Közelítő tél: madáretetés, felsőfokon

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra – számos faj itthon marad. A madáretetés a legtöbb fajt érintő, csaknem hat hónapon át tartó – éppen ezért az egyik legösszetettebb – madárvédelmi munka, amelynek évszázados hagyományai vannak hazánkban. A Magyarországon áttelelő madarak etetése fontos feladatunk, amely a természetben telelő madarak túlélését segítheti. Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakran előforduló madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, s továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetésére. Praktikus tehát a költési időszak kezdetével, legkésőbb április közepén befejezni a kert madarainak táplálását. A téli etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak − nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt −, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha ellátásukat folyamatosan, egész télen át végezzük. Az etetési időszak az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart, azonban ha a madáretetést új helyen szeretnénk elindítani, már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdhetjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama. A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálék kínálatára, évről évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe. Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban – nagyon helyesen – mélyen beépült a köztudatba: „ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.” A madarak számítanak a megszokott etetőhelyre, télen jelentős részben ennek közelében élik az életüket, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik elegendőek-e arra, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán. A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak – ezeket komplexen érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők valamennyi madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni.

Olajos magvak

A nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó a legjobb választás, amibe érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyomot és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

Állati zsiradékok

A kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla. A vaj nagy előnye, hogy vízszintes felületre helyezve nemcsak az erősebb, de a gyengébb csőrű fajok is képesek belőle csipegetni.

Gyümölcs

Elsősorban almával etessünk. Lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat többek között a rigónak, barátposzátának, cinegének és vörösbegynek is. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ezért nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatóak (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa). Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek – ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják. Az etető mellett fontos az itató kihelyezése, és folyamatos felügyelete annak érdekében, hogy ne jeget találjanak benne a madarak. Egyes madarak – például a rigók, a vörösbegy és a magevők – jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett, vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket. Az etetők takarítása szintén fontos része a téli madáretetésnek. Amennyiben az etető üres, akkor könnyű dolgunk van, hiszen egy pillantás elég ahhoz, hogy máris nyúljunk a vödörért vagy egyéb magmerő ibrikért, és máris orvosoltuk a problémát. Előfordulhat azonban, hogy ha az ujjaink között átpergetjük a magot, meglepődve tapasztaljuk, hogy az eleség gyakorlatilag csak maghéjból áll. Ilyenkor az etető kitakarítása után újra fel kell azt tölteni. A nagy kérdés tehát annak eldöntése, hogy valójában van-e mag az etetőn vagy üresmaghéjakkal teli az etetőhely? Az etető kitakarítását követően el kell döntenünk, hogy mi legyen a maghéjhulladékkal. Mivel ez lebomló, szerves anyag, inkább szórjuk bokrok alá, ahol a talaj tápanyag- utánpótlását segíti, még jobb azonban, ha komposzt tetejére terítjük.

Mivel ne etessünk?

Soha ne adjunk se az énekesmadaraknak az etetőben, se a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt (popcornt, chipset, és hasonló emberi fogyasztásra is csak minimálisan javallott táplálékot), mert ez kimondottan veszélyes számukra! Nagyon fontos arra is figyelni, hogy a kihelyezett zsiradék, szalonna és olajos magvak ne legyenek sózottak. Ha biztonságban akarjuk tudni az etetőre járó madarakat, érdemes búvóhelyről is gondoskodni számukra. A legjobb búvóhelyet a növények biztosítják, ezért ne takarítsuk teljesen tisztára kertünket. Jó, ha a kertnek olyan része is van, ahol a sűrű bozót a lombkorona szintjéig ér. A talajt takaró növények, a fás, bokros ligetek is búvóhelyül szolgálnak.A füvet se nyírjuk le mindenütt.A tobozok, magvak élelmet, a sűrű növények búvóhelyet biztosítanak számukra. További sok hasznos információ található a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján. A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.