A polgári lét képírói – Oláh Kati és Boda Balázs, a sokoldalú paloznaki művészházaspár

Boda Balázs festőművész: Hegyek
között, völgyek között festménye

A település azon kevesek egyike, amely elmondhatja, hogy egy ismert művészházaspár él és alkot – immár tizenkét éve – Paloznakon. Festményeiket, porcelánékszereiket és szobraikat nem csak a szakma, hanem a közönség is elismeri, hiszen számos kiállításuk nagyon sok embert vonzott.

A lelkük, a festészetről alkotott hitvallásuk hasonlít, a megjelenítésük viszont különbözik. Oláh Kati és Boda Balázs valahol konzervatív festők, akik a maguk útját járják. A képeik nem modernek, de nem is idejétmúltak, azok a rend és a harmónia jegyében születnek. Számukra a festészet nyelv, kifejezési eszköz, amivel szólhatnak hozzánk. Oláh Kati tanulmányait az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban, majd a budapesti Pető Intézetben végezte, ahol 1984- ben konduktori diplomát szerzett. A nyolcvanas évek végétől foglalkozik festészettel. Olajképein a Pannon-táj, a Balaton-felvidék motívumvilága jelenik meg. 2009 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. – Férjemmel, Balázzsal 1986-ban Budapestről Paloznakra költöztünk, az ő szülői házukba. Négy évvel később Óbudavárra, ahol létrehoztuk a Képíró Műhelyt. Aztán a sors úgy hozta, hogy 2007-ben visszatértünk Paloznakra, ahol egy galériát is működtetünk. A festészetet autodidakta módon tanultam, Balázs volt a mentorom. Mindig is vonzott ez a fajta művészet, Balázs képei adtak erőt és hitet, hogy megtanuljak festeni. Huszonöt éven keresztül csak a festészettel foglalkoztam. Három évvel ezelőtt egy új anyag, a porcelán került a megmunkálás eszközévé. Azóta csak a porcelánékszerek készítésével foglalkozom, antik, törött darabokkal dolgozom, nagyon nagy örömömet lelve benne – kezdi a beszélgetést Oláh Kati, aki szerényen a hobbijáról nem tesz említést, holott fotóit a legnépszerűbb közösségi oldalon nagyon sokan megcsodálják. Mint mondja, a fotózás egy parázsló szenvedély benne, nem tud elmenni semmi mellett, amiben ne látná meg a szépet. Több tízezres

Oláh Kati és Boda Balázs konzervatív festők, akik a maguk útját járják. A képeik nem modernek, de nem is idejétmúltak, azok a rend és a harmónia jegyében születnek. Számukra a festészet nyelv, kifejezési eszköz, amivel szólhatnak hozzánk.

archívuma van. Boda Balázs a diákéveit Győrben és a fővárosban töltötte, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően a filmgyárban helyezkedett el, ahol szakirányú képzésben elvégezte a berendező szakot, de útkereséseinek állomásaiként kipróbálta magát az Operaházban, mint színpadi díszítő, és a Magyar Televíziónál díszletfestőként is. Később aranyművességet tanult, majd a nyolcvanas évektől végképp a festészet mellett állapodott meg. 2000 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. 2014-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Néhány évvel ezelőtt pedig elkezdett szobrokat is alkotni. Balázs ezer szállal kötődik Paloznakhoz. – Bár Devecserben születtem, de elmondhatom, hogy az 1850-es évektől kezdve, mind apai, mind anyai ágon a Boda és a Pongrácz család paloznakiak voltak, ráadásul szomszédok. Ezen a gyönyörű településen nőttem fel, a nyarakat itt töltöttem, ezért is volt számomra fontos, hogy visszatérjek a gyökerekhez. Mesteremnek Simon András grafikust tekintem, tőle nagyon sokat tanultam. Rengeteg kiállítást tartottak már, közösen és önállóan is. A Veszprém Megyei Könyvtárban négy évvel ezelőtt Veszeli Lajos festőművész a következőket mondta a házaspárról: Kati munkái meggondoltabbak és visszafogottabbak, Balázséi ellenben csapongóak. Kati meghitt, rá jellemző tájképeit áthatja a pára. Finom festési stílust alakított ki, kompozíciós rendjében a lelke is ott van. Balázs nosztalgikusabb alkat, a képei egy másféle világot jelenítenek meg. A művészpár megtalálta lelki békéjét, festészetükben ez köszön vissza. Időnként megmutatják magukat, aztán visszavonulnak a lírai, polgári létbe, mert ezután is a valóság képét írják, melyek megtekinthetők Paloznakon a galériájukban. Szendi Péter