Focival a világ körül

A Balaton edzője: Gellei Imre

Nincsenek írásos vagy tárgyi emlékeink arról, hogy az ötvenes-hatvanas években a badacsonytomaji focipályán egy Gellei Imre nevű ifjú titán elvarázsolta volna a publikumot briliáns labdakezelésével, a hátvédeket őrületbe kergető cseleivel, szélvészgyors elfutásaival. Az viszont bizonyos, hogy volt benne talentum, mert testnevelő tanára – immár egy budapesti középiskolában – szívesen látta volna később kollégái között. Talán az ő inspirációjának, talán a labdarúgás világához legközelebb eső felsőoktatási intézmény rangjának, misztikus vonzerejének köszönhető, hogy a Testnevelési Főiskola diplomájának átvétele után elindult egy ígéretes edzői pályafutás. S hogy Gellei Imre labdához való viszonya sem hétköznapi, arról az egyetemi, főiskolai válogatott mez viselése, s a TF NB III-as csapatában való szereplése tanúskodik. – Némi dilemmát jelentett számomra, hogy a továbbiakban a sportot vagy a tanítást helyezzem-e előtérbe. A megoldást a balatonfűzfői klub jelentette – az akkor még jelentős vegyiparral rendelkező település másodosztályú együttesében játszottam, betöltöttem a módszertani vezető tisztséget, s a helyi szakmunkásképzőben tanítottam. Három csodálatos év köt a Balaton keleti partjához, egy ígéretesnek tűnő állás azonban a nyugati végre csábított. Akkor még nem gondoltam, hogy Keszthelyhez örökre hű leszek, holott csak az NB II-es csapathoz hívtak edzőnek. Jól szerepeltünk, harmonikus légkör vett körül bennünket, s továbbra sem kellett elszakadnom az oktatástól – a vendéglátóipari szakközépiskolában próbáltam megszerettetni diákjaimmal a rendszeres testmozgást. Egy váltás, egy villanás, melyre már az egész ország labdarúgást szerető publikuma felkapta a fejét: a harminchárom éves Gellei Imrét a Zalaegerszegi TE vezetőedzőjének kérték fel. – Könnyű volt a beilleszkedés, hiszen a csapat az elvárásoknak meg felelően – esetenként ezek felett teljesített. A fanatikus szurkolótábor gyakran átlendített bennünket a holtpontokon, s a három év mérlege is abszolút pozitívnek mondható: egy hetedik és két negyedik hely lett a kiegyensúlyozott teljesítmény jutalma. Közben az akkor fénykorát élő kispályás fociban is remek eredményeket értünk el, s az első futsal világbajnokságon a Tajti József fel közösen irányított válogatott ötödik helyen végzett, Zsadányi László pedig gólkirály lett – ez is örömteli része a magyar labdarúgás történetének, személyes élményeimnek. Az a tény pedig , hogy négy egyesület – a Siófok, a Vasas, a Keszthely és a ZTE – visszahívott, azt tanúsítja: sikerült elfogadtatni magam a vezetőkkel, a drukkerekkel és a játékosokkal. A prof i labdarúgásban azonban kevésbé dominálnak az érzelmek, szimpátiára nem lehet alapozni egy csapat szereplését. Úgy gondolom, mindenütt a lehetőségekhez méltóan szerepeltünk. Szívesen gondolok vissza a Pakson és az MTK-nál eltöltött időszakra is, de az Üllői úti pálya és az FTC külön kategória. Fradista trénernek lenni szinte küldetésnek számít, ezért különösen fájdalmas emlék számomra a csapat kizárása az élvonalból – természetesnek tartottam, hogy velük legyek a másodosztályban is. Gellei Imre ikon lett a hazai szakemberek között. Először az utánpótlás válogatott edzője lett, s olyan céltudatos fiatalokkal dolgozhatott, akik felnőttként, majd edzőként is letették névjegyüket itthon, s Európában: Bodnár László, Gyepes Gábor, Lőw Zsolt, Szabics Imre, Gera Zoltán, Hajnal Tamás neve jól cseng Ausztriában, Németországban, Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Ukrajnában, Belgiumban is. Néhány évvel később a felnőtt válogatott keretet dirigálta már, s pusztán két könnyelmű percen múlott a lettek ellen, hogy a nemzeti tizenegy nem jutott ki az aktuális Európa-bajnokságra. – Nehéz volt feldolgoznom a kudarcot, melynek felidézése mindig előhívja a tragikus sorsú Fehér Miklós arcát, gesztusait is! Kedvenc játékosom volt – tiszta jellem, felbecsülhetetlen értéke a kontinens labdarúgásának. S ha már idolokról szólok, hadd említsem Öcsi bácsit is, akivel volt szerencsém néhány hetet együtt tölteni. A Vasas csapatával – néhány kölcsönjátékossal kiegészítve, ligaválogatott néven – Malajziában játszottunk egy tornán, ahol a második helyen végezve százezer dollárral gyarapítottuk a szövetség költségvetését. Magyar csapatot abban az időben nem övezett túl nagy népszerűség , ezért már a repülőtéren feltűnt, hogy ezrek várakoznak ránk. Kísérőink elmondták, hogy a sajtó hetek óta Puskás érkezésével foglalkozik – az érdeklődés tehát neki szól. A dedikálás, autogramkérés naponta minimum két órát vett igénybe – hosszú sorok kígyóztak szállodánk előtt, s ekkor tudatosult bennünk tulajdonképpen, hogy Öcsi bácsi személye egy sportág védjegye is egyben. Gellei Imre szakmai tevékenységét a felcsúti Puskás Akadémia igazgatójaként zárta, de napjainkban sem szakadt el a foci örök körforgásától: a magyar öregfiúk válogatottjának edzője, az MLSZ Szakmai Bizottságának tagja, aki távollétében is hű maradt a régióhoz. Három tóparti település – Siófok, Keszthely, Balatonfűzfő – lett életének fontos állomása, s nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy szülőhelye, Badacsonytomaj díszpolgára. Úgy is definiálhatnánk: Gellei Imre a Balaton edzője! Süli Ferenc