Klímabarát életmód, fenntartható étrend, műanyagmentes étkezés

A fenntartható táplálkozás fontos beavatkozási pont az éghajlati és ökológiai válság kezelését illetően, mely mellett természetesen a fenntartható mezőgazdaságra és a körkörös gazdaságra történő átállás is elengedhetetlen a megoldáshoz. A klímaváltozás és az ökológiai válság összetett problémáira nincsenek azonnal ható csodaszerek, életünk minden területén változtatnunk kell eddigi szokásainkon. Ezek a kis lépések összeadódva azonban sokat számítanak a nagy közösben, hiszen mindannyiunk felelőssége és mindenkitől elvárható, hogy megtegye, amit tud. A táplálkozás, a mezőgazdasági földhasználat, a talaj-kizsákmányolás, a biodiverzitás-csökkenésre adott lehetséges válaszok között a szigorú növényalapú étrend jelentheti a megoldást, ám számosan soha nem mondanának le a mindennapos húsfogyasztásról. Ezek a végletes gondolkodásban összegződő indulatok pedig inkább hátráltatják a cselekvésre irányuló hajlamot, miközben jelenlegi táplálkozási szokásaink fokozzák környezeti- éghajlati problémáinkat. Egy étrend csak akkor tekinthető jónak, ha hosszú távon képesek vagyunk a mindennapokban követni. Az emberiség fenntartható és egészséges élelmiszerrel való ellátása természetesen sokkal nagyobb kihívás, mint egy étrendváltás, de a mindennapi életünkben kezdhetjük ezzel. Mindannyiunk identitásának része az általunk kedvelt élelmiszerekhez és a hozzájuk kapcsolódó kulturális szokásokhoz való viszonyunk. Ez a mentális kötődés természetesen érthető, de nagyban megnehezíti a hagyományos, megszokott, érzelmi töltéssel rendelkező szokásaink átprogramozását. Így hiába értjük meg az eszünkkel, hogy a nyugati társadalmakban a hulladék legnagyobb hányada a háztartási pazarlás nyomán keletkezik, érzelmi kötődésünk miatt nehezen tudjuk például az ünnepeink süti és rántott hús és töltött káposzta hegyeit csökkenteni. Alapvető probléma az is, hogy az emberek többsége nagyon kevés tudással rendelkezik az elfogyasztott táplálékról, személyre szabott szakértői segítséget pedig kevesen engedhetnek meg maguknak. Általánosságokat tudunk csak mondani, miszerint használjunk helyi és idényjellegű alapanyagokat, lehetőleg kevés, de jó minőségű húst, és a táplálékunk alapját a növényi eredetű alapanyagokból állítsuk össze. Ezt természetesen minden embernek általános fizikai-, egészségügyi állapota, aktivitása szerint kellene alkalmaznia. A mindennapok azonban kevés időt engednek napi étkezéseink ennyire tudományos megközelítéséhez. Elérkezett a szeptember, előkerültek az iskolatáskák, megvolt az első tanítási nap. Újra előkerült a tízórai, uzsonna és a munkahelyi ebéd kérdése. Lehetőleg legyen egészséges, tápláló, finom, bírja az utazást és a táskában zötyögést, ne legyen romlandó, és nem utolsó sorban legyen klímabarát is. Szerepeljenek benne sokszor helyi alapanyagok, idényzöldségek és gyümölcsök, házi készítésű rágcsálnivalók, de semmiképpen se érezzük rosszul magunkat, ha néha csak egy bolti kakaós csigára volt időnk.

Mi kerülhet az uzsonnás dobozba:

• megtisztított, darabolt idényzöldség (sárgarépa, karalábé, zeller, paradicsom, paprika) • megtisztított, darabolt idénygyümölcs (alma, körte, szilva, stb.) • sült sütőtök • különböző magvak, diákcsemege (mogyoró, dió, tökmag) • házi müzliszelet • almachips • teljes kiőrlésű pékáruk, tortilla lapok szendvicsalapként • sült csirkemell/sonka/főtt tojás/ mozzarella/házi májkrém szendvicsbe • szendvicskrémek (tojáskrém, sajtkrém, sült paprika krém, padlizsánkrém, túrókrém, humusz) • pizzás/pesztós csiga • sós és édes muffinok (csokis, mákos, sütőtökös, brokkolis, sajtos, stb.) • zabkekszek (mazsolás, csokis) • házi tejberizs/tejbegríz/zabkása, gyümölccsel • bulgur/kuszkusz/köles saláta zöldségekkel, tonhallal, fetasajttal.

Ha már elkészült a tízórai és ebéd, akkor azt is érdemes átgondolni, mibe csomagoljuk. Egyrészt egyszerre kell védeni az élelmiszert és az iskolai kellékeket, másrészt bele is kell férnie a táskába. Igyekezzünk előtérbe helyezni a környezetbarát megoldásokat az egyszer használatos csomagolás helyett. Szakítsunk a frissen tartó fóliával, a nejlon uzsonnás tasakokkal és az alufóliával. Természetesen ha valakinek már van műanyag uzsonnás doboza, akkor nyugodtan használja azt, hiszen nem azzal leszünk környezettudatosak, hogy kidobáljuk a meglévő, használható holmikat és újakat veszünk helyettük. Ne váltsunk csak azért, mert a legújabb trendi színekben pompázik, vagy valami népszerű rajzfilmfigura van rajta. Használjunk üvegedényeket, fémdobozt, lemosható réteggel ellátott textilszalvétát, méhviaszos kendőt. Igyekezzünk annyit csomagolni, amennyit el is tud fogyasztani a gyermek: az sem jó, ha hazahozza vagy kidobja. Mindig vigyünk magunkkal kulacsot. Magunknak és a gyerekeknek is nyugodtan csomagoljunk csapvizet, hiszen ez a legegészségesebb választás. A kulacs legyen üvegből vagy fémből – ez esetben is kerüljük a műanyagot. Legyen mosogatógépben elmosható, ne folyjon és ne legyenek olyan apró részei, melyeket nem lehet rendesen tisztítani, mert bepenészedhetnek. Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, már igenis tettünk valamit.