Balaton Anno – 2.

Fogassüllők a pilótafülkében – a roncsok helye titok volt

A balatoni ember számára a fogassüllő éppen olyan kincs, mint a franciáknál a „cognak”. Ízének finomsága és húsának keménysége talán Európa legjobb édesvízi halává teszi – írta 1835-ben a tónál vendégeskedő, magyar származású John Paget angol gazdálkodó. A fogas szívesen „ver tanyát” a tó iszapjába fúródott, második világháborús repülőgép-maradványok, fel nem robbant lövedékek, alámerült stégek, és egyéb, hanyagságból vízbe dobott kacatok védőgyűrűjében. – Ha arra kíváncsi, hogy a horgászok segítik-e a tó világháborús relikviáktól, harcirepülő- roncsoktól, éleslőszerektől megtisztítását, röviden válaszolok: nem. Nem tudnánk annyit fizetni, amennyiért feladnák a süllőzőhelyüket – mondja Bruckner János. Az egykori pilóta, balatoni búvár és roncskutató határozottan állítja: ha jó fogóhelyre lel a horgász, nem bolond, hogy kifecsegje. – A Top Gan búvárklub elnökeként huszonhárom megszállott társammal dolgozom a tó megtisztításáért, higgye el, kizárólag erkölcsi sikerért… A legmulatságosabb esetem egy Trabant felfedezése volt. A horgászok a tó jegén betolták az autót a Balaton közepére, és abban reménykedtek, hogy ha olvadni fog a jégpáncél, a kocsi alámerül és kitűnő süllőzőhellyé válik. Csakhogy a Trabantot az olvadás után elsodorta a víz… Ma már merőben más a helyzet. Aki biztosra megy, nem Trabanttal, hanem Hummer terepjáróval hajt rá a jeges tóra. Szerencsére sikerült kiemelni az Akarattyánál csaknem elsüllyedt, két nagy súlyú járművet, és nem lett belőlük süllőzőhely. A fiatal süllőt pedig fészek védi a mohó horgászoktól – s egyébként nincsenek harcigéproncsok a tó medrében. GuJa