Szedjünk levendulát!

A Balatoni Futár korábbi számaiban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BFNPI) jobbára északi parti fejlesztéseiről írtunk. Most délebbre és nyugatabbra kalauzoljuk Olvasóinkat Puskás Zoltánnal, a BFNPI igazgatójával. Nyolcadik alkalommal lehet levendulát szedni Tihanyban. Az illatos növény gyűjtése a járványveszély miatt kicsit másképp alakul (bővebben: cikkünk végén). A mintegy 57 ezer hektáros nemzeti park védett terület, melynek nagyobb része a Balaton északi partjára esik, kisebb a Kis-Balaton, illetve a somogyi térségre. Puskás Zoltán kilencedik éve vezeti az igazgatóságot, s a kezdetektől fogva az egész Balaton egységességének híve. – Hogyan kezeli a BFNPI a három megyéhez tartozó Balatont? – A BFNPI természetvédelmi szempontból akkor is egységként kezeli a Balatont, ha az három megyéhez, három fejlesztési régióhoz tartozik. Az ökoturisztikai és egyéb fejlesztések is ennek a szemléletnek a mentén folynak. El kell azonban ismerni, hogy az elmúlt fejlesztési ciklusokban kissé (egy kicsit ezek) eltolódtak az északi part javára. Itt az ideje, hogy eredményes pályázatokkal az eltolódott egyensúlyt (hangsúlyt)helyre tegyük. Igazgatóságunk ebben a ciklusban rengeteg: 21 pályázatot kezelt, – Korábban Veszprémben (Tapolcai-tavasbarlang Látogatóközpont, Pannon Csillagda, Levendula Ház Tihanyban stb.), most pedig Zalában tapasztalhatók a leglátványosabb fejlesztések. Melyeket írhatjuk fel bakancslistánkra? – Az igazgatóság egyik első bemutatóhelye volt a Kis-Balaton térségében a kápolnapusztai bivalyrezervátum, melyet a kezdetektől fogva többször is felújítottunk pályázati forrásokból. Jelenleg két pályázat megvalósítása van folyamatban: (Egyik) egy osztrák-magyar Interreg forrásból, a másik pedig egy KEHOP pályázat. Az előbbi révén a bivalyrezervátum beltéri kiállítása újul meg, illetve a tanösvény akadálymentesítése valósul meg. A másikból pedig az állattartással kapcsolatos létesítmények (istállók, karámok) újulnak meg. Érdekességként megjegyzem, hogy 1994-ben 13 bivalytehénnel kezdődött a program, s az állomány ma négyszáz egyedből áll. A bemutatóhely Kápolnapusztán, az állattartó telep pedig Zalaváron van. Érdekesség az is, hogy az állatállomány vérvonala a Festeticsek gazdálkodási idejéhez köthető. A bivalyok húsa iránt jelentős a kereslet, így saját termékeket is forgalmazunk. – Akik készülési folyamatában már látták a Kis-Balaton építészetileg is érdekes látogatóközpontját, szenzációnak minősítik. Csakugyan? – Ökoturisztikai szempontból igazi „nagy dobás” lesz rövidesen a Kis-Balaton látogatóközpont átadása. Hosszú ideje jelentős az igény ennek a térségnek a megismerésére. Emögött azért ott vannak Fekete István könyvei, illetve az azokból készült népszerű filmek is. Ez a beruházás nagyságrendileg másfél milliárd forintból valósul meg. Már kész a 600 négyzetméteres bemutatóközpont épülete, melynek üzemeltetése teljes egészében környezetbarát – talajszonda, napelem park, átjárható zöldtető – anyagokból készült. Itt mozi, interaktív kiállítás és számos érdekesség várja majd az érdeklődőket. Sajnos, a járvány miatt némi csúszással kell számolnunk, de legkésőbb a nyár végén nyithatunk. Úgy terveztük, hogy a központ egyben a Kis-Balaton kapuja is, egyfajta logisztikai bázis, hiszen innen indulnak a vezetett túrák, s ide is térnek vissza. Szakvezetésre saját gépkocsival, de elektromos kisbusszal, golfautóval is lehet majdan jelentkezni. A kenus vízi tanösvény unikális érdekesség lesz. A Diás-szigeten már újból látogatható a Fekete István emlékház, a Matula kunyhó. Ezek a hatvanas évektől napjainkig gyakorlatilag semmilyen korszerűsítésen nem estek át, most azonban ez is megtörténhetett. – A Mura és Letenye térsége is szintet ugorhatott? – Ugyancsak osztrák-magyar Interreg pályázat révén korábban már lehetőségünk volt egy csónakház felhúzására a Mura partján. Itt kenubérlési lehetőség is van. Folytattuk a korszerűsítést, tanösvényt toldottunk hozzá a holtág mentén. Romantikus- kalandos a Mura-parti vízi erdei iskola. Muraszemenye térségében tanösvény táblákkal, rönkbútorokkal várjuk a látogatókat. A gyerekeknek a környezeti nevelés keretében még mikroszkópokat is tudunk biztosítani. Lényeges számunkra a Mura folyó, ugyanis a Mura Menti Tájvédelmi Körzet kapcsán igazgatóságunk részese a Mura– Dráva–Duna határon átnyúló bioszféra rezervátumnak. Körvonalazódik egy ötoldalú bioszféra rezervátum, ahol magyar, osztrák, később pedig horvát, szlovén és szerb résztvevőkkel az UNESCO égisze alatt folynak fejlesztések. Letenye térségében, a Mura árterének szeretnénk a tisztítását, gondozását ellátni. Ennek érdekében egy állattartó telep már kialakítás alatt van. Valószínű, hogy szürkemarhát fogunk telepíteni oda, így gazdálkodási központ szerepe is lesz a megfelelő infrastruktúrával. – Somogy megye is kiérdemelte a fejlesztéseket. Mire számítsanak a kirándulók? – Somogyban a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Terület térsége valamint a Látrány-puszta TT tartozik a BFNPI-hoz. Ordacsehi lesz a helyszíne egy 200 négyzetméteres látogatóközpontnak, a beruházás már zajlik. Ez a Natura hálózatot hivatott bemutatni. Előadóterem, kiállítás, gyerekek részére foglalkoztató, őrszolgálati iroda, parkoló létesül itt. Sőt: a folytatásban is gondolkodunk. A berek élővilágát kívánjuk reprezentálni tanösvénnyel, de a halász, pákász életformát is bemutatjuk. – A levendula kedvelői évek óta visszatérő vendégei Tihanynak. Lesz-e idén is „szüret”? – Aktuális kérdés, hiszen június 15-én veszi kezdetét a nyolcadik „Szedd magad!” levendula akciónk. Annyiban térünk el a hagyományoktól, hogy betartjuk és betartatjuk a járvánnyal kapcsolatos szabályokat. A 2500 Ft-os „belépőt” csak bankkártyával lehet megváltani, eszközöket, így például ollót épp a fertőzésveszély miatt nem fogunk biztosítani, a növény számára táskát azonban igen. Egyszerre maximum 500 fő mehet a levendulaföldre, s a másfél méteres egymás közötti távolságot is figyelni fogjuk mindannyiunk érdekében. (zéa)