A Föld Napjáról az éterben

Online konferencia: ember és táj, kultúra és turizmus

Rendhagyónak és kényszerű megoldásnak tűnt a Víz Világnapja alkalmából április elején megrendezett és a résztvevők részéről nagy elismeréssel fogadott online konferencia. A különleges állapot egyedi megoldást kívánt, ám a résztvevők többsége abban bízott: az eddig még soha át nem élt kataklizma ugyan szomorú emlékként él majd bennünk tovább, ám hamarosan elhárulnak az akadályok a személyes találkozók elől. A globalizáció által foglyul ejtett glóbusz azonban földön maradásra, a tényekkel és tetteikkel szembe néző attitűdre kényszerítette az emberiséget, így a jövő útjait, alternatíváit kijelölő tudós társadalmat is. A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezete által szervezett fórum programját ezúttal is a Balatoni Integrációs Kft. igazgatója, Molnár Gábor vezette fel, aki köszöntőjében hangsúlyozta: a konferenciához csatlakozó érdeklődők ezúttal is rangos, nemzetközi tekintélynek örvendő szakemberek előadásait hallgathatják meg. Az esemény vezérfonala pedig az ember és a táj, a kultúra és a turizmus témakörökre fűzhető fel. Könczölné Egerszegi Zita, a kft. munkatársa,környezetvédelmi programigazgató nyitotta meg a prezentációk sorát. Elmondta: Közép-Európa rendkívül gazdag természeti és kulturális örökséggel rendelkezik, s ez fontos szerepet játszik a gazdasági növekedés fellendülésében, a társadalmi kohézió alakításában. A kulturális örökség tekintetében a tág értelemben vett tárgyi és szellemi tradíciók nagy lehetőséget jelentenek a növekedés, az innováció terén a helyi közösségek számára – elsősorban az alulról jövő építkezés vonatkozásában.Érzékelhető azonban, hogy a globalizáció miatt az évszázadok alatt kialakult népi kultúra már nem része mindennapi életünknek. Számos eleme elvesztette gyakorlati jelentőségét, s nem követi eredeti funkcióit sem. A hat ország különböző szervezeteinek – hazánkat a Balatoni Integrációs Kft. mellett a hasonló pozícióban lévő Velence-tavi Nonprofit Kft. képviseli – közreműködésével 2017-ben indított Culturecovery projekt a szellemi kulturális örökség értékének megőrzését és helyreállítását Közép-Európában öko-múzeumokon keresztül kívánja megvalósítani. A program támogatja a régió állami és magánszervezetei közötti együttműködést, amely képes hozzájárulni az intézményi kapacitások növeléséhez olyan innovatív modellek, stratégiák és gyakorlati intézkedések alkalmazásával, amelyek a szellemi kulturális örökség védelmére és fenntartható használatára vonatkoznak. A deklarált célok között szerepel Aktuális a szellemi kulturális örökség megőrzésére, helyreállítására és ösztönzésére vonatkozó konkrét stratégiák elfogadása, az ökomúzeumok korszerű irányítási modelljének kialakítása, üzemeltetőinek képesség fejlesztése, a szellemi kulturális örökség minőségi és mennyiségi termékkínálatának növelése, az általa nyújtott élmények növelése. Könczölné E. Zita felvázolta a létrehozandó Balatoni Ökomúzeum cselekvési tervét és az eddig megvalósított feladatokat, mely szerint az iskolák számára oktatói anyag, munkafüzet összeállítására került sor a kulturális örökség megőrzésével kapcsolatban, culturvideo verseny és ismeretterjesztő foglalkozás valósult meg általános iskolás tanulók részére, interaktív eszközök kifejlesztése, szakvezetéssel egybekötött kirándulások történtek – erre a munkára invitálták a Nők a Balatonért Egyesület aktivistáit is. Az együttműködés keretében a tájegység értékeit bemutató és dokumentáló rendezvényeken a Balaton régió hét tanintézményéből több száz diák vett részt. A koncepció szorgalmazza az állami