A Magyar Parasport Napja

„Fogyatékosnak lenni nem azt jelenti, hogy vesztesnek lenni”

Boér Renáta, a sportnap szervezője és Domonkos Roland díszvendég

Domonkos Roland – válogatott kerekesszékes sportoló siófoki gimnazistákkal

Egy közel három éve született országgyűlési határozattal minden év február 22-ét a Magyar Parasport Napjaként tartjuk számon. Ebből az alkalomból a Siófoki Perczel Mór Gimnáziumban Boér Renáta testnevelő tanár szervezésében ”lélekmozgató” sportnapot tartottak. A rendezvény díszvendége az egykori tanítvány, a ma már kerekesszékes magyar válogatott Domonkos Roland kosárlabdázó volt. – A kosárlabda gyermekkori szerelem, még az általános iskolában ismerkedtem meg a sportág alapjaival: ötödik osztályos voltam, amikor szakköri szinten hetente egyszer lehetőségünk nyílt kosárlabdázni. Jó néhány év telt el, mire hazánkban is egyre nagyobb igény mutatkozott a mozgássérültek részéről a rendszeres sportolásra, testedzésre, ám – szinte varázsütésre – egyre több csapat jelent meg a palettán. Budapest mellett Sopron és Miskolc lett a bázis, az országos bajnokság beindulása pedig a 2013/14-es szezonhoz köthető. Hamarosan tagja lettem a nemzeti együttesnek, s jelenleg is a keret tagja vagyok. – Hogyan éli meg a válogatottsággal járó erőfeszítéseket, amelyek plusz edzéseket is igényelnek? Mi ad erőt ahhoz, hogy a versenyekre készüljön, hogy újra és újra a legjobb formáját hozza? – Egy nemzetet képviselni és a címeres mezt viselni mindenkor hatalmas megtiszteltetés és büszkeség. Jómagam is így vagyok ezzel. Ugyanakkor azt is látni kell, Sport hogy a munka melletti sportolás nem egy pihentető dolog, Bizony van olyan, hogy egybe érnek a hetek, és az edzések több szempontból is kimerítőek tudnak lenni. Klubszinten a Törekvés SE kerekesszékes csapatában játszom 2003 óta. Tizennyolc éves koromban csatlakoztam hozzájuk, és az eltelt tizenhét év alatt rengeteg közös élményünk és sikerünk volt. Többek között nyertünk 4 bajnoki címet és 2 Magyar kupát, valamint az ezt megelőző években többször is volt lehetőségünk nemzetközi mérkőzéseken, versenyeken részt venni. Az utóbbi időszakot az jellemzi, hogy rámentünk az éremkollekció teljessé tételére… Magyar András szövetségi kapitány irányításával az Európa-bajnokságokon kívül pedig szerepeltünk a Közép-Európai ligában a környező országok csapataival mérkőzve, illetve most már a második szezonunkat tapossuk az osztrák B liga küzdelmeiben. – A sport – gondolom – nem jelent egész napos elfoglaltságot – hol és mit dolgozik? – Jelenleg közalkalmazottként dolgozom, telefonközpont kezelőként. Korábban több munkahelyen is meg fordultam, jelenlegi munkáltatóm azonban rendkívül toleránsan viszonyul a sportos elfoglaltságomhoz. – Kerekesszékben közlekedni nem egyszerű dolog. Érzi-e az emberek figyelmességét, amikor közlekedik, vásárol, vagy egyéb, a mindennapi élethez tartozó ügyeit intézi? – Azt gondolom, hogy sajátos helyzetét mindenki másképp éli meg – én önálló életmódot tudok folytatni, s ez egy nagyon szerencsés szituáció. Az emberekkel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy kétirányú ez az utca. Elenyésző, hogy olyan helyzettel találom magam szemben, amikor hátrányos megkülönböztetésben van részem. Viszont azt gondolom, hogy ebben része van annak is, hogy én miként állok a másik félhez. Kérni lehet, utasítani, követelni, vagy esetleg arra utaló magatartást tenni, hogy nekem ez „jár” , szerintem nem célszerű. A rendezvény alkalmával előadások hangzottak el a parasport helyzetéről, kialakulásának történetéről, valamint sportágakról, kategóriákról, életpályákról. A programon résztvevő diákok közelebbről is megismerkedhettek Domonkos Rolanddal, aki az egészséges emberek számára is példakép lehet. A jelenlévők kipróbálhatták, hogyan is lehet ezt a sportot kerekesszékben ülve, élményként megélni, s hogyan lehet ülve röplabdázni és kerekesszékbe ülve asztaliteniszezni. További iskoláknak is ajánlható ez a program, s nem csak egy évben egyszer, a Magyar Parasport Napján. Berlinger Ágnes