Előtérben a szellemi kulturális örökség megőrzése

Csak a magán- és közszféra összefogása vezethet sikerre

Június végén zárult az a nemzetközi program, amely hat ország kilenc szervezetének együttműködése keretében úttörő szerepet töltött be az európai szellemi kulturális örökség megőrzésében. Az unió által több mint másfél millió euróval támogatott Culturecovery projektet a közelmúltban – a közreműködő Balatoni Integrációs Kft. szervezésében – online konferencián értékelték az érintett szervezetek prominens képviselői. Könczölné Egerszegi Zita, a kft. környezetvédelmi programigazgatója köszöntőjében, majd bevezető előadásában is hangsúlyozta: a globalizáció nem kedvez a népi kultúra továbbélésének, holott a turizmus egyik, s talán legfőbb mozgatórugója a célország szellemi és tárgyi kultúrájának megismerése. A tradíciók fenntartható megőrzése tehát mind a vendéglátók, mind a látogatók érdeke, s hogy a vonzerő megmaradjon, ahhoz az állami- és a magánakaratnak is harmóniába kell kerülnie. Az ökomúzeumok létrehozása feltételezi a közös akaratot, „eladható” turisztikai desztinációt jelent, s amely szintén nem közömbös: bevételi forrást biztosít mindazoknak, akik őseik földjén évszázados örökségek őrzését, ápolását vállalták fel. Némethy Sándor, a göteborgi egyetem tanára, e téma kontinens szerte elismert szakértője prológusként tette fel a kérdést: hogyan hasznosíthatjuk szellemi örökségünket? Mint mondta: a stabilitás ellen hat, hogy változnak a rendszerek, a jogi környezet és a szervezeti struktúra is, s a gondokat tetézi, hogy a specialisták száma sem éri el a kívánt mértéket. Jelenleg alig mérhető a társadalom lobby ereje, holott a civilek, a települések egyesületei erősíteni tudnák a közös akaratot. Indokolt egy szociális konszenzus megalapozása a deklarálandó értékekről, reformra szorul a szakemberek képzése, s a prioritások megfogalmazása is bőséges faladatot ad. Az előrelépés záloga a decentralizáció, a hatóságok és a civilek összefogása – csak így jöhetnek létre a tájobszervatóriumok, az ökomúzeumok, melyek egyben a híd szerepét is betöltik. Hazánkban a Celldömölktől Nagybajomig terjedő nyolc és félezer négyzetkilométernyi nyílt téri kultúrtáj képezhetné az alapot, a modellt, amely a közösségi összefogás révén elősegíti a helyi termékek értékesítését, a lakosság népességmegtartó erejének növekedését és együttműködésre serkentené az itt élőket. A sikerhez azonban nélkülözhetetlen a helyi lokálpatrióták aktivitása, tájkatalógus és dokumentáció készítése, a táj értékeinek, karakterének bemutatása. Bosse Lagerqvist – ugyancsak a göteborgi egyetem jeles professzora – előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy középkori módszerek felhasználásával hallgatóik is részt vesznek az értékek helyreállításában. A direkt ismeretszerzés révén képzett szakemberek lesznek, s ezt az utat járják be a kontinens számos egyetemén is. A gyakorlati oktatásban természetesen jelentős eltérések is lehetnek, hiszen például a franciák a rekonstrukciók során a tizenkilencedik század stílusát egységesítik, a görögök egyes műemlékeket teljesen lebontanak, elemeznek, majd ismét felépítik az objektumot. A legfontosabb feladat mindenütt az állagromlás megelőzése, tehát az értékek védelme. Ehhez a nemes célhoz könnyű támogatókat találni a helyi közösségekben, s általában ők azok, akik érzelmileg is erősen kötődnek lakóhelyük örökségéhez. Egyes felsőfokú intézmények a kézművességet is tudományos szintre emelik, így gondoskodva némely szakma vagy hivatás továbbéléséről, az ismeretek átadásáról. A professzor kiemelte a tudásbázis kialakításának fontosságát, a tájkezelési teendők szerepét, a nyilvánosság erejét, s a nemzetközi tapasztalatok