Balaton-felvidék: milliárdos kármentesítési munkálatok

Interjú Rácz Andrással, az Agrárminisztérium államtitkárával

Rácz András államtitkár

Egyenként is több ezer főt foglalkoztató üzemek, szinte korlátlan állami invesztíció, veszprémi egyetemi háttér – így működött a szocialista magyar gazdaság egyik zászlóshajója, a vegyipar a Balaton-felvidéken. A léggömb – bár magasra szállt – nem hagyott mást hátra a rendszerváltás után, mint elavult technológiát, munkát kereső szakembereket, szennyezett környezetet. Ez utóbbi felszámolása immár három évtizede ad feladatot az állami szervezeteknek. Az aktuális munkálatokról, teendőkről kérdeztük Rácz Andrást, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkárát. A beszélgetés remek apropót kínált egy rövid ipartörténeti kitekintésre is. – Két, az ágazatban is fajsúlyos, a kor koncepciójához fazonírozott vegyipari vállalat s a bakonyi bányák domináltak hosszú időn keresztül a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, stabil, az átlagos magyar bért esetenként jóval meghaladó jövedelmet biztosítva dolgozóiknak. A jelentős tradíciók azonban szinte pillanatok alatt szertefoszlottak, komoly kötelezettséget róva a környezetügyért felelős szaktárcára. Hasonlóképpen gondolkodom: érdemes néhány gondolat, tény erejéig felvillantani a fűzfői és berhidai üzemek tevékenységét, környezetükre gyakorolt hatását, hiszen hazánk egyik legszebb, s a turizmusban meghatározó szerepet betöltő régiójában működtek. A Peremartoni Vegyipari Vállalat Berhida külterületén létesült a két világháború között. A termelési profil bővülésével a gyár is egyre nagyobb helyet foglalt el a korábban erdős, illetve mezőgazdasági művelés alatt álló területekből. Mint ismeretes, a rendszerváltást követően a teljes állami nagyipar összeomlott: 1991-ben ez a gazdasági szervezet is kénytelen volt csődöt jelenteni, s ezt hamarosan a gyár felszámolása követte. A termelés ipari robbanóanyag gyártással indult, majd a második világháború előtt kénsav-előállítással és szuperfoszfát műtrágyagyártással, 1942-ben nátrium-ditionittal, 1951-ben pedig fluorsó gyártással bővültek a gyártási technológiák. Az 1980-as évek elején a profilbővítés eredményeként megkezdődött a növényvédőszer, a folyékony műtrágya- és granulált szuperfoszfát, valamint a gyógyszer-intermedier és az alkáli szulfitok előállítása. Ugyan 1987-ben részlegesen rendezték a területet az ott lévő hulladékok összegyűjtésével és elégetésével, továbbá 1992-ig a horganyiszap nagy részét hasznosították, azonban a felhalmozott veszélyes hulladék jelentősen károsította a földtani közeget, a Séd-patakot és a felszín alatti vizeket, s mindezzel együtt közel tizenegyezer ember egészséges ivóvízellátását és egészségét is veszélyeztette. A szennyeződés területi és mélységi elterjedésének meghatározására felszíni geofizikai méréseket és – fúrásokkal – tényfeltárást készítettek. A geofizikai mérések, valamint a mintavételezések eredményeképpen arzén, réz, cink, kén, ólom, kadmium szennyező komponenseket találták a területen. A szennyeződés másik jelentős forrása az ipari szennyvíztisztító, valamint az onnan kitermelt és 1922 óta a területen lerakott szennyvíziszap volt. Ez a robbanóanyag, a kénsav, a műtrágya, a szervetlen vegyi anyagok és a növényvédő szer gyártása során keletkezett szennyvíz, valamint a gyár közelében lévő lakótelep és a gyár kommunális szennyvízének kezeléséből származott. A szennyvíziszap, illetve az egyéb iszapok tárolása azonban nem a mai kor technológiai követelményeinek megfelelő módon, hanem földmedrű medencékben történt. – Az állapot rögzítése után milyen feladatok vártak az akkor még Vidékfejlesztési Minisztériumként funkcionáló szaktárcára? – Felismerve a kármentesítés szükségességét, hosszú előkészítést és tervezést követően a kármentesítési beavatkozás 2013 októberében kezdődött meg, az Országos Környezeti Kármentesítési Program részeként a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program uniós forrásfelhasználásán keresztül. Ennek első ütemében felszámolták a szennyező forrásokat. – A kármentesítési munkálatok volumenét jól érzékeltetik a számok, az adatok… – A kármentesítés során több mint nyolcvannyolcezer tonna veszélyes hulladékot termeltek ki és szállítottak el erről a területről. A hulladékot ártalmatlanították vagy hatósági engedéllyel rendelkező hulladékkezelő helyeken hasznosították. Összesen hatvanhétezer négyzetméter szennyezett területet tisztítottak meg, majd a kármentesített területeket tiszta talajjal fedték le, s füvesítették. A hulladék kitermelése, elszállítása és hulladéklerakókban történő lerakása folyamatos, szakszerű ellenőrzés mellett zajlott. A kármentesítés első ütemének megvalósításához a kormány 5,3 milliárd forint támogatást nyújtott. – Milyen egyéb műszaki beruházások történtek a felszín alatt? – A szennyezett felszín alatti víz tisztítására hét kilométer hosszúságú „drén” rendszert építettek. A drén rendszerhez tartozó vízkezelő telep kiépítését és próbaüzemét követően megkezdődhetett – a talajvíz minőségének rendszeres ellenőrzése mellett – a tervezők által meghatározott és a hatóságok által elfogadott célértékek eléréséig a szennyezett felszín alatti víz tisztítása. Ezt a feladatot az állami vagyongazdálkodó szervezet, az MNV ZRt. irányítja szakértő cégek bevonásával. A szennyezett felszín alatti vizeket a drén rendszeren keresztül gyűjtik össze a földtani közegben, amit szivattyú rendszerekkel a felszínre emelnek, tisztítanak és a tisztított vizet szikkasztással a felszín alatti víztestbe engedik. A hatóságok által előírt célértékek biztonságos teljesítését követően még további négy évig monitorozzák a felszín alatti vizek minőségét, az esetleges utólagos szennyező anyag koncentráció növekedés megfigyelése és annak biztonságos további kezelése érdekében. – Az egészséges környezeten túl – miként hasznosíthatók ezek a rehabilitáción átesett területek? – Számunkra, a társadalom számára a legfontosabb: a projekt eredményeként a környezet

