatokkal mutatta be a régió társadalmi-turisztikai jelentőségét. Ezek azt igazolják, hogy csökken és öregszik az állandó lakosok száma, s a prognózisok szerint ez a tendencia 2040-ig folytatódik. Az idegenforgalom meghatározó szerepe tovább erősödik, miközben a tartózkodási idő csökken. Ez azért is hátrányos, mert a jól kiépített infrastruktúra mindössze három hónapig van kihasználva. Örvendetes ugyanakkor, hogy a mezőgazdaság szerepe nem csökken, s ez a foglalkoztatásra is kedvező hatással bír. – A jelen problémáinak megoldása, a hosszú távú tervezés előtt azonban jelentős akadályként tornyosul a széttagolt, kevésbé hatékony intézményi infrastruktúra. Nem egyedi jelenség ez a kontinensen, hiszen számos nagy tó több régió, több megye területén helyezkedik el. Örvendetes azonban, hogy hazánkban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tevékenysége, hatóköre mindhárom tóparti megyére kiterjed, s így e téren azonos koncepció érvényesülhet. – Meggyőződésünk, hogy egységes területfejlesztésről csak akkor beszélhetünk, ha az országos pénzügyi forrásokból megfelelő nagyságú tételek érkeznek a Balatonhoz. Kötelezettségeink nem csak lokálisak, hiszen számunkra is útmutatót jelent az Európai Unió Víz Keretirányelve, mely egyaránt megoldást kínál a társadalmi és környezeti problémák kezelésére. A megvalósítás origójaként említhetjük a 2004-es évet – e dátumtól kezdődően a régió jól teljesít a pályázatok és pénzügyi források lehívása tekintetében. A sikerhez természetesen a kormányzati döntések és a jogszabályi keretek pozitív változásai is szükségeltetnek. Az a tény, hogy földrészünkön a tavas vidékek képviselői hosszú éveken át együttműködnek, s közösen szorgalmazzák az integrált területfejlesztési politika érvényre jutását, több mint reménykeltő. A Balaton Fejlesztési Tanács aktivitása is figyelemre méltó: elkészült, s már a kabinet előtt van az aktualizált területfejlesztési programunk, s megfelelő pénzügyi alappal rendelkezünk egy mintaprojekt elindítására. A meghívott előadók között szerepelt Anton Schrag, az Európai Unió Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság Magyarországért felelős részleg vezető-helyettese is, aki megerősítette: a tradíciók – például a közigazgatási, megyei határok – gyakran komoly kihívások elé állítják a tervezőket. A balatoni régió számára azonban újabb források is megnyílhatnak, mert növekednek a Magyarország számára biztosított támogatások. Emelkedik a strukturális alap, s ez a társfinanszírozásban érzékelhetővé válik. Az unió hivatalának munkatársa elmondta azt is, hogy a mintegy húszmilliárd eurót hazánk öt feladat felhasználására fordíthatja. Az Okosabb Európa projekt részeként előtérbe kerül a szolgáltatások bővítése és a régiós fejlesztések, vállalkozások támogatása. A Zöldebb Európa program a természetes környezet és a mezőgazdaság szimbiózisára koncentrál, az Összekötött Európa a közlekedés fejlesztésére és a digitalizációra helyezi a hangsúlyt, a Szociálisabb Európa az oktatásra, a lakhatásra és az öregkor kezelésére fókuszál, míg az Európát közelebb a lakossághoz szlogen a közös sorsunkat, közös jövőnket szimbolizálja. A döntések előkészítésekor meghatározó szerepet kapnak az érintett területek lakóközösségei, a helyi kezdeményezések, a civilek és a vállalkozók érdekei. A turizmus fellendítése érdekében a tavas területek különleges elbírálásban részesülnek, számukra több alap biztosítja majd a fejlődéshez szükséges anyagi bázist – az új eszközök és formák kidolgozása folyamatban van. Horváth Viktor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Tervezési és Közvetlen Uniós Forrás-koordinációs Főosztályának vezetője előadásában a stratégiai gondok között említette az elkülönült ágazati és területi tervezést, az integráció hiányát. További problémát jelent a pályázati felhívások időbeni koordinálatlansága, a településeken átnyúló tervezés hiánya. A források így elaprózódnak, a prioritási tengelyek közötti kapocs pedig nem érzékelhető. A kormány új koncepciójában domináns lesz a területi-ágazati projektek, a pályázati felhívások, a megyék elképzeléseinek összehangolása, melyhez méltó keretet nyújt a nemzeti program. A partnerségi megállapodások 2027-ig érvényesek, s e tág intervallum megfelelő teret biztosít a deklarált hét operatív program végrehajtásához, Magyarország versenyképességének növeléséhez. Csökken a beruházók, vállalkozók adminisztrációs terhe, szabad utat kapnak az alulról jövő kezdeményezések, erősödik a megyék koordináló szerepe, s a gazdasági zónákon keresztül javítani lehet a szegényebb régiók lakóinak életszínvonalán. A legfontosabb szempont pedig: az ágazati szempontok harmonizációja a helyi érdekekkel. Süli Ferenc

Kiemelt szerepet töltenek be a nemzeti parkok a környezeti nevelésben

Évente 200 ezer gyermek vesz részt a nemzeti parkok látogatóközpontjaiban, ökoturisztikai létesítményeiben zajló környezeti nevelési programokon – jelentette ki az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára a Holnapocska Tábor betekintőjén, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban.

Rácz András államtitkár kiemelte, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság az elmúlt 10 évben megduplázta látogatóinak számát, évente félmillió vendéget fogadnak, közülük minden tizedik látogató vesz részt valamilyen környezeti nevelési programon. Rácz András hangsúlyozta, hogy az állami természetvédelem mellett szükség van a térségben élők, az önkormányzatok, a polgármesterek és a civil szervezetek együttműködésére is, ennek egy kiemelt példája a fiataloknak egyszerre elfoglaltságot és természetközeli élményeket adó tábor. Hozzátette: a gyerekek ösztönösen érdeklődnek a természet, az állat-és növényvilág iránt, ennek adnak nagyon fontos tartalmat a pedagógusok a környezeti nevelés révén. Az államtitkár a tábornak helyet adó Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban emlékeztetett arra, hogy a nemzeti park igazgatóságok kiemelt szerepet töltenek be az őshonos állatok genetikai állományának megőrzésében. Példaként hozta fel, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság még a kilencvenes években vette kezelésbe az utolsó Festetics bivalygulyát, ez adja ma a gerincét annak az állománynak, amely részt vesz a térség vizes élőhelyein folyó legeltetésben. Manninger Jenő, a térség országgyűlési képviselője elmondta: a számok is bizonyítják, hogy egyre többen fedezik fel Magyarország, valamint a Balaton térségének értékeit. Hozzátette: a Holnapocska Tábor azért is különleges, hiszen amellett, hogy közösségi élményt ad, a gyerekek megismerhetik a régiót is. Petróczi Imre, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a természet és az ökológiai szolgáltatások megőrzéséhez szükség van a közösségekre, ebben töltenek be fontos szerepet a táborok, a fiatalok emellett munkájuk révén értéket is teremtenek. forrás: AM Sajtóiroda fotó: Pelsőczy Csaba