Otthonunk tervezése a fenntarthatóság jegyében

Fenntarthatóság. Ez a fogalom már mindenhová beszivárgott, de néha igen nehéz pontosan meghatározni, hogy mit is jelent. A fenntarthatóság egy mindent átfogó, komplex témakör, olyan fejlődési folyamat, illetve szervezési elv, amely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”. Az emberek életük legalább 80%-át négy fal között, lakó- vagy középületekben, zárt munkahelyen töltik el, és nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Az aktuális támogatásoknak köszönhetően sokan vágnak bele kisebb-nagyobb felújításba, illetve új ház építésébe is. Az építés hatalmas anyag- és energia felhasználással jár, így ennek minimalizálása lehet a valaha tett legfenntarthatóbb lépésünk is – ha jól csináljuk. A fenntartható ház, fenntartható építészet nem új fogalom, nézzük most meg, hogy pontosan mit is jelent! Nagyon leegyszerűsítve akkor fenntartható egy ház, ha minden szempontból ez jellemző rá. A természetben zajló körforgáshoz hasonlóan a körfolyamatok igazak az épületekre is, hiszen egy épületnek is van születése, élettartama, majd végül a lebontásával az anyagai visszaforognak a természetbe, illetve újra hasznosulnak. A fenntartható építés megvalósításához ezért az épület teljes életciklusát figyelembe kell venni. Az életciklus hossza ugyan épülettípustól függően változó, családi házak esetén 80-100 évre tehető. A fenntartható ház ismérve, hogy az épület életciklusát alkotó körfolyamat a környezet egyensúlyát ne borítsa föl, azon belül valósuljon meg, ökolábnyoma és mérete is kicsi, építésénél kevés hulladék és káros anyag keletkezik, anyagának köszönhetően tartós, fenntartása pedig energia- és költséghatékony, életciklusa végén pedig a lehető legnagyobb mértékben újrahasznosítható. Ha ezen elvek mentén képzeljük el leendő otthonunkat, akkor azt nem a tervezésnél, hanem a telek kiválasztásánál kell kezdeni. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy fenntartható házat hova teszünk, mekkora lesz, merre tájoljuk, hogyan helyezzük el benne az egyes helyiségeket. Kihat a fenntartási költségekre az is, hogy hol és milyen nyílások vannak rajta, készül-e külső árnyékoló, vagy sem. Alaptétel, hogy minél kisebb egy ház, annál kisebb lesz a bekerülési és fenntartási költsége. Ehhez rengeteg önismeretre van szükség. Át kell gondolnunk, hogy mire van, illetve lesz szükségünk a jövőben. Ne aktuális élethelyzethez tervezzük a házat, hanem mérjük föl a jövőbeni lehetőségeket is – amennyire lehetséges. Egy család mérete folyton változik, ahogyan vele együtt a szükséges terek, funkciók is. Hagyjunk elég időt arra, hogy el tudjuk dönteni, mire van szükségünk, találjunk ki többfunkciós, átalakítható tereket. Lépjünk túl azon, hogy „majd beépítjük a tetőteret”, gondolkodjunk új utakban, funkcionálisan, minimalizálva a beépített négyzetmétereket, maximalizálva a használhatóságot, hogy végül ÉLNI tudjunk benne. Az anyaghasználatnál bátran nyúljunk vissza a régi tudáshoz, használjuk az azóta modernizált régi anyagokat, vályogot, követ, fát, szénát, kendert, nádat, hiszen őseink tudták, hogyan lehet lényegében teljesen lebomló otthont építeni helyi, természetes alapanyagokból. Ezt párosítsuk az új technológiákkal, szél-, geotermikusés napenergiával, minőségi nyílászárókkal, víz- és energiatakarékos berendezésekkel. Használjuk fel az esővizet, ültessünk fákat, cserjéket az esővíz helyben tartására és használjuk ki a természetes növényzet mikroklímát szabályozó tulajdonságát. A telek megválasztása, az épület tájolása az építőanyagok és építési mód kiválasztása, az energiatermelés, tájrendezés, hulladékhasznosítás mind eldöntendő kérdés, és mindnél van lehetőség fenntartható döntésre. A tervezés és építés minden szintjén figyelembe lehet, és kell is venni a fenntarthatósági szempontokat. Szervesen illeszkedjen környezetébe, belső és külső tér anyaghasználata és tervezése is legyen funkcionális és átgondolt. Kerüljük a műanyagot, a mérgező festékeket, használjunk természetes anyagokat a belső és külső felületeken, rendezzük be fenntartható bútorokkal, és alakítsuk otthonunkat fenntartható élettérré. Az épület környezetét természetbarát kert vegye körül, ahol gyümölcsök, zöldségek teremnek és a biodiverzitás sokszínűsége a madárfütty változatosságában nyilvánul meg. A környezetbe való illeszkedés azt is jelenti, hogy az épület ne akadályozza semmilyen módon azt, hogy mások fenntarthatóan tudjanak élni, például ne vegye el mások elől a napfényt vagy a kilátást, ne tereljük át a szomszédba a csapadékvizet az egész udvar térkövezésével. Végül ne felejtsük el, egy ház lehet fenntartható, energiatakarékos, természetes anyagokat felhasználó, de ha a lakói nem azok, akkor mit sem ér az egész. Mi, a házakban élő emberek döntünk kicsi és nagy dolgokról is, amivel bolygónk jövőjét határozzuk meg. Döntsünk jól! A megjelenést támogatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács.

