Természetvédelmi konferencia a Balaton Régióban

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a különböző évszakok jeles napjait kizárólag történelmi eseményekhez, szakrális történésekhez vagy tézisekhez kössük. Az elmúlt évtizedek változásai, az értékek újragondolása azonban arra motiválta a különböző világszervezetek irányító testületeit, hogy saját szakterületek egy-egy fontos szeletére felhívják a közvélemény figyelmét. A „tavaszi ünnepkörbe” így került be a Méhek Világnapja (május 20.), aBiológiai Sokféleség Nemzetközi Napja (május 22.), és a Környezetvédelem Világnapja (június 5.). E triumvirátus nyújtott kiváló apropót arra, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács – a kényszerből adódóan online – konferenciát szervezzen aktuális témákban, s hogy a résztvevők új ismeretekkel gazdagodjanak, tájékoztatást kapjanak a beporzók és a szúnyogok ökológiai rendszerben betöltött szerepéről, a nádasok helyzetéről, a madarak, házi-és vadállatok életéről a Balaton régióban. Molnár Gábor, a Balatoni Integrációs Kft. igazgatója, a rendezvény moderátora köszöntőjében hangsúlyozta: a magyar tenger napjainkra már gyakorlatilag körbeépült, egyetlen hatalmas település, ebből kifolyólag az emberi hatások okozta terhelés igen jelentős. Ezen élettéren belül élünk együtt – az ökoszisztéma részeként – méhek, szúnyogok, madarak, vad- és háziállatok és mi, emberek. Ez azt jelenti, hogy a természetben jellemző táplálékláncokban bekövetkező változások több állat- és növényfaj populációjának életműködését is megzavarhatják, mivel a természetben összetett kölcsönhatások érvényesülnek. Dalos Eszter, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője előadásában kiemelte: a nemzeti park az idén záruló uniós pénzügyi ciklusban mintegy hatmilliárd forint értékű projektet menedzselt, jelenleg kilenc beruházás van folyamatban. Valamennyi közvetlenül kapcsolódik a gazdaság élénkítéséhez, a fenntartható turizmushoz, s közöttük több program része nemzetközi együttműködésnek is. Bemutatta az új létesítményeket, a tervezett és folyamatban lévő fejlesztéseket, a geoparkok hálózatát. Kovács-Hostyánszky Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a beporzók világával ismertette meg az érdeklődőket. Megtudhattuk, hogy tevékenységükből számos növényfaj profitál, hatással vannak a termés bőségére, a növényi tápanyagok vitamin tartalmára is. Fontos információ, hogy a hazánkban termesztett növények kétharmada igényli közreműködésüket. A természetben végbement változások azonban a beporzókat is érintik, a rovarfajok negyven százalékát kihalás fenyegeti, s veszélyeztetettek a gerinces beporzók is. S Aktuális bár a háziméhek száma az elmúlt század második felében csökkent, napjainkban még mindig húszezer elkötelezett honfitársunk hódol hobbijának, vagy éppen e nemes tevékenység révén biztosítja megélhetését. A mezőgazdaságban betöltött szerepüket, létük nélkülözhetetlenségét igazolja, hogy a kaliforniai ültetvények tulajdonosai „bérmunkásokként” hasznosítják őket, vagyis méhcsaládokat telepíttetnek birtokaikra a beporzás időszakában. Soltész Zoltán, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa a csípőszúnyogok, szúnyoglárvák ökoszisztémában elfoglalt helyét elemezte előadásában. A szúnyog többfunkciós lény: táplálékforrás, beporzó, s az emberi immunrendszer „edzőpartnere”.Elmondta, hogy a csípőszúnyogok a nagy rovarrendhez tartoznak, s közülük a legkutatottabb a kétszárnyú család. Hazánkban több mint ötven faj létezik, s egy részük a nyál révén gyulladást, esetenként maláriát képes okozni. Egyetlen védekezés lehet ellenük: az élőhelyek csökkentése. A későbbiekben vélhetőleg jelentős gondot okozhatnak a főként keletről származó inváziós fajok, különösen veszélyes lehet az ázsiai bozótszúnyog, amely a legnagyobb fertőző, s jellemzője a stabil populáció. Jeles ellenfél egyben, hiszen az amerikai hadsereg a dzsungelharcok idején kémiai riasztószert volt kénytelen bevetni ellene. E témakörhöz csatlakozott Sáringer-Kenyeres Tamás, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központjának munkatársa is. A szakértő elmondta: a rovarok egyedszáma folyamatosan csökken, három évtized alatt nyolcvan százalékkal csökkent a biomassza. Példaként ismét az Egyesült Államok merült fel, ahol a gépjárművek közlekedése miatt több milliárd rovar pusztult el. Gyérülésükhöz hozzájárul a műtrágya használata, az élőhelyek szerkezeti változása, az utak, mezsgyék karbantartása, a telekommunikációs eszközök, adók elektromágneses kisugárzása is. S mivel a légi úton történő szúnyogirtás az utóbbi években össztűz alá került, a földi megoldás részesült előnyben. Ennek három fontos eleme a tér- és időbeli lehatárolódás- belterületen, huszonegy óra után – a kijuttatási dózis alacsony szintje, s a biológiai módszer. A hatékonysághoz azonban a helyi társadalom kompromisszumkészsége és a lakosság bevonása is szükségeltetik. Molnár Gábor, a konferenciát szervező Balatoni Integrációs Kft. igazgatója történelmi felvezetéssel indította előadását. Felelevenítette: a Balatont számos funkcióval ruházták fel használói, az elmúlt évtizedekben azonban a rekreáció, a turisztikai hasznosítás került előtérbe. Az emberi tevékenység azonban veszélyes üzemmód is lehet – példa erre az önös érdek, az illegális feltöltés, a nádasok irtása, holott közösségi érdek a jó természeti állapot megőrzése. A parti sáv ugyan elfogadható minőségű, ám a köz számára egyes településeken szinte elérhetetlen. A tó védelme kötelező feladat a jelenkor számára: biztosítani kell a korszerű vízkezelést, a tómeder és a nádasok karbantartását, a víz alatti akadályok elhárítását, az engedély nélküli objektumok felszámolását. Halaszthatatlan teendő az épített partvédőművek karbantartása, a biológiai sokféleség fenntartása – ez azonban összehangolt, egységes munkát kíván. Nagy Lajos, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője a nádasokban élő védett állatokról szólt előadásában. Mint ismeretes, a nádasok komplex funkciót töltenek be – s ez nem csak a Balatonra vonatkozik. Olyan vízszűrő, tápláló-, szaporodási- és búvóhelyek, melyeknek lakói állandóan változnak, de találhatunk közöttük állandó lakással rendelkezőt is. Fészkelés idején viszont nagy a vándorlás a nádason belül, s az is felbolydítja a közösséget, ha itt készülnek fel a hosszú útra a vándormadarak. Kovács Gyula, a Magyar Madártani Egyesület Dél-balatoni Helyi Csoportjának elnöke a balatoni hattyúk természetvédelmi és társadalmi megítéléséről tartott prezentációt. A közhiedelemmel ellentétben ez a nagytestű madár őshonosnak minősül a magyar tengeren, de kipusztult,mígnem néhány évtizede először jelentek meg a víz felszínén a látványnak impozáns, ám meglehetősen kétes hírű növényevő hattyúk. A konferencia záróakkordjaként Vörösmarty Éva, a Veszprém Megyei Önkormányzat alelnöke és Szinesi András állatorvos, a Magyar Állatorvosi Kamara Pannon Területi Szervezetének elnöke az állatvédelem Veszprém megyei helyzetét elemezte.