Az európai tavas térségek azonos gondjai

A Balaton-térsége, más európai tavakhoz hasonlóan, komplex társadalmi-gazdasági rendszert alkot, amely az egyedi természeti adottságokra épülő turisztikai szolgáltatásokon, valamint a tavak rekreációs és lakossági hasznosításán alapul. A meglévő ágazati és integrált területi politikák azonban nem kezelik összetettségüknek és jelentőségüknek megfelelő szinten a nagy tavakat, sem hazai, sem uniós szinten, holott jelenleg a 2021-2027 közötti programozási időszak tervezése van folyamatban. A kontinens érintett tájegységeinek döntéshozói ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a regionális fejlesztések során ezek a térségek nagyobb figyelmet kapjanak. Ez volt a témája a közelmúltban a Balaton Fejlesztési Tanács által szervezett online konferenciának is, melynek során a térségfejlesztéssel kapcsolatos tervezési folyamatok aktuális helyzetét kívánták bemutatni, s egyben felhívni a figyelmet a tavak integrált, programalapú fejlesztésének szükségességére. A tanácskozást Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta: jelenleg olyan idők tanúi vagyunk, amikor a hagyományostól való eltérés szinte kötelezettség. Úgy fogalmazott: a kényszer szülte online konferenciáknak azonban számos előnye is van, hiszen egy-egy téma megtárgyalásához a korábbinál jóval szélesebb kör vonható be, s az érintettek között számos rangos hazai és külföldi tudóst, szakértőt tisztelhetünk. A tavas térségek reflektorfénybe állítása rendkívül aktuális, hiszen globális szinten hasonló problémákkal néznek szembe ezen régiók irányítói. Szinte valamennyi érintett tájegységben a gazdaság motorja a turizmus – ez a tény azonban számos, megoldásra váró feladatot hoz felszínre. Előtérbe kerül a vízminőség, mennyiség – ez utóbbi esetenként katasztrofális állapotokat idéz elő. Az édesvizű tavak vízpótlása gyakran megoldatlan, a tavak sajátos fejlesztési igényei elkerülik a döntéshozók figyelmét. Nincs integrált fejlesztési politika, holott a gondok jelentős részét programalapú fejlesztésekkel meg lehetne oldani – a Balaton Fejlesztési Tanácsnál is ez az egyik jelentős kihívás. A BFT ezért európai tófejlesztési alap létrehozását kezdeményezi, s ennek szükségességét már 2018-ban, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi konferencián is felvetette, majd ismét exponálták e témát a Budapesti Aktuális Víz Világtalálkozó 2019 rendezvényén is. Az érintettek úgy látják: a 2021-2027 közötti uniós tervezési időszakban megoldható az integrált fejlesztési program elfogadása – s ezzel egy lépéssel közelebb lehetne kerülni az általuk kívánatosnak tartott célhoz. Molnár Gábor, a Balatoni Integrációs Kft. ügyvezető igazgatója előadásában az elmúlt fél évszázad tényeit, tendenciáit elemezte. Hangsúlyozta: az európai nagy tavak kiemelten sérülékeny és összetett rendszerek, holott számos térségben az ivóvíz biztosításában és a turizmusban is meghatározó a szerepük. A Balaton is ebbe a kategóriába tartozik, ám a 60-as, 70-es években megkezdődött egy olyan folyamat – amit a tó eutrofizációja jelzett – melynek hosszú agónia lehet a vége. Ekkor kezdődött meg a növényvédőszerek mellőzése, az állattartó telepek felszámolása, a csatornázás, s a meder „porszívózása”, vagyis a lepelkotrás. S hogy a magyar tengert állandóan az érdeklődés és kutatás fókuszában kell tartani, arról az időről-időre jelentkező algavirágzás is tanúskodik. Az igazgató statisztikai adatokkal mutatta be a régió társadalmi-turisztikai jelentőségét. Ezek azt igazolják, hogy csökken és öregszik az állandó lakosok száma, s a prognózisok szerint ez a tendencia 2040-ig folytatódik. Az idegenforgalom meghatározó szerepe tovább erősödik, miközben a tartózkodási idő csökken. Ez azért is hátrányos, mert a jól kiépített infrastruktúra mindössze három hónapig van kihasználva. Örvendetes ugyanakkor, hogy a mezőgazdaság szerepe nem csökken, s ez a foglalkoztatásra is kedvező hatással bír. – A jelen problémáinak megoldása, a hosszú távú tervezés előtt azonban jelentős akadályként tornyosul a széttagolt, kevésbé hatékony