Örvényes: minta értékű állami-önkormányzati együttműködés

Elhárultak az akadályok a fejlesztések elől

A pazar fekvésű, északi parti kis település, Örvényes önkormányzatának évtizedek óta nem volt megfelelő anyagi háttere, hogy strandi kapacitásait bővítse. Elképzeléseik megvalósítását azonban az elmúlt három évben több pályázat is segítette, forrást teremtve a beruházásokhoz. Az igazi kihívást az jelentette, hogy az újonnan létesült és jelentős vonzerőt képviselő infrastruktúra számára megfelelő tér álljon rendelkezésre – ez elképzelhetetlen lett volna a strandterület bővítése nélkül. A probléma kezelését a helyi önkormányzat és a Balaton Fejlesztési Tanács – illetve munkaszervezete – vállalta magára. A Balatoni Integrációs Kft. munkatársai ugyanis otthonosan mozognak az ingatlanpiac több szegmensében, így ismereteik kiterjednek az állami vagyon egyes hasznosítási lehetőségeire is. A tulajdonviszonyokról érdemes tudni, hogy a strandterülettel szomszédos ingatlant a KDT-VIZIG kezelte korábban. Egy – az egész balatoni, a KDT-VIZIG által kezelt vízparti területekre kiterjedő – alapos vagyonfelmérés keretében a vízügyi igazgatóság rögzítette, hogy a területet a vízgazdálkodás szempontjából nélkülözhetőnek tartja, s a közösségi cél érdekében hajlandó a kezelői jogáról is lemondani. Ezzel az állásponttal a felettes Belügyminisztérium is egyetértett. Támogatta a szándékot a térség országgyűlési képviselője, a BM parlamenti államtitkára, Kontrát Károly is. Megindulhatott az ingatlannal kapcsolatos sok lépcsős hasznosítási változások folyamata. A lehetőséget felismerve Örvényes képviselő- testülete úgy döntött: kezdeményezi a Magyar Államnál a terület önkormányzati tulajdonba vételét, s ha ez nem lehetséges, akkor vagyonkezelésbe adását. Az aktuális tulajdonosi joggyakorló ekkor még a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet volt, amellyel – valamint az illetékes földügyi-, környezet – és természetvédelmi hatósággal – abban sikerült megállapodni, hogy a szomszédos védett terület szigorú használati kötöttségekkel véglegesen kikerülhet a termőföld kategóriából. A művelési ág változásában az sem jelentett akadályt, hogy a Nemzeti Földügyi Központ – mint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet jogutódja – vette át időközben a tulajdonosi joggyakorló szerepét. Így az új, immár „kivett zöldterület” művelési ág alapján a tulajdonosi jogokat 2020-ban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vette át. Az MNV Zrt. 2019. évi előzetes tájékoztatását az önkormányzat szándékáról – megbízás alapján – a Balatoni Integrációs Kft. hajtotta végre, s a vagyonkezelési szerződés megkötése az MNV Zrt. és Örvényes önkormányzata között ekkorra már jó esélyekkel kecsegtetett. Örvendetes, hogy az MNV Zrt. példás gyorsasággal tárgyalta és hozta létre a vagyonkezelési szerződést 2020 végén, ezzel téve pontot a több éve megkezdett és a sok változás által befolyásolt megvalósítási folyamatra. A lezárt tranzakció jelzi a Magyar Állam különböző szervezeteinek az önkormányzati szándékokat támogató működését – az örvényesi megoldást példaértékűnek is tekinthetjük. A település fejlesztési elképzelése tehát megvalósulhat, s a nyári szezonban – a természetvédelemre vonatkozó szigorú működtetési előírások betartásával – növekvő látogatottsággal, s növekvő bevétellel számolhat.

