Bálványfa, ecetfa, császárfa, smaragdfa, oxyfa…..

Az invazív fajok a helyi őshonos ökológiai rendszerek legnagyobb ellenségei. Az inváziós fajok elterjedése és kártételei elleni küzdelemben a megelőzés játssza a legfontosabb szerepet. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb megközelítés, aminek elengedhetetlen része a megjelenő inváziós fajok korai észlelése, valamint a gyors reagálás. Az inváziós fajok a biodiverzitásra, valamint az emberi egészségre gyakorolt

Bálványfa – (Ailanthus altissima)

hatásuk okán is sokkal nagyobb figyelmet kell, hogy kapjanak. A bálványfa, gyalogakác, selyemkóró, az ártéri japánkeserűfű, az aranyvessző csak néhány példa az invazív fajokra. Míg a nevük már kezd ismerősen csengeni, a felismerésük sokak számára korántsem egyszerű. Fontos kiemelni az adventív fajokat is, amelyek valamely másik földrajzi területről érkeztek (nem őshonosak), valamint a populációik nem képesek ezen a területen önállóan, illetve az adott számban fennmaradni. Az adventív fajok egy részét az éghajlatváltozással járó környezeti körülmények olyan helyzetbe hozhatják, melyek által invázióssá válhatnak. A címben szereplő fafajok közül jelenleg a bálványfa számít invazív fajnak. A többi adventív, de mint ilyen, számukra megfelelő körülmények között invazívvá válhatnak. A bálványfa (Ailanthus altissima) a szappanfavirágúak rendjébe tartozó bálványfafélék családjának egy nemzetsége. Kelet-Ázsiától dél felé haladva Észak-Ausztráliáig találhatók meg őshonos fajai. A bálványfa gyors növekedésű, lombhullató fa, július elején virágzik, sok nektárt és virágport termel, jó mézelő. A levelek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen. Fája dekoratív megjelenésű, törzse egyenes, a kérge sima és szürke, magassága a 20-25 métert is elérheti. Gyökérzete oldalirányban terjed, a felső 50 cm-es talajrétegben, és a gyökerei által raktározott nagy tápanyagmennyiség miatt nagyon gyorsan regenerálja a hajtásait, illetve sok gyökérsarjat növeszt, ami miatt kiirtása rendkívül nehéz. A bálványfa Közép-Európa egyik legveszélyesebb inváziós faja. Éghajlatunkon 70-80 évig él, származási helyén ennek kétszeresét is megéri. Nagyon gyorsan szaporodik, 1 év alatt akár 200–300 m²-es területet is elfoglalhat. Sűrű és magas lombja elfogja a fényt a honos növényzettől. A bálványfa allelopatikus hatása révén a fa gyökere, illetve a levelei képesek olyan biomarkerek kiválasztására, amelyek a környezetében lévő lágyszárú és fás szárú növények életfolyamataira negatív hatást gyakorolnak. A fagy sem árt neki, mert serkenti a gyökérsarjak képződését. Ha nem foglalkozunk a bálványfával, rövid idő alatt hatalmas társulásokat képes kialakítani, melyek kiirtása speciális, szakemberek által végzett módszerekkel sem egyszerű feladat. A bálványfát előszeretettel nevezik ecetfának is, ami rendkívül megtévesztő, mivel létezik egy olyan fa, amely hivatalosan is az ecetfa nevet viseli. A két fajnak nincs különösebb köze egymáshoz, bár mindkét faj rendszertanilag a szappanfalakúak

Ecetfa – (Rhus typhina)

rendjébe tartozik. A bálványfát kellemetlen szaga miatt hívják ecetfának. Az ecetfát pedig azért, mert termésének savanykás íze van, ezért termésének felhasználásával korábban limonádészerű italt készítettek. Ugyan az ecetfa is szívesen és ügyesen terjed gyökérsarjakkal, mégsem inváziós faj. Az ecetfa (Rhus typhina), ecetszömörce, torzsás szömörce, torzsás ecetfa Észak- Amerikában őshonos faj. Lombhullató kis fa, vagy cserje. Magassága 3-5 méter. Levelei összetettek, hasonlóan a bálványfához. Dekoratív őszi narancssárga, vagy piros lombszínével dísznövényként népszerű. Mivel a két fa nagyon könnyen összetéveszthető, amennyiben ecetfát ültetne kertjébe, mindig szakértő segítséggel, kertészetből szerezze be, elkerülve azt, hogy invazív bálványfát nevelgessen kertjében. A császárfa (Paulownia) elnevezés egy több fajból álló növénynemzetséget takar. A gazdasági célból

Császárfa – (Paulownia tomentosa)

létrehozott számos fajhibrid különböző fantázianeveket visel, de akár azoxyfával, sárkányfával vagy smaragdfával van dolgunk, tudni kell, hogy mindig a császárfa nemzetségébe tartozó növények fajhibridjeiről van szó. A császárfa általában 10–15m magasra növő, közepes termetű fa, de elérheti akár a 25m-es magasságot is. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. Díszfaként széles körben ültetik Európában parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Az illatos császárfa (Paulownia tomentosa) Európa területén Németországban, Ausztriában és Svájcban özönnövényként viselkedve agresszíven terjeszkedik, Észak-Amerika keleti és délkeleti, csapadékos területein pedig már a bálványfához hasonló kiterjedt inváziót mutat.Az új fajhibridek terjedésére vonatkozóan nincsenek megbízható adatok, ezért további kutatások szükségesek. A császárfák tápanyag- és nedvességigénye rendkívül magas, ami magyar viszonylatban az amúgy is szárazabbá váló talaj erőteljes kizsákmányolását jelenti. Klíma- és természetvédelmi szempontból jelen tudásunk alapján nem szerencsés választás, hiszen a magas vízigénynél is rizikósabb a biológiai invázió lehetősége.