Környezetszennyezés: előtérben a divatipar

A változás feltétele – részesítsük előnyben a természetes anyagokat

A divatipar az egyik legnagyobb környezetszennyező a világon. Ez az iparág felelős a termékek festéséből és elkészítéséből adódóan a szennyvíz húsz-, a hulladék tíz-, s a globális szén-dioxid-kibocsátás ugyancsak tíz százalékáért. Becslések szerint a szintetikus anyagok mosása során évi félmillió tonna mikro szál kerül az óceánokba, ami a környezetbe juttatott elsődleges mikro-műanyagok harmincöt százalékát teszi ki. A mikro-műanyagok a műanyag olyan apró részei, amelyek kisebbek, mint öt milliméter. Forrásukat tekintve két fajtáját különböztetjük meg: az elsődleges és a másodlagos mikro-műanyagokat. Az elsődleges csoportba tartoznak azok, amelyek kis részecskékként közvetlenül kerülnek a környezetbe. Legfőbb forrásai a műszálas ruhák mosása, a gépjárművek gumijainak kopása és a kozmetikumokhoz szándékosan hozzáadott mikroműanyagok, mint például az arcradírban vagy fogkrémben a mikro-gyöngyök. Másodlagosnak minősülnek a nagyobb műanyagtárgyakból származó erodálódott részecskék, például műanyagtárgyak, PET palackok vagy halászati eszközök. A mikroszálak a műszálas ruhák használata és mosása közben szakadnak ki a textilből, folyamatosan szennyezve ezzel a környezetet. A „fastfashion” és az „ultra-fastfashion” az előállított és hulladékká váló ruhák mennyiségének jelentős növekedéséhez vezetett. Egyes becslések szerint évente már körülbelül nyolcvan milliárd ruhadarabot állítanak elő világszerte. Ez a gyorsaság a környezetünkön kívül a vásárlási szokásainkra is negatívan hat. A fenntartható divat és a megfontolt vásárlás lényege, hogy az olcsóbb, szintetikus anyagok helyett olyan ruhákat válasszunk, melyeket természetesen lebomló alapanyagokból, fairtrade körülmények között állítanak elő. Ezért a háztartásunkban és a gardróbunkban a textilek kiválasztásakor színükön és mintájukon túl az anyagukra is oda kell figyelnünk. Az első lépés, hogy lehetőleg ne vásároljunk műszálas vagy műszállal kevert textíliákat. Részesítsük előnyben a természetes anyagokat. A természetes alapanyagokból készült textilek lehetnek növényi és állati eredetűek. A legismertebb állati eredetű textil a gyapjú, amely a juhok bundájából készül. A legjobb minőségű gyapjút a merinó juhok szolgáltatják, emellett az Andokban élő lámaféle az alpaka, a Himalájában élő kasmírkecske és a teve is szolgáltat textilkészítéshez felhasználható gyapjút. Másik ismert állati eredetű textilalapanyag a selyem, amely eredetileg a selyemlepke hernyójának köszönhető. Egyéb állatok, melyek természetes szálakat biztosítanak még a vikunya, az angóranyúl és a pók (selyem) is. A birkagyapjúból készült fonalból szőtt textilek tartósak, kissé szúrós, de meleg és lélegző, páraáteresztő viseletet biztosítanak. Könnyen színezhetők, tisztításuk csak alacsony hőfokon lehetséges, mert összemennek. A selyemhernyó gubóját letekerve egyetlen hosszú selyemszál nyerhető, amelyből – szövetté szőve – selyem anyag állítható elő. Könnyű, puha tapintású, nagy szakítószilárdságú anyag, mely viszonylag jól ellenáll a vegyszereknek is. A kasmírgyapjút a kasmírkecske pehelyszőréből állítják elő, amit először kézzel válogatnak át. Különösen puha, meleg, de mégis könnyű anyag. A legismertebb növényi eredetű textilipari alapanyag a pamut, mely a gyapot növény magjainak repítő-szálaiból készül. A gyapotból készülő pamut jól szívja a nedvességet és a szaganyagok könnyen kiöblíthetőek belőle. Az így előállított szövetek gyorsan gyűrődnek, de könnyen fehéríthetők, illetve színezhetők. Tudni kell róluk, hogy a napfény hamar károsítja őket – előny viszont, hogy közepes hőfokon tisztíthatók, szövéssel, nyomással és festéssel is mintázhatók. Habár a pamut természetes rost, a gyapottermesztés olyan nagy mennyiségű vizet igényel (pólónként körülbelül 2700 litert), hogy megkérdőjelezhető a fenntartható termelése. A kender az egyik legrégebben ismert kultúrnövény, amit a textilipartól kezdve az építőiparon át számtalan módon hasznosítanak, például a kender rostjaiból durva szövésű vászon készül. A kender szárait áztatás után speciális fésűvel szétválasztották, majd az így készített fonalból szőtték a textíliát. A pamuthoz képest 60-70%-kal kevesebb vizet igényel a termesztés és feldolgozás során. A kender ruházatok különösen tartósak, antibakteriális és gombaellenes tulajdonsággal és természetes UV szűrő képességgel is rendelkeznek. A lenvászon szintén a növény szárának rostjaiból készül, szövetének felülete kissé csomós. Tulajdonságaiban hasonlít a pamuthoz, csak annál keményebb tapintású. A len nem igényel kémiai műtrágyát vagy rovarirtó szereket, és a pamuthoz képest sokkal kevesebb vízre van szüksége. A textiliparban előnyös tulajdonságai között tartják még számon, hogy könnyen fehéríthető és jól színezhető. Jellemzője még, hogy nagyon gyűrődik és az első mosáskor összemegy. Viselésekor hűvös érzetet kelt, ezért főként nyári ruhák alapanyaga. A len anyag lélegző, tartós és jó nedvszívó képessége miatt számít kedvelt választásnak. Lakástextilként, törölközők, konyharuhák alapanyagaként is népszerű. Ruhák és egyéb textíliák vásárlásakor tehát a legelső, hogy tanúsítsunk önmérsékletet és ne dőljünk be a fastfashion csábításának. A második lépés, hogy tisztában legyünk a választási lehetőségeinkkel és döntéseink következményeivel. Válasszunk természetes, kevés vegyszert és vizet igénylő anyagokat, illetve az újrafelhasznált textíliák is alternatívái a műszálnak, pamutnak. Használjuk addig, amíg csak lehet és törekedjünk a tisztításuk során elhasznált vegyszermennyiség jelentős csökkentésére is. Apró döntésekkel nagyot léphetünk előre. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.