Vörsi lokálpatrióták: csak tiszta forrásból

Egy fontos pont a térképen – a Kis-Balaton fővárosa

Helyi néptáncosok adtak műsort

Szeptember első hétvégéjén üresen állt a vörsi templom szomszédságában a gólyafészek. Állandó lakója, Kele már egy hónapja útra kélt, hogy a borongós, hideg őszi-téli napokat a glóbusz valamely meleg pontján vészelje át. A keresztszülők Fekete István azonos című ifjúsági regényének főszereplőjét nem mesehősként tartják számon: egy a vörsiek közül. Az itt élő emberek élete, múltja szorosan összefonódik azzal a vidékkel, melyen évszázadokon keresztül a nád, a víz volt az úr. Az élelmet is innen szerezték: pákászok, halászok járták saját készítésű „hajóikon” a szinte háborítatlan tájat, s mindig jutott ínyencség az asztalra – a levegőből, a csapdából, de főként a hálóból. Az itt élők emberek megtanultak együtt élni a természettel, s bár esetenként a földbirtokosok igénye több emberöltőnyi tradíciókat rúgott fel, mindig alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Vörs mai irányítói azonban nem a történések passzív figyelői kívánnak lenni. Már másfél évtizeddel ezelőtt védjegyet lobbiztak ki az illetékes hivataloknál: Vörs 2006 óta deklaráltan a Kis-Balaton fővárosa. Mindazok, akik akkor lelkes szóvivők voltak, napjainkban is szerepet vállalnak az alig félezer fős község irányításában. Vágyuk, hogy lakóhelyük felkerüljön a turizmus térképére – teljesült. Ide vonzza a népi kultúra tárgyi és építészeti emlékei iránt érdeklődőket a kétszáznyolcvan éves talpasház, az ország első vidéki tűzoltó múzeuma, s a legnagyobb látványosság, a kül- és beltéri betlehem. Szeptember első hétvégéjén, egy újabb köztéri alkotás felavatáson ugyan hiányzott fészkéből a gólya, ám sorstársai – gipszbe formázva – hosszú időre szóló üzenetet hordoznak. Erről szólt beszédében Deák Tamás polgármester, hangsúlyozva: a vörsi látnivalók méltóak a nagyközönség figyelmére, s mindent megtesznek azért, hogy településük célpont legyen a turisták körében. Kiemelte a vállalkozók aktivitását, akik anyagilag is hozzájárulnak a település szépítéséhez, gyarapodásához. Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára köszöntőjében a hagyományápolásra, az értékek megőrzésének fontosságára fókuszált: Az elmúlt években megváltozott az állami funkció. Ma már nem csak a védett fajokat, tájakat kell óvnunk – új élményeket igényelnek mindazok, akik a hazai turizmust részesítik előnyben. Ezért épült fel a tárca támogatásával a tihanyi Levendula ház, a bakonybéli Pannon csillagda, ezért alakítottunk ki a tapolcai tavasbarlangban interaktív kiállítást, ezért építettük fel – s adjuk át a közeljövőben – a Kis-Balaton Látogatóközpontot, amely évente mintegy hatvanezer látogatót vonz a szűkebb régióba. Megkezdődtek a munkálatok Ordacsehi határában is, ahol a Nagyberek Látogatóközpont várja majd vendégeit. Mindezek – s még sok más létesítmény – a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szervezetéhez tartoznak, ám mint a vörsi tájház példája bizonyítja, a helyi önkormányzatok is szívesen részt vállalnak működtetésükben. Ez az avatás, az alkotás témája egyfajta üzenet is: azt sugallja, hogy termékennyé kell tenni az ember és a természet kapcsolatát, s csak a helyi közösségek, a családok teremthetik meg azt a harmonikus légkört és környezetet, amely oly jellemző a tradícióikat hűségesen őrző településekre. Vörs e téren is modellként szolgálhat. Móring József Attila, a körzet országgyűlési képviselője az önkormányzat és a vállalkozók együttműködésének fontosságát emelte ki. Vörsön kihasználják a lehetőségeket, számos projekt már a megvalósítás útján van, ám ehhez olyan önzetlen polgárok, elkötelezett lokálpatrióták kellenek, mint Farkas Dezső alpolgármester, aki az új köztéri alkotás megvalósításában is jelentős szervezési és anyagi szerepet vállalt. Süli Ferenc

Farkas Dezső és fia, valamint Móring József Attila és Rácz András az avatáson