Vágyakozás és racionalitás

Tervezett elavulás – tudatos elutasítás

A tervezett elavulás elmélete szerint az 1920-as évektől kezdődően a gazdasági növekedés fenntartása érdekében különféle cégek a korábbi, egyre tartósabb termékek helyett kevésbé eltartható, hamarabb elromló, ezért gyorsabban lecserélendő árucikkeket kezdtek tervezni, gyártani, árulni. A tervezett elavulás fogalma mára átalakult, kibővült ugyan, de létező jelenség, több arca is van, és nem szabad elfelejteni, hogy elavulás nélkül nincs fejlődés sem. A tervezett elavulás ellentmondása abban áll, hogy egyik oldalról a gazdasági növekedést serkenti, munkahelyeket teremt és tart fenn, addig a másik oldalról a változó divat vagy beépített technikai időkorlátok miatt felesleges költséget jelent a társadalom és a környezet számára is: mind az új termékek megvásárlása, mind a keletkező hulladék mennyisége, kezelése, és az előállításhoz szükséges nyersanyag- és energiaigény problémája miatt. Természetesen a termékek élettartamának meghatározása nem ördögtől való. A gyártók és a fejlesztők pontosan kiszámítják új termékeik életciklusát, ami abból a szempontból is fontos, hogy a termék és az egyes alkatrészek élettartama azonos legyen – ez a fogyasztó érdeke. Ezáltal azt is meghatározhatják, hogyan kell időzíteniük új termékeik bevezetését a piacra. Ez utóbbi a gyártó cég érdeke. A másik eset a termék minőségének csökkentésével elért költséghatékonyság, ami a fogyasztók részéről egy bizonyos szintig tolerálható – olcsó, de nem annyira megbízható a termék. A valódi probléma ott kezdődik, ha a gyártók szándékosan rosszabb minőségű termékeket állítanak elő, vagy a termék elavulási folyamatát befolyásoló, vezérlő hátsó kapukat építenének be. Ebben az esetben a fogyasztó nem tudja, mit vesz a pénzéért. Nem a vásárló dönti el, hogy mennyire tartós terméket vásárol. A gyártók közötti verseny ugyanakkor korlátozza a túl nagy kilengéseket: ha túlságosan tartós egy termék, akkor a gyártó nem tud eleget eladni belőle, de ha túl gyorsan tönkremegy, akkor a fogyasztók másikat választanak helyette. A másik kifogásolható eljárás a szervizelési lehetőség, az alkatrészek cseréjének ellehetetlenítése. Szerencsére a garancia és jótállási idők meghosszabbításával elérhető az élettartam növelése és a háztartási gépek szervizelési lehetőségei is fejleszthetők, ahogyan a fogyasztók hozzáállása a javításhoz is. Utóbbi években egyes gyártók szerencsére felismerték a fenntarthatóságra törekvők igényeit a környezetbarát termékek iránt és törekszenek arra, hogy ne legyen az élettartam korlátozva, az alkatrészellátás a szavatossági időn túl is legyen, illetve szétszerelhető, javítható, hulladék-mentesíthető legyen.

A tervezett elavulásnak különböző típusai vannak:

• élettartamra tervezés, a termék élettartamának gyártó által meghatározott időre történő „beállítása”, így minden alkatrészét erre az időtartamra méretezik
• inkompatibilitás miatti elavulás: jellemzően például számítógépes eszközök frissítései, vagy egy szerkezeti elem változása, ami miatt a régi rendszerbe nem illeszthető be
• közvetlen elavulás: alkatrészhiány, de az „olcsóbb újat venni a javítás helyett” is ide tartozik
• lélektani elavulás, amikor a még tökéletesen működő, de már divatjamúltnak számító készülékünket, vagy a ruháinkat cseréljük le.

A két utóbbi eset, a közvetlen elavulás, valamint a lélektani elavulás esetén a fogyasztói magatartás és felelősség jelentős. Sok fogyasztó fél attól, hogy nem tud lépést tartani, ha nincs a tulajdonában a legújabb, legjobb, legmenőbb eszköz. A reklámok a fogyasztóban elültetik a folyamatos vágyat az újabb és újabb dolgok iránt. A reklámoknak vissza kellene térniük az eredeti funkciójukhoz, hiteles és valós információt kell nyújtani a termékről. Ehelyett manapság csak vágyak és igények generálásáról szólnak, valódi mondanivalójuk pedig csak annyi: VEDD MEG! Ez az a pont, ahol józan eszünket elővéve mérlegelnünk kell. Kell ez a termék? Valódi szükséglet, vagy csak érzelmi alapú vágyakozás? Mennyi ideig tudom/fogom használni? Milyen a minősége? Mekkora környezeti terhelést okozott a gyártása és mekkora terhelést jelent majd a használata és a megsemmisítése? Váljunk tudatos fogyasztóvá!