Az öt tornacsuka útinaplója, avagy barangolás a Balaton-felvidéken

Szabóné Jámbor Eszter lovasi aljegyzőnek nemrégiben jelent meg a könyve, mely a Balaton-felvidéket népszerűsíti. A három gyermeket nevelő édesanya szerint jó olykor leülni a gép mellé, és nem a paragrafusokat tanulmányozni. A könyv kedvet csinál a kiránduláshoz, kíváncsivá teszi a családokat a környék látnivalói iránt. Esztert a könyvek már kisgyermekként körülvették, a naplóírás pedig mindig része volt az életének. Érdekességként említi meg, hogy a főiskolai szakdolgozatát a mesék gyermekekre gyakorolt hatásáról írta. – Később, amikor megszületett első gyermekünk és a férjem munkája miatt az Egyesült Államokban éltünk, elkezdtem blogot vezetni, akkor még csak azért, hogy a család tudjon rólunk. 2005-öt írtunk ekkor, és a bloggerkedés nem volt egy elterjedt dolog. Meg is lepődtem, hogy egyszer csak a magunknak és nagyszülőknek írt babás útinaplóm a toplista élére ugrott. Több üzenetet is kaptam akkor, hogy miért nem jelentetem meg nyomtatásban – kezdi a beszélgetést Eszter. Aztán megszületett a második kisfiuk, hazaköltöztek, megérkezett a kislányuk, visszament dolgozni és a blogolás, legalábbis nyilvános formában, egy ideig elmaradt. A mesekönyves ötlet a legutóbbi amerikai útjuk során pattant ki a fejéből. A Grand Canyonban túráztak, ami egy csodálatos hely, és már régóta rajta volt a bakancslistájukon. A Grand Canyon Nemzeti Parkban nem csupán egyéni túrázókkal, hanem sok kisgyerekes családdal is találkoztak. Elgondolkozott azon, hogy mi magyarok is számtalan nemzeti kinccsel rendelkezünk, hogyan lehetne megszerettetni a kirándulást és az élménygyűjtést a mai gyerekekkel. A válasz hamar megszületett: kirándulós mesekönyvvel. – A történetekben a Hegyestű, a tihanyi Levendulaház, Salföld és az ingókövek, a tapolcai tavas barlang, illetve a bakonybéli csillagvizsgáló szerepel. Igazából ez tényleg olyan volt, mint egy gyerekvárásos szülés, mert amíg az ötlet kipattant az agyamból, a megvalósításig kilenc hónap telt el. Nagy örömömre a kezdeményezésemet a Balaton- felvidéki Nemzeti Park igazgatója, Puskás Zoltán is nagy örömmel fogadta. Hogy kicsoda az öt tornacsuka? Hogy még nem ismerik? Hadd mutassam be őket szépen sorban! A tornacsukák az előszobában laknak, a nagy cipősszekrényben. A Lila anyáé, a Kék apáé, a Zöldet a nagyfiú hordja, a Narancsot a kisebb, és a Rózsát, azaz a rózsaszínt a kislány koptatja. Így, nagybetűkkel kezdve a színeket, hiszen a könyvben mindezek tulajdonnévként szerepelnek. A csopaki Bősze Anita személyében Eszter talált egy kiváló grafikust, aki a fényképek alapján rajzolta meg őket, így az olvasó ténylegesen jelen van a kirándulásokon. Nem tartja magát írónak, sokkal inkább mesélőnek, útikrónikásnak. Aki elolvassa a könyvet, az rájön, hogy ez több mint mesekönyv. A gyerekeknek mindenképpen az, de a szülőknek iránytű, mert mindannyiunknak egy a célja: hogy boldog gyermekeket neveljünk. A szép és illusztris kötet ugyanakkor motiválja a családokat, hogy kimozdítsa őket a négyfal közül, menjenek el kirándulni, fedezzék fel a környék szépségeit. Eszter azon szülőknek ajánlja elsősorban a könyvet, akik szeretnének több minőségi időt tölteni a gyermekeikkel, akik ki szeretnének szabadulni az otthoni káoszból. Egyben azon édesanyáknak is felhívja a figyelmét, akik este hullafáradtan azon filozofálnak, hogy vajon jó anyák-e vagy sem, és egyetértenek a „sokszor a kevesebb több” gondolatával. – Nekünk, akik az ország másik felében élünk, a Balatonról mindig csak a nyár és a nagy tó ugrott be. A könyvből viszont ötleteket kaptunk, akár egy őszi vagy tavaszi kiránduláshoz. Mellesleg a lányom mióta megkapta, le sem akarja tenni, így dupla haszon – vallja egy kétgyermekes kecskeméti anyuka, miután elolvasta a könyvet. Kell ennél jobb visszajelzés? Úgy vélem, hogy nem! Ezek után pedig ne is csodálkozzon a tisztelt olvasó, hogy a cikk írója is, – miután elolvasta a kötetet – elment a gyerekeivel ismét felfedezni a körülöttünk lévő csodálatos tájat, nevezetességeket. Szendi Péter