intézményi infrastruktúra. Nem egyedi jelenség ez a kontinensen, hiszen számos nagy tó több régió, több megye területén helyezkedik el. Örvendetes azonban, hogy hazánkban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tevékenysége, hatóköre mindhárom tóparti megyére kiterjed, s így e téren azonos koncepció érvényesülhet. – Meggyőződésünk, hogy egységes területfejlesztésről csak akkor beszélhetünk, ha az országos pénzügyi forrásokból megfelelő nagyságú tételek érkeznek a Balatonhoz. Kötelezettségeink nem csak lokálisak, hiszen számunkra is útmutatót jelent az Európai Unió Víz Keretirányelve, mely egyaránt megoldást kínál a társadalmi és környezeti problémák kezelésére. A megvalósítás origójaként említhetjük a 2004-es évet – e dátumtól kezdődően a régió jól teljesít a pályázatok és pénzügyi források lehívása tekintetében. A sikerhez természetesen a kormányzati döntések és a jogszabályi keretek pozitív változásai is szükségeltetnek. Az a tény, hogy földrészünkön a tavas vidékek képviselői hosszú éveken át együttműködnek, s közösen szorgalmazzák az integrált területfejlesztési politika érvényre jutását, több mint reménykeltő. A Balaton Fejlesztési Tanács aktivitása is figyelemre méltó: elkészült, s már a kabinet előtt van az aktualizált területfejlesztési programunk, s megfelelő pénzügyi alappal rendelkezünk egy mintaprojekt elindítására. A meghívott előadók között szerepelt Anton Schrag, az Európai Unió Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság Magyarországért felelős részleg vezető-helyettese is, aki megerősítette: a tradíciók – például a közigazgatási, megyei határok – gyakran komoly kihívások elé állítják a tervezőket. A balatoni régió számára azonban újabb források is megnyílhatnak, mert növekednek a Magyarország számára biztosított támogatások. Emelkedik a strukturális alap, s ez a társfinanszírozásban érzékelhetővé válik. Az unió hivatalának munkatársa elmondta azt is, hogy a mintegy húszmilliárd eurót hazánk öt feladat felhasználására fordíthatja. Az Okosabb Európa projekt részeként előtérbe kerül a szolgáltatások bővítése és a régiós fejlesztések, vállalkozások támogatása. A Zöldebb Európa program a természetes környezet és a mezőgazdaság szimbiózisára koncentrál, az Összekötött Európa a közlekedés fejlesztésére és a digitalizációra helyezi a hangsúlyt, a Szociálisabb Európa az oktatásra, a lakhatásra és az öregkor kezelésére fókuszál, míg az Európát közelebb a lakossághoz szlogen a közös sorsunkat, közös jövőnket szimbolizálja. A döntések előkészítésekor meghatározó szerepet kapnak az érintett területek lakóközösségei, a helyi kezdeményezések, a civilek és a vállalkozók érdekei. A turizmus fellendítése érdekében a tavas területek különleges elbírálásban részesülnek, számukra több alap biztosítja majd a fejlődéshez szükséges anyagi bázist – az új eszközök és formák kidolgozása folyamatban van. Horváth Viktor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Tervezési és Közvetlen Uniós Forrás-koordinációs Főosztályának vezetője előadásában a stratégiai gondok között említette az elkülönült ágazati és területi tervezést, az integráció hiányát. További problémát jelent a pályázati felhívások időbeni koordinálatlansága, a településeken átnyúló tervezés hiánya. A források így elaprózódnak, a prioritási tengelyek közötti kapocs pedig nem érzékelhető. A kormány új koncepciójában domináns lesz a területi-ágazati projektek, a pályázati felhívások, a megyék elképzeléseinek összehangolása, melyhez méltó keretet nyújt a nemzeti program. A partnerségi megállapodások 2027-ig érvényesek, s e tág intervallum megfelelő teret biztosít a deklarált hét operatív program végrehajtásához, Magyarország versenyképességének növeléséhez. Csökken a beruházók, vállalkozók adminisztrációs terhe, szabad utat kapnak az alulról jövő kezdeményezések, erősödik a megyék koordináló szerepe, s a gazdasági zónákon keresztül javítani lehet a szegényebb régiók lakóinak életszínvonalán. A legfontosabb szempont pedig: az ágazati szempontok harmonizációja a helyi érdekekkel. Süli Ferenc