Búcsú a magyar kultúra fáradhatatlan harcosától

Elhunyt Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, publicista, érdemes és kiváló művész – közölte a Miniszterelnöki Sajtóiroda az MTIvel augusztus 11-én. Temetésére a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben augusztus 31-én került sor a művészek parcellájában. Szeretett városát – Balatonalmádit – a Keszey János polgármester vezette küldöttség képviselte. A sírkertbe érkezőket a Csíksomlyói passió zenei részletei fogadták, majd a katolikus egyház szertartási rendje szerint Szabó János plébános (Balatonalmádi) tartott búcsúzót. Idézett Szent Lukács könyvéből (Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig, meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.), s azt követően Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét mondotta el. Kikerülhetetlen dialektikában élünk – fejtegette – jövünk, s megyünk. Mi most Kerényi Imre átkelésében veszünk részt. Visszaemlékezve egyik személyes találkozásukra, így fogalmazott a plébános: Kerényi kézszorításából megállapíthattam, egyetlen célért, a keresztény Magyarország fennmaradásáért küzdünk. Befejezésül utalt Kányádi Sándorra, aki szerint „ha háromszor lekaszálták a füvet a sírodról, elmondhatod, költő voltál…” Kerényi Imre pályájának legemlékezetesebb pillanatait Götz Béla díszlettervező idézte fel, aki kiemelte a magyar nyelv korai szavainak példaértékű megőrzését a Csíksomlyói passióban, a szentendrei népszínházi produkciókban, továbbá a Vígszínházban, a Madách Színházban végzett kiemelkedő munkásságát; az István, a király színházi rendezését, a vörösberényi ifjúsági tábor szervezését. Félelmetes tempóban suhant végig az életen Kerényi Imre. Rendet teremtve rendezett és tanított – mondotta a következő megemlékező, az egykori főiskolás társ, barát, Huszti Péter színművész. Felemelő pillanat volt a rendező hajdani osztályának összeölelkezve előadott dala, az Elindultam szép hazámból kezdetű. Őket az elhunyt leánya, Kerényi Katalin követte, aki allegorikus mesében idézte fel atyja pályáját. „Ahogy megrendezett mindenféle királyt, maga is király lett” – mondta. Orbán Viktor miniszterelnök meghatódottan búcsúzott: A függöny legördült. Hálát adunk, hogy részesei lehettünk egy egyszeri és megismételhetetlen előadásnak, amit egy rendkívüli művész és példás hazafi élete adott nekünk. […] Mindig sietett. Állandóan dolga volt. Megtanítani a szakma rejtelmeit, megalkuvás nélküli magyar színházat csinálni. Eljuttatni kultúránkat minden magyar emberhez, határon innen és túl. Ha magyarnak születtél – folytatta a miniszterelnök -, akkor egyedi, sőt különleges fajtához tartozol. Olyan nyelven beszélsz, olyan rugóra jár az agyad, olyan észjárás igazságai és törvényei szerint rendezed be az életed immár ezer éve ugyanazon a helyen, amely csak ránk jellemző. A magyar kivételes, de mivel ritka egyede az emberi fajnak, hát szükségszerűen veszélyeztetett is. Ezért ha magyarnak születtél, kötelességeid vannak. […] Barátunk azon kevesek közé tartozott, aki nemcsak tudta, nemcsak hirdette, hogy a kultúránk tart meg minket magyarnak, hanem művelte is ezt a kultúrát. […] Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra. Nálunknál, személyes életünknél nagyobb és fontosabb dologra. Van, akiben ez a velünk született tudás idővel elhomályosodik, s úgy érzi, már az is szép teljesítmény egy élettől, ha talpon marad, és tisztességesen helytáll a mindennapokban, ha egyenesen megállhat az asszonya, a gyermekei, a barátai és a munkatársai előtt. S mindannyian tudjuk, ez valóban nem lebecsülendő, komoly teljesítmény. Igazi férfi munka. És vannak olyanok, mint Kerényi Imre barátom volt, akinek a lelkében ott marad egy motoszkáló érzés, a fülében egy nyugtalanító hang, és időnként aritmikusan dobban egyet a szív, amely emlékezteti: még mindig nem tette fel az életét a rá váró, csak rá kirótt nagyszerű küldetésre. Hiába a siker, a színházi nézőtér vastapsa és a szakmai elismerés, hiába a Kossuth-díj és a kollégák őszinte lelkesedése, hiába a pénz és a tisztes polgári jómód. Az ilyen emberen mindez nem segít, mert tudja, hogy végül úgysem kerülheti el a sorsát. S aztán egy nap el is éri őt a végzete, eljön a pillanat, amikor hirtelen megvilágosodik, hogy miben is áll az o személyes, senki más által nem teljesíthető küldetése. Ilyenkor kiegyenesedik az élet, eltűnnek a vargabetűk, a cikcakkok és a zsákutcák, csak a nyílegyenes pálya marad […] amely az örökkévalóság ismeretlen tájaira is elviheti. […] Eljön hát a pillanat, a hívás, és az ember ilyenkor papnak áll, felcsap katonának, vagy orvos lesz. De leginkább politikusnak áll, vagy legalábbis belép a politika világába, ahol egyszerre lehet a három: pap, katona és orvos. Egyszerre teljesíthet három szolgálatot; mutathat magasabb horizontot, harcolhat az övéiért, és megsegítheti a bajbajutottakat. A sorsfordító pillanatokat gyakorta a megrendítő vereségek hozzák el. Ez többekkel volt így 2002-ben, amikor négy szép, alkotó és felemelő év után visszatértek a hatalomba a „merjünk kicsik lenni” magyarok. Ekkor érte el Kerényi Imrét a végzete, ekkor fénylettek fel küldetésének körvonalai, és ekkor nyílt meg előtte az út. Így jutott arra a döntésre, már egy teljes színházi életművel a háta mögött, hogy a magyar közélet szorítójába lép, és a tőle megszokott lelkiismeretességgel és munkabírással a polgári körök mozgalmának szellemi vezére lesz. Így lettem a bajtársa, s o az enyém. És harcoltunk együtt jóban, rosszban […], diadalmas és lehanyatló zászlók alatt. És ezért gyászolunk most itt úgy, azzal a fájdalommal, ahogy csak bajtársak tudják egymást gyászolni. Jó harcos voltál. Tudtál úgy harcolni, ahogy senki más nem tudott. […] Te is annak a nyílt összeesküvésnek voltál tagja, akik azt akarják, hogy legyen úgy, mint régen volt, és akkor a magyar név megint szép lesz. Már olyan közel vagyunk hozzá. Azt hittem, nemcsak harcolni, de célba érni is együtt fogunk. Mert oda fogunk érni, efelől ugyanúgy nincsen bennünk semmi kétely, ahogy benned sem volt soha. Odaérünk nélküled is. De az nem ugyanaz lesz, mintha velünk lennél. […] Direktor Úr! Nyugodj békében! – fejezte be beszédét Orbán Viktor A szertartás befejező részében a sírhely megáldása, majd a koporsós temetés következett. Szabó Jánostól Kosztolányi Halotti beszédét hallhattuk, majd a család tagjai egy-egy virágszálat, almádi földet, almádi diót ejtettek a sírgödörbe. A fejfa és a koszorúk elhelyezését követően a Szózat hangjai mellett hajtott fejet a közönség Kerényi Imre emléke előtt.