A Peremartoni Vegyipari Vállalat Laboratórium épülete

állapota javul, megszűnik a vízbázis szennyezésének kockázata, egészségesebb, élhetőbb környezetet teremtve a helyi lakosok számára. Az ipari park további részei alkalmassá válnak barnamezős beruházásokra, lehetőséget teremtve új munkahelyek, vállalkozások létrehozására, ezáltal is növelve a kistérség versenyképességét. – Berhidáról utazzunk át Balatonfűzfőre: itt talán még jelentősebb környezeti károkat kellett felszámolni. – A balatoni településen a trianoni békeszerződés után, 1921-ben hozták létre a gyakorlatilag hadiüzemként funkcionáló Magyar Lőporgyárüzem Rt.-t lőpor- és robbanóanyaggyártás céljából. A cég alaptevékenysége a történelmi helyzet változásával folyamatosan bővült más vegyipari tevékenységgel, majd 1928-től Nitrokémia Ipartelepek Rt. elnevezés alatt folytatta tevékenységét. Az állami tulajdonú cég időről időre bővült más, hasonló tevékenységet folytató üzemekkel, és ennek megfelelően újabb telephelyekkel. Az 1990-es évekre mintegy 600 hektár területen szerves és szervetlen intermedierek, növényvédő szerek, ioncserélő műgyanták, nitrocellulózok, olajadalékok, műanyag- alapanyagok és műanyagok, építőipari kemikáliák, ipari robbanóanyagok, faipari ragasztók, vegyipari és egyéb gépek, berendezések gyártása folyt, s mindezek fejlesztésére komoly kutatási bázis alakult ki. A részvénytársaság tevékenységének környezetvédelmi hatásai a hiányzó jogi normák hiányában egészen az 1980-as évekig ismeretlenek voltak. A rendszerváltást követően az első környezetvédelmi jogszabályoknak köszönhetően 1992-ben kezdődtek meg a cégnél azok a környezetvédelmi vizsgálatok, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat által végzett tevékenységek súlyos környezetterheléssel jártak. Erre figyelemmel 1993. január 1-jétől hivatalosan is elrendelték a Nitrokémia Ipartelepekhez tartozó valamennyi terület környezetvédelmi szanálását és a vállalat reorganizációját. A Nitrokémia Ipartelepek két gazdasági társasággá – a Nitrokémia Zrt.-re és a Nitrokémia 2000. Rt-re – történt szétválasztása során a Nitrokémia Zrt. feladata az egykori Nitrokémia Ipartelepek múltban okozott környezeti károk állami felelősségi körben történő felszámolása, a szennyező források megszüntetése, valamint a megmaradó vagyon hasznosítása lett. A Nitrokémia Balatonfűzfő Központi-I. és Központi-II. telephelye, a papkeszi gyártelep, a királyszentistváni volt intermedier üzem, a fűzfői volt klórlogisztikai üzem, a királyszentistváni volt szennyvíztisztító- és a szennyvíztározó, valamint a külső hulladékégető, a litéri kísérleti telep területei, továbbá a Séd-patak a nehézvegyipar mérgező, rákkeltő és más súlyos egészségkárosító hatással rendelkező vegyületek széles spektrumával lettek szennyezettek, s ezzel jelentős ökológiai kockázatot jelentettek. A papkeszi gyártelepen többféle szennyező anyagot is találtak a korábban itt folyt festékgyártás és vegyipari tevékenység következtében, elsősorban szerves és halogénezett szerves anyagokat. – Balatonfűzfőn – a lakosság és villatulajdonosok nagy érdeklődésétől kísérve – hosszú éveken keresztül folytak a