és magánszféra közötti együttműködések kialakítását, a képzési anyagok kidolgozását, e-learning tananyagok készítését, a tájegységhez kötődő történelmi ismeretek szélesítését, a borgasztronómia, borturizmus, borföldrajz alapvetéseinek megfogalmazását – mindezeket elsősorban műhelyfoglalkozások keretében. – Az ökomúzeumoknak nincs közös jogi státusza. Működhetnek állami intézményekként, nem kormányzati szervezetekként, alapítványként,társulásként vagy úgy is, mint nonprofit vállalkozások. A Balatoni Ökomúzeum esetében a legcélravezetőbb lehetőség az Egyeztető Fórum létrehozása a megyei önkormányzatok részvételével és irányításával, bevonva a civilszervezeteket, a releváns állami intézményeket és a helyi önkormányzatokat is – vonta le előadásának konklúzióját a környezetvédelmi programigazgató. Némethy Sándor, a Göteborgi Egyetem tanára – kapcsolódva Könczölné E. Zita előadásának témájához – az ökomúzeumok és tájobszervatóriumok szerepét elemezte a regionális fejlesztés és a kulturális turizmus kölcsönhatásában. Kiemelte: a regionális fejlesztési tevékenységek mindig az adott tájegységben észlelhető problémák és kérdések kezelésére irányulnak olyan fejlesztési beavatkozások révén, amelyeket leghatékonyabban ezen a szinten lehet végrehajtani. Céljuk a fejlett és a kevésbé fejlett régiók közötti társadalmi, környezeti és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése. Olyan programokhoz kapcsolódik, amelyek célja egy régió lakosságának társadalmi, gazdasági, kulturális, esetleg politikai felzárkóztatása. Az innovatív fenntartható vidékfejlesztési stratégiák elemei közül kiemelte az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható felhasználását, a vidéki kulturális örökség védelmét és hasznosítását, a szociális kohézió megalapozását, a kulturális turizmus fejlesztését, a veszélyeztetett vidéki közösségek megerősítését és újjáélesztését, valamint az ökomúzeumok és tájobszervatóriumok szerepét. Mindezek a gazdasági és társadalmi erőforrások reprodukcióját szolgálják. A professzor a folyamat egymásra épülő szakaszainak a jövőkép felvázolását, az alternatívák kijelölését, a hatáselemzést, a döntést, a megvalósítást, záróaktusnak pedig a monitoring rendszer kiépítését tekinti. Értelmezésében az ökoszisztéma az emberi jól lét alapja, melynek legfontosabb feltétele a választás szabadsága. – A szubjektív állásfoglalást napjainkban már megkönnyíti a plurális környezet, hiszen vidéken is biztosított a komfortos élettér, a korábban csak a városokra jellemző szolgáltatásokkal. Hazánkban ezt a kettősséget jelzi az a tény is, hogy az államigazgatásra a város- és vidékfejlesztés együttes alkalmazása jellemző. A Balatoni régió egységes kultúrtáj, a tervezett nyolcezer-ötszáz négyzetkilométer nagyságú ökomúzeum tehát meggyökerezett tradíciókra alapozhatja teendőit. Csak néhány olyan szegmens, amely önmagában is vonzó lehet a látogató számára: szőlészet-borászat, gyógynövénytermesztés, épített és természetes környezet, szellemi és tárgyi emlékek. Úgy gondolom: a tájobszervatórium létesítése tovább erősítheti a térség lakóinak, szervezeteinek együttműködését. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem tanára A földhasználat és fenntartható turizmus az erdő- és vadgazdálkodás szempontjából című előadását egy, az erdészek ars poeticájaként is gyakran idézett gondolattal kezdte: a tölgyeseket unokáinknak telepítjük. Az erdőket ugyan a természeti adottságok között tartja számon a társadalom, ám az állam kötelezettsége, hogy fenntartásukról, ápolásukról és a fásított terület nagyságának növeléséről gondoskodjon. Ez utóbbi azért is fontos, mert míg a kontinensen 30 % felett van az erdőterület nagysága, Magyarországon ez az arány tíz százalékkal kevesebb. A jelenlegi kormányzat tervében hét százalékos növekedés szerepel, s jelenleg is folynak az ezzel kapcsolatos munkálatok. Örvendetes, hogy – csakúgy, mint a régióban – hazánkban is számos védett terület található. Közülük is kiemelendők a bükkösök, melyek a természet katedrálisának számítanak. Természetesen nem közömbös az sem, hogy milyen növényzet övezi a magyar tengert, hiszen ez jelentősen befolyásolja a tó vízminőségét, állapotát. Ma már közismert, hogy az erdőkre is számos veszély leselkedik – közülük is a legnagyobbnak minősíthető a klímaváltozás. Előrejelzések szerint a század közepéig minden évszakban melegedés prognosztizálható, melyet érdemi csapadék csökkenés kísér. Nyaranta a szélsőséges időjárás okoz majd gondot: szárazság, özönvíz, heves zivatarok zavarják meg az idillikusnak tartott vakációkat, s okoznak számottevő anyagi veszteséget a mezőgazdaságban. A sérülékeny ökoszisztémák – így a Földközi-tenger környezete is változás előtt áll. A mediterrán tájon honos tölgyek, a bükkösök észak felé tolódnak, a Kárpátmedencében a fenyvesek és a gyepek nagysága csökken, s előretörnek az inváziós – például az akác – fajok. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy nő a talajerózió, a tűzveszély. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Alkalmazkodunk a megváltozott környezethez, vigyázunk értékeinkre, s őshonos fajokat telepítünk. Az ökoszisztéma átalakulása az erdők vadállományának összetételére, mennyiségére is hatással lesz. Egyértelmű az is, hogy az idegenforgalom fellendítésére kihasználható erdei forrás a vadvilág: fényképező- élmény-, vadászati turizmus, vadhús, vadgasztronómia – sorolhatnánk a programokat a vadas- és állatkertek, állatsimogatók létrehozásáig. – Szemléletváltásra van szükség a vidékfejlesztés humánökológiája területén – fogalmazta meg előadásának felvezetőjében Alföldi Zoltán, a Pannon Egyetem Georgikon Karának tanára. Ismertette, hogy a gyors változások korában a jövőt meghatározóak a legfontosabb túlélési képességek: az összetett helyzetekben való tájékozódás, a lényeges ható- &alakító tényezők felismerése, az önállóság, az aktuális élethelyzetek megoldásához szükséges készségek kreatív, hatékony alkalmazása. A vidékfejlesztés humánökológiájának célja a helyi közösségek, a gazdatársadalom felemelkedése, a környezet megóvása, a jobb, egészségesebb, fenntarthatóbb környezet. Alföldi Zoltán történelmi visszatekintésében lokális példával szolgált, s e modellből nem hiányozhattak a Festeticsek sem. A hajdani nádfedeles portákkal zsúfolt településen 1759-ben kórház épült, s a 18-19. század fordulóján már hét iskola gondoskodott arról, hogy a szellemi és szakmai infrastruktúrának köszönhetően lángra lobbanjanak az addig alvó mécsesek. Három – három osztályos elemi és gimnázium, polgári, zeneiskola, rajziskola ipart tanuló fiataloknak, tanítóképző, s az örök mementó, a Georgikon létesült – elmondhatjuk tehát, hogy már a felvilágosodás idején iskolavárosként funkcionált Keszthely. Létrejött a Szépítő Egyesület a város csinosítására, az utak, utcák rendezésére, fásítására, a tisztaság fenntartására, csatornáztak, séta-terek, kirándulóhelyek létesültek, s általában is sokat tettek a helybeliek kényelmére és üdülésére szolgáló intézkedések foganatosítására. Már másfél évszázaddal ezelőtt olvasókör és társaskör alakult – a tudatos polgár szilárd bázist érezhetett maga körül. Ennek az érzésnek soha nem szabad elmúlnia – többek között ezért is kell kiegyensúlyozott szabályok közé szorítani