BAHART: megújuló hajóflotta, minőségi szolgáltatás

A Balatoni Hajózási Zrt. 2020 novemberében indított nyílt európai uniós közbeszerzési eljárása eredményesen zárult, s ennek köszönhetően megkezdődhet kétkét negyvenöt, illetve harmincöt méteres katamarán gyártása. Ez a fejlesztés történelmi léptékű a balatoni hajózás életében. A kiírásra egy érvényes ajánlat érkezett, a nyertes pályázó a felvidéki, komáromi székhelyű SAM Shipbuilding and Machinery a.s vállalat. A gyártó feladata az engedélyes és kiviteli tervek elkészítése, a működtetésükhöz szükséges dokumentumok beszerzése, a hajók legyártása, Balatonra történő szállítása, majd a végszerelés és a kész hajók átadása. A vízi járművek várhatóan 2022 tavaszára készülnek el. A szállítás a Sión történik, s ez a feladat komoly logisztikai és koordinációs feladatot jelent majd. A hajók vízre bocsátása még 2022-ben megtörténik. A 15,9 millió eurós, azaz közel 5,7 milliárd Ft-os beszerzés a magyar kormány közel 6,6 milliárd Ft-os tőkeemeléséből valósul meg. A hajók a legkorszerűbb műszaki és utas kiszolgálási eszközökkel és paraméterekkel rendelkeznek. A katamaránok beszerzése a BAHART hajóflotta megújításának első ütemeként valósul meg, és része a társaság 2030-ig tervezett teljes modernizációs folyamatának. A kormány támogatásának köszönhetően mindenki által érzékelhető fejlesztések várhatóak – új korszak kezdődik tehát a balatoni hajózásban. A kompok és katamaránok beszerzésén túl a következő években megújulnak a kikötők és a révállomások is. A Balatoni Hajózási Zrt. célja a balatoni hajóflotta megújítása annak érdekében, hogy európai színvonalú szolgáltatást tudjon biztosítani utasainak.

