A plusz tíz centi hozadékai

Károsultak és kedvezményezettek – egy kutatás eredményei

Ami korábban természetesnek tűnt – a Balaton „tengernyi „ vízmennyisége -, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt erőteljesen megkérdőjeleződött. A szárazulatok, apró szigetek látványa drámai jövőt vizionált, s még a szakemberek számára sem volt egyértelmű, milyen beavatkozásokkal lehetne megmenteni a Balatont. Abban azonban egyetértettek, hogy a mederben tárolt víz a legértékesebb. E konszenzus eredményeképp a tó üzemi vízszintjét száztíz centire emelték, s a kedvező tapasztalatok hatására ismét jogszabályi módosítás született: a jövőben újabb tíz centiméterrel emelkedhet a Balaton vízszintje. A döntés ellentétes vélemények sokaságát hozta felszínre, ezért a Balaton Fejlesztési Tanács felkérte a fenntartása alatt működő társadalomtudományi kutatócsoportját egy hatástanulmány elkészítésére. Lapunk a kutatás eredményeinek összefoglalóját két részben ismerteti meg olvasóival. A második, befejező rész következik. / A szerk./ A 120 cm-en szabályozott vízszint esetén a kedvezményezettek köre rendkívül széles, mindenki kedvezményezett, aki a Balatonnál él, vagy csak nyaral, mert jobb a vízminőség, megfelelő a vízmélység a csapadékszegény, ellenben forró nyári napokban és hetekben is. A károsultak csoportja a 120 cm-es szabályozási metszetekben sokkal töredékesebb, alapvetően az alacsonyan fekvő parti területek ingatlantulajdonosaira fókuszálódik. A balatoni szereplők között kialakult konfliktushelyzetek kapcsán igen óvatosak a közelítések, az adatközlők szerint nem mérvadók a konfliktusok, olyan válaszba egyáltalán nem bocsátkoztak, hogy orvosolhatatlan problémákról lenne szó. A vitorlás és csónakkikötők körében végzett vizsgálat 56 kikötőt foglal magában. A kikötők tulajdonviszonyaira jellemző, hogy relatív többségüket részben vagy egészben vállalkozások birtokolják, míg harmaduk esetében rögzíthető egyesületi tulajdon. Vizsgálatunk eredményei szerint 100%-os egyesületi tulajdonban 16 balatoni kikötő áll. A tulajdonviszonyok jellemzőitől eltérően ezek a vizsgált kikötők többségében egyesületi üzemeltetés alatt állnak. A kikötők több mint kétharmada a Balaton északi partján működik. A vizsgálatban részt vevő kikötők több mint kétharmada vitorláskikötő, a maradék hányad csónakkikötő, valamint vegyes használatú létesítmény. Utóbbiak között egy időszakosan közösségi személyhajó-forgalmat bonyolító egységet is azonosíthattunk. Összességében elmondható, hogy a vitorláskikötők és a horgászcsónakok tárolására szolgáló létesítmények között jelentős különbségek azonosíthatók, mind méretüket, kapacitásukat, mind gazdasági aktivitásukat tekintve. A vizsgált balatoni kikötőkben a vitorlás, a csónak és a vegyes használatú kikötőket tekintve összesen mintegy 5600 hajó tárolására nyílik lehetőség. Az elmúlt időszak kikötői infrastruktúrafejlesztései alig haladják meg az 1 milliárd forintos költségtételt, átlagosan egy kikötő az utolsó fejlesztésre mintegy 25 millió forintot költött a Balaton partján. A kikötők foglalkoztatási viszonyaiban a szezonális hatás nyomon követhető. Alapvetően nagyobb munkavállalói tömeg dolgozik a magán- és egyesületi kikötőkben főszezonban, mint azon kívül. A létesítményekben azonosítható maximális merülési igény átlagosan 140 centiméter. Ebből is következik, hogy a korábbi, 110 centiméteres szabályozási vízszintnél a kikötők kétharmadában jelentkezett valamilyen probléma a hajók merülésével kapcsolatban. Jellemző volt ekkor a be- és kihajózás