Lapszél… A szabadság szele…

… avagy inkább szellője. Már április végén lehetett látni, érezni, hogy a május csak meghozza a régóta óhajtott szabadságunkat. Egyre többen töltötték helybéliek és turisták szabadidejüket a Balatonnál, s egyre nagyobb volt a bizalom a nyitás iránt. Végre átléptük a bűvös hárommilliót, s egy hirtelen ugrással bőven a négymillió fölé kerültünk, ezzel is példát mutatva a világnak. Természetesen az oltások számáról van szó, jóllehet arról is írhatnánk, melyik település hány milliót kapott fejlesztésre, beruházásra, felújításra. Bár az időjárás csak néhányszor volt kegyes hozzánk, azért csak előkerültek a kerékpárok, a túrafelszerelések. A vendéglátásban érintettek lélegzetüket visszafojtva figyelték a fejleményeket, s szinte azonnal igazodtak a lazításhoz: teraszok nyíltak, ahol sok helyütt még fel is festették a távolság tartására utaló sajátos jeleket, óvatosságra intő táblák kerültek ki. Páran ezt szellemesen, piktogramokkal, rajzokkal tették szemléletesebbé. A kötelezően előírt információk, figyelmeztetések haladéktalanul megjelentek, s nem egy helyen az ejnye-ejnye helyett maszkot kapott a magáról megfeledkező vásárló. A kézfertőtlenítők (saját tapasztalat) még a késő esti órákban is működtek, s az alattuk keletkező tócsákat is gyorsan megszüntették. A vásárlók, bámészkodók döntő többségéről is a fegyelmezettség nyugtázható, de láthattunk ellenpéldát is. A sétányokon bizony lejjebb-lejjebb csúszott a maszk a kocogók, kerékpárosok arcán, de az üzletekben, intézményekben, piacokon szinte folyamatosan elhangzó figyelmeztetések megtették a hatásukat. Tetszett, hogy a gyerekek a szüleiket, a szülők meg az apróságokat intették pár szóval vagy mozdulattal, ha szabálytalanságot tapasztaltak. A fel- és megszabadulás szellője érintette meg az embereket. Morózus tekintetek (arcot még sokáig nem láthatunk!) enyhültek meg, s a maszkok mögül sok nevetés is szállt a még hűvöskés balatoni levegőbe. Ám a derű mögött még ott van a mögöttünk álló bő egy esztendő intése: ne bízzuk el magunkat, legyünk óvatosak. Sok évtizede ez még a politikára vonatkozott, ma a legféltettebb kincsünkre, az egészségünkre. Vigyázzunk, óvakodjunk hát, mert a tavaszi szellő visszakényszeríthet a kiskabátba… Zatkalik András