Élhető jövőnkért: örökerdők és természetközeli erdőművelés

A klímaváltozás hatására napjainkban szélsőséges időjárási jelenségekkel, extrém csapadékokkal, hőhullámokkal, és szokatlanul hosszú, aszályos időszakokkal találjuk szembe magunkat. Alkalmazkodásunk és túlélésünk kulcsa ökológiai rendszereink egészségében rejlik. Az erdőknek fontos szerepük van a klímaváltozás hatásainak mérséklésében, azonban az éghajlatváltozás okozta felmelegedés miatt a fák legyengülésére, valamint betegségeinek erőteljességére és terjedésének intenzívebbé válására számíthatunk. Az erdők számára az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás sikeressége a természetszerűségük megóvásán múlik, hiszen az erdők egyrészt a hirtelen lezúduló csapadék okozta károkat csökkenthetik, másrészt jelentős szerepet játszanak a víz tárolásában, a mikroklíma szabályozásában, a biodiverzitás növelésében is. A természetközeli erdőművelés napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, melyet Magyarország ma már jogi eszközökkel is segít. A klímaváltozásra való felkészülés stabil, ellenálló és működőképes ökoszisztémát követel, mely az erdeink átalakítását, a hagyományos vágásos üzemmódról a szálaló üzemmódra való áttérést vonja maga után. Ez azonban hosszú időt igényel. Milyen további okai vannak a váltásnak? A társadalmi elvárások folyamatosan nőnek, egyre több figyelem jut az erdők értékére, gazdasági funkciói mellett a védelmi és rekreációs, mentális egészségre gyakorolt funkciók is felértékelődnek. Egyre több ismeret halmozódik fel és a biodiverzitás védelme, a természet- és tájvédelem is előtérbe kerül. Az örökerdők jellemzője az erdőklíma folyamatos fenntartása, a horizontális és vertikális erdőszerkezet változatossága, a vegyes korúság vagy kordiverzitás, az elegyesség, a válogató (szálankénti vagy kiscsoportos) erdőművelés, a famatuzsálemek és a holtfák – mint fontos élőhelyek – védelme. Az örökerdő faji, szerkezeti és genetikai szempontból is különösen változatos, amely változatosságnak nem csak a folyamatos spontán felújulás a kulcsa, hanem az örökerdők új szemléletű kezelése, a java fák és a kivágandó fák kijelölése, mely komoly szakmai feladatot jelent az erdészek, szakemberek számára. Az örökerdő gazdálkodás alapelvei szerint tehát az erdő élő szervezet, ahol az őserdők mintájára az önszabályozás és önmegújítás áll a központban. Az erdő természetesen és folyamatosan újul. A legjobb képességű, életerős, szép és értékes faegyedek, java fák kiválasztásával biztosítják a fenntartható erdőgazdálkodást, úgy, hogy a jelenben olyan módon kezeljük az erdőket, hogy az abból származó hasznokat – legyen az környezeti vagy gazdasági – a következő generációk is változatlan formában élvezhessék. Mit tehetünk azért, hogy rengeteg értékes örökerdőnk legyen? Mi vagyunk az a bizonyos “társadalmi elvárás” vagy “társadalmi nyomás”. Ha hangot adunk azon igényeinknek, mely szerint erdőket szeretnénk magunk köré, ha magunk is fákat ültetünk a kertjeinkbe, ha szabadidőnket az ERDŐBEN töltjük, ha az ERDŐ a barátunk, tiszteljük és óvjuk, akkor egyre több gyönyörű erdő vesz majd körül bennünket, gyermekeinket, unokáinkat és soksok utánunk következő nemzedéket. Ahogyan az erdőkre, úgy a vadállományra is hatással van a klímaváltozás. Ez számukra is kihívást jelent, új kórokozókkal, megváltozott élőhelyekkel, változó növényállománnyal, táplálékhoz és búvóhelyhez való hozzáféréssel. Egyes fajok jól tűrik a változást, olyannyira, hogy egyre közelebb húzódnak a lakott területekhez. A túlzott mértékben elszaporodott vadállomány és a lakosság közötti konfliktus felerősödéséért nem feltétlenül a vadállomány számának a növekedése felel. Jellemzően a vadélőhelyek megszűnése (nagyüzemi mezőgazdasági táblák mezővédő zöld sávjainak megszűnése) és a zártkerti területek elgazosodása, elhanyagolttá válása, valamint a településeken a lakosság által felelőtlenül felhalmozott, a vadak számára élelemforrást jelentő hulladékok is szerepet játszanak. A lakott területeken konfliktusokat okozó fajok Magyarországon több jogi kategóriába tartoznak, nem védett fajok (egyes galambfélék), kártevők (patkány, egér…), védett fajok (denevérek, fakopáncs, vetési varjú, háziveréb), valamint vadászható fajok (nyest, róka, vaddisznó, őz, gímszarvas). A nagyvad (gímszarvas, reprezenőz és vaddisznó), valamint a róka számára vonzó, vagy csak lehetőséget adó búvóhelyek és táplálékforrások csökkentése, megszüntetése települési feladat, míg a nagyvadállományokkal való tudatos vadgazdálkodás, az állomány létszámának jelentős csökkentése, majd szinten tartása a vadászatra jogosult feladata. Mindezt ki kell egészítenie a lakosság folyamatos tájékoztatásának, a kommunikációnak, amely mindkét érintett közös feladata. (Balaton KiemeltTérségi Klímastratégia).