Ember és természet – veszedelmes viszonyok

Online konferencia a Föld napján

Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? A környezetvédők által több évtizede megfogalmazott jelszóra naponta milliók kívánnak választ adni, az április 22-re kijelölt Föld napja pedig lehetőséget ad az aktuális problémák nemzetközi elemzésére. A jeles dátum alkalmából a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. online fórumot szervezett rangos előadók bevonásával. Sipos Katalin, a WWF Hungary igazgatója bevezető prezentációjában a Föld egészsége és a pandémia közötti összefüggés forrását, egymásra hatását elemezte. – Veszedelmes viszonyok tanúi és alakítói vagyunk, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy megváltozott az ember és a természet kapcsolata. Az élővilág zoonózisos betegségektől szenved, azaz az állatok világából „importáljuk” a betegségeket – a legmarkánsabbak, legrettegettebbek a HIV-, az AIDS- és az ebola-vírusok. Egyre több támadás ér bennünket, a terjedési utak lerövidülése, a globalizáció és a turizmus pedig felgyorsítja a járványok terjedését. A kórokozók tempósan, két formációban jutnak szervezetünkbe: közvetlenül, haszonállatok útján, vagy köztes gazda segítségével. Elképesztő a gasztronómiai kínálat: ennek döbbenetes példája a konyhakész denevérek, kígyók piaci jelenléte, de a szója, a marhahús preferálása is deformálja a hagyományos élelmiszer láncot. A világkereskedelem mindent áttörő érvényesítő ereje vezetett az Amazonas menti esőerdők gyérítéséhez, a szűnni nem akaró beruházásokkal pedig leszűkítjük a vadállatok életterét – ma már nem extrém látványosság az oroszlánok, medvék megjelenése az autóutakon, vagy éppen a hegyi kecskék randalírozása a belvárosban. – A pandémia ugyan az ipar korlátozott leállásához vezetett – melynek köszönhetően javult a levegő minősége a glóbuszon -, azonban lokálisan folytatódott a természet kizsákmányolása. Azt is tapasztalhattuk, hogy a kezdeti sokkhatás után egyre nagyobb, értékesebb lett a társadalom szemében a környezet, a natúra. A jövő is számos titkot és csapdát tartogat számunkra: a legsúlyosabb kockázatok a klímaváltozáshoz kötődnek. Somlai Szilárd, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakvezetője előadásában az elmúlt egy év pozitív és negatív hatásait vette górcső alá a természeti értékek védelme aspektusából. – A pandémia számos tanulsággal szolgál. Valamennyien érzékelhettük, hogy napjainkban a társadalom másként viszonyul környezetéhez, mint korábban. Célunk a szemléletformálás: sajátos lehetőségeinkkel azt a célt kívánjuk elérni, hogy az emberek tényleges értéknek tekintsék a természetet: olyan személyes tulajdonuknak, mint az autójuk, a házuk – ez egyben a fennmaradás záloga. A nemzeti parkok feladatköréhez tartozik, hogy a tematikus bemutatóhelyek fenntartásával és funkcióik ismertetésével ez a kapcsolat szorosabbá váljon. A látogatóhelyek, tanösvények a „koncentrált természet” szerepét töltik be – mondhatjuk azt is, hogy ezek a területek az áldozat szerepét töltik be, a tömeges turizmus tehát nem a védett területekre koncentrálódik. E szerepkörnek tökéletesen megfelelnek az elmúlt két évtizedben kialakított, zömmel interaktív látogatóközpontok – az érdeklődők száma ez idő alatt közel tízszeresére emelkedett, s 2019-ben megközelítette a félmilliót. – A problémák egy részét természetesen ők okozzák. Azok a polgárok, akik letérnek a kijelölt útvonalaktól, akik illegális tűzrakó helyeket létesítenek, akik kedvenc háziállatukkal felverik a táj csendjét, s akik új nyomvonalakat hoznak létre a kilátók környékén. Esetenként saját életüket, testi épségüket veszélyeztetik a tiltott sziklamászással, az erdei utakon történő kerékpározással, s akik ezeken a gyönyörűséges terepeken szabadulnak meg a háztartási hulladéktól, építési törmeléktől. Hatvanezer hektárnyi területet oltalmazunk – nem ritkán polgártársainktól is. Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport szakjogásza a járvány kezdete óta eltelt időszak jelenségeinek analizálása során arra a következtetésre jutott, hogy a levegő minőségének pozitív irányú változása sem oldja meg alapvető gondjainkat. Relatíve magas a szálló por koncentrációja, a részecskék pedig – minél kisebbek, annál veszélyesebbek – elmerülnek az emberi szervezetben, s főként a légutakat támadják meg. Betegségünk súlyossága – csakúgy, mint a most tomboló vírus esetében – elsődlegesen ezek állapotától függ. A mortalitás szoros összefüggésben van a légszennyezettséggel, s érzékelhető, hogy az átmeneti javulás után visszatért a régi állapot. A főváros szolgálja ehhez a megfelelő modellt, ugyanis Budapest centrumában az ingyenes parkolás nem csak részleges, lokális káoszt – fokozatosan romló minőséget is okoz. Az ártalmas levegőért a lakosság felelőssége megkérdőjelezhetetlen: a kibocsátók között első helyen szerepel. A jogszabályok ugyan tiltják az avar- és a háztartási hulladék égetést, ám az ismerethiány, a felelőtlenség és a szegénység gyakran felülírja a ezeket a rendelkezéseket. Változás csak szigorúbb hatósági beavatkozással, keményebb szankciókkal és az ellenőrzés hatékonyságának növelésével képzelhető el. Csepregi István, a Köztisztasági Egyesülés igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a köztisztaság stratégiai ágazat jellege a pandémia alatt felerősödött. A kezdeti időszakban a pánikvásárlás miatt jelentősen emelkedett a háztartási hulladékok mennyisége, ugyanakkor az iskolák, szállodák, vendéglátóhelyek zárva tartása miatt ezen intézmények zéróhoz közelítő szolgáltatást vettek csak igénybe. Változatlanul gondot jelent a karanténban élők által „termelt” hulladék szállítása, sőt új típusú, feleslegesnek minősülő termékek is kukába kerültek. Ezek főként a járvány elkerülését célzó vegyi, gyógyászati vagy védekezési eszközök: tisztító, fertőtlenítő szerek, kesztyűk, maszkok. S ha kérdő mondattal indítottuk összefoglalónkat, azzal is fejezzük be: vajon át tudjuk-e menteni a pozitív vonulatot a járvány utáni időszakra? Süli