Gondolatok egy interjú mögé

A Balaton térségének egészét kevésbé ismerők meglepődhetnek azon, hogy a minden elemében privilegizáltnak és fejlettnek hitt – és valóban számtalan izgalmas vonzerővel rendelkező – kiemelt üdülőkörzet területén gazdasági, társadalmi anomáliák is találhatók. Szokás ezeket a „problémás” területeket az úgynevezett „háttér települések”, vagyis a parttól távolabb eső vidék körében beazonosítani. Az a mikrorégió, amelyikről az itt olvasható interjú is szól, minden tekintetben rendhagyó. A Kis-Balaton, Marcali városa és a Nagyberek által határolt mintegy 23 ezer lakossal bíró mintegy harminc település egyrészt nincs különösebben messze sem a Balatontól, sem pedig az autópályától, mégis a régió talán leginkább hátrányos helyzetű területe. Népességmegtartó ereje, gazdasági potenciálja, forrásszerzési és érdekérvényesítő képessége hagyományosan a leggyengébb mutatókkal rendelkezik, egyedül táji-és természeti, esetenként (mint pl. Holládon a Szent Donát kápolna, vagy „a hegyben” a nádtetős pincék által képviselt népi műemlékek) egyház-, és kultúrtörténeti értékei lenyűgözőek. A térség tartósnak mutatkozó és szűnni nem akaró problémáira legutóbb a Balatoni Integrációs Közhasznú NKft. azon helyzetelemző munkája hívta fel a figyelmet, amelyet a kiemelt térség fejlesztéspolitikai dokumentumainak aktualizálását előkészítendő végeztek el a közelmúltban. A megtapasztalható kontraszt az utóbbi években egyre csak nő. Míg a Balaton körül – a térségfejlesztés szűk évtizedeit követően mintegy 400 milliárdos fejlesztési program közeledik a végéhez, ez a mikrorégió legfeljebb stagnál saját kiúttalanságában. A szociális problémák iránt valamennyire is érzékeny embert sok esetben mellbe vágják az itt látottak, a területi tervezőnek ezen az élményen túl pedig az is eszébe jut még, hogy a Marcali- hát eme északi szegmensének állapotából egyenesen levezethető, generációról generációra átörökített társadalmi feszültségek, közbiztonsági problémák igen jelentős árnyékot vetnek a tőle alig pár kilométerre, zömmel közösségi forrásokból megvalósuló fejlesztések, beruházások eredményeire. Mindez komoly versenyképességi, fenntarthatósági problémákat is jelenthet hosszútávon. Nyilvánvaló, hogy foglalkozni kell a térséggel. A problémára kell irányítani a figyelmet. Részletes helyzetfeltárásra, partnerek, források keresésére van szükség. Megfelelő számottevő saját forrás híján az ilyen típusú aktivitásoknak 15 éve az ügynökség által gondozott Balatoni Partnerségi Program ad fórumot, az első ilyen programnak köszönheti létét például a Dél-tiroli jó gyakorlat alapján honosított TDM-rendszer. Szerencsére jó hír is van: az ügynökség kezdeményezése támogatásra talált. A probléma, egyben az ebből következő feladat súlyáról olyan partnereket sikerült meggyőzni, mint a Balatoni Szövetséget, az ELTE területfejlesztő geográfusokat képző tanszékét, a HÉTFA Kutatóintézet Kft.-t , a Máltai Szeretetszolgálatot, Somogy-, és Zala Megye Önkormányzatát, mindenek előtt pedig a térség országgyűlési képviselőjét és önkormányzati vezetőit. Utóbbiak egyike az interjút adó, PhD-fokozatát a Balaton-térség regionalizmusa témakörében szerző fiatal vidékfejlesztési szakember, egyben Hollád község első ciklusú polgármestere. Ahogy azt mondani szoktuk: egy ilyen programhoz kellenek a „helyi hősök”! A pandémia által is átütemezett program alapos előkészületeket követően 2020. 02.04-én vette kezdetét Holládon. Az akkori térségfejlesztési fórum sikerén felbuzdulva hamarosan követte volna ezt a második összejövetel, melyre végülis csak a Covid-19 fertőzés két hulláma között kerülhetett sor szeptember 30-án Vörsön. Itt az a megállapodás született, hogy a résztvevők a program keretében együtt maradnak, mely elhatározásnak együttműködési szándéknyilatkozatban adnak bizonyosságot. Ennek máig az ott megjelent résztvevők mintegy fele tett eleget. A Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. most készülő, a soron következő programozási időszakra szóló fejlesztési dokumentumaiban szerepet szán a probléma kezelésének, és maga is aláírta az együttműködésről szóló szándéknyilatkozatot. Oláh Miklós