akadályozottsága, a kikötő területén történő megfeneklések, a zátonyképződés, a homokpadok felszínre kerülése. A megemelt, 120 centiméteres vízszint esetében már csak a hajókikötők egynegyedében volt a hajók merülési mélységével összefüggésbe hozható probléma. Alacsony vízállás mellett jelentkező legfontosabb problémákat a kikötők bejáratának, illetve mederterületének eliszaposodása miatt akadozó hajóforgalom, haltetemek megjelenése és negatív tartalmú médiahíresztelések megjelenései képezik. A rövid távú problémakezelés elsődleges eszközeinek a mederkotrást, a vízszint magasan tartását és a hínármentesítést javasolnák, összesen mintegy 173 millió forint bekerülési összegtársítás mellett. A hosszú távú problémakezelést alapvetően ugyancsak a mederkotrás és a magas vízszint, illetve iszapcsapdák kihelyezése alkotja. A javasolt beavatkozások együttes költségvonzata mintegy 1,8 milliárd forintot tesz ki. A magas vízállás mellett jelentkező legfontosabb probléma a kikötő területének részleges vízelborítása, a védműveket ért téli jégkárok, a kikötői építmények alapzatának vízben állása, illetve a tó viharos szél keltette kihullámzása által a mólókban, stégekben okozott károsodások. A magas vízállás hatásainak rövid távú kezelését jellemzően partvédelemmel látják indokoltnak megoldani, de hangsúlyos a tereprendezéssel egybekötött talajszintemelés, illetve a kikötői mólók, stégek magasítása, a megrongálódott, vagy elhasznált párnafák cseréje. A javasolt beavatkozások költségeinek ös – szegszerűség becslései mintegy 24 300 millió forintot alkotnak. A hosszú távú problémakezelést primer módon ugyancsak a partvédelem dimenzióiban képzelik el, a javaslatok a védművek magasítására, megerősítésére irányulnak, de hangsúlyos a mólók, stégek magasítása, emelése, a talajszintemelést követő tereprendezés elvégzése, illetve a jelenleginél átgondoltabb, precízebb vízgazdálkodás és vízszintszabályozás, ami alatt a Sió-zsilip átgondolt műveleti alkalmazását értik. A javaslatok megvalósításához mintegy 1,8 milliárd forintot csoportosítanának. Az ismétlődő alacsony vízállásokkal kapcsolatba hozható konfliktusok értelemszerű főszereplője a hajózás, vízi közlekedés. A magas vízszinttel kapcsolatba hozható új konfliktusforrás a Balaton erős kihullámzásával járó vízelöntések, amelyek károsíthatják a mólókat, kikötőstégeket, de okozhatnak olyan hatásokat is, hogy a kikötőben horgonyzott hajók megtelhetnek vízzel, és megsüllyedhetnek, a konfliktusok jövőbeni hangsúlyai így a vendégkör és az üzemeltetést ellátók, tulajdonosi csoportok irányába élesedhetnek. A 110 cm-en szabályozott vízszint elsődleges kedvezményezettjei a vitorlás- és csónakkikötőket üzemeltetők szerint a Balaton-parti ingatlantulajdonosok, a károsultak a balatoni hajózás szereplői, ezen belül elsősorban a nagyobb merülés igényű hajók tulajdonosai, valamint a kikötőket üzemeltetők. A 120 cm-en szabályozott vízszint összefüggésében a legfontosabb kedvezményezettek várható módon a hajósok, ezen belül elsősorban a nagyobb merülés igényű hajók tulajdonosai, a kikötők üzemeltetői, valamint az úszni vágyó strandolók, de ki kell emelnünk, hogy a vitorlás és csónakkikötők nevében nyilatkozók szintén a kedvezményezettség széleskörű társadalmi kiterjedését is vizionálták. A konfliktusokat a válaszadók többsége szerint megfelelő műszaki megoldások alkalmazásával lehetne feloldani. A relatív többség véleménye szerint a partvédművek megemelése, a különböző vízügyi műszaki megoldások alkalmazása lehet célravezető. Ez utóbbi