Gardafesztivál tizenhetedszer!

Tihany ismét bizonyított: lehet újítani, lehet bővíteni, ugyanakkor hűnek maradni a gyökerekhez. Ez a hármasság, no meg az érdeklődők hatalmas tömege jellemezte a XVII. gardáliát november közepén. A program a hagyományoknak megfelelően a kikötőnél kezdődött: a hűvösre fordult időben a Tihanyi Népzeneoktatás és a Tihanyi Hegyenjárók Táncegyüttese fogadta az érkezőket, akik bizony rászorultak a „szívmelegítőre”, majd egy kis táncra. Ezután a nosztalgia sétahajókázás következett a Tihanyi kúthoz, a garda „vermelőhelyéhez”. A Szent Miklós fedélzetén Tósoki Imre polgármester köszöntötte a vendégeket. Felidézte, hogy tizenhét évvel ezelőtt azért hozták létre a rendezvényt, hogy méltó módon tudjanak megemlékezni a község címerében is szerepelő gardáról, azon idős halászokról, akik egykoron még kézzel húzták a hálót csónakjaikkal. Mára a Gardafesztivál a Balaton egyik legnagyobb szezonhosszabbító rendezvényévé vált – tette hozzá. Görgényi Ernő, a díszvendég Gyula polgármestere arról szólt, hogy a Városok és Falvak Szövetsége keretén belül jó kapcsolat alakult ki a két település között. Közös vonás, hogy Tihany és Gyula bevételeinek fő forrása az idegenforgalom, melynek jelentős elemei a gasztronómiai események, illetve a víz. A Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára, Kiss Miklós Zsolt hangsúlyozta: a magyar turizmus egyik állandó ékköve lett a Gardafesztivál, ami idényhosszabbító, s rengeteg vendéget vonz a térségbe. A hajó kikötött a Garda emlékmű előtt, melyet (éppúgy, mint a Balatont a halászok emlékére) megkoszorúztak, majd visszatértek Tihanyba, ahonnan a menet elindult a „hegyre”. A gardát és az újbort Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság nyugalmazott perjele áldotta meg mintegy kétszáz, az ország szinte minden szegletéből érkezett borlovag jelenlétében. Imájában és beszédében Richárd atya felhívta a figyelmet a család jelentőségére, továbbá arra, hogy a gazdaság csak is boldog és kiegyensúlyozott családokkal képzelhető el. Az egyre népesebb menet a Pisky sétányon a Visszhang domb felé vette útját, ahol a borlovagok (sikerrel) kipróbálták a híres tihanyi visszhangot. Mindeközben a szőlővesszőkből rakott máglya már lobogott, majd a parázs fölött megkezdődhetett a garda sütése. A halat hetvenkétszer kell beirdalni, hogy jól átsüljön, s a szálkák is apróbbak legyenek. Az orgonavesszőre feltűzött halat sóval és pirospaprikával ízesítették. Minthogy a program a gasztronómiáról is szól, Tihany éttermei, s a kitelepülő vendéglátók is alaposan felkészültek „halas” tudományukkal. Ezt tetézte a zárónapi halászlé és halas ételek versenye. A kísérő programok sokasága (pro urbe díjak átadása, szobor- és borrendi tagok avatása, kirakodóvásár, túrák, koncertek stb.) minden korosztálynak szólt, mindenki élményekkel gazdagabban, jóllakottan búcsúzhatott a XVII. gardafesztiváltól. Z. A.