Online konferencia a klímaváltozásról

Csapadékos telek, aszályos nyarak

Földünket fenyegető környezeti problémák iránt egyre fogékonyabbá lettünk – a gyermekektől a felnőttekig szinte minden korosztály ismeri a globális változásokat érintő témák fontosságát.

A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezete, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. a környezet védelme, az ökológiai, szociális, kulturális és gazdasági fenntarthatóság érdekében 2020 őszén szemléletformáló rendezvénysorozatot indított, hogy felhívja a figyelmet mindannyiunk személyes érintettségére, a klímaváltozásra, a természeti erőforrások csökkenésére és az ökoszisztémák sérülékenységére vonatkozóan. A novemberi fórumon a klímaváltozás, s az általa okozott környezeti hatások kerültek fókuszba a WWF Magyarország Alapítvány két munkatársának felvezető előadásával. Sipos Katalin, a szervezet igazgatója az üvegházhatás elemzése során kitért arra, hogy a szén-dioxid egyensúlyt a társadalmak megváltoztatták, melynek következményeként a légkörben felhalmozódó üvegházhatású gázok jobban visszaverik a Földről távozni készülő napenergiát. Ennek az eredménye a globális átlaghőmérséklet növekedése. Mindez összefüggésben van a természetes elnyelők pusztításával, az ipari forradalmat követő robbanásszerű fosszilis energia felhasználással. A szén-dioxid „túltermelésért” elsődlegesen az energia- és hőszektor felelős a maga huszonöt százalékával, de dobogón van még a mezőgazdaság és az ipar is, míg a közlekedés a negyedik helyen áll. Sipos Katalin történelmi és gazdasági összefüggésekbe ágyazva elmondta, hogy 1750-hez képest negyvenöt százalékkal több szén-dioxid van ma a levegőben, míg glóbuszunk felszíne másfél fokkal lett melegebb. A klímaváltozás öngerjesztő folyamatokat is beindított. Szibériában – ahol korábban állandóan fagyott volt a talaj – napjainkban szinte menetrendszerűek a metánrobbanások, mert a fellazult föld képtelen ellenállni az extra hatásoknak. Az így kiszabaduló metán – ami szintén üvegház hatású gáz – tovább erősíti a negatív folyamatot.A témával foglalkozó tudós társadalom egyöntetű állásfoglalása, hogy a további, eddig soha nem észlelt nagyságú katasztrófákat csak úgy tudjuk elkerülni, ha képesek vagyunk két fok alatt tartani a globális átlaghőmérséklet-emelkedést. Ellenkező esetben további tenger vízszint emelkedés, árvizek veszélyeztetik az emberiséget és javaikat. Már a jelenlegi trendek is riasztóak, hiszen a csapadék globális átrendeződése, az erősödő aszályzóna egész Európát érinti. Hatással van a települések, a helyi lakosság életére, a mezőgazdaságra – jelentős termőterületek, s ezzel kedvelt növényeink, gyümölcseink tűnhetnek el. A tény: a tíz legsúlyosabb gazdasági kockázat fele környezeti krízis. A kutatók konklúziója – a szén-dioxid elnyelő kapacitások végesek, csak a kibocsátás csökkentésében szabad gondolkodni. Mégpedig együtt, a kutatók és a politikusok együttműködésével, mint ahogy ez a közelmúltban tartott klímacsúcson is történt. A jelenlegi helyzet ugyanis nem túl kedvező: ha minden így folytatódik, a század végére nem kizárt a 2.7–3.1 Celsius fokos globális átlag hőmérséklet emelkedés sem. Optimista jóslat a 2.1 fok, de az már bizonyos, hogy a másfél fokon belül tartás megvalósíthatatlan. Az igazgatónő feltette a kérdést: vajon mit tehetünk ebben a helyzetben? A választ Paul Hawken környezetvédő Visszafordítható című könyvében találhatjuk meg. A szerző száz hatékony, párhuzamos megoldást vázol fel, melynek origója a fosszilis energia kivitele, új, alternatív, megújuló erőforrások alkalmazása, de nem halasztható a földhasználat és a közlekedés reformja sem. A siker a politikai és gazdasági döntések irányán múlik. A kormányzatok és szervezetek mellett természetesen nem elhanyagolható tényező a lakosság szerepe sem. Magánemberként tudatos vásárlással, kevesebb fogyasztással, a helyben termett áruk favorizálásával járulhatunk hozzá a pozitív változásokhoz, de a tervezőknek és az önkormányzatoknak is jócskán jut feladat. A klímaakciók során indokolt gondoskodni a csapadékvíz tárolásról, a burkolatok csökkentéséről, zöld tetők és zöld falak létesítéséről – ezekről a beruházásokról számos jó példa található hazánkban is. Kajner Péter, a WWF Magyarország Alapítvány munkatársa előadásában a klímaváltozás magyarországi hatásaira hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott: a köztudatban víz nagyhatalomként tartanak számon bennünket, ám szárazodó tájaink ennek ugyancsak ellentmondanak. A valóság: csapadékhiányos szinte az egész ország, s ennek elsődleges oka, hogy a vízkészlet kilencvenöt százaléka külföldről érkezik. Gondot jelent, hogy az évi mindössze 500 – 750 milliméter csapadék mellet az árterek kilencven százaléka, a vizes élőhelyek kilencvenhét százaléka megszűnt. Elgondolkodtató, hogy a nyári átlag hőmérséklet húsz év alatt 2.4 Celsius fokkal nőtt, s egyre tartósabbak a kánikulai napok. Hosszú évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a telek csapadékosabbak, a nyarak aszályosak, de egyre gyakoribbak a nagy intenzitású, esetenként pusztító erejű villámárvizek is. A jövő sem kecsegtető, a meteorológusok, éghajlatkutatók különösen az évszázad utolsó harmadával kapcsolatosan borúlátók. A szélsőséges időjárási jelenségek nőnek – a fagyos napok száma felére csökken, a hőhullámos napok száma öt-hatszorosára emelkedik. A magyar gazdáknak tehát extrém melegre, aszályra, tavaszi fagyokra kell felkészülniük, miközben a kukorica és az őszi búza átlagtermése a csapadékhiány miatt aggasztóan kevés lesz. Eltűnhetnek bükkös, gyertyános-tölgyes erdeink, s várhatóan az évszázad végére a Balaton is lefolyástalan lesz. Indokolt tehát a beépítések korlátozása, a biodiverzitás megőrzése, helyreállítása. Süli F.