Aktualitások a méhek világnapja alkalmából

A méhek világnapját május 20-án ünnepli az emberiség. E világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek szerepére és a világ ökológiai közösségeinek sérülékenységére. Mindannyian hallottuk már az Albert Einsteinnek tulajdonított mondást, miszerint ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl. Az ezredforduló óta a világ egyre nagyobb részén halnak el méhcsaládok tömegesen, melynek okai között a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaságot (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozást is felsorolják. A probléma összetett, és nem is csak a méheket érinti. A beporzó állatok jelentőségére, védelmük fontosságára hívja fel a figyelmet a jeles természetvédelmi napok között a beporzók napja március 10-én. A virágos növények és a beporzók együttműködése hosszú évmilliók alatt alakult ki, e kapcsolat megfelelő működése alapvető fontosságú az emberiség számára. A megporzás, beporzás vagy idegen szóval pollináció a virágos vagy magvas növények szaporodásának külső segítséget igénylő mozzanata. Vannak szél, illetve víz porozta növények, de a külső segítséget a legtöbb esetben a beporzó állatok biztosítják. A mérsékelt égövben a méhek a legtöbb növényfaj számára a legfontosabb beporzó szervezetek, de rajtuk kívül legyek, nappali és éjszakai lepkék, darazsak, bogarak is végezhetnek beporzást, a trópusi területeken pedig a madarak, denevérek és hüllők is besegítenek a munkába. A beporzók pusztulásának egyik fő oka a nagy mennyiségben alkalmazott rovarirtó szerek mellett az intenzív mezőgazdálkodás. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A zöld sivatagban, a végeláthatatlan repce- és napraforgótáblákon egyetlen más növény sem él meg, virágzásuk egy-két hétig tart, de előtte és utána semmilyen táplálékot nem nyújt a beporzóknak. A gyomirtók miatt pedig eltűnnek a virágos gyomnövények is, melyek fontos táplálékforrást jelentenek a beporzó szervezetek számára. A megoldás nem bonyolult. Növelni kell a fajgazdagságot mind a termesztett növények, mind a táblákat elválasztó nyövénysávok – fa- és cserjesorok, vadvirágos sávok – mind a beporzók között. A lényeg, hogy a változatos növényzet tavasztól őszig biztosítson a beporzók számára táplálékot. Ugyanilyen fontos a vad beporzók fajgazdagsága is, nem szabad csak a háziméhekre bízni a beporzás feladatát. Minél nagyobb a vad beporzók fajgazdagsága, annál hatékonyabb lesz a haszonnövényeink beporzása is. Ennek oka, hogy a különböző fajok másképp viselik az időjárási körülményeket, időben eltér az aktivitásuk, és testfelépítésük, módszereik is mások. Ezeket az alapvető összefüggéseket mutatja be az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet, Kovács- Hostyánszki Anikó szerkesztésével. A kiadvány letölthető az MTA ÖK honlapjáról (https://www.okologia.mta.hu/ beporzok-a-kertunkben). Üzenete egyszerű: ha nem tesszük beporzó barátabbá a mezőgazdaságot, és nem gondoljuk át e szempontból az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncot, akkor annak mi magunk fogjuk kárát látni. A beporzók életét mi magunk is védhetjük, életterüket növelhetjük a kertjeinkben, erkélyeinken. Ebben nyújthat segítséget a Balaton Fejlesztési Tanács aktuális pályázatai között megtalálható, mindenki számára hasznos ötleteket nyújtó Fenntarthatósági útmutató és ötlettár című segédlet, mely a balatonregion.hu honlapról tölthető le. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kaphatunk többek között a természetközeli zöldterületek kialakításáról vagy a darázsgarázs készítésének jelentőségéről is. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.