Elvettük – visszakérik

Évek óta hangos a hazai sajtó a vadak okozta károktól. A Balaton-felvidéken sem különb a helyzet:
vaddisznók, őzek, szarvasok, rókák keltenek riadalmat már a lakott területeken is.

Fotó: Herceg Zoltán

Számos magyarázat született, ám eredményes megoldás annál kevésbé. Ha az okokat keressük, akkor azokat megtalálhatjuk a hosszú ideje kedvező időjárásban, az állatbetegségek (elsősorban a veszettség) ritkulásában, az élhető terület drasztikus zsugorításában stb. Leegyszerűsítve a címbéli gondolat ad magyarázatot a vadállatok lakott területen belüli élettér-keresésének. Mind a mező-, mind az erdőgazdaság kiszorította természetes élőhelyéről a vadakat. Kevés a táplálék, csökkent a vadászterület, ugyanakkor (némi ellentmondásossággal) megugrott a szaporulat is. Az erdőket utak metszik keresztül- kasul, a zaj és a forgalom miatt menekülni, új otthont, új vadászterületet kényszerülnek felkutatni az állatok. Mi, emberek elvettük (leszűkítettük) életterüket, így most „ők” visszakérik azt a maguk módján. Alkalmazkodnak ugyan az új körülményekhez (pl. az erdőből a most hosszú ideig háborítatlan nádasok biztosítottak számukra átmeneti élőhelyet), rendszeres látogatói a veteményeseknek, kiskerteknek, de a házakhoz is bemerészkednek. Legtöbben csak a károkat – feldúlt kukoricást, szőlőültetvényt, gyümölcsöst, kertet – látják, ám a láthatatlan ennél is nagyobb veszély: ez pedig a különféle betegségek, fertőzések terjesztése. Nem riogatás, de (és erre épp a mostani világjárvány a „jó” példa) egy „berobbanó” járvány beláthatatlan károkat okozhat. Ugyanakkor előfordulnak támadások is: a vad védi a szaporulatát, vadászterületét, s ha elrejtőzni, menekülni nem tud, akkor nekiront embernek és háziállatnak (főként kutyának) egyaránt. A csapdák, befogók, kilövések eleddig nem sok eredményt hoztak. Arról nem is szólva, hogy a lakott területen belüli kilövés lehetősége súrolja a lehetetlen kategóriát. A napisajtóból értesülhettünk arról, hogy Balatonszepezden vaddisznók feltúrták a strandot, Révfülöpön pedig egy kutyát pusztítottak el, de egyebütt is tapasztaltak káreseményeket. Filep Miklós, Zánka polgármestere – aki maga is vadász, sőt: szakdolgozatát is vadgazdálkodás témakörben írta – ekképp látja a helyzetet: a probléma nagyon összetett, s nem is mai keletű. A termelőszövetkezeti rendszer alatt terített asztal várta a vadakat. Több észak-balatoni település egyre beljebb terjeszkedett az erdőkbe. Az évek óta tartó enyhe telek alatt megugrott a szaporulat, az állatoknak a szárazság miatt egyre kevesebb az ivóhely, ezért érthető módon a Balatonra járnak inni, sőt: a nádasokban búvóhelyük is van. Ugyanakkor figyelembe kell venni a telektulajdonosok felelősségét is: rengeteg a le nem szedett gyümölcs, az ingatlanok nincsenek bekerítve. A vad ezért oda is megy, s nem törődik a tulajdonjoggal, a léckerítéssel. Ma már egyre több önkormányzat él a büntetés lehetőségével, ha elhanyagolt területet jelentenek be, illetve találnak. Mindehhez járul a vadászattal kapcsolatos joghézag is: lakott területen vadat kilőni csak rendőrségi és vadhatósági engedéllyel lehet nagyon szigorúan szabályozott feltételek mellett.Objektíven kell kezelni a joghézagot, a helyzetet, s nem csak a vadászokat, vadásztársaságokat felelőssé tenni. Zatkalik A.