Kerényi Imre

Szabó János plébános búcsúztatta Kerényi Imrét

Kerényi Imre hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el. Kerényi Imre 1943. szeptember 28-án született Csopakon. 1966-ban a Színház és Filmművészeti Főiskolán szerzett színház- rendezői diplomát. 1966-tól a Madách Színház rendezőjeként dolgozott, majd a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője, a Népszínház és 1983-tól 1989-ig a Nemzeti Színház rendezője volt. 1968 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. 1989 és 2004 között a Madách Színház igazgatója és művészeti vezetője. Sikeres rendezése a Csíksomlyói passió, melyet Lengyelországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban is bemutattak. O rendezte az István, a király című rockopera első színpadi változatát. Munkásságát több díjjal ismerték el: Jászai Mari-díj (1977), Érdemes művész (1981), Magyar Művészetért Díj (1988). 2002-ben Kossuth-díjat kapott a magyar színházművészetben játszott meghatározó szerepéért, iskolateremtő rendezői munkásságáért, kiemelkedő színházvezetői és művészetpedagógiai tevékenységéért. 1988 és 1992 között a Magyar Demokrata Fórum tagja volt, beválasztották a párt országos választmányába is. 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. 2011 és 2018 között a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott volt.

Orbán Viktor miniszterelnök búcsúbeszéde

Nevéhez fűződik a 2012-ben elindított Nemzeti Könyvtár-sorozat, amely a magyar írott kultúra legjavát rendszerezi és teszi elérhetővé. Kerényi Imre Balatonalmádival is szoros kapcsolatban állt. Ifjúkorának jelentős részét töltötte a településen. Nevéhez fűződik a vörösberényi Magtár, a korábbi jezsuita kolostor és rendház jövőbeni programjának kidolgozása, de színvonalas művészeti képzést (Gizella-tábor), kiállításokat is megálmodott Veszeli Lajos festő- és grafikusművész közreműködésével. Kerényi Imre elhunytával a feladat végrehajtása új erőkre hagyatkozik. (forrás: Új Almádi Újság) Zatkalik András