Emlékmű a repülő hölgynek, Ancsának

Farkas Bertalan űrhajós a mentőeszközök bemutatóján

Hosszú időn keresztül a Balaton fölötti légtér meghatározó repülőgépei voltak az An-26-osok, melyek utolsó példánya 46 év szolgálat után végleg a földön maradt. Az „Ancsák” emlékére Siófok-Balatonkiliti repülőterén méltó emlékművet avattak a múlt hónap végén.

Az elképzelés és a kivitelezés Horváth István nyugalmazott törzszászlós – ő maga is tagja volt a géptípus legénységeinek – szervező munkájának eredménye. A légikikötő bejáratával szemben felállított négytollas légcsavar egyszerre jelképezi a repülés szabadságát (a megdöntött légcsavar épp a felszállás géphelyzetére utal), de a talpazatot éppen csak érintő tollvégek a befejezett pályát is szimbolizálják. Előtte réztábláról olvasható azoknak a neve, akik egy tragikus baleset miatt csatlakoztak az „égi kötelékhez”. A tíz An-26-os bázisa sokáig a Veszprém melletti Szentkirályszabadja (majd Szolnok és Kecskemét is) volt, ahonnan hazai és külföldi kiképzési, szállítási, deszantolási utakra indultak, de rendszeresen landoltak a kiliti kifutón is. Nagyon sok ejtőernyős ugrott az Ancsák fedélzetéről. A gépek a rendszerváltásig a szocialista

Boldizsár László szögre akasztotta fejhallgatóját

országokba, azután nyugatra, sőt Afganisztánba is eljutottak. Nemcsak a hadsereg kötelékében voltak népszerűek az Ancsák, hiszen a „Bármit, bármikor, bárhova” szlogen ismert volt a civil világ előtt is, s ha kellett, akár többezer naposcsibe is légi útra kelhetett – ezúttal nem a saját szárnyán – a fedélzeten. A megbízható, strapabíró gépek a Szovjetunióban (pontosabban Ukrajnában) készültek, s szerte a világban kedveltek voltak. Az augusztusi bajtársi találkozón nemcsak a gépen repült ekipázsok, hanem családtagok, barátok, volt sorkatonák is fejet hajtottak az emlékmű előtt. Tiszteletét tette az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is, aki nemcsak utasa, de elsőpilótája is volt a gépnek. Soós Lajos nyugállományú alezredes, volt fedélzeti mérnök, open sky operátor emlékbeszédében hangsúlyozta: Lehangoló a típustól a búcsú, de az emlékmű avatása felemelő érzés az „ancsás”

Célugrás a nemzeti lobogóval

társadalomnak. A katonai tiszteletadás alatt Tóth Károly alezredes, egykori századparancsnok leplezte le, s koszorúzta meg az emlékművet, végül Boldizsár László őrnagy, volt gépparancsnok akasztotta szögre jelképesen azt a fejhallgatót, melyet utolsó An-os útján használt. Az ünnepségen közreműködött a Katona János alezredes vezényelte Légierő Zenekar. Elhangzott a negyvenes években született „Repülő induló” is, melyet egy időre a hatalom be is tiltott. A kétnapos találkozó során többek közt ejtőernyős célugrást, műrepülést, helikopteres bemutatót, modellek repülését is láthatta a számos érdeklődő. Horváth István érdeklődésünkre elmondta, a kiliti repülőtéren fokozatosan kialakítanak egy kis múzeumot is a gép, személyzetei és ismertebb utasai emlékére. Szöveg és fotók: Zatkalik