Pozitív változások a Balaton régióban

Helyzetelemzés, prioritások – a jövő útjai

Pontos helyzetelemzést adott a Balaton régió gazdasági-társadalmi állapotáról Dombi Gábor és Fekete Károly a közelmúltban megtartott online konferencián. A Balatoni Integrációs Kft. által szervezett fórumon a BFT Társadalomtudományi Kutatócsoportjának munkatársai nem csak az elmúlt évek tényeit, trendjeit vették górcső alá – felvázolták a követendő irányokat, a problémák megoldási módozatait is. A tanulmányok gyakorlati életbe történő átültetése, a tapasztalatok levonása az országos és régiós döntéshozók kezében van, ám bizonyos: megfelelő keretet és követendő koncepciót ad a 2027-ig tartó uniós pénzügyi ciklus fejlesztési forrásainak felhasználásához. Dombi Gábor a tájegység érdekérvényesítő erejét a balatoni beruházásokhoz nyújtott nyertes pályázatokon keresztül is vizsgálta. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a régió az országos forrásallokáció közel négy százalékából részesült, de a prioritások – a magyar tenger értékeinek és turisztikai szerepének köszönhetően – érvényesülése alapvetően kedvező gazdasági pozíciókat alapozott és teremtett meg a 2020. évi koronavírus-járványt megelőzően. A teljes forrásszerzési eredményesség mutató alapján – kiemelt forrásallokációs kormányzati figyelem híján – a 2014-2020 közötti uniós programozási ciklus ideje alatt is csak átlagos pozíciójú térségfejlesztés következett volna be. Rendkívül örvendetes, hogy az állandó lakónépesség számának fogyatkozása évtizedes negatív tendenciát követően 2019- ben megállt. Továbbra is negatív a születések és a halálozások egyenlege, de tartósan pozitív a vándorlási mérleg, amely semlegesíti a kedvezőtlen népességváltozási változásokat. A társadalom öregedésének folyamata töretlen, s bár az elmúlt években láthatóan lassult, azonban az eltartottsági viszonyok tovább növekednek az időskorú lakosság számának növekedésével. A tendencia arra utal, hogy négy évtized múlva a Balatonnál az aktívak és eltartottak aránya nagyjából kiegyenlítődik. A tóparti gazdaság meghatározó ágazata az idegenforgalom. A statisztikai adatok szerint a koronavírus-járványt megelőzően folyamatosan növekvő turisztikai kereslet, erősödő fizetőképes belföldi vendégforgalom jellemezte a térséget. A pandémia „eredménye”: tavaly nyolcszázhúszezer fővel kevesebb turista érkezett a Balatonhoz, mint 2019-ben, a vendégéjszaka szám pedig ugyanebben az időszakban több mint két és félmillióval csökkent. A turizmusszektor 2020 tavaszi és őszi-téli kényszerű leállása között nyáron megélénkült a vendégforgalom, amely a kereskedelmi férőhely- és szobakapacitások magas kihasználtsága mellett extrém áremelkedést hozott. A 2010 óta mérséklődő munkanélküliség – a koronavírus-járvány hatására – a több évtizedes szezonális ciklus alakulásával ellentétes módon olyan időszakban növekedett, amikor annak csökkenése lett volna várható. Napjainkban azt érzékelhetjük, hogy a térség munkaerő-piaci anomáliáit a koronavírus-járvány által generált, kikényszerített munkanélküliség fokozta, s elhúzódásával időben is tartóssá tette. Fekete Károly a Balaton Kiemelt Térség Stratégiai Program társadalmi egyeztetésének eredményeit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta: a fejlesztési dokumentumok jelentőségét a helyben megfogalmazott igények, társadalmi elvárások minősítik, s így azok megfelelő háttér támogatást is biztosítanak a kormányzattal folyó tárgyalások során. A koncepció új fókuszpontokat emel a prioritások közé: előtérbe kerül a klímaadaptáció, a népességmegtartó- képesség javítása, a térségi kohézió erősítése. A tóparti szervezetek, a helyi civil közösségek számos olyan – ma még talán nóvumnak számító – szükségleteket is megfogalmaztak, mint a kulturális infrastruktúra javítása, a közösségi terek modernizálása, a társadalmi felzárkóztatás, a szemléletformálás, a települések hatékony együttműködése. A javaslatok lefedik a gazdaság szinte valamennyi szegmensét, de hangsúlyos szerepet kapnak azon ágazatok, melyek a balatoni tradíciókra alapoznak, s így szimbiózisban élnek a turizmussal, a vendéglátással. Megkülönböztetett figyelem kíséri a kézműves ipart, az őstermelők tevékenységét, a kulturális attrakciókat, s gondolnak a jövő nemzedékére is. A szülőföldhöz való visszatérést segíthetik a különböző ösztöndíjak, pályakezdő támogatások, a lakhatási lehetőségek bővítése, s természetesen előkelő helyen szerepel a közlekedés korszerűsítése, a víz-és tájvédelem is. A konklúzió pedig: a fenti teendők végrehajtása tovább erősítheti a térségi identitást. Süli Ferenc