Lapszél – Védd meg a Balatont!

Az elmúlt hetekben számos támadás érte a Balatont. Sajtóban, utcai beszélgetések során, sportberkekben. Volt köztük a vízminőségre, a kikötők állapotára vonatkozó; de az épített és a természeti környezet is kapott pofonokat. Emlékezzünk csak a tóparti megbetegedésekre, haltetemekre, különböző, kétes tartalmú „úszó szigetekre”. Végül is mindegyik a maga módján magyarázatot kapott, melybe ki-ki belenyugodhatott, de kételkedhetett is tovább. Másképpen fogalmazva: számos indoklás nehezen született meg, késve, rosszkor ért el a lakossághoz, mi több: akadt olyan is, melynek hitelességében jócskán lehetett kételkedni.

Nem kellettek ezek nekünk. Sem a megtörténtek, sem az ide-oda irányú magyarázgatások. Ám meg nem történtté nem lehet semmit sem tenni, s amilyen pletykaéhesek vagyunk (amilyenné tettek minket!), igen hamar elindul a vezérhangya. Ennek következményeként pedig olyan sebességre kapcsol az ellenpropaganda, hogy csaknem lehetetlen a védekezés ellene.

Mert igenis, van Balaton-ellenes propaganda, mely lecsap csip-csup ügyekre, felnagyítja, eltorzítja. Mindez nem is lenne katasztrofális, ha legyintenénk rájuk. Csakhogy cseppet sem így van! Egyrészt az „agymosottak” azonnal készpénznek veszik a fals (vagy ferdített) hírt, s bedőlnek a hitelesnek felmutatott híreknek. Ennek következtében szedik sátorfájukat, s máris mennek kétszáz kilométerrel délebbre. Előtte azonban telekürtölik a baráti kört, s tuti infókra hivatkozva lebeszélik őket a balatoni nyaralásról. Másrészt olyanok is vannak, akik kivárnak. Pontos, megbízható közleményt szeretnének, de hiába, mert az késik, ráadásul egy másik csatornán, másik lapban, másik rádióban, másik honlapon pont az ellenkezőjéről értesülnek. A bizonytalankodók mellett ott vannak a „durr bele” típusúak, akik azért is a balatoni nyaralást választják (mert befizették jóval korábban, mert a „hiszem, ha látom” elvet követik, s hisznek azoknak, akik egy-két nappal korábban „ott” jártak, s egészségesek, jókedvűek, élményekkel gazdagodva térnek haza a nyaralásból.

Emlékeimben élénken él egy kiváló (természetesen balatoni) tudós gondolatsora. Idézem: „Évek óta minden rendben van a Balatonnál. Éppen ezért nem is kapunk pénzt semmire. Akkor, amikor nagy volt a baj, szaporodott az alga, pusztult a hal, drasztikusan csökkent a vízszint, azonnal megnyíltak a pénzforrások. Bajra várunk? Ki védi meg a Balatont békeidőben?”

A kérdés határozott választ követel: nekünk, balatoni embereknek együtt kell megvédenünk a magyar tengert! Zatkalik