Lapszél… Visszatérés

Lapunk áprilisi számában „Fekete betűkkel…” címmel vetettem papírra gondolataimat a járványról, a kilátásokról. Igyekeztem derűlátó lenni, s ez most igazolódni látszik. Csakhogy… Hosszú, monoton hónapok, hetek teltek el, s a maszk mögé kényszerült emberek egyre többször érezhették magukat bizonytalanságban. Annak ellenére, hogy a körülöttünk settenkedő, láthatatlan rémről, a járványról folyamatosan kaptunk információkat. Csakhogy nem láttuk (nem láthattuk) a végét, miközben a jövőnket igyekeztünk észszerűen tervezni. A balatoni ember ugyanis másképp tervez, hiszen nekünk a szezon diktál. Áttételesen mindenkinek. A kiskereskedő, a strandcikkes, az idegenvezető, a szállásadó, a büfé vagy étterem tulajdonosa az idegenforgalomra építi a maga és a családja jólétét. A jólét többségüknek június-júliusra már csak „lét”: elfogytak a tartalékok, nincs pénz felújításra, a vonzerő fokozására. A régió az idegenforgalomra rendezkedett be, a mezőgazdaság (elsősorban a szőlészetborászat) és a csekélyke ipar keveseknek biztosít megélhetést. Ám a balatoni ember nem csüggedhet, mert ezen a csonka nyáron kívül még nagyon sok, remélhetőleg igazi, korlátozásoktól mentes nyár jön. Messzire tekint hát, megrázza magát, s talán több ősz hajszállal, de belefog. Még az idén. Most, júliusban. Optimizmusomat a tények is alátámasztják: a „felszabadult” hónap első heteiben egyre több lett a turista, de a helybeliek is „kirajzottak”, s óvatosan keresték az első lehetőségeket: fagyizót, egyelőre csak a teraszán nyitott éttermet, turisztikai látványosságot. A legtöbben (vendégek és vendéglátók is) fegyelmezettségükről adtak tanúbizonyságot, s ezáltal erősödhetett a jövőbe vetett bizalom. Csakhogy a „hurrá optimizmus” olykor sérül is: a magasra tornáz(tat) ott árak sokszor elrettentőek, számos szolgáltatás csak lassacskán veszi föl a szezoni fordulatot, elképesztő számú rendezvény maradt, s marad el; egyes korlátozások (éppen az érdekünkben) továbbra is fennmaradnak, így a balatoni vonzerő mérsékeltebb lesz. A címbeli „visszatérés” mégis erőt, kedvet kínál és ad. Éljünk vele, mert több esélyünk nem nagyon adatik meg… Zatkalik András