Középpontban a természetvédelem, ipari kikötő Györökön?

Konferencia Csopakon

Az Európai fenntarthatósági héthez kapcsolódóan természetvédelmi rendezvényt szervezett Csopakon a hónap elején a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) munkaszervezete, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. A meghívott előadók egyetértettek abban, hogy sokféle érdek mentén szükséges a hatóságoknak, balatoni szervezeteknek koordinálniuk.

Kolossa József

Az immáron hagyományos fórum bevezetőjében a kft. ügyvezető igazgatója, Molnár Gábor rámutatott: szükségesek a hasonló rendezvények, hogy minél többen legyenek tisztában a régióban folyó, s az ott tervezendő természetvédelmi intézkedésekkel. A vízparti sáv és az épített környezet egyensúlya témakört a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöke, Pécseli Péter elemezte. Elmondta, hogy a 2016-ban próbaüzemben indított 120 centiméteres vízállást nem egy statikus, „feszített tükrű medenceként” kell értelmezni, mert azt számos körülmény – például a hullámzás – befolyásolhatja. A tavalyi tapasztalatok alapján információkat gyűjtöttek, s mára kijelenthető: folyamatosan jó a vízminőség, s a vízszint. Arról, hogy a medervonal a megemelt vízszint miatt miképp is változik, kijelentette: ez jogi, ingatlan- nyilvántartási kérdés. Nem rejtette véka alá az előadó azt sem, hogy – elsősorban a déli parton – „illetéktelen behatolóvá” válik a víz. Ennek okán bevezetik a köztudatba a „vízjárta terület” fogalmat. A strandok, kikötők, kempingek esetében a partvonal-szabályozási tervet 5-10 év után felül kell vizsgálni, azonban az látható, hogy a part menti negyvennégy település esetében érdemi változás nem várható. Pécseli Péter azt is hangsúlyozta, hogy „a partvédelem szükséges rossz”, ám a tervezett – és meglévő – parti sétányok hozzáférhetősége prioritást érdemel. A sokszor napirendre kerülő belterületi csapadékvíz-elvezetésről elhangzott: azokat még a korábbi vízszinthez tervezték, az árkok mélyítésével nem megoldható a probléma, s várhatóan a Sió-csatorna rekonstrukciója fogja megoldani a helyzetet. A későbbi hozzászólások is rávilágítottak a mederiszap elhelyezésének, illetve felhasználásának gondjaira. Érdemben be kell avatkozni a zagyterek kezelésébe, mert azokat üríteni is kell, s a hasznosítható anyagokat kinyerni. Sem Galerius császárnak, sem Mária Teréziának nem sikerült lecsapolni a Balatont, ám jelen állapotában nem mondható, hogy a tó természetesnek tekinthető – hangzott el a fórum második előadójától, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatójától, Szári Zsolttól, aki a halgazdálkodás, a horgászat és a természet egyensúlyáról beszélt. Az okok között a legelső, hogy a Balaton természetes öntisztító képessége „lepusztult”, a déli vasút létrehozásával annak halálos ítéletét alá is írták eleink, s a Siózsilippel, a körbebetonozással mindez csak fokozódott. A Kis-Balaton rekreációjával, a halászat megszüntetésével most kezd helyreállni a rend. Szári Zsolt úgy látja, az a több tízezernyi horgász, aki összességében meghatározó időt tölt (és pénzt költ!) a Balaton térségében, sokszor érdemtelenül megtűrtnek bélyegeztetik, jóllehet tevékenységével – etetés – még a szűkös tápanyagbevitelt is emeli. A horgászok „fejére olvasott” károk – damilok, horgok, nehezékek – elenyészőek, s a tízezer tonnára becsült halállomány nincs veszélyben. Az elmúlt öt évben 50- 60%-kal emelkedett az érdeklődés a horgászturizmus iránt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság biológiai/ ökológiai szakági szakértője, Zagyva Tünde Andrea hidrobiológus előadásának bevezető részében kijelentette: a víz olyan örökség, melynek óvására európai szinten kell figyelni. Ennek megfelelően az egyes országok szabályozási keretet kapnak felszíni, felszín alatti vizeik kezelésére. Erről a munkáról hatévente jelentési kötelezettséggel bírnak az érintettek. A sok szakterületet rendszeres, és sokszor együttes monitoring vizsgálatok fogják egybe. A cél a kölcsönös adatcsere-szolgáltatás, az egységes minősítési szempontok, ám közben csökkenteni kell az adminisztratív terheket, továbbá a legalább „jó” (víz)minősítés elérése. Tisztában kell azonban lenni azzal is, hogy a javító intézkedések hatása nem azonnal, hanem sok esetben is csak évekkel később jelentkezik. Várhatóan a közeli jövőben a Fűzfői- és a Keszthelyi-öbölben lesznek felmérések. A Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkársága képviseletében Kolossa József főosztályvezető a Balaton parti sávjának építési, építészeti szabályozásáról szólt. Véleménye szerint „az összhatás, az összkép a lényeg”, ugyanakkor a területrendezésnél a természet érdekeinek védelme az elsődleges. A vízpart-rehabilitációs tervek 2006-ra nyúlnak vissza, s már maga a szó is jelzi: „valami, valahol el lett rontva”, tehát a lehetőségek határain belül amennyire lehet, vissza kell fordítani. Némi kritikával azt is hozzátette: nagyjából semmi sem lett a kisajátításokból, s ha az állam kötelez valamire, akkor az állam is fizet. Hozzátette: nem gondolják a magántulajdon korlátozását, s szeretnének az önkormányzatoknak minél nagyobb teret adni úgy, hogy nem sérül sem az állami, sem a közérdek. Készülőben van egy arculati kézikönyv, mellyel a „balatonság” szemléletet kívánják formálni úgy, hogy mind a „zöld”, mind az „épületiség” megőrizhető legyen. Szólt arról is, hogy dolgoznak a balatoni főépítészi státusz megteremtésén, mely törvényi eszközök birtoklásával is járna. Zatkalik