Filmfelvevővel, magnetofonnal járta Somogyországot

A száz éve született Együd Árpád, a Balaton Táncegyüttes egyik alapítója, Somogy népművészetének őrzője előtt tiszteleg a siófoki Kálmán Imre Emlékház kiállítása. Együd Árpád (1921-1983) testnevelő tanárnak tanult, majd a csurgói gimnáziumban helyezkedett el, ahol diákjainak népi játékokat is tanított. Megalapította Csurgón az első diák tánccsoportot, melyhez a fellépő ruhákat Berzencéről és környékéről kérték kölcsön. Ezek az alkalmak voltak első gyűjtései. „Az eredetileg palóc kultúrában nevelkedett fiatal pedagógus érdeklődése kiterjedt a tágabb népművészet megismerésére is; a jelmezkölcsönzés ürügyén létrejött találkozásokat követően egyre másra keresett meg öreg táncosokat, zenészeket – mondta a kiállítás-megnyitón a televízióból is ismert, Siófokon élő Lengyelfi Miklós Erkel Ferenc-díjas szerkesztő, aki Együd Árpád tanítványa és barátja volt.

Somogyban elsőként Együd Árpád indult magnetofonja mellett filmfelvevővel is felszerelkezve néprajzgyűjtésekre. „Egész életében úton volt, hátán a kis magnetofonnal, amely az első teremben látható – folytatta Lengyelfi Miklós. – Gyűjtéseiből elkészült a Somogy Néprajza című kötet több más publikációval együtt. Megszállott volt. Amikor a ’48-as szabadságharc századik évfordulójára készülődés folyt az országban, különböző pályázatokat írtak ki, önkéntes gyűjtő mozgalmat indítottak. Együd az elsők között volt, aki bekapcsolódott ebbe a mozgalomba. Kinevezték a megyei népművelési tanácsadó vezetőjévé, majd visszatért pedagógiai munkájához.” A siófoki Perczel Mór Gimnáziumban 1963-ban kapott állást, és ebben az évben Kelemen Istvánnal megalapította a Balaton Táncegyüttest. 1970-ben a Beszédes József Múzeum és az akkor nyíló Kálmán Imre Múzeum vezetője lett. „Az otthona itt volt Siófokon, de belakta az egész megyét – így a korábbi televíziós szerkesztő. – Szerintem nincs olyan település Somogyban, ahol ne járt volna. Ahol előadást tartott, ott gyűjtött, ahol gyűjtött, oda később visszatért beszámolni az ottaniaknak arról, hogy milyen értékes kincsek őrzői vannak közöttük. Az ilyen emberre szokták azt mondani, hogy szürke eminenciás, mert mindent intézett, mindenkinek segített, mindenkit ismert, és amikor a babérok learatására került a sor, akkor a háttérben volt, örült mások sikerének. Az én életutamat ő határozta meg”. A kiállítás termeiben végigkövethetjük a folklórkutató életművét, beleolvashatunk feljegyzéseibe, személyes tárgyai közül megtekinthetjük magnetofonját, filmfelvevőjét. A Balaton Táncegyütteshez kötődő munkája mellett elolvashatjuk tanítványai, barátai megemlékezéseit. „Aki ismerte, tudja, hogy egész fájdalmasan rövid élete elválaszthatatlanul összefonódott a somogyi tájjal, emberekkel, az itt élő emberek dalaival, táncával, népművészetével. Aránylag kevés, nyomtatásban megjelent tanulmánya korántsem tükrözi munkásságának értékét. Az alkotás, a gazdag tapasztalatok meg fogalmazásának, megírásának éveiben vesztettük el. A néphagyományokra épülő folklórkutatás egyik nagy, de szerény személyisége volt…” – így emlékezett vissza rá anno utódja, a Kálmán Imre emlékmúzeumát vezető Matyikó Sebestyén József. A Balaton Táncegyüttes a tervek szerint karácsony előtt mutatja be Együd Árpádra emlékező táncszínházi alkotását.

Együd Árpádra tanítványa és munkatársa, Lengyelfi Miklós – jobbról – emlékezett.