Állattartás, felelősséggel

Manapság egyre többen osztják meg életüket társállattal. Ez lehet kutya, cica, papagáj, hörcsög és akváriumban lakó halacska is. Bármilyen kisállat tartása rengeteg örömmel tud megajándékozni és köztudottan rendkívül kedvező hatással vannak egészségünkre is, hiszen nő a stressztűrő képesség és általánosságban egészségesebbek is az állattartók. Ennek kapcsán szerencsére egyre többször és egyre többet hallunk a felelős állattartásról is. Alaptézis, hogy csak akkor szabad magunkhoz venni bármilyen állatot, ha alaposan és jól átgondoltuk a vele járó felelősséget, kötelezettséget, terheket. Ha meghoztuk a pozitív döntést, egész életünket úgy kell szerveznünk, hogy abban kedvenceinknek részük legyen – minden egyes napot úgy kell megszerveznünk, hogy kisállataink igényeinek kielégítése is beleférjen. Általános követelmény, hogy mindig legyünk tekintettel környezetünkre: szedjük össze kedvencünk után a kutyagumit, ne a játszótérre hordjuk le a dolgát végezni, és ne hagyjuk kóborolni. Gyermekünknek csak akkor vegyünk kisállatot, ha már elég érett az állattartással járó felelősség felvállalására. Amennyiben a gondozás mégis ránk hárul – akár időszakosan is, például tábor, kollégium miatt – vállalni tudjuk helyette a feladatot. Lakótelepi lakásba csak olyan fajtájú kisállatot tartsunk, amelynek az igényeihez az ilyen környezet megfelel és nem lesz folyamatos konfliktusforrás a szomszédokkal. Mindig az állat méretének és mozgásigényének megfelelő, könnyen tisztítható és biztonságos helyen tartsuk a kedvencünket. A kutya legjobban a közelünkben érzi jól magát. Ehhez nem kell feltétlenül lakásban tartani, vannak olyan fajták, melyek kifejezetten a szabadban érzik jól magukat. A benti kutyusoknál (akár lakás, akár családi ház) ez lehet egy kosár, vagy egy pléd a szoba sarkában, vagy az előszobában. Azoknak a kutyusoknak, melyeket kint tartanak, ki kell alakítani egy száraz, szigetelt, meleg helyet, ahová rossz idő esetén behúzódhatnak. Ez lehet akár a kazánházban, garázsban vagy egy jól kialakított, megfelelő méretű kutyaházban. Az a tulajdonos, akinek a kapcsolata ténylegesen a szereteten alapul, nem tartja láncon, vagy egy néhány négyzetméteres kennelben a kutyát. Ha a kutya „funkciója” csak az, hogy őrizze a házat és csupán egy eszközt látnak benne, semmi többet, inkább ne tartsanak kutyát. Nagyon jó riasztóberendezéseket lehet kapni manapság, amivel nem kell foglalkozni, etetni, orvoshoz vinni. Aki pedig félti a virágokat, vagy veteményest, kerítse el azokat, vagy ne tartson kutyát. A helyes, minőségi táplálással rengeteg betegséget lehet megelőzni. Fontos, hogy állataink a nekik megfelelő minőségű, mennyiségű és összetételű tápot kapják, tekintettel életkorukra, illetve esetleges betegségükre. Ennek kiválasztásában az állatorvos tud segíteni. Minden nap, lehetőleg azonos időben etessük az állatainkat, kialakítva egy biztonságot adó napi ritmust, ami segít a kedvencünknek az egészséges emésztés kialakításában. Fontos a friss, tiszta ivóvíz, amiről soha nem szabad elfeledkezni. Természetes a rendszeres állatorvosi ellenőrzés, amibe nem csak a kötelező védőoltások tartoznak bele, hanem az évenként négyszeri féregtelenítés, valamint a külső élősködők (bolha, kullancs, fülatka, szőrtüsző- atka) elleni folyamatos védelem is. Még az első oltási sor beadásakor chipeztessük be kedvencünket. Amint azt látjuk, hogy állatunk másképpen viselkedik, letört, vagy fájdalmai vannak, vagy kevésbé élénk, mint ahogyan megszoktuk tőle, azonnal forduljunk állatorvoshoz. Soha ne próbáljuk meg otthon kezelni, mert számos olyan emberi gyógyszer van, ami az állatokra ártalmas. Az állatok ugyanúgy igénylik a szeretetet, a szociális kapcsolatokat, mint az emberek. A kutyasétáltatás sem csak azért fontos, hogy kedvencünk elvégezhesse a dolgát, hanem főleg azért, hogy kimozoghassa magát, találkozzon más kutyákkal, új szagokkal, ingerekkel, élményekkel. Ezért a kertes házban tartott kutyáknak is ugyanolyan szüksége van a rendszeres sétákra. A lakásban tartott kutyákat naponta kétszer-háromszor legalább fél órára sétálni kell vinni, de még szerencsésebb, ha összekötjük a saját sportprogramjainkkal. Fussunk, kiránduljunk, frizbizzünk együtt. Sok ember az állattartást a lehető legolcsóbban akarja megúszni, és ez már megmutatkozik az állat megvásárlásakor is. Sokan szaporítóktól – s nem elkötelezett tenyésztőktől – veszik meg kutyájukat. A szaporítók azok, akik megélhetés céljából elletik szuka kutyájukat, össze-vissza pároztatva, s csak a mennyiség a lényeg. Nem törődnek sem az anyaállattal, sem a kölykökkel, ha nem tudják eladni a kicsiket, a felesleges egyedektől megszabadulnak. Az állatokat borzalmas helyen és módon tartják, mintegy futószalagszerűen működtetve telepeket. Soha ne vegyünk állatot szaporítótól, mindig nézzünk utána az eladónak és az állatok tartási körülményeinek. Fogadjunk örökbe menhelyi állatot, ha tehetjük. Biztosak lehetünk benne, hogy kivételesen hűséges és odaadó kutyánk, vagy macskánk lesz, hiszen ezek az állatok szeretetre kiéhezve várják az álomgazdit. Vannak azok a kisállatok is, amelyek „túl sokáig élnek”, esetleg eközben még ki is növik a rendelkezésükre álló teret, vagy csak úgy gondolja a felelőtlen tulajdonos, hogy „visszaengedi a természetbe”, ahol óriási pusztítást okozhatnak. Ilyen például az ékszerteknős, vagy a hazai fajok szempontjából másik veszélyes terráriumi faj az alligátorteknős is. Invazív, inváziós vagy özönfajokról akkor beszélünk, ha egy eredetileg nem őshonos, azaz idegenhonos faj egy ökoszisztémába bekerülve tömeges elterjedésével elnyomja, sok esetben kipusztítja az addig ott honos fajok populációit. Magyarországon egyre szélesebb körben terjed az egzotikus állatok hobbiállatként történő tartása. Míg régebben kuriózumnak számított, manapság már nincs olyan trópusi vagy mérsékeltövi ritkaság, amely ne képviseltetné magát hazánk egy-egy lelkes állattartójánál. Sok faj tartása nem is okoz különösebb gondot, de előfordulhat az is, hogy nagy testméretet érnek el és egyesek rendkívül sokáig élhetnek. Emiatt is indokolt, hogy egy ilyen állat megvásárlását legalább annyi felkészülés és tervezés előzze meg, mint egy kisemlős vagy kutya/ macska beszerzését. És még egy fontos dolog, amit akkor vállalunk, amikor egy állatot a szívünkbe fogadunk. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a kutya, macska, madár az emberi élethez képest jóval rövidebb ideig él. Egyszer meg kell gyászolnunk kedvencünket, s ez a legnehezebb feladat mind között.