a globalizációt. A korlátok biztosíthatják, hogy a jelen és a jövő ne csak az óriásvállalatoknak és a nemzetközi befektetőknek kedvezzen. Az egészséges társadalmak komoly tőkét fektetnek be saját közösségeikbe, mert csak így működhet egy nyugodt, kiegyensúlyozott polgárokból álló társadalom. Előadásának végszava egyben figyelmeztetés is: „A hagyományos ökológiai tudás megmentése ma ugyanolyan feladat, mint amilyen volt Kodály és Bartók életében a népzene megmentése”. Kutics Károly, a K + F Consulting Kft. ügyvezetője a Balaton utóbbi két évezredes történetének összefoglalásával indította előadását, majd a hatvanas években kezdődő vízminőségi problémákat elemezte. Az „alapbetegségek” kialakulását természetesen jóval korábbi intézkedések, beavatkozások segítették elő. A mocsarak, élőhelyek lecsapolása, a vízparti építkezések, a nádasok rombolása, az eutrofizáció, az algásodás egy-egy tőrdöfés volt a tó testébe, ám a magyar tenger eddig valamennyi támadást túlélte. Segített ebben az emberi tudás és a gyógymód is, hiszen a pótlást biztosító Zala folyó vízminőségének romlását a Kis-Balaton rekonstrukciója kompenzálta, megkezdődött a tisztított szennyvíz kivezetése a vízgyűjtőről, megszűntek az állattartó telepek, s huszonöt év alatt több mint ötmillió köbméter üledéket távolítottak el a Keszthelyi-medencéből. A pozitív változásokra azonban némi árnyék vetült a közelmúltban, ugyanis tavaly ismét észlelhettük az algásodást/ vízvirágzást – ez pedig azt jelzi, hogy tovább kell csökkenteni a foszforterhelést. Örvendetes tény, hogy a vízügyi ágazat már 2014. óta tervez és kivitelez vízminőség- és vízkészlet-védelmi intézkedéseket. Ezek közé tartozik az északi vízfolyások és szűrőmezők rekonstrukciója, készülnek a kotrási és iszap elhelyezési tervek, szolgálati kikötő épül a kotrás és partvédelem kiszolgálása érdekében. Növelik a vízeresztés kapacitását, a maximális vízállást 120 cm-re emelik, s fejlesztik a monitoring rendszereket is. Dinya László, az Eszterházy Károly Egyetem professzora Fenntarthatóság és a vidék népesség – megtartó képessége című előadásában a hazai állapotok bemutatása után konstatálta: halmozott veszélyhelyzetek ostromolják Magyarországot, s e ténymegállapítás különösen a vidékre jellemző. Az alternatívák sem bőségesek, de választanunk kell: káosz vagy rend uralja-e mindennapjainkat. A jelenlegi átmeneti állapotot a jobb jövő érdekében feltétlenül kontrollálni kell, s ezt nem könnyíti meg a technológiai változások hihetetlen tempója. – Sok a kihívás, kevés az idő. Oly korban élünk, amikor a világ vagyonának kilencvenkilenc százalékát az emberiség egy százaléka uralja. Az elit jelszava ugyanis: privatizáld a hasznot és társadalmasítsd a költségeit. A társadalmi, technológiai, környezeti és gazdasági kérdésekhez – a szakértői válaszok helyett – gyakran alkalmatlan intézmények, a kontroll hiánya, a klímaváltozás, a haveri kapitalizmus társulnak. A vidéki népesség megtartásához korrekt diagnózis, majd racionális kúra szükségeltetik, bár tudom: bonyolult kihívásra csak bonyolult válasz lehetséges.Legjobb gyakorlat”? Ilyen nincs, csak helyi „jó gyakorlatok”! Ehhez pedig helyi innovációskészség, tudás, képesség, kultúra kell, s ne feledjük- a fenntarthatósághoz vezető út társadalmi innovációkkal van kikövezve! Hazánk napjainkban ritmusváltásra kényszerül: jelentősen szűkül a kedvezőbb helyzetű térségek mezőnye, még ha vannak is itt-ott „feltámadó” térségek. A döntéshozók figyelmébe ajánlom: unokáink is élhető világban szeretnének élni. Süli Ferenc

„A projekt az Interreg Central Europe Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.”