körében említhetjük a mederkotrást, a Sió-csatorna és a zsilip korszerűsítését, valamint a tározórendszerek kialakítását. Az adatközlő strandok relatíve kiegyenlített 45- 47 %-os gyakoriságban fordulnak elő a Balaton északi és déli partvidékén – minden tizenkettedik zalai. A vizsgált strandok települési jogállás szerinti arányai is összességében kiegyenlítettek, a minimális többség községi jogállású településeken üzemel. A strandok üzemeltetői közel egyharmad- egyharmad arányban vállalkozások, illetve önkormányzatok, míg a harmadik harmad nagy részét az önkormányzati tulajdonban álló nonprofit kft.-k töltik ki, elenyésző mértékben megjelennek egyéb költségvetési szervek és intézmények is, mint működtetők. Magas vízállás mellett rövid távú fejlesztési prioritás a parti védművek magasítása, a talaj- és csapadékvíz elvezetés, csatornázás, szivattyútelepek-vízátemelők létesítése, záportározó építése, illetve a strand terepszintjének megemelése, talajfeltöltés, és az új felszín gyepesítése, parkosítása. A felsorolt beavatkozások bekerülési költsége mintegy 4,5 milliárd forint. Magas vízállás melletti hosszú időre szóló megoldási javaslatok teljes költségbecslése mintegy 5,1 milliárd forint, de ebben az esetben is a bekerülési összeg legnagyobb része egy intézkedéshez, jelen esetben a talaj és csapadékvíz elvezetéshez, csatornázáshoz kapcsolódik. A strandok látogatottságát a válaszadók szerint nem befolyásolja érdemben a Balaton aktuális üzemvízszintje. A válaszadók abszolút többségét, mintegy 58 %-át alkotják azok, akik szerint vagy nincs változás, vagy a vendégforgalom alakulásának a vízszinthez nincs direkt köze. Alacsonyabb vízállás mellett összességében kevesebb üzemeltetési probléma fogalmazódott meg, mint magas vízállás esetén. Konfliktushordozó forrás többek között a vízi szórakoztató eszközök használhatatlansága és a fürdőzési élmény negatív változása, a víz algásodása, a tómeder hínárosodása, a különböző elpusztult vízi élőlények bomlása okozta szag és bűzhatások. Magas vízállás mellett a legfontosabb problémaforrás a belvizesedés, vízelöntés, a csapadékvíz elszivárgás képtelensége. Nagy probléma, hogy sok esetben víz alá kerülnek a parti védművek, és a széltevékenység extrém mértékű kihullámzást eredményez, fokozva ezzel a belvíz okozta egyébként is sok esetben súlyos problémákat. Több adatközlő hangsúlyozta, a kihullámzás nagy mennyiségű hordalék lerakódással is jár. Ahogy egyre hosszabb időn keresztül állandóan magas a vízszint, egyre komolyabb károkat okoz a strandi közművekben, megsüllyednek a szilárd burkolatú utak, járdák, megváltozhat a csatornák gravitációs lejtésszöge, az épületek alapjai, pincéi víz alá kerülnek – mindezek egyre fokozódó anyagi károkat jelentenek a szolgáltatóknak. A magasabb vízszint legfontosabb kedvezményezettjei a balatoni hajózás szereplői, vitorlás- és csónaktulajdonosok, az úszni vágyók, a strandolók, a magas vízszintnek kevésbé kitett strandok üzemeltetői, a természet és az élővilág, illetve a horgászok. Károsultak a vízparthoz közeli nyaraló- és lakóingatlan tulajdonosok, a magas vízszintnek fokozottan kitett strandüzemeltetők és tulajdonosok, a kisgyermekes családok, az úszni nem tudók, illetve alapvetően a tó déli parti sávja. Ami adott esetben kedvez a hajózásnak, az nem kedvez a parti ingatlantulajdonosoknak, ami ideális a kisgyermekes családoknak, nem nyeri el a tetszését az úszni vágyó strandolóknak, de akadnak közös érdekek is. A strandokról nyilatkozók negyede amellett foglalt állást, hogy nincs