munkálatok. Mi lett ennek a gyümölcse? – A Nitrokémia Zrt. környezeti kármentesítésének első üteme 2003. év végéig tartott. Ennek során felszámoltak egy huszonkétezer tonna veszélyes hulladékot tartalmazó átmeneti veszélyeshulladék-tárolót, a szentgáli hulladékégető tizenötezer tonna salakot tartalmazó tárolóját, majd elvégezték a szennyvízcsatorna- rendszer, illetve a szennyvízkezelési technológia teljes rekonstrukcióját. Mindezen felül előkészítették a környezeti kármentesítés második ütemét, amelynek műszaki munkálatai többségében 2007 végéig befejeződtek. A második ütemben – az egykori ÁPV Zrt. finanszírozásával – a higanykatódos technológiával dolgozó klóralkáli üzemet teljesen felszámolták, és a higannyal szennyezett talajt – mintegy harmincötezer tonna mennyiségben – kármentesítették. Ugyanakkor huszonháromezer-ötszáz tonna veszélyes anyaggal szennyezett bontási hulladékot ártalmatlanítottak, valamint felszámolták a környéken élő lakosok által kifogásolt szagot okozó tisztítatlan szennyvizek tározóit. Mindezen túlmenően elbontották a Balatonfűzfői Központi 1. telephelyen leállított növényvédőszer-, intermedier- és nitrocellulózgyárat. A bontási munkákat követően harminchétezer tonna földbe ásott hulladékot is ártalmatlanítottak. Említést kell tenni arról is, hogy a szennyezett talajvizű területeken – a volt Papkeszi gyártelep, a Külső égető, a Központi 1. telephely, a Klóralkáli üzem, és a szennyvíztározók környezete – megépültek a talajvíz-kármentesítő rendszerek. A talajvíz állapotának monitorozása azóta is folyamatosan zajlik. – Ezek az ipari monstrumok azonban nem csak helyben szennyezték környezetüket – hatással voltak a környező patakok élővilágára is. – Valóban, a Séd-Nádor vízfolyás Királyszentistván és Sióagárd közötti szakaszán a Nitrokémia Ipartelepek mellett egyéb ipari létesítmények is bocsátottak ki veszélyes anyagokat. Ezek az ipari létesítmények a szennyvizet évtizedeken keresztül a Séd-Nádor vízfolyásba engedték, a mederüledéket mintegy 127 kilométer hosszan toxikus fémekkel elszennyezve. A teljes szakaszon az okozott környezeti kár felszámolását több mint nyolcszázezer köbméter szennyezett üledék eltávolításával kellett megoldani. A vízfolyás Székesfehérvárig tartó első és második szakaszán az elmúlt évek során eredményesen lezárult a műszaki beavatkozás. A kármentesítés során a vízfolyásban talált szennyezett mederüledéket eltávolították, majd a hulladékminősítést követően a hulladék egy részét hasznosították, a nem hasznosítható frakciót pedig ártalmatlanították. A területileg illetékes környezetvédelmi hatóság 2019-ben elfogadta a vízfolyás élővilágára vonatkozó biológiai monitoring és a felszín alatti víz utómonitoring kötelezettség teljesítését, igazolva az elvégzett kármentesítés eredményességét. A Nitrokémia Zrt. a projekt részeként elvégezte a meder-rehabilitációs feladatokat. A vízfolyás harmadik szakaszának kármentesítése jelenleg folyamatban van. Ebben az esetben az állam is szerepet vállalt a kármentesítésben, hiszen a Nitrokémia Zrt. 100%-ban állami vállalkozás, amely évi 5-10 Mrd Ft költségvetési támogatással gazdálkodik. Süli Ferenc