Madarak a téli Balatonon

A Balatonnak, Közép-Európa legnagyobb tavaként – ősztől tavaszig kiemelkedő szerep jut a vonuló, vagy hazánkban telelő vízimadarak életében. Az egy időszakban a tavon tartózkodó madarak száma ezekben a hónapokban meghaladhatja akár a 20 ezret is. Védelmük érdekében a Balaton 1989-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére (Ramsari Egyezmény). Az egyezmény értelmében minden év október 1-jétől április 30-ig időszakos ramsari területnek minősül a tó. Ebben az időszakban tilos a tavon a vízimadarak vadászata és zavarása. Augusztus végétől a néhány centiméteres jég hízásáig folyamatosan növekszik a Balatonon pihenő, táplálkozó vízimadársereg. Faji összetételük is ennek megfelelően átalakul. Szeptembertől néhány hullámban érkeznek és távoznak is az északi vándorok. A legkitartóbbak az első jeget hozó fagyokig maradnak. A tó északi és déli partja mentén más-más összetételű récecsapatokat fedezhetünk fel. Ez a különbség elsősorban a fajok eltérő táplálkozási igényeiben és szokásaiban gyökerezik. Vannak fajok, melyek a sekély, parti vizeket részesítik előnyben és vannak, amelyek a mélyebb vizekben élő kagylókból és egyéb gerinctelen állatokból álló táplálékukat a víz alá bukva szerzik meg. A több százas nyári lúd és nagy lilik csapatok a fagyok beállta előtt főként a nyílt vízen, alacsony vízállás esetén az iszapzátonyokon éjszakáznak. A fagyok hozta dermedés csak átalakítja kedvenc éjszakai szállásukat. Gágogásuktól és „lik-lik”-elésüktől hangos a Szigligeti-öböl térsége, ahogy kora reggeltől a táplálkozóterületekre húznak. Alacsony vízállás mellett nagyon jellegzetes a déli part iszapzátonyainak madárserege. Jégmentes időszakban a nyári ludak és nagy lilikek akár ezres tömegei is megpihennek itt. A kormoránok is szívesen választják pihenőhelyükként az iszapzátonyok környékét és a zavartalan kőszórásokat. A 2003-2005 közötti alacsony vízállás páratlan bepillantási lehetőség volt a tónak abba az állapotába, amikor a bevédett partszakaszok művi partvonalától megszabadult a tó és a part mentén változó szélességű és vízborítású nyílt iszapfelszín sáv szegélyezte a déli partot, de helyenként az északit is. A partot övező nádasok kiterjedése nőtt, a part menti szárazulatok hangsúlyossá válása pedig lehetővé tette azt, hogy az alacsony vízben vagy a nyílt iszapfelszínen táplálkozó parti madarak színes sokasága egyre növekvő számban szakítsa meg hosszabb, rövidebb időre a déli part menti vonulását. A pihenő récék között szaladgáló havasi partfutók, fenyérfutók, kis lilék, parti lilék, sárszalonkák és cankók sokasága talált itt táplálkozóhelyre.

A sirályok kavargó rajai szervesen hozzátartoznak a téli Balaton élményéhez. A dankasirályok elsősorban apró halakat zsákmányolnak, míg a nagyobb testű sirályfajoknak kiemelkedő a szerepük az elpusztult halak tetemeinek eltakarításában. A Balatonon telelő több száz bütykös hattyú között időről időre feltűnik a távoli tundrákról érkező énekes hattyúk néhány képviselője. Az északi és a sarki búvárok, a kis bukók, nagy bukók mindmind változatossá teszik a nyílt vizek, vagy a csendesebb kikötők téli madárvilágát. A nagyobb befolyók torkolatánál a legnagyobb hidegben is találhatók nyílt vízfelületek, melyek ilyenkor akár ezrével is vonzzák az itt telelő vízimadarakat. Azokon a nyíltvízi területeken, ahol a vízimadarak csoportosulnak, a tó lassabban fagy be, egy hosszan megmaradó jégmentes vízfelület, lihogó keletkezik, melyet a folyamatosan úszkáló madarak tartanak fenn azáltal, hogy megszakítás nélkül mozgatják a vizet. Érdemes egy távcsővel végigpásztázni a végtelennek tűnő hófedte jégmezőt is. Szinte bárhol előfordulhat, hogy egy látszólag mozdulatlan, fekete kupacból egy jégen ülő rétisas formája rajzolódik ki távcsövünk látómezejében. Szárnyra kelve megmutatja távolról is döbbenetes méreteit. A rétisasok télen nagyobb területeken kóborolnak és a hazai példányok az északról telelni érkező fajtársaikkal feldúsulva, főként nagyobb álló- és folyóvizeink közelében találják meg életfeltételeiket. A Balaton környékén telelő rétisasokat vonzza a befagyott tó jege, mely belátható, biztonságos pihenő és táplálkozó területet biztosít számukra. Igaz, hogy az őszi-téli és koratavaszi hónapokat átölelő időszakban a tavon telelő vízimadaraké a tó, azonban a téli nádasok sem elfeledett élőhelyek a madarak számára. Főként énekesmadarak sokasága találja meg táplálékforrásának jelentős részét a nádasokban. A nád termése, a nádszálakban és a száraz levelek tövében megbúvó ízeltlábúak áttelelő formái, egyedei szinte korlátlan, de nem könnyen hozzáférhető eledelt biztosítanak az élelmes madaraknak. Leggyakrabban barkóscinegéket, verebeket, cinege fajokat, nádisármányokat figyelhetünk meg. A Balaton- felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dél-balatoni Helyi Csoportjának tagjai rendszeresen végeznek vízimadár számlálást a Balatonon. A vonuló és telelő vízimadarak mennyiségének és faji összetételének folyamatos nyomon követése fontos információkkal járul hozzá a védelmük érdekében hozott döntésekhez. A vizes élőhelyek védelme a természetvédelem nemzetközi szinten is kiemelkedő feladata, hiszen az emberiség évszázadok óta tartó természeti környezetet átalakító tevékenysége a tört részére zsugorította eredeti területüket. Mindannyiunk számára fontos, hogy megőrizzük a Balaton sokrétű arculatát, melynek téli madárvilága sok színfoltja közül csupán az egyik. Dr. Nagy Lajos