mérvadó konfliktushelyzet, ami sürgető megoldást követelne, de minden nyolcadik szerint ezek a problémák olyan súlyosak, hogy már egyáltalán nem, de legalábbis csak nagyon fájdalmas módokon kezelhetők. A konkrét megoldási javaslatok elsődlegesen arra irányulnak, hogy a jelenlegi 120 cm-en szabályozott vízszint hatékony part- és hullámvédelemmel társuljon, ennek érdekében átgondolt és hatékony zsiliphasználatra van szükség, de logikailag szükséges az érintett felek közötti rendszeres érdekegyeztetés, közös fórum szervezése is. Alacsony vízállás melletti hosszú távú megoldások között szerepelt a mederaljzat egész tóra kiterjedő, gyakorlatilag egy üzemben végrehajtott mélyítő kotrása, a vízszintemelés, valamint a szabadtéri, fedett, fűthető medencék létesítése a kempingekben. Ezek becsült költsége nagyon bizonytalan, az egyik adatközlő euró milliárdokat említett, a másik 80 milliárd forintban határozta meg az összeget. A fedett, fűthető helyek, medencék kialakítása félmilliárd forint összeget jelenthet. A megemelt szabályozási vízszint melletti rövid távú problémakezelés jellemzően átmeneti megoldásokat körvonalaz: szivattyúzás, homokzsákolás, csatornavezetékek womáztatása, fakivágás és újratelepítés, épületek körbeárkolása. A legfontosabb fejlesztési igény a parti védművek magasítása, illetve a talajszintemelés. A talajszint megemeléséhez társított költségek gyanánt hozzá kell rendelni a közműhálózatok korszerűsítését, a csatornahálózat cseréjét, illetve új utak építését is. Amikor a Balaton átlagos középvízszintje 2003. évi extrém alacsony szinthez képest 2004-ben már a javulás jeleit mutatta, a vendégforgalom jelenségeiben megfigyelhető negatív irányú változás nem állt le, a korábbi évek jellemzőihez képest is tovább csökkent, majd amikor a vízszint már rendeződött, akkor sem emelkedett vissza az ezredfordulós gyakoriságok szintjére. Értelmezés gyanánt azt mondhatjuk: amennyiben a vendégek azért érkeznek a Balatonhoz, hogy fürödjenek benne, ha nem tudják teljesíteni, dönthetnek úgy is, hogy távol maradnak a régiótól. Az ok és a következményhatások közötti átmenet azonban nem ilyen éles, ha csökken is a vízszint, nem jár együtt azonnal a vendégek távolmaradásával. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, időben is tartósnak kell lennie azoknak a negatív természeti folyamatoknak, amelyek a vízállást befolyásolják. A Balaton alacsony, vagy extrém alacsony vízállása ismeretlen periódusú ciklusok szerint fordul elő, de minél tartósabb az alacsony vízállás, annál inkább tartósan megmutatkozik a vendégforgalomban, és minél rövidebb ez a negatív ciklus, annál könnyebben vészeli át ezt a vendégforgalom. Ha a vízszint tartósan alacsony, a negatív hatások – még ha egyfajta késleltetéssel is, de – igen nagy valószínűséggel és nem véletlen hatással lesznek a vendégforgalomra, mivel a rossz, és kedvezőtlen tapasztalatok távolítják a vendégeket, a bizalom helyreállítása pedig évekbe telhet. Amennyiben a negatív vízállásjelenséget produkáló természeti folyamatok hatása rövid, az jó eséllyel nem fog jelentkezni közvetlen hatások szintjén a vendégforgalomban, illetve ez a hatás könnyebben eliminálható. A társított negatív folyamatok hatásainak csökkentésében számos egyéb megoldás segíthet, például a vonzerőfejlesztés, szolgáltatásbővítés, kulturális és művészeti programok, sportesemények, de csodaszert várhatóan nem jelentenek, ha maga a tó képtelen betölteni legfőbb turisztikai funkcióit. Oláh Miklós, a BFT Társadalomtudományi Kutatócsoportjának vezetője