Kis-Balaton, Nagyberek – tengernyi kihívás

Kabai Gergely: feladatunk a cselekvő közösségek megerősítése

Évtizedes kutatói pályája mellé választott újabb hivatást Kabai Gergely másfél évvel ezelőtt. A váltás, a közéleti szerepvállalás bizonyára meglepő annak ismeretében, hogy a társadalomtudományokban, gazdaság- és területfejlesztésekben otthonosan mozgó szakember döntését nem egy fényesebb karrier vagy anyagi előny motiválta. A 2019- es önkormányzati választások egy régóta dédelgetett vágy megvalósításának lehetőségét villantották fel számára: aktív alkotó szereplője kívánt lenni a vidéki Magyarországnak és döntéshozóként szembesülni a magyar valósággal. A magyar valósággal ott, ahol hajdan a Festeticsek népe példát mutatott erkölcsből, tudományból, gazdálkodásból – s nem csak a Pannon tájon. – Nem gondolom, hogy a polgármesteri tisztre történő kandidálásommal áldozatot hoztam volna. Elérkezettnek láttam az időt, hogy az elméleti tornák után elmerüljek a hétköznapok problémáiban, gondjaiban, hogy a gyakorlati világban is kipróbáljam magam. Ehhez tengernyi feladatot ad egy olyan település, mint a kétszázhetven lakosú Hollád. Ez a hivatalos adat, de a ténylegesen itt élők száma alig éri el a kétszázat. A lakosság egyharmadának tartós távolléte jól jelzi, hogy az elmúlt 30 évben a helyi polgárok számára más vidékek vonzóbb életminőséget, szolgáltatásokat, infrastruktúrát és munkaerőpiac kínálatot nyújtottak. Hollád azonban e téren nem számít kuriózumnak. Itt, a Nagyberek és a Kis-Balaton ölelésében mintegy három tucat település lakói mondhatják el, hogy a történelem 20. századi viharai nem csak a felszínt, a takarót tépdesték meg: meggyengítették a helyi közösségek tradicionális szövetét is. A falut, melynek irányítására bizalmat kaptam, a múlt század elején még csaknem ezer ember tekintette otthonának. Az 1950-es évektől a tanácsrendszer, a téeszek megalapítása, a falvak tudatos rombolása, az erőszakolt iparosítás családok százainak egzisztenciáját tette tönkre – a menekülést, a kiutat a környező és távolabbi városok üzemei jelentették, egyre fokozva az elvándorlást. – Ha néhány kilométerre eltávolodunk a Balatontól, szinte mindenütt azonos állapotot regisztrálhatunk. Ezekben a községekben az inaktív réteg nagysága, aránya magasan a balatoni átlag feletti, a munkaképes korú lakosság jelentős száma pedig tartósan segélyre vagy közmunkára szorul ott, ahol hiányoznak az elsődleges gazdaság szereplői. A társadalom idősödése mellett pedig a gyermekáldásnak sajnos ritkán örülhetünk, amely az intézmények kialakításában, fenntartásában jelent nagy kihívásokat. Nehéz pozícionálni a mikrotérség lakott helyeit, holott szívesen neveznénk ezeket alvó falvaknak, vagy olyan „háttér” településeknek, melyek szimbiózisban, napi és szoros kapcsolatban vannak a tóparti üdülőhelyekkel. Ezt a célt hivatottak megfogalmazni a tájhoz kötődő értelmiségiek, akik a meggyengült struktúrákat pozitív hozzáállással építhetik újjá. Napjainkban sajnos nem mindig jellemző a távlatos gondolkodás, alig kitapintható a polgárosodás folyamata, és szinte fájó az aktív cselekvő közösségek kis száma és gyengesége. – Lépnünk kell, mégpedig együtt lenne érdemes. A Kis-Balaton és a Nagyberek mind a harminc- harmincöt somogyi településének szembetűnő hiánya, hogy alig-alig érintettek az elmúlt két évtized nagyarányú balatoni fejlesztéseiben. A balatoni turizmusgazdaság ugyan némileg – s elsődlegesen szezonális jelleggel – enyhít a munkanélküliségen, és nyilván nagyon sok hazai és külföldi választott magának lakó- vagy pihenő ingatlant falvainkban, de a nagyberuházások domináns része az 1990-es évektől jellemzően csak a vízparti területekre koncentrálódott. – Az összefogást és a változtatást felgyorsíthatja a magyar tenger egyre növekvő vonzereje. Ez a trend előrevetíti, hogy hamarosan tetőzik a tóparti turizmus – a megoldást a kínálati piac és a hozzátartozó infrastruktúra kiterjesztése jelentheti. Ezt a kényszert fordíthatjuk javunkra, ha nem elszigetelten, hanem a közös célokért egységesen kiállva kezdeményezzük a térség dinamikus fejlesztését. Modell már van: a Balatoni Partnerségi Program keretet ad a párbeszédnek, s nekünk, önkormányzati tisztségviselőknek kötelességünk, hogy vízióink felvázolásával szimpatizánsokat gyűjtsünk az állami szervezetek és szakpolitikai döntéshozók köréből. Az első reflexiók biztatóak, a program gazdája, a Balaton Fejlesztési Tanács pedig reményeim szerint hamarosan támogatás formájában is visszajelzi törekvéseink, elképzeléseink megalapozottságát és szakmai támogatást nyújt hozzá. Süli Ferenc