Színek nélkül, fekete-fehérben

A csopaki Zámbó Műterem és Galériában nyílt kiállítás Somogyi Győző grafikáiból. A megnyitón Boda Balázs képzőművész beszélt a kiállító életéről, munkásságáról a nagyszámú közönségnek.

A teremben harmincöt különböző méretű szitanyomat látható. Nem a hagyományt követve, egy sorba kirakva, hanem szétszórva, azonban nem össze-vissza, hanem tudatosan felépítve, különböző formákba, egymással összehangolva. Így a különböző időszakban készült sorozatok néhány darabjából épül egésszé a kiállított anyag. Rajzokat láthatunk Balatonfelvidéki tájakról és állatokról, az 56-os harcokról, a hatvanas évek hazai világáról és arcairól, no meg a keresztény szellemiségről. A kiállítás címe: Fekete-fehér volt. Első olvasatra arról kaphatunk információt, hogy itt most ne színes képek kiállítására számítsunk. Azonban ebben az egyszerűségben nem a színtelenség unalmassága rejlik, hanem sokkal több. Amikor e két szín, a fekete és fehér összjátékával találkozunk művészi alkotásokon, az ritkán zárja ki a drámaiságot, ugyanis a legfontosabbról akar beszélni. Tömören, sallangoktól mentesen, szemtől szemben. A sötét, de inkább mélyfekete vonal és tónus a főszereplő, de nem kizárólagosan. A másik főszerep a papír fehérsége. Ahogyan üresen hagyva kiragyog háttérként és a fekete vonalak között, nem csupán kidolgozatlan felület, hanem fontos, egyenrangú társa magának a rajznak. Aki ezt a kifejezési formát választja, az nem mellébeszélni akar és elkápráztatni, hanem elmondani azt, amit nem veszünk észre, mert a világban talán túlzottan a felszínen élünk. Somogyi Győző valamit látott, és ezt könyörtelenül közli velünk a művei által. Ő nem csupán lerajzol valamit, hanem a rajz segítségével hívja fel a figyelmet súlyos emberi problémáinkra. Fekete-fehér. Ez párhuzama annak, amikor az Evangéliumban azt olvassuk, hogy a te szavad legyen vagy igen, vagy nem. Győző rajzai ilyenek. Megkérdezik tőlünk, hogy milyenek vagyunk? Mi mellett állunk ki? Igen, szembesítenek önmagunkkal. Nem számít, melyik korszakát ragadja ki a magyar történelemnek, hogy kérdezzen. A kérdése mindig időszerű. Somogyi Győző önmaga számára korán megtalálta a választ. Fiatalon teológiát tanult és hét évig felszentelt papként tevékenykedett, miközben egyháztörténetből doktorált. Egyénisége számára azonban az egyház szűknek bizonyult, így az alkotóművészetben találta meg azt a szabadságot, amiben teret nyert önálló kifejezésmódja. Győző évek óta egy Balaton- felvidéki kis faluban él és gazdálkodik. A magyar állam pedig számos díjjal és kitüntetéssel ismerte el életpályáját. Szendi Péter