átadásának szükségességét. Giuseppe Lo Papa, a palermoi egyetem tanára egy megdöbbentő szicíliai esettanulmánnyal lepte meg hallgatóságát. Vizsgálataik szerint több száz, vagy több ezer éves használat után a talaj egyszerűen eltűnik. A vizsgált háromezer-ötszáz hektáron a hat féle talaj összetételében nagy eltérések mutatkoznak. A gazdasági kényszer hatására az 1970-es évektől a szőlőművelést preferálták, ám ehhez a talaj szerkezetét is meg kellett változtatniuk. Munkájukat siker koronázta, az eredeti talajt darált mészkővel keverve csodálatos termést sikerült produkálniuk, s néhány év alatt négyszeresére emelkedtek Mazzarone városában és környékén a jövedelmek. A tudósok a jövőre nézve is szimulálták a talaj összetételét, s megállapították: a biodiverzitás várhatóan csökken, egyes fajok kihalnak, s elveszítenek bizonyos talajtípusokat. S bár a szőlő lett az uralkodó, a termőterületek lecsökkentek, a kényszerű öntözés révén azonban nő a talaj homogenitása. Fejes Éva, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa előadásában az ökoturizmus térhódítására hívta fel a figyelmet. Ez természetesen érthető, ha szűkebb és tágabb környezetünkben olyan jelentős természeti értékek vannak, mint a nemzetközi hírű Kis- Balaton, melyet joggal nevezhetünk a magyar tenger zöld övezetének is. Megtudhattuk, hogy a nemzeti parkhoz tartozó ötvenhétezer hektár hat nagy területen, mozaikszerűen helyezkedik el, s a látnivalók nem csak változatosak – csillagászat, majorok, csodálatos tájak, geoparkok – lenyűgözőek is. A regisztrált látogatók száma évek óta félmillióhoz közelít, s a vizes élőhely iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Mesés a nádasok világa is, ahol közel háromszáz madárfaj él. A tájegység vonzerejét csak tovább erősítik a magyar irodalom legjelesebb képviselőinek nívós alkotásai is. Vittorino Novello, a torinói egyetem professzora a piemonti organikus szőlőtermesztés gyakorlati tapasztalataira hívta fel a figyelmet. Itália második legnagyobb régiójában hét és fél ezer hektáron termesztenek szőlőt, melyből kétszázhatvanmillió hektoliter nedű készült az elmúlt évben. Megtudhattuk, hogy gondosan ügyelnek az ökológiai folyamatok védelmére: a szőlőfajták kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy alkalmazkodjanak a helyi körülményekhez, ápolásuk, védelmük során azonban kizárják a mérgező gyomirtók használatát. A körültekintő gazdálkodás deklarált célja: a jövő nemzedékének helyzetbe hozása. Anders Nilsson, a svédországi Vastra Götaland Régió képviselője a helyi tájobszervatórium kialakításával kapcsolatos tevékenységet mutatta be. Elmondta, hogy számtalan természeti esemény – aszály, áradás, talajerózió – nehezíti munkájukat, ám úgy gondolja: az eredeti koncepcióhoz ragaszkodva 2023-ra már egy funkcionáló tájkép-obszervatórium fogadja majd a látogatókat. Addig azonban számos feladat hárul még a szervezőkre: rögzíteni kell az állami és régiós együttműködés kardinális pontjait, aktivizálni az itt élő polgárokat, meg kell szervezni a tájhasználók érdekeinek képviseletét. A tervek között szerepel, hogy térképre viszik a régió értékeit, az egyetemeket és a civileket egyaránt bevonják a munkába, geoparkot hoznak létre, s szorgalmazzák a különböző szektorok , valamint a táj használóinak együttműködését. A konferencia üzenete egyértelmű: a hagyományos tervezés helyett új dimenzióknak kell utat adni. Olyan koncepcióra van szükség, amely megfelelő választ kínál az éghajlatváltozás kihívásaira, csökkenti a falu és város közötti különbséget, s ismét élettel telnek meg a legintimebb közösségi életterek, a falvak. A projekt az Interreg Central Europe Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósult meg. Süli Ferenc