Napjaink dilemmája: palackozott vagy csapvíz

Az évszázad marketing-átveréseként számos kampány a palackozott vizet a cukros üdítők egészséges és ajánlott alternatívájaként prezentálta, miközben a palackozott víz valójában a csapvíz alternatívája – legalább tízszeres áron. Kevés olyan élelmiszer van ma Magyarországon, amelynek az egy főre eső fogyasztása évről évre oly nagymértékben növekszik, mint a palackozott természetes ásványvízé. A palackozott víz fiatalságot, egészséget sugall és az egészséges életmód alapkellékeként reklámozzák a fogyasztás növelése érdekében. Sok különböző vizsgálat és kutatás világított rá már arra a tényre, hogy az általunk fogyasztott élelmiszerek és a víz is mikroműanyagokkal szennyezettek. Meglepő módon viszont a legérdekesebb, hogy a palackozott ásványvizekben is rendre találnak műanyagokat. Természetesen a mélyben lévő vizeink még nem tartalmaznak mikroműanyagokat. A szemcsék így kizárólag a csomagolásból kerülhettek a palackba. Valószínűsítik, hogy a kupak csavarásakor fellépő súrlódás során válnak le műanyagdarabkák, melyeket aztán elfogyasztunk. A WHO jelenlegi álláspontja szerint a műanyagdarabkák fogyasztásának nincs egészségügyi kockázata. Nem tisztázott azonban, hogy milyen hatása van az emberi szervezetre, ha valaki egy életen át ennek van kitéve. A palackozott vizek nem csak mikroműanyagokkal szennyezettek, hanem a palackokból különféle anyagok ki is oldódnak. A PET palackok tartalmazzák is a figyelmeztetést, mely szerint száraz, hűvös, napfénytől védett helyen tárolandók. A nyári melegben az UV sugárzás hatására a palackból kioldódó anyagok rendkívül károsak az egészségünkre. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy az ásványvizek egészségesebbek, mint a csapvíz. Ez a kevésbé fejlettebb országokban – ahol nincs megfelelően kiépített vízvezeték- hálózat – igaz lehet ugyan, de Európa és hazánk területén a felmérések azt mutatják, hogy a csapvíz ugyanolyan jó minőségű, mint a palackozott. Magyarországon a csapvíz nagyon szigorú ellenőrzés alatt áll, mégis sokan úgy gondolják, hogy a vezetékes víz minősége nem megfelelő. Ennek oka nem a víz minősége, hanem az a tény, hogy a belső hálózat állapota alapjaiban határozza meg a vezetékes ivóvíz minőségét, s főleg élvezeti értékét. Az elöregedett vezetékekből kioldódó anyagok, a kialakuló pangó-, illetve állóvíz esetenként kellemetlen íz- és szaghatást eredményezhetnek, valamint a víz hőmérséklete szintén befolyásolja az élvezeti értéket. Megoldásként a vezetékrendszer teljes felújítása jöhet szóba, mellyel a fennálló probléma kiküszöbölhető. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a háztartási ivóvíz utótisztító kisberendezések használata. A víz minősége azonban itt már az üzemeltetőn múlik, hiszen ha nem megfelelő az üzemeltetés, főleg amikor nem szakszerű a szűrők karbantartása, cseréje a baktériumok elszaporodását eredményezheti. A víztisztító készülékek egyik csoportja a fordított ozmózis elvén működő víztisztítók, a szervezet számára hasznos sókat – kalcium, magnézium – is kiszűrik a vízből. Az ilyen módon tisztított, szinte ásványianyag-mentes víz fogyasztása nem javasolható. Természetesen lehetőség van az ásványi anyagok visszapótlására, de ez szintén az üzemeltető feladata, másrészt a víztisztító berendezések nem alkalmasak a vezetékrendszer elavultságából adódó problémák kiküszöbölésére. A víz lételemünk. Mindannyian hallottuk már, hogy egy egészséges embernek fizikai aktivitástól, hőmérséklettől függően minden nap meg kell innia legalább két és fél – három – négy liter vizet, hiszen csak a lélegzéssel egy átlagos felnőtt kb. 1,6 liter folyadékot veszít. A folyadékháztartásunk megfelelő működéséhez a legjobb alternatíva a víz, a bolygó számára legjobb választás pedig a csapvíz. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy miből isszuk azt a vizet. Válasszunk inkább rozsdamentes acélból vagy üvegből készült kulacsokat a műanyag, és főleg az újrahasznosítás címén kitisztított PET palackok helyett. A legfontosabb pedig a rendszeres mosogatás! Igen, a kulacs, amiben csak vizet tartunk, a legritkább esetben tűnik piszkosnak, de attól még szennyezett.